Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-30 / 151. szám
Szovjet testvérlapunk, a Penzenszkaja Pravda májusi-júniusi számaiból ezúttal három riportot-interjút választottunk, amelyek — némiképp rövidített formájukban — néhány mozaikkockát villantanak fel Penza megye jelenéből. Jégkorongról nyáron Májusban fejeződött be a Szovjetunióban a jégkorongidény. melynek küzdelmeiben figyelemreméltó szerepet játszott a penzai hajómotorgyár csapata, a Dízeliszt. A csapat főedzőjétől. X. N. Batutyintól, a sport mesterétől kért választ kérdéseire a penzai kollégánk: — Kiváló sorozatot ért el a Dízeliszt a szovjet kupában, ér_ dekes és sikeres küzdelmet vívott a legfelső és az első liga csapataival. Ugyanakkor nem igazolódtak a remények, a tavaly még az első ligában szerepelt együttes a második ligában csak a negyedik helyet tudta megszei’ezni. így nem sikerült a visszajutás. Mi erről az edző véleménye? — A szakvezetés is többet várt a csapattól. A viszonylagos eredménytelenség értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy együttesünk a .legfiatalabbak közé tartozott a bajnokságban, s a játékosokat elsősorban tapasztalatlanságuk gátolta az állandó jó teljesítmény elérésében. Jó néhány mérkőzésen lélektani okok miatt maradtunk alul. A jövő évadra játékosaink tapasztaltabbak lesznek, s a távolabbi reményeket éleszti, hogy ifjúsági együttesünk második lett az össz-szövetségi bajnokságban. Persze a felnőtt csapat jobb szerepléséhez még nagyon sok munka szükséges. —- Milyen változások történtek a szezon végén? — Két játékosunk visszavonult az aktív játéktól, egyikük edző. másikuk sportvezető lesz. Két ifjúsági játékosunk a legfelső ligában szereplő voszkre. szenszki Hlmik-hez került: közülük Golikov 'az ifjúsági Euró- pa-bajnokságot nyert szovjet csapat legjobb lövőjének bizonyult legutóbb, Szemyajev pedig a bajnokságban a mi csatársorúnkban volt a legeredményesebb ... Visszatér viszont a csapathoz — katonai szolgálatának letöltése után —L jégko- i rangiskolánk két volt neveltje, | Kalinyin és Jefremov. Ugyancsak nálunk játszik majd az új idényben a Voszk részénszkből hozzánk igazolt Jerhov. — Hogyan látja az edző a csapat jövőjét? — A Dízeliszt fiatal együttes, játékosai távolról sem érték még el képességeik csúcsát. Utánpótlásunk jó, a csapat szelleme hasonlóképpen, öröm velük dolgozni. Júniusban játékosaink többsége középiskolai, illetőleg főiskolai, egyetemi vizsgáira készül — utána alapozással kezdjük a júliust. Büsxke név ax építőé Az Építési Tröszt egyik Munkahelyén találkoztunk V. X. Zsmilevával. Brigádja éppen befejezte ?■- építkezésen a kőművesmunkát. átadva a terepet a szakipari dolgozóknak. Kilenc esztendeje, amikor befejezi* az építőipari középiskolát, s először dolgozott építkezésen, még ő kérdezett mindenkitől: miért? hogyan? — most pedig maga tud feleletet adni szakmája valamennyi kérdésére. Ezúttal azonban más kérdésekkel fordultunk hozzá: — Hogyan választják az emberek a hivatásukat? Miért követi az egyik a szüleit, s miért választ a másik a szüleiétől nagyon is eltérő szakmát? Van_e ebben valami törvény- szerűség? — Valószínűleg van. De elsősorban attól függ, ki az ember első igazi nevelője... Nekem szerencsém volt. Az én első igazi nevelőm J. F. Ananyin volt — ma is annak a brigádnak a vezetője, ahol dolgozom. Órákig lehetne beszélni róla. Akik együtt dolgozunk vele, mindannyian Jegor bácsinak hívjuk... Amikor a középiskolából kikerültem. a harmadik kategóriába soroltak, pedig a második kategória követelményeit is csak nagy erőfeszítéssel tudtam csak teljesíteni. Többen voltunk így. Odakerültünk egy már tíz_ ti zenkét esztendeje ott dolgozó, tapasztalt munkás mellé, aki esetleg ugyancsak a harmadik kategóriába tartozott ... és kétségbeestünk. Hogy tudunk majd vele lépést tartani? De az idősebbek segítettek, tanítottak — enélkül sokan otthagytuk volna az építkezést. Így pedig megszerettük, s lassan már a teljesítményünk is elérte az övékét, a valóságban is „har- , madik-kategóriás” lett. Az ember elsősorban a kollektívában formálódik, nagyon • sok függ a brigádjában uralko- ; dó légkörtől, a hangulattól, ami ; körülveszi az újonnan odakerü- j löt. Ég igazán büszke név az ; építőmunkás név ... Azok kö- ; zül az ezrek közül, akik életű- ■ két szánták a város építésére a jj Szára partján, az egyik én va- : gyök. Járom a penzai utcát, s ; látom a „saját” házaimát, amer ; lyeknek születésében én is se- : gítettem. És ilyenkor nagyon ! boldog vagyok. Boldog és büsz- J ke... (A mi kiegészítésünk: ez az írás : Értesítjük kedves nézőinket, hogy a Brigád mozi július 1-től a Fegyveres Erők Klubjában (Szabadság tér 6 szám alatt) üzemel Játszási napok: csütörtök — péntek és vasárnap. tói — keddig. Előadáskezdés: hétköznap fél 6 és fél 8, vasár- és ünnepnap fél 4, fél 6, fél 8 órakor. a tanácsválasztások előtt jelent meg a penzai lapban, egy olyan sonozathan. amely a jelölteket mutatta be. Azóta megérkeztek a választás eredményei s abból tudjuk, hogy Zsmilevát, a megyei tanácsba delegálták a választók.) Ropogós teáskanna Néhány hete nyílt a moksáni járásban, a moszkva—kujbisevi út mentén egy új teázó, a Forrás — kezdi a cikkíró. Valamennyiünk örömére, hiszen az orosz ember hosszú-hosszú évszázadok óta kedveli a teát. Fogyasztja ezt az italt a szájába vett kockacukorral és mézzel, apró perecekkel és jókora mintás mézeskaláccsal. Issza tá- lacskából sietősen, a homlokán gyöngyöző verejtékcseppet elűzni igyekezve és komótosan, a szamovár duruzsolása mellett szót-szóba fűzve. Teázás közben emlékezve az előző nemzedékekre és gyógyteával őrizve a maga egészségét. Az új teázó legfeltűnőbb helyén szamovár magasodik, körülötte a „család”, a porcelán teafőzők serege. A teázó vezetőjét, G. M. Szmimovát kérdezem: — Teán kívül mit ajánl még vendégeinek a Forrás? — íme, az étlap... S a vezető a teázó díszére mutat: a szokásos géppel írt, vagy nyomtatott papírlap helyett itt falra függesztett fa- tábla igazítja el a vendéget. Ügyes kezű mesterek a táj nép. művészetének motívumait faragták bele, s a különleges csemegék nevét: cserép bögrében sütött tükörtojás, tejfölös, vajas és lekváros palacsinta, madártej kásával, feketekávé konyakkal. a város címerével ékesített mézeskalács és minden lehetséges tea-variáció. — És még egy nevezetességünk van — folytatja Galina Makarovna. — A ropogós teáskanna. _ ?! ? — Egyszerű a dolog, olyan tésztaféléről van szó, amelyet teáskanna-formában sütünk ropogósra. S a sütésről jut eszembe, a palacsintánk sem teljesen a megszokott módon készül: búza. és kölesliszt keveréke az alapanyaga. Siettet az idő. A következő csésze tea már az utolsó. Indulás után visszanézve látom csak igazán, milyen hívogatóak a Forrás ablakokon kiszüremke_ dő fényei.(daniss) Határszemlén a nyugdíjasok Endrődön Töt#) száz nyugdíjasa van az endrődj Lenin Tsz-nek. Jó részük párttag, akik a legutóbbi taggyűlésen arra kérték a pártvezetőséget, hogy találják meg a módját egy határszemlének, melyen a nyugdíjasok vennének részt. A pártszervezet vezetősége megvitatta e kérést és Tímár Gergely párttitkár a tsz vezetőivel közösen megszervezte június 28-na a nyugdíjasok haitárszemléjét. Az endrődj Lenin Tsz nyugdíjasai közül sokan az utóbbi években alig mozdultak ki családi házukból. így bizony nem látták azt, hogy a határ hogyan fejlődött, a szövetkezet miként erősödött. iA program szerint a tsz két üzemegységét keresték fel a szövetkezet saját autóbuszával, ahol az épületeket és az aratásra előkészített gépeket szemlélték meg. Ezután határ- szemlére indultaik. Megnézték, hogy a közösbe adott föld gondját hogyan viselik a fiatalok. Bőven volt mit mutatni a nyugdíjasoknak. A Húshasznú Szarvasmarhatenyésztő Közös Vállalkozás, az úgynevezett Dália program az egész Tiszántúlon a maga beruházásával- Endrődön szinte egyedülálló. A bal- lai határrészben levő napraforgó-tábla olyan szépen kiheverte a májusi szárazságot, hogy fejlettsége a dolgozó tsz-tagok- ban is jó érzést váltott ki a föld jó hasznosításával kapcsolatban. A gépudvaron kombájnsor áll indulásra készen, csák érjen be a gabona. Meglepődtek az endrődi öregek a látottakon, hiszen az ő ,tsz-tagságuk idején olyasmivel, amit látnak, nem dicsekedhettek. Építkezés a gyémántok honában Mirnij város új lakótelepén megkezdték egy nyolcemeletes lakóház építését. Még további öt, ugyanilyen lakóház épül majd a gyémántfőváros távlati fejlesztési tervének keretében. Az építkezések gyakorlatában először alkalmazzák itt, TávolÉsza'kon — a Föld leghidegebb pontjának közelében — alapként az önhűtő tartópilléreket. Alkalmazásúik kiküszöböli a nyári időszak nagy hőmérsékletváltozásai miatt keletkező veszélyes repedező seket. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Útépítési és Fenntartási Szakközépiskola LEVELEZŐ TAGOZATA •felvételt hirdet érettségizett dolgozók részére a kétéves szakközépiskolai osztályba az 1973—74. tanévre. Jelentkezhetnek mindazok a dolgozók, akik a szakmában, vagy azzal kapcsolatos munkakörben dolgoznak. A jelentkezés határideje: 1973. június 30. 4952 iEaa«KBESsKB9BBS99BseaBEfcs2saasaae9a!BaeasaB9BeasBaaaaa»es9S9scss9sas9a9S9ai •suaaaaaaes «9999999. lázár Ervin: — Kisregény — 9 Csapó egy darabig mozdulatlanul ült a volán mellett, aztán lebiggyesztette a száját, rándított a vállán, megindította a motort, kikanyarodott az útra, és ment tovább. Kis idő múlva megállt, hátranézett kereste a mezőn a lányt. Már nem látta sehol. Keserves arcot vágott. Később fölvett egy hat-hétéves forma kisfiút. A gyerek vászontarisznyát viselt a hátán, és már tudott olvasni. A Mil- lecinquecento azért nehezen ment. De Csapó a faluig megtanította rá, bekanyarodott abba a mellékutcába, ahol a gyerek lakott, mintha nagyon fontos lenne neki. hogy ezt a kisfiút a házukig vigye, a háznál kiugrott a kicsiből megkerülte az autót, mint egy grófi sofőr és kitárta a gyerek előtt az ajtót. „Parancsoljon, méltóságos uram”. A gyerek boldogan nevetett, katonásan tisztelgett és azt mondta: „Millecsinkvecsento”. Csodálatosan sütött a nap. kristálytiszta volt az ég. Olyan idő ez, amitől mindenkinek jó kedve kerekedik. Csapóból már teljesen eltűnt az autóstoppos lány kicsit nyomasztó emléke — nem tudta a kudarc, vagy a saját ocsmány viselkedése miatt okozott-e rossz szájízt ez az országúti közjáték. De most csak napfény volt, nevetés, vidáman röpködő szavak. — Gyuszi bácsi bekopog-e. hozzánk az é”al? — kérdezték tőle a leányszálláson lakó lányok. — Szeretnétek, mi? — Hát egy ilyen picike megmaradna magából — mutatta egyik lány a kisujj át. Valaki ehhez mindjárt egy odaillő trágárságot is csatolt, a lányok vihogtak, aztán valamelyik el kiál tóttá magát: — Na pilóta úr, jön a szíve szerelme! Odanéztek, még harsányabb hahota tört ki. Kovács Ági jött a föld végén, a vizeskannával. Csapó fölszállt. Bíró közben letette a gépet a tarlóra. — Na. Agi'—mondta egy szélesfarú lány —. Csapó azt ígérte, hogy a következő fordulóban fölvisz. Ági hallgatott, hiszen nagyon szeretett volna egyszer fölrepülni, de sohasem merte megkérni egyik püótát sem. — Meg. hogy estére kend ki magad, él akar vinni a városba. Bálba. Röhögtek. — Ki akarja tapasztalni, hogy a jövendőbelije tud-e táncolni. Még esküvő előtt... — Mit bántják szegénykéit? — mondta csendesen Bíró. Meg sem hallották a hangját; nem is figyeltek rá. Élvezték a kislány zavarát. Csapó éppen akkor fordult. Valamelyikük azt mondta: — Na, Ági, egyszer leesik; aztán hoppon maradsz. A kislány visszament a föld szélére, a vizeskanna mellé. Azt mondogatta félhangosan: „Nem esik le. nem esik, nem esik le.. Bíró fölszállt, Csapó földet fogott. Pálinkás fölmászott a gépre, az emberek rakodni kezdtek. — Vigasztalja meg a szíve szerelmét. Fél. hogy leesik. — Aztán ekkora se jut neki — ugyanaz a lány mutatta megint a kisujját. — Na, veled még ma este számolok! — mondta neki vigyorogva Csapó. — Hányig? — kérdezte a lány. és mindannyian harsányan röhögtek. Csapó odament Ágihoz, mókásan villogott a szeme. — Adsz egy kis vizet? Ági nem mert a szemébe nézni, lehajtott fejjel töltött a kék kannafedélbe. Kétszer is kiöblítette. — Mit öblögeted? — mondta az egyik gyerek. — Nekünk bezzeg anélkül is jól
