Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-21 / 169. szám
Pénteken, Július 20-án Keserű Jánosné könnyűipari miniszter 'Bajtó tájékozta töt tartott a nők helyzetének javítását eélzé párt- és kormányhatározataik megvalósításáról. A miniszter kijelentette: A nők helyzetének javítását fontos társadalom politikai és nem kevésbé jelentős gazdaságpolitikai feladatnak tekintjük. Majd többek közt ezeket mondta:* A dolgozó nők helyzetének javítására vonatkozó párt- és kormányhatározatok végrehajtásának figyelemmel kísérése számunkra azért is fontos, mert a könnyűiparban dolgozik a szocialista iparban foglalkoztatott nőknek mintegy fele. Ily módon a határozatok ágazatunkban 352 ezer nőt érintenek. A könnyűiparban dolgozó nők közüf 193 ezren a minisztérium felügyelete alatt működó vállalatoknál- 105 ezren a szövetkezeti iparban, 54 ezren a tanácsi iparban tevékenykednek. 1973-ban mint ismeretes — a központi bérintézkedések a könnyűiparban az ipar átlagát meghaladó mértékű 9,3 százalékos béremelést tettek lehetővé. A textilipari dolgozók ezen- belül 9,8, a ruhaipariak 10, a cipőipari munkások pedig 9,6 %- os központi béremelésben részesültek, ehhez járulnak még a vállalati „önerőből" törtéhő A nők helyzetének Javítása társadalompolitikai és gazdaságpolitikai feladat Tegnap sa] tótáj éh nxt at ót tartott a könnyűipari mlnheter emelések, amelyeket figyelembe véve 1973-ban a bérek mintegy 11 százalékos növekedése várható. Ezekben az iparágakban a javulás ellenére is még alacsonyak az átlagkeresetek. Központi intézkedés nyomán kiterjesztettük a nyugdíj-kor- kedvezményt a textilipar előfonó, fonó és szövő munkaköreire. Ez mintegy 17 000 nődolgozót érint 1973-ban mintegy 700—800-an veszik igénybe ennek a lehetőségét A negyedik ötéves terv Időszakában a könnyűipar egészének fejlesztésére mintegy 26— 87 milliárd forintot kívánunk fordítani, jóval többet mint a korábbi tervperlódusokiban. A legtöbb nőt foglalkoztató ruházati ipar — beleértve a bőr- cipőipart is — rekonstrukcióinak beruházási költségelőirányzata 14 milliárd forint. Ez utóbbiból 10,4 milliárd forint értékű már eldöntött engedélyt kapott az indításra és 1973 végéig ebből 8 — 8,5 milliárd forint értékű valósul meg. Javul a szociális ellátás A rekonstrukció során közvetlenül a dolgozók szociális és munkavédelmi helyzetének javítására 3 milliárd forintot költenek a vállalatok. Míg korábban a beruházásokra szánt anyagi eszközöknek 3—4 százaléka szolgálta közvetlenül e célokat, most 8—9 százaléka. Figyelemre méltó, hogy csupán 1972-ben a vállalatok 475 millió forintot fordítottak • célokra, 24 százalékkal többet, mint az élőzó évben. 100 millió forint értékű szociális létesítmény — az előző évinél 60 százalékkal több — segítette a? öltözők, mosdók, fürdők kor- ' szerűsítését, vagy bővítését A gyermekintézmények, munkásszállások, üdülők, üzemj konyhák és éttermek fejlesztésére tavaly 87 millió forintot fordítottak. } A dolgozó nők helyzetét }a, vftották azok a széles körű vállalati intézkedések is, amelyek viszonylag kisebb anyagi befektetést igényelnek, de jobb munkafeltételt, szociális eliá- 'tást eredményeztek. Elvárjuk, továbbra is a vállalatoktól, szövetkezetektől, hogy feltárják azokat a tartalékokat, amelyekkel tovább tudják javítahí a könnyűiparban dolgozó nők helyzetét. A minisztérium felügyeletével működő vállalatoknál, üzemeiknél foglalkoztatott nőknek körülbelül 40 százaléka dolgozik háromműszakos és folyamatos munkarendben. A rá- nyuk a textiliparban meghaladja a 60, a pamutiparban eléri a 75 százalékot, de a papíriparban is megközelíti a 40 százalékot, A könnyűipar tanácsó szektorában általában kisebb üzemekben, Budapesten