Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

Körúton

jugoszláv vendégeinkkel

A zrenjanini hetilaptól Békéscsabára érkezett az igazgató és három vezető beosztású újságíró. Több minden érdekelte őket az ipar, a mezőgazdaság és a kulturális életből. Abb^n a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy napon át kalauzolhattam őket Kondoroson és Szarvason. Felfedező út volt ez a javából, hiszen nemcsak vendégeinknek mutattunk újat szűkebb pátriánk mindennapi életéből, hanem mi magunk is olyan epizódokkal ismerkedtünk, melyek a javából voltak újak.

Séta a fóiiavárosban

ték papírra és Kondoroson, j. három termelőszövetkezet épi- tőbrigádjai rakták össze, előregyártott elemekből, téglákból, maguk készítették az épületek közt kanyargó betonutat, s megtanulták a technológia kezelését és azt kiválóan hasznosítják, akkor mindenképpen helyt kell adni vendégeink kijelentésének. A kondorosnak, de az egész megye büszke lehet arra, ami ezen a, szakosított telepen történt. A munka szervezése, az állatok gondozása, a takarmány hasznosulása olyan kimagaslóan jó, amilyenre az építkezés időszakában gondolni sem mertünk.

A kondoros! Dolgozók Tsz 1 immár évtizedek óta nagy híve J a zöldségkertészkedésnek. Itt mindig talál az ember valami megkapót, amely az átlagosnál többet mutat, jól szemlélteti a kondorosi emberek célra törő munkáját. A fóliaváros is a maga nemében egyedülálló. Je- j lenleg másfél hektárt feditek be fóliával. A szántóföldi zöldségkertészkedéshez szükséges palántát nevelték elő a tavasz folyamán. Utóhasznosításra pedig uborkát termesztenék.

Rajki János főkertész 2—3 évvel ezelőtt arról panaszkodott, hogy a palántaházak nyári gyomtalanítására 20 ezer forint munlkadíjat költenek el rendszeresen. Akkor nem hasznosították a fóliatelepet, úgy mint most. A palántákat felszedték s utána, hogy a gaz ne verje fel, bizony gyakran kapálták, gondozták. Most megtakarítják a 20 ezer forintot, sőt 100 ezer forint tiszta bevételre számítanak, mivel az utó- hasznosítás keretében uborkát termesztenek. A dolgozók gondját viselik a növényeknek, nem terem már gyom a sátraik alatt, mert a szorgos női kezek mind egy szálig kigyomlálják.

Az uborka olyan mint az őserdő. Hajtana is világnak, ha nem kacsoznák, s ha a méhek nem döngicsélnének virágról virágra. Itt ugyanis olyan uborkát termesztenek, amelyen kizárólag nőivarú virágök vannak. Ezért néhány sor apatövet is gondoznak. A méhek mintha tudnák, hogy mely virágból kell virágport gyűjteni és melyik bibére kell átcipelni. Dolgoznak szorgalmasan. Kaptáruk a fóliaház sarkában áll. Ingyenmunkások. S ha nem lennének, akkor mindezt az embernek kellene elvégeznie ecsettel és kis papírtölcsérrel a kezében. Hogy jól dolgoznak, legjobban bizonyítja a zöld indán fürtökben csüngő termés.

Nem is kis büszkeséggel

A település szomszédságában,, a községtől keleti irányban kapott helyet a megye egyik legkorszerűbb sertéstenyésztő szakosított telepe. Beregszászi Károly igazgató miután ismertette az eredményeket, bemutatta a tőle megszokott szerénységgel. Vendégeink megjegyezték, hogy nem is kicsit lehetünk büszkék erre a kondorosi telepre, hiszen ez világszínvonalon áll!

Valójában a kondorosi mun- ika világszínvonal. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ezt az egész szakosított telepet magyar mérnökök, állatorvosok. állattenyésztők álmodták meg, vetetA megye legkorszerűbb takarmánygyárában

Ezt az üzemet csak egyetlen művelet választja el a teljesen automatizálttól : a lyukkártyás vezérlés. Évente 6 ezer vagon keveréktakarmányt készítenek a speciális külföldi és hazai gépek segítségével. A takarmánykeverőhöz, a gyárhoz, nemcsak a kondorosiaknak fűződik nagy érdeke, hanem a környező termelőszövetkezeteknek is. Az összes kukoricatermést — kilenc gazdaságból — közvetlen a betakarítás után ideszállítják. Itt szárítják, tárolják, majd darálják a különböző adalékanyagokkal kiegészítik, granulátumba préselik és értékesítik. Negyvennél is többféle tápot készítenek. Ez a megye legkorszerűbb taikar- mánygyára. Félautomata vezérléssel, a vezérlőpultról minden nyomon követhető. A kezelőnek itt valójában csak a gombokat kell nyomogatni ée indul a daráló, ömlik a szem a garatba keveredik a koncentrá- tum a kukoricaliszthez és a présgép a kívánalomnak megfelelő granulátumot készít.

Amikor ez a beruházás kezdődött, többen vegyes érzéseket tápláltak iránta. Megbuknak a kondorosi társulás tagjai! Belebonyolódnak vállalkozásukba!... Hát eddig nem ez történt. Üzleti kapcsolataik íölya- > matosan, jól bővülnek. A kon- ! dorosi takarmánykeverőből ki- : került áru minősége kifogásta- : lan. Űjabb és újabb rendelők ; keresik fel nap, mint nap e:zt j a közös vállalkozást. hogy : hosszú távú .együttműködésit kös- ! senek. (

Az arborétumban

Ide bármikor belép az em- • bér, mindig talál valami újat, * valami megkapót. A növényvi- : lág különböző színpompái ■ szinte ámulatba ejtenek az év | minden szakában. Még most : nyáron is. Pedig azt mondják : az erdőt szerető emberek, hogy • ; a természet ősszel a legszebb. ; Ilyenkor tobzódnak a színek. Ï Hát akkor most mit csinálnak? : Azokat a gyönyörű zöld árnya- ; latokat leírni is körülményes ; lenne, melyek most fogadnak. ; Néhány sorban meg se kísérelhet. ! jük. Talán csak annyit, hogy : vendégeink közül néhányan ; már jártak ebben a gyönyörű ; kertben. Visszavágyódtak. Ha ; újra eljönnek, a szarvasi arbo- : rétumot újból megtekintik. Fe- : lejthetetlen volt az a néhány ; óra, melyet ebben a világhírű ; élő növénygyűjteményben töl- ! töttünk.

Dupsi Károly •

A Békés megyei Víz. és Csatornamű Vállalat

pályázatot hirdet

1 fő mélyépítésben jártas művezetői munkakör betöltésére

Követelmény a szakmának megfelelő technikumi vagy szakközépiskolai érettségi 5 éves gyakorlattal.

Bérezés megegyezés szerint.

Jelentkezés személyesen vagy írásban, a vállalat központjában

Békéscsaba. Alsókörös sor 2. ez. x

A gazdaságosabb termelés titka: a jó üzemés munkaszervezés

Néhány évvel ezelőtt ká- tyúha jutott a Füzesgyarmati Járműkészátő Ktsz szekere. Az elmaradott üzemszervezési, vezetési állapotok juttatták kátyúba. Azok az úttörők, akik több mint másfél évtizede bábáskodtak a szövetkezet létrehozásán és működésén nem vették észre, hogy halad az idő és a kezdeti módszerekkel próbálták igazgatni szövetkezetük termelését, ügyvitelét. Eredmény: 5-—6 éves egy helyben állás, sőt a többi szövetkezethez képest visszafejlődés. Ezen, a sok ösztönzésre, egy korszerű telep építésével próbáltak változtatni, ami nagy adósság révén el is készült. Ám az új munkalehetőségek között is maradt a korszerűtlen munka- és üzemszervezés, s gazdasági helyzetük mitsem változott.

Sajnos, a Központi Bizottság nagy jelentőségű határozata után is több mint egy

esztendeig halogatták a hathatós intézkedéseket, a korszerű üzem- és munkaszervezés megvalósításában. Végre aztán Szegedi Sándor személyében ez év elején új — és a szövetkezet történetében első — műszaki ember került Füzesgyarmatra, aki hamarosan határozott szervezésbe kezdett. Nem csoda, hogy néhány hónapra rá sokkal olajozottabb, eredmé- I nyesebb vágányokra siklott a szövetkezet termelése, s a régebbi legtöbb kifogás a rendelők részéről: a határidős szállítások sokhetes csúszása, megszűnt. Ez egymagában is gazdaságosabbá tette a munkát.

Erre az évre teljes egészében lekötött a szövetkezet termelése. Hagyományos termékeik: a hintók, a húsvágó tőke stb. mellett kubikostalicskát, s exportra szép kivitelezésű kertiszéket gyártanak. Ez év hátralevő hónapjaiban Szegedi Sándor az alapoktól kezdve alkarja újjászervezni a munkát. Ez annál is inkább könnyebb lesz, mert a szövetkezet tagjai egy viharos közgyűlésen néhány héttel ezelőtt elnökké választották.

Irányításával a vezetőség már kidolgozta az intézkedési tervet. Pontjai szerint valósítják meg a korszerű termelés feltételeit. Eddig ugyanis egyik üzemrészben sem volt műszaki irányítás. Most lesz. Nem volt kidolgozott gyártástechnológia. Most lesz. Nem volt műszaki norma egy- egy termékre. Most az is lesz. Az új elnök és a vezetőség a legmeszebbmenőkig támogatja azokat a fiatalokat, akik tovább akarnak tanulni a szakmában. Rájuk, valamint a régi szakmai gyakorlattal rendelkezőkre építve, alakítja ki a szövetkezet műszaki piramisát, hogy jövőre már tetemes nyereséggel zárjon a

jármukészitő ktsz.

v. d.

tetj fu

NYOLC HÓNAP

21,

Kapelláró teljes erejéből megfeszítette nyakizmait, lábaival hídállást erőltetve, testhelyzetének megváltoztatáséra kényszerítve Bikát, ami sikerült is, s a pillanatnyi előnyt kihasználva jobb kezével felnyomta Bika állát, ballal pedig lesújtott rá kétszer is. Homályosan felködlött benne, ha most a szorítóban, birkózószőnyegen lennének, a bíró talán le is léptetné sportszerűtlenség címén, s ő elhagyná a porondot, magában igazat adva az ítélkezőnek, igen, ez így nem volt fair, de itt és most, nem mérkőzés folyt, hanem küzdelem, ha úgy tetszik életre halálra, amiben érvényét veszti minden szabály. Miért, az mennyire volt szabályos, amikor rátették a kék keresztet, amikor hárman fogták le, váratlanul, a meglepődöttség ijedelmét kihasználva, sötétben, hogy azt se tudja, honnét törnek rá, hányán és kicsodák.

Bika följajdult az ütések alatt. Mint utóbb kiderült, ez nem a Veszteg gyöngék jajszava volt, dehogy. Mert valami elképzelhetétlen erejű összpontosítással. talán a fájdalom dühe ad ekkora erőt az embernek, gyorsan taipraugroü, s

fújtatva, lihegve, a káromkodás félszavaival a száján markolta át Kapelláró jobb csuklóját, hogy maga elé vágja a nyurga testet és ráugorjon, ne legyen ideje fölálini. Kapelláró a lábait fonta rá Bika lábszáraira, a másiknak most fülét fogva erősen, érezve ugyanakkor, ez így kevés lesz a fölényhez, mire azonban ez a tudatáig eljutott, már a melléfogás hatását is kénytelen volt tapasztalni, mert ebből a fogásból Bika könnyűszerrel kiszabadult. És most ő ütött.

Ütéseik, (kínok kínja. Ütések, amik a vereség nyomorúságára emlékeztetnek. Ütések, jaj, hol az erőm? Ütések, hova lett a dühöm, a bosszúállás vágya az öklömből. Ütések, hogyan van az, hogy halálos fáradság járt át? Ütések, a tagjaim ólomnehezek. De most majd! Összeszedni magam. Csak egyetlen visszaütésre. rúgásra, harapásra. Bika, sajnálni fogod, hogy a világra születtél. Az anyádat fogod keresni sírva.

Kapelláró szédült, Nem találhatott célba, mint szerette volna. Valahogy félrecsúszott ez a lendülete is.

Maguk körül felbolygatták a dongóit földet ts. A pusztai

csönd puha ágyában rugdaíó»tak, messziről játéknak tűnt az egész. Sugaraik, nyáreleji fények burája domborult keserűségük fölé. Közelükbe érve elhalkultak a messziről érkező köznapi zajök. Már azt mondták volna legszívesebben: bekül, jünk ki. De az élet nem engedi meg az ilyen kibéküléseiket.

És akkor Bika azt gondolta: birkózni kezdtünk, de, ő ütött is. Ha pedig ő ütött, én miért ne rúghatnék?

Sajnálta, hogy rúgása eltalálta Kapellárót. Nem tudta volna megmondani, hogy mit sajnál rajta. El is hesegette magától az érzést, mert úgy gondolta, nem ő támadott. Sajnálja magát az, aki úgy üt először, hogy előtte nem méri fel az erejét. Sajnálja magát, mert elhamarkodottan indult harcba, s azt hitte, elég annyi a győzelemhez, hogy neki van igaza. Mivelhogy hinni mindig könnyebb, mint tudni valamit Azt várta volna, hogy Kapelláró mikor tartja fel mind a két kezét. De erre hiába várt. Kapellárót nem olyan fából faragták. Csák most derült ki társai előtt, hogy milyen kevésre becsüli az épségét, az életét. Talán mert nagyon buta volt ehhez, de az is lehet, túlontúl okos. A lényeg — Bika számára mindenesetre — az volt, hogy küzdött. Küzdött akkor is, amikor tűzkarikák táncoltak már a szeme előtt, amikor rádöbbent, hogy talán nem is szereti annyira azt a lányt. Hivalkodott az álba tat osságával, holott nyilvánvaló volt, hogy itt és most a győztes nem ő lesz.

• — Hát ezt akartad? — liheg-