Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

OKTATÁSÜGYÜNK ÜJ ERŐPRÓBÁJA

MIÉRT TÖBB A KEVESEBB?

Megalakult a megyei tanács ifjúsági bizottsága

A közelmúltban megalakult a megyei tanács ifjúsági bizottsága. A tizenkét tagú bizottság — tagjai között állami és társadalmi vezetők, a KISZ és az iskolák képviselői — feladata lesz a megye ifjúsági és úttörőházainak, egyéb ifjúsági létesítményeinek ellenőrzése, ezek munkájának szervezése, segítése. Tevékenységük anyagi támogatását az Országos Ifjúságpolitikai ég Oktatási Tanács biztosítja.

Az alakuló ülés résztvevői a

költségvetés felterjesztésének megbeszélése után az idei évi munkatervet, majd egyéb felmerülő, aktuális problémákat vitattak meg. A bizottság legközelebb szeptemberben ülésezik.

te az arcába Bika. — Te öcs-' ka tetű! Mit gondolsz Te, milyen anya szült engem?

Kicsi, amikor meglátta, hogy Kapelláró immár végérvényesen a földre került, s Bika azt csinál vele, amit akar, elkezdett szaladni. Ott benn, a másik épületben Marika erre a futásra figyelt fel. Már hazafelé készült, dúdolós este hívta. A lányok friss énekével köszönt el ettől a hétköznaptól, amely egy az életéből. Az esti randevút már el is felejtette, egy vállrándítással térve napirendre felette; ugyan már! Talál ő másmilyen Ferit is, ha épp randevúzni akar, nem ilyen börtöntölteléket. Látszik az arcszínén, hogy be van zárva. Sápadt, nyütt arc. Csak a szemei, lobogó barna szeme. Nem, azt nem lehet csak úgy egyszerűen elfelejteni. Tiszta a szeme és szomorú. Miért csukhatták le? Lopott? ölt? Nem akart rá gondolni. Bánja is ó, javítóba került és kész. Sose lesz az ilyenből rendes ember. Aki fgy- szer a sárba hempergett... Be kellett vallania, ő nem ilyennek képzelte a bűnözőket. Azoknak kiül aiz arcukra a eo~ noszság. Hiába akarnak jók lenni, elhúzódik tőlük, akire rávetik a szemüket. Igen, ez biztosan így van, szemet vetett rá. Valami elkezdődött, ez ellen hiába is tiltakozik. Csak a folytatás marad el. Talán a legjobbkor jött az a másik, az a vadfekete. Nem lenne jó vele sötétben összetalálkozni. Csókolni azt tudhat. Milyen lehet a csókja? Haragudott magára ezért a kérdésért s ugyanakkor borzongás futott át rajta. Jaj, csak ne lennének, olyan

Megvan az iskola új tantervi, rendtartási előírása, mely immár elismeri az egyéni hajlam, a tehetség polgárjogát. Elismeri? Mi több: megteszi az első lépést a jövő iskolája felé, mely a diáktól kevesebbet követel, hogy többet tudjon. Kevesebb tényismeretet — mélyebb (a lényeghez közelítő) tudást: kevesebb leckefelmondást — több gondolkodást; több önállóságot, aktivitást. Csak így válik a tanuló kezdeményező, alkotó személyiséggé.

Pár éve mondogatják a pedagógia vezető szakemberei: az egyéni képességet, a személyiséget kell kibontakoztatunalmasak a helybéli fiúk. Aki számítana valamit, elment, odavan, eljáró lett, hetenként, kéthetenként járnak haza, akkor aztán, ha egyáltalán pillantásra méltatnak valakit a lányok közül, adj uramisten, de rögtön. Sírhat utánuk, aki sírni tud még, hamar fölteszik az i-re a pontot, viszi őket a vonat, legközelebb pedig már meg se nagyon látják. Ez a Feri is Ilyen? Többet kellene tudni róla. De érdemes? Mindegy, nincs randevú. Nem kell mindjárt előszörre odáig jutni. Felöltözve es útba készen az ablakból, mielőtt becsukta volna, arrafelé nézett, ahol a fiúk azóta már bizonyára nagyot haladtak a munkával. Az első, amit meglátott, Kies: futása volt, az a kétségbeesett szaladás. A kislány kilépett az ajtón Amint a fiú meglátta, üvöltve kiáltozott felé;

— Tessék jönni! Tessék szaladni! Vérzik! Kapelláró vérzik! Nem tud a lábára állni! Segítség!!! Megölik Kápellárót!

Marika önkéntelenül szaladni kezdett Kicsivel együtt, a verekedők felé.

— Valami kötszert. Legalább egy fehér rongydarábot hozzon. Baj van kisasszony. Nagy bal történt. Mi lesz velünk, jaj nekünk most már.

