Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
TIsstlielyetíes-aTatás Békéscsabán Vasárnap, július 15-én délelőtt Békéscsabán a Március 8. téren ünnepélyesen tiszthelyetteseket avattak. Pontban 10 orakor harsant fel a dísz ja1, hírül adva az ünnepség kezdetét és a honvédelmi miniszter képviseletében megjelent Rózsa Lajos ezredes érkezését. A , jelentésadás után a honvédélmi miniszter képviselője elfoglalta helyét a dísztribünön, a megyei pártbizottság, a városi pártbizottság, a megyei tanács, városi tanács, a rendőrség, munkásőrség, a KISZ. valamint a Hazafias Népfront és más tömeg- S7 ágvezeték vezetőinek társaságában . A Himnusz elhangzása után Koloncsák István alezredes, a Központi Tiszthelyettes Iskola megbízott parancsnoka olvasta fel a Magyar Néphadsereg Kiképzési Főfelügyelőjének parancsát. amelyben üdvözölte az avatásra felsorakozott tiszthelyetteseket. Ezt követően Szabolcsi Sándor törzsőrmester kért engedélyt a honvédelmi miniszter képviseletében megjelent Rózsa Lajos ezredestől, hogy társaival együtt elmondja a tiszthelyettesi fogadalmat. Mi_ alatt a fogadalom szövege hangzott, sok jelenlevő szülő szemében csillant meg az öröm könnye. Ezután Rózsa bajos ezredes mondott ünnepi beszédet. Az ezredes beszédét a felavatott tiszthelyettesék háromszoros hajiá-ja követte, majd a zenekar eljátszotta az Intema- cionálét. Az impozáns ünnepség a tiszthelyettesek diszmenetével ért véget **« Az avatás után beszélgettünk Koloncsák István alezredessel, a Központi Tiszthelyettes Iskola megbízott parancsnokával a tiszthelyettesi szolgálatról. A parancsnok több évtizedes tapasztalat birtokában szólt erről a fontos beosztásról, amelyet az őrmesterek, törzsőrmesterek, főtörzsőrmesterek ellátnak a had_ seregben. — Mindenekelőtt arról szeretnék beszélni, hogy a most avatott tiszthelyettesek mát érzik a „váll-lap súlyát”. Erre neveltük őket az iskola két évében. Tudják, hogy szolgálati helyeiken nagy felelősség ' hárul rájuk. — A hadsereg minőségi köve_ telményeinek következménye, hogy a jövőben a tiszthelyettesekre mind nagyobb feladatok hárulnak. Tartalmilag ez azt je. lenti, hogy a korábbiakhoz képest a tiszthelyettesek átveszik a legalsóbb tiszti beosztásokat Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ők lesznek a szakaszok és ezeknek megfelelő alegységek (munkahelyek, raktárak) közvetlen vezetői. Munkájuk nemcsak az állomány nevelése lesz. hanem azoknak/ a sokszor több millió forint értékű technikáknak a gondozása, harckészültségben tartása, amelyeknek kezelését itt az iskolán tanulták meg. — '"Ügy gondolom, ebből világosan érthető, hogy ma már a valóság követelménye a jól képzett tiszthelyettesi állomány, amely képes helyettesíteni a tiszteket. Ezért kérjük a tanintézetek. mozgahpi szervezetek vezetőinek segítségét, hogy a pályára irányításban ai középiskolai tanulmányaikat jól elvégzett fiatalokat javasolják tiszt- helyettesi szolgálatra. — Tudunk arról, hogy a fiatalok körében bizonyos tartózkodás tapasztalható a tiszthelyettesi pálya iránt. Szerintünk az abból adódik nem látják eh. ben a pályában a hivatást. Pedig ha valahová szakképzettség kell. úgy a tiszthelyettesi beosztásban ez szükséges. A hadseregben a parancsnokoknak, közöttük a tiszthelyettesnek, nevelőnek, bírállak. gazdasági szakembernek és nem utolsósorban a különböző gepek, technikák ismerőjének kell len_ nie. Ez kétségtelenül nem könnyű, de ép>^en ezért szép. — Arról is beszélni kell — mint ahogyan sokszor elmondjuk a két év alatt azoknak a fiatalembereknek, akik az isko- ilák padjaiból kerülnek a tiszt- helyettes iskolára —, hogy az a technika, amellyel a Magyar Néphadsereg rendelkezik óriási értékű és a nép vagyonát képezi. Éppen ezért nagy az anyagi felelőssége is a tiszthelyetteseknek. akik ezt a technikát gondozzak. — A Központi Tiszthelyettes Iskola által kiképzett elvtársak A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet felvételre keres festő és asztalos szakmunkásokat Mind a két munkakörbe férfi segédmunkásokat A szövetkezet minden héten szabad szombatót biztosít. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a szövetkezet központi telepén, GYULA, ZRÍNYI TÉR 1—2 SZÁM alatt Reisz József szem. vezetőnél. 