és néhány megyében (Veszprém, Vas, Csongrádi azonban koncentráltan dolgoznak a nők. Üzemi munka- és szociális feltételeik színvonala alacsonyabb, ebből eredően sok esetben nehezebb fizikai megterhelés hárul rájuk. (Például: több a kézi anyagmozgatás). A tanácsi vállalatoknál dolgozó nók számára viszont könnyebbség, hogy j kevés kivétellel rendszeresen egyműszakos munkarendben dolgozhatnak. A szövetkezetekben a nők üzemi, gazdasági és szociális körülményei hasonlítanak s tanácsi vállalatokéhoz. Többen dolgoznak azonban nagyobb termelőrészlegekben és kétmű- szakos munkarendben. Bérezésük színvonala kedvezőbb, mint • tanácsi iparban és lényegében azon ce a minisztériumi ipáiban dolgozókéval. Az üzemi egészségügyi és szociális intézmények és szolgáltatásaik színvonala a tanácsi iparéhoz hasonló. A rekonstrukció eddigi megvalósulásának kedvező hatásait kihasználva, 1970 és 1972 között a textiliparban több mint kétezerrel csökkent az éjszakai műszakban foglalkoztatott nők száma. A negyedik ötéves terv végéig további 1500 nő számíthat arra hogy nem kap éjszakai műszakbeosztást. Velük együtt is azonban mindössze 28 százalékot tesz ki azok száma, akik az éjszakai munkavégzés alól mentesülnek A nők éjszakai foglalkoztatásának megszüntetése a textiliparban az elkövetkezendő évtizedben sem remélhető. Ezért az éjszakai munka végzésének és körülményeinek Jelentős jevítá- sával és továbbá munkaidőcsökkentéssel tehető kedvezőbbé a textiliparban dolgozó nők helyzete. Növekedett sz éjszakéi munka anyagi elismerése. A vállalatok 20—-30 százalékkal magasabb bérrel honorolják az éjszakai munkát. A vállalati kollektív szerződések általában biztosítják a többgyermekes családanyák és a gyermekeiket egyedüi nevelő nők éjszakai munka alóli mentesítését. A többgyermekes és az egyedülálló nők közül csak azok dolgoznak éjjel, akik önkéntesen vállalják ezt, családi okok, vagy a magasabb kereset miatt. Az a törekvés, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a nók éjszakai munkája még nem szüntethető meg, foglalkoztatásukat a délelőtti, illetve a délutáni műszakokra koncentrálják. Egy közelmúltban végzett felmérés azonban azt le jelzi, hogy a gyermekes anyák számára nem kedvsző a rendszeres délutáni műszakbeosztás sem. A megkérdezett — jelenleg kétműszakban dolgozó — nők csaknem egyhar- mada szeretné, ha megszűnne délutáni műszakbeosztása. Egyes vállalatoknál célul tűzték a délutáni műszakban dolgozó nők számának csökkentesét is. Jobbak a munkakörülmények Az utóbbi években végrehajtott fejlesztések nyomán lényegesen javultak a munkakörülmények. azáltal is, hogy számos vállalatnál szereltek fel klímaberendezéseket, porelszívókat, szellőstetóket, ködtelenítőket, korszerű világítást. Sok vállalatnál a legkülönbözőbb megoldásokkal törekednek az üzemi zaj mérséklésére. Néhány helyen javult a dolgozók munkakörülménye azzal is, hogy az állómunkát ülőmunkává alakították, vagy megfelelő munkaszékeket kaptak a dolgozók. A felügyeleti vállalatok nagyrészénél, ahol a kellő létszám megvan, megvalósították az általános üzemorvosi szolgálatot. E mellett minden, nagyrészt nőket foglalkoztató felügyeleti vállalatnál van nőgyógyászati szakrendelés, a vállalatok egy- harmadánál fogászati-szakrendelés. A nők helyzetének javítására vonatkozó határozatok megjelenése óta a felügyeleti könnyűiparban újabb 21 üzemben teremtődött meg, Illetve javult az üzemorvosi ellátás, általában egyldöben, többféle szakrendelést is bevezettek. Nő azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek valamennyi dolgozójuk számára biztosítani tudják a gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezését. (Például: Bajai