A küzdelem, mire odaértek, már véget ért. Kés akkor támogatta lábra Kápellárót. Bika az arcát törödgette. Mtorgott. Föl dagadt szája szélén eltorzult a mo. solygás, hogy Marikát meglátta aki rá se nézett. Kicsi segített Késnek. Nagy nehezen a kőt felé vonszolták Kápellárót, nem is volt teljesen magánál a fiú. A kútnál vigyázva leültették, hátával a vizeshoráoiiak tantaeatva.

nia az iskolának diákjaiban. De volt-e rá lehetőség korábban? Az általános „jeles ren- dűség” törekvése, a felduzzadt tananyag nem nyomta-e agyon az ifjúban az egyéniséget?

Hadd válaszoljunk Aczél György szavaival: „...a min- denirányú túlterhelés éppen attól foszt meg, ami a szocialista ember sajátja: a sokoldalú, kulturált, teljes emberi életre való felkészülés .lehetőségétől”. Oktatáspolitikánk hangsúlyozza, hogy „a túlzott lexikalitás, az életben haszno- síthatatlan ismeretek fékezik az önálló gondolkodást, az ítéletalkotás képességének kibontakozását”. A felesleges tényeknek és adatoknak a könyvekben a helyük, a tanulónak s majd a felnőttnek e forrásokból merítem, feldolgozni kell tudniuk.

A holnap iskolája valóban a tanuló személyiségét kívánja kibontakoztatni. A tananyagcsökkentés és az új pedagógiai követelmények számolnak az egyéni hajlammal és képességgel már az általános iskolában, de különösen a középiskolában. Az ősszel életbe lépő új tan terv és rendtartás első lépés ahhoz, hogy majd iskolánk eljusson a fakultatív tantárgyak oktatásához. Az egyéniségnek, a tehetségnek ugyanis ez kínálja majd a kiteljesedés szabadságát.

Oktatáspolitikánk vallja: A túlterhelés csökkentésének egyik fontos tényezője a tanulók aktivitása, érdeklődésük felkeltése. A diákok a tényeket ismerve, önállóan vonjanak le következtetéseket, mintegy újból „felfedezve” az emberiség által már megszerzett tudást™ Nos e „felfedeCsúnyán elbántak vele. Nem bírta volna a kezét fölemelni.

Kés vizet húzott.

Kicsin most látszott, mennyire az anyja mellett lenne a helye. Sirt.

Marika megmártotta a vízben a törülközőt, óvatosan csavart rajta egyet. Anyás mozdulattal kezdte letörölni Kapelláró piszkos-poros sebeit. Jó simogatás- sal hajolt fölé, torkában a rémület szorításával, mégis valami végtelen türelmű nyugalommal, mire azután Kapelláró lassan fölnyitotta a szemét. Amint Marikát meglátta, fájdalma mélységeiből áhitat sugárzott rá a szőkeségre, a kék szemekre, tekintetében hálával és röstelkeöéssel, olyan felismerésekkel, amelyeknek szenvedés az áruk. Nem tudták még, ahhoz túl fiatalok voltak, hogy az élet már ilyen. Nagy ütéseket kell kibírni ahhoz, hogy a simogaitás értékét fölfogja az ember, és illően megköszönje, nem a szavaival, hanem az életével annak, aki ezt a simogatást úgy adja, mint lénye értelme, szavak nélkül is mindegyre érthetőbben, azzal az érett jósággal, amit csak a szerelmesek oszthatnak meg egymással.

— Eljösz velem, amerre én járok? — kérdezte Kapelláró.

— Eljövök — hagyta rá Marika a szánakozás forróságéval.

— Érted kellett verekedni.

— Tudom.

— De ha akarod, én mindennap verekszek érted.

— Tudom.

— Kiszabadulok ám nemsokára. Nem akartam én rosszat senkinek. Nem is akarok.

— Tudom.

— Igazán tudod7

— Igazán

(Vege)

zés” gondol a munka élményével, a kíváncsiság felkeltésével.

Világszerte vitatják, hogy az oktatásra jellemző tantárgyi szétaprózottság gátol abban, hogy egyrészt a természeti jelenségeket a maguk egységében (biológiai, fizikai, kémiai vonatkozásaiban) ismerjük meg; másrészt az így szerzett tudás kevésbé nyújtja a felfedezés örömét. Arszenyev szovjet tudós szerint a tárgyak mai felosztása a XIX. századi helyzetet tükrözi, vagyis a tudományok differenciálódásának korát, míg ma már a tudományok integrálódásának vagyunk tanúi. Az oktatás tartalmát is ehhez kellene igazítani. (Persze, ez bonyolult feladatot jelent a tanításban, hiszen egy- időben több szaktanár együttműködését feltételezi).

Jelenleg gyakran előfordul, hogy a gyermek ugyanazzal a problémával több tantárgy keretében találkozik, sőt a fizikai vagy kémiai jelenségek megértéséhez szükséges matematikai ismeretek megtanulására a tanterv alapján később kerül sor, mint ahogy arra a jelenség megértéséhez szükség volna. Az integrált oktatás megszünteti ezt a helyzetet. Oktatáspolitikánk törekvéssel, hogy az oktatás tananyagait egységes alapokon, egymásra építve tervezze meg. Az állami oktatás fejlesztéséről szóló párthatározat hangoztatja: „Keresni kell a jelenlegi tantárgyi szétaprózottság felszámolásának útjait, a több tudományág keretébe tartozó és jelenleg külön tantárgyakban oktatott ismeretanyag közös tantárgy keretében történő integrált oktatásának lehetőségeit”.

Persze, ez még a jövő feladata. Annak az útnak távolabbi állomása, melyen oktatáspolitikánk most elindult.

Kevesebb ismeretanyagot

— a több tudásért? — kérdezheti kétkedve bárki. Kevesebbet ma, amikor a tudomány rohamosan fejlődik?

Kérdéssel válaszolunk: Az iskola megtaníthat-e mindent? Nem. Nos, akkor a tanulás képességét, készségét kell elsősorban megtanítani.

Lábon járó lexikon helyett

— gondolkodó, ismereteit és képességeit önmaga és a társadalom javára . hasznosító, szüntelen megújhodásra képes emberek nevelése.

Ez több, alkotóbb.

Balogh Ödön

Évzáró

a zeneiskolában

Június 20-án este 6 órai kezdettel tartja évzáró ünnepségét a békéscsabai „Bartók Béla” Zeneiskola az ifjúsági és úttörőház nagytermében. Az elmúlt tanévben 613 növendék tanult, ebből 16-an éneket; 95 diák előképzésként, illetve 26-an zeneóvodásként kezdték ismerkedésüket a zenéveL

A szerda esti ünnepélyes évzáró műsorának nyitószámaként az Erkel Diákünnepeken aranyérmet nyert Ko- csovszki Imre fuvolajátékát hallhatja a közönség. Az év végi beszámolót Sárhelyi Jenő igazgató tartja, majd a jutalmazásokra kerül a sor.

Negyven év

a gyerekekért

Negyvenévi, pontosabban harminckilenc évi és háromszáznegyvenöt napi szolgálat után 1971. szeptember 1-én ment nyugdíjba Csete József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának iskolai csoportvezetője. A négy évtizedért, amelyet a katedrán és az oktatásügy irányításában, szervezésében töltött, s az iskolák államosításában végzett tevékenységéért az idei pedagógusnapon — a korábbi, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója cím, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Czabán Samu emlékérem elnyerését követve — a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át a Parlamentben Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács elnökétől. Egy sereg kérdést tettünk fel a kitüntetettnek. Alább csak a válaszok:

— 1931-ben kaptam meg helyettesítő tanítói megbízásomat. Öröm volt a havi harminc pengő és a lakás, még nagyobb, hogy taníthattam, részesülhettem a pálya szépségéből. Két célom volt: fokozni a tudatosságot pedagógiai munkámban, mert az egyszer megszerzett tudás hamar megszürkül, állandóan újítani, mélyíteni kell: másfelől pedig szerettem volna gyakorló, iskolai tanító lenni, tehát tanítók tanítója. Két esztendeig ez utóbbiban is részem lehetett.

— A felszabadulás után a gyulai megyei tanfelügyelőhöz kopogtattam munkáért, s akkor váratlanul a tanügyigazgatásban ragadtam. Sok volt a gond, sokan meghaltak, sokan fogságban voltak, sok volt a férjét vesztett pedagógusfeleség. Nemsokára új feladat várt: segítője lehettem az iskolák államosításának. Akkorra már Csabára költözött a hivatalunk s iskola- látogatási jogot kaptunk. Először Tótkomlósra mentem látogatni s ide vezetett a nyugdíj előtti utolsó látogató-utam is.

— Fontos feladatunk volt, hogy biztosítsuk, segítsük a tanulók iskolába járását. Jólesően gondolok arra. hogy amíg 19.50- ben tanévenként huszonnégy napot hiányzott átlagban minden gyerek, két évtized alatt ez négy napra csökkent. Ugyanilyen szép emlékem a körzetesítés — 1961-ben még 148 iskola felső tagozatát kellett körzetesítenem. tíz év után ebből már csak 37 volt hátra. S közben létesült kilenc tanyai diákotthon.

— A legfőbb dolog a pedagógiában, hogy a tanító szeresse a tanítványát. Ezen kívül pedig, hogy szakadatlanul és tevékenyen törekedjen a pedagógiai tudatosságra. Ezek a legfontosabb „titkai” a hivatásunk-pik.

(d—ő)

SÁRRÉTI SAJT

A Sárréti Tejüzem napi 8 mázsa sajtot termel a megyei igényeken túl Budapestnek é« a Balatonra is jut.

(Fotó: Oravszki Ferenc)

t