Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-05 / 129. szám

A floh ánykert essek unokái már jóval igényesebbek• Beszélgetés három társközség megyei tanácstagjával Békés megyében, egyetlen, olyan tanács van, amelyik há­rom község gazdája. Ez a domb- egyházi, amely a, sajátján kívül Magyar, és Kdsdombegyház la­kóinak ügyes-bajos dolgait is in­tézi A dombegyházi tanácsi tagja immár 13 éve Zsóri József, alá 12 éve a végrehajtó bizottság tagja, és a második ciklust kezd. te meg, mint megyei tanácstag Életkorát tekintve az egyik leg­fiatalabb tanácstag de legöre­gebb, már ami a tisztségvise­lésben eltöltött éveket illeti Bennszülött dombegvházi. Peda­gógus. 1957-ben Gyulán végezte el a tanítóképzőt. — Ide jelentkeztem a faluba, de némi fenntartással jöttem. Tisztában voltam azzal, hogy senki sem lehet próféta sajáit ha. zajában. Kellemesen csalódtam. A kollégák nagyon rendesek voltak hozzám, s így rövid idő alatt sikerült beilleszkednem a testületbe. Mint tanácstag ég. úgy is mint pedagógus, arra töreked­tem és törekszem, hogy műve­lődéspolitikában és a népműve­lésben állandóan előbbre lep­jünk. Igaz, ee nem könnyű. Is­koláink elhanyagoltak, éppen azért mert öregek. Az elsőt még 1824-ben építették. A megyei művelődési osztály legutóbbi — múlt évi — felmérése szerint is­kolánkból mintegy félmillió fo­rint értékű szemléltetőeszköz hi. árnyaik. Ami pozitív: a tantestü. letben tevékenykedő pedagógu­sok között jelenleg csak egy van olyan, aki képesítés nélküli, de már az is harmadéves főisko. lás. Ez az adat akikor mond so­kat, ha tudjuk, hogy a hatvanas é'"s& közepén még 13 képesítés nélküli pedagógusunk volt. — Mennyivei összetettebb fe­ladata van egy olyan megyei ta. nácstagnak, aiki három községet képvisel a megye legrangosabb testületében? — Dombegyháza és környéke valamikor a dohánytermelés központja volt. A ma itt élő, a valamikori dohánykertészek unokái már jóval igényesebbek, mint őseik voltak. Persze ez a megállapítás nemcsak az itteni emberekre jellemző. így aztán az is természetes, hogy taná­csunknak nem kis feladatokat kell megvalósítani, arról nem is beszélve, hogy a társközségek problémáit ugyanolyan fontos, nafo tartjuk, mint a sajátonként. „Kinőttük" már a villanyháló. Határörök, előre! Nem csupán jelképesen volt kiírva a fenti jelmondat Sár- j kadon az 1. számú iskola ud-1 varán május 20-án, ahol min* j den igényt kielégítő sporttelep ! várta az érdeklődőket és a résztvevőket egyaránt. A két szónak mély tartalma van, hi­szen a sarkadj és a környéki falvaiban levő határőr úttörő- szakaszok tartották az évzáró foglalkozásukat, melyet most először kapcsoltak össze sport- vetélkedővel, szellemi verseny­nyel, légpuslkalövészettel, és természetesen labdajátékokkal. Az ötlet Gergely István határ­őr szakaszvezető elvtársat di­cséri, de kivitelezésben nagyon sokat tettek a sarlkadi 1. szá­mú iskola tanarai, akik szivü­kön viselik a honvédelmi ne­velés ügyét. • Látni és hallani öröm volt, azt a lelkesedést, elszántságot, ami jellemezte a gyerekeket minden versenyszámban. Egy­aránt jelesre vizsgáztak a gye­rekek ési tanárok, akik elkí­A gyulai Munkácsy Mgtsz felvételre keres kezdő, vagy gyakorlattal rendelkező ács- állványozó szakmunkásokat Munkabér megegyezés sze­rint. Jelentkezés: a tsz építésve­zetőjénél, II. üe. (Kígyósa út). ' 173743 4 békés mm tna*. ,jw»ieu& 5. sértek tanulóikat erre a sereg­szemlére. Nem veszett kárba a délelőtt, amit erre a találkozóra szen­teltünk — ez az egyöntetű vé­lemény. Az iskolában folyó honvédelmi nevelés méltó be­fejezése volt ez a verseny. Az ünnepélyes csapatzászló-felvo­nás, a jelentésbeadás, az olim­piai láng meggyújtása is szép élmény maradt. No persze, a szünetben kapott szendvics és bambi sem esett rosszul a szor­goskodó gyerekeknek. Különö­sen a légpuska-lóverseny, ahol szakaszonként egy-egy verseny­ző vett részt, külön a lányok és külön a fiúk részéről nagy aktivitást igényelt. Derültséget váltott ki. hogy a lányok jobb eredményt értek él, mint a fiúk. Érdekes volt a szellemi totó, ahol számot adhattak az egész évben tanultakról és nap­jaink kül- és belpolitikai ese­ményeinek ismeretéből. A legtöbb gyerek nagy tájé­kozottságról tett tanúbizonysá­got, de külön kiemelkedett a sarkadi 1. számú iskola csapa­ta, ahonnan az egyéni győzte­sek is kikerültek: Hodor Ju­lianna, Sajti Ilona és Kölüs Imre tanulók. A sportversenyek győztesei szép érméket kaptak, a legjobb szakaszok pedig okle­véllel lettek jutalmazva. Vég­eredményben a sarkadi 1 számú iskola szakasza lett az első, Méh­kerék a második és a sarkadi 2-eg iskola szakasza a harma­dik. Ezen a napon nem volt vesz­tes, hiszen minden résztvevő nyert a találkozón. A tapasz­talatokat összegezve az a véle­mény, hogy a jövőben évente ilyen találkozóval fejezzük be a határőr úttörőszakaszok éves kiképzését. Horváth Gábor zatot — ez is az életszínvonal emelkedésének egyik biztos, jele —, mert egyre több a háztartási kisgép a községben és a jelenle­gi vezeték szűk keresztmetszete miatt már nem győz elegendő energiáit biztosítani. Interpellál­tam is már a megyei tanács ülé. sén ebben az ügyben és remél­hetően hamarosan ez a gond ’megoldódik az uj transzformá­torok. felszerelésével. Már épül a párt - községi bizottságának székháza, tető alatt van az új orvosi rendelő, ahová egy orvost kell majd szereznünk. Rendsze­resen találkozom választóimmal a két társközségben is. Ott most a legfontosabb teendő a járdaépí­tés. Erre a célja az idén százezer forint van, amelynek felosztásá­ról — a sürgősségi sorrendet fi­gyelembe véve — a tanácsülés dönt. Problémák vannak különösen a társközségekben a hús-, tej— s tejtermék ellátással. Egyre töb- szeretnének, különösen a nők ben szeretnének, különösen a nők' közül, állandó munkale­hetőséget találni. A helyi ter­melőszövetkezet az ÁFÉSZ-szel közösen egy seprúkötő üzemet létesít, ahol 80—100 nő ta­lál megélhetést. A Bé­késcsabai Kötöttárugyár 30— 40 nőt foglalkoztat bedol­gozóként. Körülbelül ennyien dolgoznak a tápéi kosárfonó ktsz részére is. Az állami gazdaság bővíti a már meglevő ládagyá- rat, ahol két műszakban megy majd a termelés. Ha lassan is, remélhetően ez a gond/ is hama­rosan megszűnik. Nem állítom, hogy könnyű a helyzetem, de amíg erőm lesz, azon iparkodom, hogy mind­egyik község egyenletesen fej­lődjön anyagi erőforrásainkhoz mérten. Peisze azzá] is tisztában vagyok, hogy ez nem megv má­ról holnapra, a három község lakói is megértik és értékelik erőfeszítéseinket. Ennek hangot is adnaik a fogadóóráikon, falu­gyűléseken, tanácsüléseken. Ez a legtöbb elismerés, amit kapha­tok munkámért és ez ad erőt ahhoz, hogy a jöbőben i® mél­tóképpen képviselhessem a do- hánykertészek unokáit. © Főszereplők: Molière és a jelen Dokumentumigényű műsorok és egy kitűnő Moliére-est jelle­mezte a hét végének televíziós programját. A pult egyik oldala című riporttól a Deltáig, az