Finomposztógyár, Magyar Gyapjűfonó- és Szövőgyár, Váci Kötöttárugyár, Kaposvári Ruhagyár, Soproni Ruhagyár, Athenaeum Nyomda.) Az elmúlt két évben a vállalati kezelésben levő intézményekben 700-zal gyarapodott a férőhelyek száma. Ugyanebben az időszakban 31,5 millió forinttal járultak hozzá a vállalatok a tanácsok gyermekintézményeinek fejlesztéséhez azzal a feltétellel, hogy a hozzájárulások arányában nyerjenek elhelyezést dolgozóik gyeremekó. A jelentős anyagi ráfordítások ellenére az igények a legtöbb helyen még mindig meghaladják a lehetőségeket Nagy gond, hogy az egyébként is nagy munkaerőhiánnyal küzdő budapesti és több vidéki városban működő vállalatnál a gyermekgondozási segélyről visszatérő anyák gyermekeit nem tudják elhelyezni. Mind az anyáknak, mind az üzemeknek sok nehézséget okos az is, hogy a tanácsok gyermekintézményei nem alkalmazkodnak a vállalatok többműszaikos munkarendjéhez. A szövetkezeti iparban mintegy 80 százalékban nőiket foglalkoztató 57 szövetkezet, több mint 4 millió forinttal és jelentő« társadalmi munkával járult hozzá a tanácsok gyermekintézményeinek fejlesztéséhez. A kisgyermekes anyák gondjait enyhíti a bedolgozói tevékenység kiterjesztése a szövetkezeti iparban. A vállalatoknak körülbelül egyötöde rendszeresen szabadságot, és időnként segélyt biztosít a 14 éven aluli gyermekeket nevelő anyák számára. Mivel a SZOT-üdülteles keretei között korlátozott a családok üdülése, a vállalatok saját lehetőségeik fejlesztésére törekednek. A vállalati beutalók elosztásánál a nagycsaládosok előnyt élveznek és sok esetben, alacsonyabb térítési díjakat kell fizetni. A lakásépítési és lakásvásárlási vállalati kamat- mentes kölcsönök nyújtásánál ugyancsak előnyben részesülnek a nagycsaládosok (Magyar Posztógyár, Zalaegerszegi Ruhagyár, Pannónia Szőrmekikászí- tő és Szórmekonfekcjó Vállalat, Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár, Férfi Fehérnemű- gyár, Debreeeni Ruhagyár, Papíripari Vállalat, Glóbus Nyomda, s«W. Sokrétűek a nők otthoni munkáját segítő vállalati kezdeményezések. Továbbfejlesztették a* üzemi étkeztetést. A határozat megjelenése óta a saját kezelésű üzemj konyhával rendelkező vállalatok egyharmad része megteremtette a lehetőséget a vacsora hazaviteléhez. Vásárlási akciókat szerveztek, bevezették a háztartási gépek kölcsönzését, s van ahol térítés- mentes mosási lehetőséget is biztosítottak. A dolgozó nőket védő munkajogi szabályokat általában betartják a vállalatok, A munkajogi korlátozásokra eg kedvezményekre vonatkozó rendelkezéseket azonban —- főként a termelési problémák elhárítása, a munkaerőhiány ellensúlyozása érdekében — kevésbé körültekintően alkalmazzék és esetenként megsértik. Előfordul, hogy a terhes nőket és a kisgyermekes anyáikat nem mentesítik az éjszakai munka alól, vagy túlóráztatjak. A szabályok megsértését, vagy a kedvezmények mellőzését akkor sem szabad megengedni, ha az hátrányt nem jelent, s. a dolgozó nő nem tesz miatta panaszt, vagy önként kezdeményezi, vállalja' az ilyen munkabeosztást. Alacsony a nők aránya a vezetésben Nem értünk el kielégítő fejlődést a nők képzéséiben, továbbképzésében. Még mindig alacsony a nók aránya a középes felső vezetésben. A munkásnőknek több mint a fele csak 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik, negyedrészük még » 8 általánost sem fejezte be. Amíg a férfi- munkáisoknak egyharmad része szakmunkásiskolát és tó százaléka középfokú iskolát végzett, addig a munkásnőknek csak 16 százaléka tanul szakmunkás- iskolában és alig 4 százaléka rendelkezik középfokú végzettséggel. A munkásnőknek 3,3 száza-' léka tanul valamilyen iskolában. A továbbtanulók közül középiskolába a munkásnőknek 2,4 százaléka jár. Az ipari tanulókon kívül (2,3 százalék) szakmunkásképzésben 0,5 százalékuk vesz részt A szövetkezeteknél a továbbtanuló nők aránya a foglalkoztatott nők 14 százalékát teszi Jtí. Hasonló a helyzet a tanácsi iparban is. A közelmúltban létrehozott Könnyűipart Továbbképző és Módszertani Intézet feladata, hogy segítsen alapvető változást elérni a szakmai továbbképzésben. A javulás azonban csak a vállalatok és szövetkezetek ez irányú tevékenységének javításával vezethet eredményre, A női vezetők képzésében és továbbképzésében az elmúlt két évben gyorsabb volt a továbbhaladás, mint a munkásokénál általában. A minisztérium irányítása mellett szervezett vezetőképző tanfolyamok hallgatóinak 26 százaléka, a szakközépiskolák levelező tagozatain tanulóknak pedig több mint 50 százaléka volt nő az elmúlt években. 1969 előtt a .könnyűiparban stagnált illetve csökkeni.a vezető nők aránya. 1969-ben a minisztérium hatáskörébe tartozó vezetők 10 százaléka volt nő, a vállalati hatáskörbe tartozó vezető • beosztásokban mintegy 25 százalékban voltak képviselve. A párt- és kormányhatározatok megjelenése óta bár lassú, de kétségtelenül javuló tendencia tapasztalható. Az utóbbi 3 évben a nyomda- és “a .könnyügépipar kivételével valamennyi iparágban növekedett a vezető nók részaránya. Az előrehaladás különösen a ruha-, a kötszöyő- és a selyemiparban jelentős, ahol az utóbbi két évben a vállalati hatáskörben kinevezett vezetőknek több mint 50 százaléka nő. A ruházati iparban lényegesen emelkedett a művezető és szak- mány-művezető nők száma. A tanácsi vállalatoknál valamivel lassúbb a fejlődés. A nőknek a vezetésben betöltött aránya egyes területeken az átlagosnál is lényegesen alacsonyabb, A szövetkezeteknél az 1970— 71. évi vezetőségválasztások al» kaiméval javult a vezető posztokon levő nőknek az aránya. Az 57 megvizsgált szövetkezetnél: az elnöknők száma 16 (28 százalék). Ez lényegesen kedvezőbb az előző éveik átlagánál, • A vállalatok, szövetkezetek politikai és társadalmi szervezeteiben a nők áagyobb arányban vannak vezető funkcióban, mint a gazdasági vezetésben. Ez a körülmény a szemléletváltozás további javításának szükségességét indokolja. Figyelembe kell venni azonban, hogy a gyorsabb ütemű változásnak akadályai vannak: ' a nők nagyobb terheket vattainak a háztartási és családi dolgokból. A Könnyűipari Minisztérium feladata többek között, hogy az ötödik ötéves terv készítése eorán határozza meg a nők gazdasági és szociális helyzetének továbbfejlesztését szolgáló feladatokat és végrehajtási feltételeit^, fokozza a nőket védő jogszabályok betartásának és a kedvezmények biztosításának ellenőrzését. A minisztériumnak ágazati szintű átfogó tér- vet kell készíteni a nők képzésének és továbbképzésének fokozására. A tanácsoknak törekedni kell arra, hogy a területi gyermekintézmények fejlesztése és szükség esetén, többműszakos működtetése összhangban legyen a területükön levő vállalatok munkarendjével. A területfejlesztési célkitűzések (kereskedelem, szolgáltatások, stb.) minél jobban segítsék a nők otthoni munkájának könnyítését. Az ötödik ötéves terv kidolgozásánál és más központi döntések előkészítésénél, például szabályozók változtatása, fejlesztéseik, bértáblázatok kialakítása, preferenciák, stb. figyelembe kell venni, hogy a nőket átlagosan nagyobb arányban foglalkoztató iparágaik, vállalatok kereseti arányai tovább javuljanak. Ügyelni kett arra, hogy a vállalatok szociális terhei „és anyagi forrásai közötti különbségek fokozatosan csökkenjenek. Erőteljesen fejleszteni kell a gyermekintézmények hálózatát, — fejezte be tájékoztatóját a miniszter, —ei. 1973. JÚLIUS 3L