263? általában nem sok beosztottal dolgoznak. Inkább technikai területre kerülnek. Ezért erősítjük a fiatalokban az anyagi felelősségérzetet. Egy korszerű híradóeszköz több millió forintba kerüL — Az új rendszerű tiszthelyettesképzés sajátossága, hogy a polgári életből kerülnek a hadseregbe a fiatalemberek. Döntő többségük rendelkezik valamilyen szakmával. Mégis úgyszólván valamennyinek a nulláról kell induinia. Az ugyanis, amit bevonulásuk előtt tudnak, csak alapul szolgálhat ahhoz, amit meg kell tanulniuk. Ebben meghatározó szerepe van az iskola oktató-nevelő gárdájának. Ezt messzemenően figyelembe vesszük, s az iskola tiszti állományának kivétel nélkül felsőfokú, főiskolai, egyetemi végzettsége van és nem, kevés azoknak a száma, akik két diplomával is rendelkeznek. — Arról is tudunk, hogy sokan a fiatalok közül azért tartózkodnak ettől a hivatástól, mert úgy gondolják ugyanaz az úgynevezett „prés” van, amire az idősebbek emlékeznek. Ez közel sem igaz. A mi hadseregünkben a katonát embernek tekintjük és az elvárások is ehhez igazodnak. Nem állítjuk, hogy nincsenek olyan esetek,’ amikor a maximumot követeljük minden embertől — például az elemi csapások elhárítá- s®nal —. de ez így van a polgári é’etben is. — Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondiuk: a tiszthelyettesi állománynak meghatározó szerepe van hadseregünk életében. Az ő helytállásuk. szakmai tudásúk, emberi felkészültségük nagyon fontos. Ezért nagyon sok időt fordítunk a két év alatt az erkölcsi és politikai nevelésre. S hogy ez nem kárba veszett munka, bizonyítja я tiszthelyettes iskoláról kikerült elvtársak helytállása a csapatoknál. Erről akkor győződünk meg, arm_ kor felkeressük szolgálati helyeiket és a parancsnokoktól tájékoztatást kapunk. Úgyszólván kivétel nélkül helytállnak és elenyészően kevés azoknak a száma, akik leszerelnek — fejezte be tájékoztatását az iskola megbízott parancsnoka. Botyánszki János Megyénk diákjai a „Studium Generale” tanfolyamon A Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara által szervezett Studium Generale tanfolyamra megyénkből az idén három középiskolás tanulót vettek fel. Pénzes Irén vésztői, Hajdú Antal sarkadi és Balogh József pusztaföldvári harmadéves d'ákok augusztus 13 és 27 között, majd az 1974-es tanév tavaszi szünetében, a bentlakásos tanfolyamon 'készülnek fel egyetemi tanulmányaikra. A tábor költségeit az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztálya fedezi. E komoly kezdeményezés lehetőségei azoknak я fizikai dolgozóknak a gyermekeit illetik meg, akik eddigi tanulmányaik során kiemelkedő eredményeket értek el. • •9 ,,Kiesi vagyok én Egy délelőtt a kar do sk úti óvodások között 99 Dús, nagy fűből kócos fejecskék, színes ruhácskák v/I- lármák elő, egy-egy magasba röppenő hinta látszik, hangos kacagások jelzik az utat a kardoskúti óvoda felé. Tizenkilenc barnabőrű apróság szaladgál itt, énekel, labdázik, ^ játszik, élvezi gondtalanul a nyár örömeit. Az óvoda első látásra megkapó. Zöld udvar, benne hinta, csúszda, kis ház, pancsoló és csodálatosan tiszta levegő. A gyerekeit pedig- elevenek és ra- gyogóak, mint a nyár. Az ügyeletes óvónő siet elénk. Napbarnított arcán ugyanaz a mosoly, mint a gyerekekén. Miklós Mihálynénak hívják, tanítónő, első és harmadik osztályt tanít, jelenleg se. óvó nénit helyettesíti. — Szívesen foglalkozik-e ilyen pici gyerekekkel? — A tanítványaim sem sokkal nagyabbak. No és itt a fiam is — mutat a legapróbbra —, kétéves. Ő a legroszabb az ■ oviban — s máris szalad leszedni a csúszdáiéi a fekete hajú kisfiút. A többiek valóban idősebbek, három-hatévesek. Barátságos, igazi gyerekek. Egy kislány vödröt nyom a kezembe, 10—15 csiga mászkál az alján. Természetesen vigyázok iájuk, amíg hintázik. Egy kisfiúval focizni kezdünk, majd többen csatlakoznak. A szokásos kérdést, hogy „Jól érziték-e itt magatokat? ” fölösleges föltenni. Látom. Szüléikről kérdezősködöm. — Dolgoznak, mondják a gyerekek. — Reggel elhoznak ide, ЫNyelvorségen Préri Méri (Mary) lova A derék musztángról, aki a puszpángos pusztákon vágtat, napjában