An­tennától A hét pósteldki össze­állításáig ívelt a dokumentum- sor — bepillantást kaphattunk a kereskedelem személyi prob­lémáiba és a technikai csodák­ba, az Élet és Tudomány szerkesztésének műhelytitkaiba és egy nagyszerű országos kez­deményezés megyei megvalósu­lásának történetébe. A szerkesz­tőségi látogatás — Benedek Ist­ván szellemes műsorvezetésével — jó példája volt az „élet” és a „tudomány” szoros kapcsola­tának s ezenkívül a televízió és a sajtó egyre gyakoribb szoros együttműködésének. Az Élet és Tudomány 22. számában ugyan, is nagyrészt azokról a kérdések, röl olvashatunk cikket, ame­lyekről a szerkesztőségi tv-be- szélgetésben is szó esett. A te­levízió lelket1 tette kíváncsisá­gunkat a lapban közölt írások iránt s ez utóbbiak részleteseb­ben fejtegetik a képernyőn csak érintett témákat: a magyar könyvnyomtatás 500 esztendővel ezelőtti születését, a leendő Mű­szaki Múzeum vezetőinek távlati elképzeléseit, a csíkos gnu éle­tét s a Kálvin tér átépítésének tervét. S a pósteleki tornapá- lyáról sugárzott képsorok is örömmel tölthették ©1 — külö­nösen a parkhoz közelben élő — nézőket:' új lehetősége nyílt a testedzésnek, az egészséges életmód kialakításának. s mind. ez döfitő részben az objektív kö_ rülményeken jóval felülemel­kedni tudó iigybuzgalmon, szubjektív emberi akaraton, tet„ teícen i múlt, ezeknek volt kö­szönhető. A jelen említett témái mel­lett Molière, a sok évszázada élt klasszikus két alkotása kí­nált igen :ió időtöltést, szórako­zást. Hozzátehetjük: szintén na­gyon mai szórakozást es nagyon nemes szói'akozást. A szolnoki színház egy estén előadott két drámáját láthattuk a képer­nyőn. a Versailles-i rögtönzést és a Dandin Györgyöt. Ponto­sabban szólva, a két műből csak az utóbbi az „igazi” szín­darab. mert a „Rögtönzés” Mo­lière ma is helytálló művészi, emberi elveinek — többé-ke_ vésbé színpadi formába öntött — tételes megfogalmazása. S hogy mégsem éreztük érdekte­lennek, pusztán elméleti fejte./ getésnek a Moliére-i tételeket, annak oka egy kitűnő színházi lelemény: a közvetlenül utána eljátszott dráma. Méghozzá na­gyon jól rendezett-iátszott drá­ma. Sokáig úgy jutott csak szín­padra a Dandin György, hogy a közönségnek ki kellett nevet­nie a póruljárt százszor-meg. csalt, százszor-kí használt, száz- szor-megalázott férjet. Az utóbbi évtized Sen váltak gyako­ribbá azok az előadások, ame­lyekből kitűnik, hogy Dandin György mellett, sőt. őt megelőz­ve elsősorban felesége, annak lovagja, szülei, szolgálói, a ki- nevetés. a megutálás valódi tár­gyai. Ezt a — Moliére-től sem idegen, sőt, éppen a „Rögtön­zés "-sei hangsúlyozott — felfo­gást érvényesítette színpadán a rendező, a nézőtérre — s a televízió-közönségnek — kiáltva—kiáltatva a látszat és a valóság időnkénti el­lentétességét, ennek veszélyeit. Hirdetve-hirdettetve, hogy az őszintétlenség. a való tények el­hanyagolása milyen tragédiákat okozhatnak minden történelmi korban. A tartalom hangsúlyo­zása, a látszat mögül olykor csak nehezen kihámozható lé­nyeg tisztelete jellemezte az előadást: ezért nem voltak bán_ tóak a „Rögtönzés” néhol kor­talan jelmezei, játökmegoldasm. ezért volt értéke® a „Dandin” szokásostól eltérő, komikusból tragikomikusba, olykor tragikus­ba forduló rendezői elképzelése. Ezért nyújtott a vasárnap este a nézőnek hasznos időtöltést, nagyon nemes szórakozást (dafriss) in ■■■■■■■■ na i*RBa9imaaaiainMii«i*i* iaiaai*«»iaaaai«iiiii»i»iaaaaa«*’ •HntniiitiiiiiiiimiH *l9«ssB«s»saa»s8Ws*a**89» 8 — Hosszú történet. Tulajdon­képpen lopásért, de ez régen kezdődött. Az ősömnek volt va­lami zűrje a munkahelyén, ujjat húzott valamelyik fejessel, per­sze nem neki lett igaza, a vé­gén tízéves szolgálat után el kellett neki jönni onnan. Attól kezdve elkezdett piálni nagy­ban, mintha a piások olimpiá­jára akarna kijutni, nagyon tré lett otthon az élet. Megitta az­előtt is a magáét nem mondom, de az nálunk soha nem volt, hogy a keresetét ne adta volna haza, sőt, hozta a bércédulát is, meg virágot vagy sört az anyámnak puszizkodott velünk, így srácok, úgy, mert hárman vagyunk tesvérek, két öcsém van, haláli ’-;s krapekok, ide a füzeteket, az ellenőrzőt, aztán, ha nincs egyes, mehettek a mo­ziba. Ha arénázott is anyuval, hamar kibékültek, abból ml nem vettünk észre semmit, él­tünk, ahogyan a többi kőbányai proli, talán egy kicsit jobban is. De aztán, hogy a régi helyét otthagyta, nem lehetett vele bírni Vvís3íénix T.oa--> Irjaua^nKl-inJ­fe keresett az ifi helyén, de ez még nem lett volna ok arra, hogy naponta részegen járjon haza, hogy ott szerencsétlenked- jen nekünk, az elrontott életét emlegesse, sírjon anyu fülébe, mert sírt ilyenkor legtöbbször, és ruhástól feküdt le. úgy kel­lett vetkőztetnünk, ahol fogni tudtunk rajta, ciháitok róla a cipőt lefelé, a végén anyu szét­tolta az ágyakat, az ő két ágyu­kat. egymás mellett a szobá­ban, egyiket az egyik sarokba, a másikat a másikba, csakhogy minél messzebb legyen tőle. szó­val kezdett a helyzet nagyon cikis lenni. Igen, mert tudod, anyámat leszázalékolták az üzemben, ahol dolgozott, a do­hány, amit kapott, nagyon ke­vés volt és egy idő után ott tar­tottunk. hogv fizetésnapon lesni kellett a fateromat, valamit haza is hozzon a keresetből, anyu legtöbbször engem kü’_ dött, ő nyilván nem akart szé­gyenkezni, menjek oda a gyár­kapuhoz. le ne kopjak róla, mig haza nem jön. Ezt nagyon rühelltem, főleg, amikor egysze_ rilan V> mid —t «. rvrvf helyette is a kollégái előtt, persze, hogy elkotródtam, haza se mentem estig, csináltuk a cirkuszt a galerival a téren, mi­re hazamentem, ott húzta a lo­bőrt az ágyon, felöltözve, mmt rendesen, ahogy. ilyenkor — egyre sűrűbben — szokás volt. Kérlek szépen, a végén már odáig süllyedtünk, hogy anyám egyszerűen nem tudott főzni, még egy üres paprikás krumplit sem, a kicsik óbégattak az éh­ségtől, ha egy zokni kellett, azt se tudtuk megvenni, ha jött a gázszámlás, tőlünk ugyan egy vasat le látott, amíg anyám sze­gény nem hajtotta föl a dohányt valahonnén. Bevitte a gyűrűjét, a nyakláncát, az óráját a za-i ciba, aztán, hogy nem volt már mit bevinni, elkezdett kölcsönt iflérégetnii ‘rokonoktól, isme-) rősöktől. a házban a szomszé­doktól, cukorra, tejre, krumpli­ra. Másfél év se telt el és mi úgy lerobbantunk, hogy az nem igaz. És egyszer egy estén, olyasmi történt, ami betette az ajtót az egész életünkre. A kég­lihez legközelebbi köpködőben időzött az apám. a szomszédok jöttek mondani anyámnak, men­jen, ha pénzt alkar látni, maga he­lyett most is engem küldött. El is mentem, szövegelek ott az apámnak, jöjjön, siessen, kihűl a vacsora, az meg csak küld el, tudni se akar rólam, közben a farzsebből szedi elő a bukszát, fizet ennek is, annak is. mint, akinek teljesen elment az esze. Gondoltam egyet, ha szép szó­val nem megy, majd viszek én haza pénzt másképp. Amikor nara fiavaát saru, odanyultam a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents