Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

Korszerű programozási tecímilíák — Szabványos és modulos programozás Statisztikái könyvszemle A* adatfeldolgozási munkák visszatérő feladatainak megol­dására több kísérlet történt, valamennyi arra törekszik, hogy egy esetleges újabb fel­adat ne tegye szükségessé a megoldás elölről való kezdését, hänfen építeni lehessen a már kidolgozott programúikra, prog­ramrészekre. Minden programozási feladat megoldása bizonyos mértékig általánosítható: ez elsősorban azt jelenti', hogy a program kü­lönböző funkciójú részekre, ún. modulokra osztható. Tovább folytatva az általánosítást, ki­alakíthatók olyan programré­szek,, amelyeket csak egyetlen esetben kell elkészíteni és a ké­sőbbi programokba — mint kész elemek — könnyen beilleszthe­tők. Ismétlődő adatfeldolgozási feladatoknál nemcsak a prog­ram-modulok, hanem az egész feladat logikai megoldása is el­készíthető. így programszabvá­nyok alakíthatók ki. Egy ilyen általános megoldás a követke­ző programrészeket tartalmaz­za: előprogram, beolvasás, fel­dolgozandó tétel kiválasztása, csoportváltás ellenőrzése, tétel­feldolgozás és kiírás, záróprog­ram. Vannak a programozásnak más olyan területei is, amelye­ken szabványok bevezetésével munka takarítható meg (pl. tá­rolóterületek elnevezése, prog­ramrészek elnevezése, tároló­szervezés, stb.). A korszerű programozási technikák — szabványos és modulos prog­ramozás — sok előnnyel jár, s az alkalmazási tapasztalatok igen kedvezőek. Az emlékezés hangjegyei A tarhosi zeneiskolások találkozója Mindig j Íj az emberekért I jj © ni Tizennyolc év távlata is múl­tait jelenthet. Ennyi idő után pe­dig minden élmény — a siker, vagy a bukás — megszépülve, kikristályosodva idéződik fel az emlékezőben. Egy harcos kor emlékanyaga, mely a jelen gon­doskodó hétköznapjaiban ün­neppé magasodik. Szom baton, a békési Művelő­dési Központ szervezésében ba­ráti összejövetelen találkoztak az egykori tarhosi zeneiskola nö­vendékei, tanárai. Tarhos ha­zánk zenekultúrájának egyik magja volt nyolc éven át, 1 Mű­től. E tényt bizonyítja az a sok név, melyek a határokon túl is ismertek, megbecsültek, azok, akik az ország zeneiskoláiban tanítják, nevelik a jelen dallam­ra, zenére éhes kisdiákjait. Mint­egy ötven egykori tarhosi jött éL, nagyobb részük húszéves Î*seE!s;s;!:sia*s«!!iE!!!îsss;*ï;ï!Hî!îïïEs-a** érettségi találkozója is e napra esett: 1953-ban érettségiztek a „Pavilon” falai között. Ügy tű­nik, nosztalgia nélkül nem le­het visszanézni. A csodás, ha­talmas park madárdala mellé óhatatlanul odaképzeli a látoga­tó a zongora, hegedű hangját, az énekszót Gulyás György, az in­tézet volit igazgatójának, Tóth János, a HNF Országos Taná­csa munkatársának, a volt ala­pítónak, Mező Imre, a tarhosi Emlékbizottság tagjának szavai már nemcsak a múltat idéztek. A tennivalóra hívták fel a fi­gyelmet: emlékszoba, létrehozá­sa, a dokumentumok gyűjtése, ápolása a feladat hogy nem­csak a „volt” legyen a lótige, hanem a „van” és a „lesz" is használatossá váljék több száz akkori tarhosi diák szótárában. (nemesi) SS9SRX:BaE!!|!BB«SSS!S9!ES!eEaSSSSSS9llBBSESS Bár az elvtársról nincs szó. In­kább magukról. — Pálinkásra meg Csapóra mutatott es me­gint megpróbálta egy kierősza­kolt mosollyal enyhíteni a hely­zetet. — A gazdaságban elég sokat beszélnek magukról. — A nőket nem említették? — kérdezte kedvesen Csapó. — Kérem szépen... — dado­gott a kopasz. — Ne hülyéskedj! —■ mond­ta szemrehányóan Csapónak Bíró. A kopasz most már kimért és hivatalos lett, az eléje rakott fröccshöz sem nyúlt, pedig Bí­ró odakoccantotta a poharát. — Nem hiszem, hogy a mun­kájuknak jót tenne. — Csináltunk valamit rosz- szul? — kérdezte Csapó. — Kérem, én azt nem tudom, nem értek a repüléshez, de ké­rem, ahogy a gépkocsivezetők es a traktorosok... — Mi pilóták vagyunk, ha eddig nem tűnt volna fel ma­gának — mondta Csapó. — Nem szoktunk részegen dolgozni. Nem tudom ki mond­ta magának ezt a marhaságot. — Senki és ez különben is a maguk dolga, meg a felettesei­ké. De ami a pusztán történik, abban nekünk is van beleszó­lásunk. — És mi történik a pusztán, amibe ilyen nagy beleszólni- valója akadt? — Az önök viselkedése, önök műveltebbek az ittenj át­lagnál, műszaki emberék, ha jól tudom városiak, s akkor az ember azt hallja állandóan, bogy a pyáták már megint a kocsmában vannak, ésatőbbi, esatöbbi.., — Mi az, hogy ésatőbbi? — Nehogy azt higyje, hogy a maguk szőlős} viselkedésének nem jutott el a híre hozzánk. — Könnyen meglehet, éppen az előbb meséltük. — Más úton is eljutott, nyu­godjon meg! — Jól van, eljutott. És?! — Én csak azt mondom, hogy gondolkozzanak. — Bármennyire furcsának tű­nik önnek, néha szoktunk — mondta ingerülten Csapó és föl akart kelni az asztaltól. Bíró megfogta a karját és vissza­húzta. — Ülj csak le. Mit ugrálsz? — Ezt nem ellenségesen mond­ta, inkább úgy, hogy kutyába sem kell venni ezt a kopaszt. A férfi érezte, hogy hiába papol itt, dühös is volt, fel akart áll­ná — A borát itthagyja? — kér­dezte tőle Huszár. A hang ki­csit megijesztette a kopaszt —, visszaült. — Mondja, repült már maga? — kérdezte ekkor Csapó. — Utasszállítón — mondta a kopasz. — Nem félt? — Nem. Miért féltem vol­na?! — Értem — mondta gúnyo­san Csapó. A kopasz megint ingerült lett. — Azt akarja mondani, hogy a pilóták azért isznak, mert félnek? A brigád valamennyi tagja felnevetett, a kopasz nem is ér­tette ezt a hirtelen vidámságot. (Folytatjuk) A képernyő és önmagunk Román Aladár pedagógust : igen sokan ismerik és tisztelik ■ Békéscsabán, a megyében. Az • iskolák államosításában kifej- ! tett érdemei elismeréseképpen : az Oktatásügy Kiváló Dolgozó- ■ ja kitüntetést kapta. Egy moz- ; galmas, örömökkel és megpró- 5 báltatásokkal teli életút áll a j 9. számú általános iskola bio- : lógia—földraja szakos tanára ; mögött. Most 59 éves, szeptem- ! berben az utolsó tanévét sze- ! retné megkezdeni. — Szüleim is pedagógusok : voltak, apámat a Tanácsköztár- : saság idején — mint az MKP ; tagját — egy falu direktóriu- • mába is megválasztották. A bu- j kás után az egy év bujkálás, : majd a fekete-lista nyomta rá * bélyegét a 7 tagú családunk ! életére. Azt hiszem, ezek az \ évek határozták meg későbbi : életemet. 1939-ben kaptam ta- | nítói oklevelet az egri Líceum- ; ban, ahol egykor apám is ta- ! nult. Állásba természetesen : nem kerülhettem. Majd követ- ; keztek a katonaság évei, a há- ; ború. Apám rehabilitálása ■ után, 1941-ben Orosházán kezd- ! tem el tanítani. A hadifogság- ; bői hazaérkezve, hosszú bete- • geskedések után az 5. számú is- ■ kola igazgatójává neveztek ki. j Kis megszakításokkal 18 évet : tevékenykedtem Erzsébethelyen. ; 1948-ban nyolctagú megye} kül- • döttség élén én vezettem egy \ delegációt a budapesti Sport- : csarnokba, ahol is kimondták : az iskolák államosítását. Haza- ; érve azonnal hozzákezdtünk az ! ifjúság egységbe szervezéséhez: ■ a megye első úttörőtitkára én : voltam. ­Fényképek, emléklapok, dip- • lomák kerülnek elő. Képek a ! régi időkből. Kincsek, amelyek : egy gazdag életút tanúkövei : ; KISZ-aranykoszorús emlékérem ■ 1971-ből, a Hazafias Népfront, ■ a SZOT, az- Országos Üttörőszö- : vétség emléklapjai Közéleti te- : vékenységének bizonyítéka: a ; megyei úttörőelnökség, a Vö-.; röskereszt tagja, a Pedagógus j Szakszervezet alapító tagja és : most másodízben- tanácstagnak ; is megválasztották jelölői. — Az utolsó tanévemet sze- : retném most, ősszel elkezdeni. • így, egy év múltán nyugdíjba • vonulok, de nem a pihenésért. ■ Tanácstag vagyok, sok munka : vár majd azután is rám. Ügy j is lehet tanítani, nevelni, az j emberekért valamit tenni. Hét gyereket nevelt fel. ben- ! riük látja a folytatást. Folyta- j tását egy mozgalmas, örömök- ; kel és megpróbáltatásokkal teli, j de mindenkor tartalmasán gaz- : dag életútnak. (nemesi) A szombati műsor Békés megyei szemmel egyik legfon­tosabb programja volt a Békés, csabai Amatőrfilm Fesztiválról készített filmösszefoglaló. A több mint húszéves múlt­ra visszatekintő amatórfilmes mozgalom egvik legsikeresebb rendezvénye lett a békéscsabai. Bizonyítják ezt a műsorban is közölt adatok, miszerint az elmúlt évben 97, az idén 192 film érkezett a bemutatóra. Ter_ mészetesen a számadatok ön­magukban még nem jelenthet­nek sikert. A filmek technikai­lag és mondanivalójukban is nagy fejlődést mutattak. Dicsé­retes. hogy ezek bemutatásához a békéscsabai rendézőgárda igen jó körülményeket biztosí­tott. A főműsor Francis című, amerikai filmje több volt mint egy szórakoztató történet. Az események. kálváriája, a mulat­ságos helyzetek, a színészek já­téka, a cselekmény részesévé tett bennünket is. Már-már mi is hiszünk a beszélő öszvér his­tóriájában. elszabadul a fantá­ziánk. • Lám. lám szükségünk van a mesére, úgy ahogyan a film kisemberének, a bank pénz­tárosnak aki képzelőerejével győzi le a tábornokot, a bank- igazgatót. Csupán az a kérdés, vajon el hiszik-e majd nekünk a beszélő öszvér történetét azok, akik nem látták a filmet?! A vasárnapi filmről is itt szükséges szólni, hiszen bár­mily poros bohózat is. ott rej­tőzött ebben is a kisemberek győzelme, furfangos felülemel­kedése. A tv-szerkesztő érdekes ötlete volt a gondolatokban párhuzamos két film egymás­utáni bemutatása. A hőspincér- ben a pincérből lesz színház- igazgató. Visszakanyarodva a szombati programhoz: zenei élményben és költői gondolatokban gazdag játék volt A holdbéli csónakos. Csupa derű, sodró erejű gondo­latok, a 60 éves Weöres Sándor kedves és igaz költészete. Vasárnap délben a Hollandia —Magyarország női torna sze­ren kén ti döntőjében is elköny­velhettünk magunknak két, Békés megyei sikert, hiszen két békéscsabai kislány is bemutat­kozott a csapatban. Délután a széles tv-nézősereg pihenhetett, mert kicsit sok volt a szakemberekhez szóló elmélet A Keresztül Etiópián című nagyszerű útifilm viszont iz­galmas tanulmány volt minden­kinek. Ugyanígy a ma már rendkívül népszerű és rangos műsor: A Hét. Különös é’mény volt a gondolat: egy műhold segítségével jelen lehettünk a kaliforniai Breasnyev—Nixon, búcsúfogadáson. Mennyivel mélyebben éreztük így a törté­nelmi pillanat nagyságát, mint­ha arról csak a hírekből sze­reztünk volna értesülést! A televízió mind jobb mű­sorösszeállítása családi és ba­ráti közösséget kovácsoló erő. A közös élménv gondolatokat, indít, beszélgetésre serkent a képernyő előtt. A beszéd vi­szont szebbé, értékesebbé teszi kapcsolatainkat, életünket. R. I. Színek és formák dimenziói Dobrovits Ferenc és Rampfl József kiállítása Békéscsabán Két fiatal képzőművész, Dob- rovits Ferenc festő és Kampfl József szobrász kiállítása nyílt meg pén­teken délután a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. Húsz szobor és 23 festmény ér­dekes válogatása valós, igazán életszerű egységet alkot ezen a bemutatón. Békés után most a megyeszékhely müvészetszerető közönsége ismerkedhet az alko­tásokkal. A főleg tájképekből és csendéletekből álló képkol- lekoió égő vöröse, csomtvárys színkomponáltsága, az absztrakt­ból a realizmus felé növő bontás- formái egy fiatal generáció művészi üzenetét jelenő. Fotó: Balogh A szobrok témája szinte el­lenpontként: az ember. Az alkotó szinte mindenkor megtalálja mikor, milyen mozdulattal él tovább a háromdimenziós moz­dulat. Amíg a bronzszobrok, vagy inkább szobrocskák gro- teszkül magányosan kelnek út­ra, addig a kő- és máirványalko- tásak a megnyugodott, szunnya­dó élet erejét példázzák. Lipták Pál festőművész meg­nyitó beszédében is a két alko­tó őszinte ábrázolásmódját, a meghittségre való törekvést, a tudatos munkával születő alko­tói örömöt emelte ki. A képen a kiállítás egy részlete látható. (nemesin

Next

/
Thumbnails
Contents