többször is megtudjuk a rádiótíől, hogy micsoda pazar ló. Azért is írtam úgy, hogy „aki”, mert igen rokon- szenves. ahogy hátán viszi — bizonyára nem kis büszkeséggel — a csókjait úgy pazarló Préri Mórit. Azt hiszem, hogy a sláger szellemesnek hitt szójátékait föl is idéztem itt e kis bevezetőben, kivéve egyet, amiről tulajdonképpen szólni akarok Mert bármilyen rokonszenves és irigylésre méltó ló a Préri Móri pazar lova, egyetlen dolgot nehezen tudok elképzelni vele kapcsolatosan. Ez pedig az, hogy „iromba iramba” (iramban) vágtasson. Gyerekkoromban azt tapasztaltam — igaz, falusi vagyok —, hogy az „iromba” a kendermagos tyúknak a jelzője volt. Nem is jelzője, tulajdonképpen megfelelője. Ilyenformán nem tudtam jelzőként társítani —, hogy értelme is legyen — a vágtatást kifejező igéhez járuló főnév (iram) jelzőiéként. Nehogy azonban csalóka emlékeim megtrefáljának, megnéztem néhány szótárt, hogy azonosítsam az „irombá”-t. Az Ormanysagi Szótar ezt írja: „cirombás: más színű mezőben egyszínű csíkokkal tarkázott’. Az Erdélyi Tájszótár ezt: „iromba: az aprón tarkás v, fejér és kékes tollúval vegyített úgynevezett kendermagos tyúkrpl mondják”. A Szamosháti Szótár ezt: iromba: tarkás szürke, pety- tyegetett v. sávos szürke. Nr. Akinek méhe van, ne tartson iromba tyúkot, mert nem lesz szerencséje a méhhez.” Amikor az egyetemen a hasonló hangzású szavak helytelen alkalmazásáról tanultunk, professzorunk az irombával kapcsolatosan is megjegyezte, hogy hangzása hasonlít az „otromba” hangzásához. Hozzátette azonban, hogy otromba dolog a kettőt egymással felcserélni... Ha tehát a Préri Méri lova tényleg képes „iromba iramban” vágtatni, valóban egy pazar ló. Ha pedig erre nem képes, akkor vonja le a következtetést a sláger szövegének írója. Beck Zoltán mennek a munkába, és aztán hazavisznek. — Mikor visznek haza? — Mikor kialudtuk magunkat. Egy kisfiú széket hoz, vagy inkább őt hozza a szék. Végre leteszi. — Tessék — sóhajtja, s az óvó-tanító néni tátkozatosan mosolyog. Tomabemutatő következik. A kislány alig látszik ki a fűből, de olyan cigánykerekeket hány. félkézzel is, hogy sok kétszer akkora embernek becsületére válna. Újabb vendég érkezik. Azaz nem is vendég: Csothó Nagy István, a toardoskúti általános iskola igazgatóhelyettese, aki ugyan szabadságon van, de gyakran megnézi az óvodásokat. ö mutatja meg az udvar végében álló óvoda épületét. Egy ebédlő, egy nagyszoba és egy fürdőszoba. Belül minden mini. Az ebédlőben az asztal kák, székecskék, a szobában az ágyacskáfc és a sok-sok játék, a hideg-meleg vizes fürdőszobában pedig a teljes berendezés. Fehér köpenyben fiatal lány, a helyettes dada dolgozik, az ebédelést készíti elő. Csothó Nagy Istvánnal a szobában beszélgetünk. — Mikor épült a kardoskúM óvoda? — Ezerikilenoszázhatvenegyben. — Mekkora a férőhely? — Húsz gyerekre tervezett. — Mennyire lenne igény a községben?-— Idén 25 gyereket adtak volna, óvodába. — A község lakosainak szama? — 1452, a tanyákat is beleszámítva. Itt bent a községben körülbelül 400 ember él, tehát a belső lakosság egyharmada az összlakosságnak. Itt, az óvodában tanyasi gyerekeket is ellátunk. — Nem kevés a gyerek? — De igen, sajnos. A gyereklétszám az utóbbi időben csökkent. A „kivándorlás” miatt. Gyermekeink szülei nagyrészt tsz-tagok, vagy a kőolajiparban dolgoznak. Általában az olajosok mennek él Orosházára, Kecskemétre, ha lakást kapnak. És bizony itthagyják Kardoskutat. Pedig jó itt, — Milyen segítséget kap az óvoda a községtől? — A kardoskúti községi tanács 1972. december 20-től vezettette be a központi fűtést. Támogatja a tsz is az óvodát, a gyerekek utáni hozzájárulásnak i (amj személyenként napi 3—4 forint) ötven százalékát fizeti a termelőszövetkezet. A kőolaj vállalat dolgozói, a vasutasok, a szülők is szívesen segítenek kisebb nagyobb munkákban. Társadalmi munkával készült az udvarban a pancsoló, a szobában a dekoráció. Zsibongás szakítja félbe beszélgetésünket. A gyerekek sietnek kezet mosni, kezdődik az ebéd. A mini asztaloknál mindenki megtalálja a helyét. S amíg hozzák az ínycsiklandozó gyümölcslevest, felhangzik a dal: „Kicsi vagyok én, majd megnövök én...”
