Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra A százesztendős Budapest ...... ^ (Hm est, Buda és Óbuda emblé­mája fogadja a belépőt Bu­dapesten, a Történeti Múzeum várbeli kiállításán, ahol az érdek­lődő Budapest 100 évével ismerkedhet meg. Az elő­térben eligazító sorok, ira­tok másolata, közel száz- esztendős fotográfiák Pest­ről, Budáról, Óbudáról. Üveg alatt a belügyminisz­teri átirat, 1873. január 20-i keltezéssel: „Az 1872-ik évi XXXVl-ik törvény czikk értelmében Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Ó-Buda mezővá­ros és a Margitsziget „Bu­da-Pest” név alatt egyesí- tetnek.” Ez volt a mai főváros szü­letésnapja, és ennek száza­dik évfordulóját ünnepel­jük. ünnepli a történeti múzeum kiállítása is. mely érzékletes, hangulatgazdag, a száz esztendő eseményeit híven idéző élményt nyújt látogatójának. Az elmúlt század hetve­nes évei már fotográfiákon ott szerepelnek a kiállítás első részében, és később is, egészen jelenünkig a gaz­dag, kitűnően válogatott fényképanyag jellemzi a berendezők, a kiállítás ösz- szeállítóinak szándékát, hogy ezek által is ember­közelbe hozzák a jubiláló főváros történetét. Omnibu­Romantikus szonett szók és az első villamos- kocsik az Üllői úton, a Má­tyás templom 1870 körüli fotográfiája, átépítése előtt, majd máshol a Schulek Fri­gyes által tervezett új, a régi alapokon, a gótikus mű hű hasonmásaként... Mondják, hogy a főváros hőskorának kezdete ez a né­hány évtized. Az egyesítés­kor Budapest népességszá­ma alapján még 17. az eu­rópai városok sorában, 1900-ban azonban már a nyolcadik! Hatalmas épít­kezések kezdődnek, jön a millennium időszaka, de a fényes paloták árnyékában növekszik a nyomor is. Gyö­nyörű polgári karosszéket látunk az egyik sarokban, a millenniumi kiállítás dá- rabját, és fotókat munkás­családok kilakoltatásáról, bérkaszárnyák lakóinak sztrájkját a lakbéruzsora ellen... Plakátokat a „be­szélő film”-ről, kultúrtörté­neti kincsként egy korabeli vetítőgépet, majd 1912. má­jus 23-at eleveníti fel több kép is: a „vérvörös csütör­tök” eseményei lobognak a szemlélő elé. Megbilincselt munkást kísér a lovasrend­őr, villamosokból emelt ba­rikád a Nagymező utcában. Aztán az első világégés számos dokumentuma. Pla­kátok, képek, harci eszkö­zök. A főváros életének, há­borús napjainak emlékei, figyelmeztető mementói. Hatalmas fotográfia : IV. Károly király lovagol ko­ronázása után teljes dísz­ben, ünnepélyesen, miköz­ben a harctereken ezrével hullanak a magyar bakák... A mennyezetig futó döbbe­netes fotográfia alatt pla­kát: Ingyenes ételkiosztás: A szöveg: A koronázás napján a kormány útján rendelkezésre álló összeg keretén belül azoknak. akik különben • nem jutnának meleg ételhez, a főváros is­koláiban délelőtt 10 és dél­után 4 óra között gulyást osztanak ki. A felnőttek adagja fél liter, a gyerme­keké negyed liter. Minden adaghoz 10 deka kenyér jár. Bárczy polgármester.” 1916. december 23... A király alig lát ki a korona alól. Tragi­komikus látvány hatvan esztendő időtávolából. Riadó rivall: Minden a miénk ! Tanácsköztársaság ! Plakátok, újabb és újabb fényképfelvételek. Katonák ruhái, fegyverei, Budapest a forradalmi napokban. Az­tán újabb lovas egy másik óriás-fotón: Horthy, a lo­vastengerész bevonul Buda­pestre. Zúgó, rohanó évek. A második világháború. Le­nin szobra egy újabb te­remben, a főváros felszaba­dulásának történelem-köze­li dokumentumai. És egyet­len, szép lendülettel jut a kiállítás a jelenig, a száza­dik születésnapját ünneplő főváros mai hétköznapjai­hoz, és mai ünnepeihez. Nem túlzás, ha ezt mond­juk: ezt a kiállítást min­denkinek látnia kell, aki csak megfordul mostaná­ban az ország első városá­ban. Történelmet, sorsunk alakulását idéző óra az, amit itt eltölthetünk. Emlé­keztető és jövőbe is tekin­tő. Érdemes, tiszteletre méltó megnyilatkozása a muzeológia mai feladatá­nak. Sass Ervin Gól Farkos Azt hittem, hogy téged kőből faragtak, mert hangod sem volt sok kedves szavamra, csak szobrok tudnak oly közönnyel nézni, ahogy te néztél énrám napról napra. Csak az tód így járkálni a világban, akinek már nincs célja, vágya, terve, akinek nincs, de hogyha volt is volna zengő jégcsappá fagyott a szerelme. Mondom, azt hittem. De most tévedésem szivárványosan föllobog az égre, s ha bánatom volt, már az öröm lángja világit meg, mint erdőtüzek fénye, mert szobor vagy, kit drágakőből véstek, s benned lakik egy sugártiszta lélek. Vers Andrássy Lajos Oh, ha az tudnál lenni, akit imádva-áldok*. kétszer-imádva-áldlak. «sak egyszer lenne rá oki Könyvet a dolgozó ember kezébe! SOKÁIG GONDOLKOZ­TAM a címen, mert találó, r.ak kell lennie ahhoz, hogy mankó lehessen nekem, ki arra vállalkoztam, hogy egy nagyon jelentős megbeszé­lés lényegét summázzam né­hány rövidre szabott sor­ban azok számára, akiknek nem voit módjuk részt venni a június 14—15-én Nyíregyházán megrendezett Olvasó Népért Mozgalom I. Országce Tanácskozásán, amelyet a Magyar Írók Szövetsége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hívott össze. Előadások és felszólalá­sok feszegették, hogyan ál­lunk azzal a bizonyos Pe- tőfi-programmal: „Ha majd a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán...” Mert ez a lényege e moz­galomnak, e cél szolgálata, s ennek érdekében meg kell találnia azokat az uta­kat, amelyeken keresztül a jó könyv eljuthat a széles tömegekhez; kiemelten is' a fizikai dolgozókhoz! So­kat tehetnek ezért a Ha­zafias Népfront mellett a különböző társadalmi szer­vezetek, s különösen indo­kolt lenne, hogy a terme­lőszövetkezeti mozgalom szervezetei (tsz-szövetségek. TÓT) is bekapcsolódjanak e misszióba, hiszen éppen a parasztság körében van a legnagyobb baj az olvasás­sal és önműveléssel. AZ EREDMÉNYEK meg­dobogtatják az ember szí­vét, az például, hogy az utóbbi 10 évben megkét­szereződött az egyéni könyvvásárlás, s hogy könyvtárhálózatunk nem­zetközi vonatkozásban is kiállja a próbát. Elgondol­kodtat viszont, hogy az országos évi 100 forintos átlaggal szemben egy pa­rasztcsaládra még mindig csak 14 forint könyvvásár­lás esik; s mégis öröm ez is az előző évek három (!) forintos átlagához mérten. Valami megmozdult tehát itt is. de van még bőven fehér folt, így nem csök­kent a közkönyvtárak je­lentősége sem, s tevékeny­ségüket éppen a munkások és parasztok között kell a jövőben erőteljesebben ki­fejtem, hogy valóban ol­vasó nemzetté váljunk. Sok szó esett az iskolák­nak az olvasómozgalom­ban való szerepéről. Általá­nos volt az a vélemény, hogy az olvasóvá-nevelés munkája az iskolában kez­dődik, s nagyon lényeges, hogy az iskola megszeret­tesse az olvasást a tanulók­kal. Ehhez szakítani kell megmerevedett pedagógiai elvekkel és gyakorlattal, hogy a tanuló önképzése kerüljön a központba! A tanterv is az önképzés do­kumentuma kell, hogy te­gyen, ez ma már elodázha­tatlan igénnyé vélt. A könyvtárlátogató diákok fele hagyja ott a könyv­tárat iskolai tanulmányai­nak befejeztével. Miért? Erre már nemcsak az is­kolának keLl válszolnia; itt következik a munkahelyek és a közművelődési intéz­mények felelőssége! TÖBB HOZZ ASZÓI, ÁS foglalkozott a eyermekiro­dalom problémájával, s megfogalmazódott az igény, hogy emelni kell a gyér-, meklapok tartalmi-észté-, tikai színvonalát. Elismerő vélemények sora bizonyítot­ta, mennyire fontos az olyan tartalmas ifjúsági la­pok szerkesztése és széle­sebb körű terjesztése, mint a Szegedi Tanárképző Fő­iskola „Kincskereső”-je. Baj, hogy ez az értékes gyermeklap mindössze két­ezer példányszámban je­lenik meg. anyagi okok miatt. A mozgalom figyelemre méltó kezdeményezése az ifjúsági olvasótáborok lét­rehozása az ország néhány területén. Ennek lényege, hogy fiatal írók önként vál­lalt szép feladatként tábo­rozó gyerekek között tölte­nek néhány hetet, s megis­merkedve velük és problé­máikkal vezetik el őket az olvasás szépségeinek felis-, méréséhez. Jelentőségéhez mért hang­súlyt kapott a mdnkásmű- veltség emelésének problé­maköre. Elhangzott olyan megállapítás is, hogy a munkásműveltség hatéko­nyabb növelésének egyik fontos feltétele, hogy a gazdasági vezetők értékel­jék és becsüljék meg az önművelődést, a kulturá­lódási Nagyon fontos sze­rep jut a munkásműva'tség emelésében az igényfeltá­masztás munkájának, ame­lyet elsősorban is a szak­szervezeti közművelődési intézményeknek kell végez., niük az eddigieknél na­gyobb eredményességgel. Törekedni keli arra, hogy az extenzív képzési formá­kon minél hamarabb túL jusson egy-egy munkáskö­zösség, de nem lehetünk türelmetlenek és maxima­listák sem, különösen az „első generációs'’ munkás-, rétegek esetében. E réte­geknél a szakmai műve't- ség megszerzése primér fel­adat; a közművelődési in­tézményeknek ezt figyelem­be kell venniük a tervezés­nél NEM VÁLTAK BE a íő­solgatások a könyv halálá-, ról. ezt az idei könyvheti eredmények is ékesen bizo­nyítják ! A könyvnek eleven hatóereje van életünkre; az önművelés energiáinak fel­szabadítására ván szükség ahhoz, hogy nap. mint nap helyes válaszokat adhas­sunk a környezetünk által nekünk szegezett kérdések.- re, s ehhez csak a könyv­vel való elmélyült tanács­kozás segíthet. „A lenini kulturális forradalom új ki­bontakoztatására van szük­ség; az emberi önkifejezés távlatait a könyv, a kul­túra adja!” — állapította meg bevezető előadáséban Darvas József, az írószö­vetség elnöke. Gondolat-morzsák csupán az elmondották egy orszá­gos tanácskozásról, amely akkor éri el igazán a cél­ját. ha az ott elhangzottak tettekre serkentik mindazo., kát akik illetékesnek érzik: magukat e kérdésekben. Azt hiszem. mindnyájan illetékesek vagyunk"!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents