Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

ESTE HET ORA- Heften. » művelődési ház klubjában már gyülekezik az iskolai párt- alapszervezet tagsága. Beszá­moló taggyűlés lesz. A titkár. Nyisztor György szíves invitá­lással fogadja a taggyűlésre érkezett vendégeket, Enyedi G. Sándort, a megyei pártbizott­ság titkárát, Berták Imrét, a gyulai járási pártbizott­ság osztályvezetőjét és Perei Andrást, a nagyközségi pártbi­zottság titkárát. A tagság a klub kis asztalai mellett hal­kan beszélget, a téma általában a taggyűlés, az iskolai év vége, melyre ilyenkor visszatekinteni a megnyugvás érzése is. hi­szen mindenki a legjobb tudá­sa szerint igyekezett dolgozni. Sok helyről gyűjti tagjait ez a pártalapszervezet: a magyar altalános iskolából és a gimná­ziumból, a román általános is­kolából, a mezőgazdasági szak­munkásképző intézetből, a di­ákotthonból, az óvodákból, a művelődési házból és a könyv­tárból. Nem véletlen tehát, hogy a közoktatás és a közmű­velődés dolgait fokozottabb fi­gyelemmel vitatják, elemzik. Ezt a tényt a vezetőség be­számolója is bizonyítja, melyet Nyisztor György titkár terjeszt a taggyűlés elé. A beszámoló kollektív munka szülötte. A partcsoport- bizalmiak mindenkivel beszél­gettek, és tájékoztatták a ve­zetőséget a véleményekről, gondolatokról. kívánságokról. Ezért merem azt mondani, hogy vezetőségünk beszámolója a tagság véleményét összegzi. EREDMÉNYEK, GONDOK, önvizsgálat: amj jó. arról is súllyal szó esik, ami hiba, azt sem hallgatják el. — A munkatervet minden erőfeszítés ellenére nem sike­rült teljesítenünk. Két taggyű­lésünk elmaradt, az időpontok iskolai és más rendezvények sokaságával ütköztek. Ez nem jól van így! A jövőben a tag­gyűlések időpontját állandósít­juk. Ezt az intézmények veze­tői kötelesek figyelembe ven­ni. Az elmaradt taggyűlések egyikén kellett volna a júniusi I határozatot megbeszélni és ki­dolgozni intézkedési tervünket. Hogy ez pontosan a mi alap­szervezetünkben maradt el, I nemigen menthető az időpon­tok es rendezvények összetor­lódásával. A VEZETŐSÉG a beszámoló­ban önmaga munkáját is érté­keli. Külön-külön személyre szólóan, és nyíltan. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a vezetőség kollektív munkája megfelelő, bár a titkár túl so­kat vállal magára. Jól tájékoz­tatják egymást a soron követ­kező feladatokról, a tagság vé­leményéről, hangulatáról. A pártoktatás is megfelelő, min­den tag részt vett valamilyen oktatási formában. Az alap­szervezet három pártcsoportja közül a magyar és a román is­kolákban működők a jobbak, a mezőgazdasági szakmunkás- képző pártcsoportja azonban nem töltötte be feladatát. — Tagságunk mintegy két­harmada végez a község kü­lönböző társadalmi és tömeg­szervezeteiben aktív társadalmi munkát, vállalt és tölt be tisztségeket. Többeknek azonban sok a megbízatása és ez nem jó, ezt megváltoztatjuk. Ugyan­akkor 6 tagunknak semmiféle pártmegbízatása nincs. A beszámoló ezután a közös­ségi nevelés különböző terüle­Új esztendőt kezd az elekl iskolai pártalapszeewezet teit elemzi, beszél a nevelői í közösségek formálásáról, a ta­nulói közösségek kialakításáról, ! az úttörő- és KISZ-életről, va­lamint a szülői munkaközös­ségek szervezéséről, irányításá­ról. — A kollektív összefogás, a közösségi élet akarásának szép példája, hogy a gimnáziumban a tanulóifjúság pinceklubot ika- pott. Rengeteg társadalmi mun­kaórát végeztek ott a diákok, anyaggal, munkával segített a termelőszövetkezet és a szülői munkaközösség. Végül: a közművelődés és a közoktatás kapcsolatáról emlé­kezik meg a beszámoló, meg­jegyezve, hogy ez a kapcsolat igen sokszálú és egyre erőeö- dőbb. — Ez Eleken már hagyomá­nyos. A közoktatás és a köz- művelődés intézményei közös ; munkaterveket készítenek és az ! élet minden területén segítik ! egymást. : talános iskola és gimnázium igazgatója a beszámoló taggyű­lés jelentőségét húzza alá azt, hogy értékelő és önvizsgáló le­gyen. Az alapszervezet ideoló­giai munkáját egyetlen mon­datban foglalja össze: „Az volt a cél, hogy jól értelmezzük és egységesen, tudatosan, odaadás­sal valósítsuk meg a KB júliu­si határozatát, ügy érzem, ez megtörtént.” Enyedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára is felszó­lal az eleki iskolai alapszerve­zet taggyűlésén. Elmondja, hogy ennek az alapszervezet­nek fontos szerepe van a köz­ség életében, sokkal nagyobb, mint amilyen taglétszámmal rendelkezik. Az iskolai munka naponta eljut minden házhoz, közvetve és közvetlenül adha­tunk impulzusokat a családok­nak, Nagy a felelősség, mely az iskolai pártalapszervezetre hárul, de éppen ez a nagy fe­lelősség adhat állandó ösztönző erőt hogy munkájukat jól végezzék. — Ügy értékelem, hogy a vezetőség beszámolója megfe­lelően volt kritikus és önkriti­kus — mondja ezután. De ne álljanak meg itt az elvtársak, ez csak egy lépcsőfok legyen ahhoz a tevékenységhez, me­lyet a következő iskolai évben kívánnak végezni. A párt­alapszervezet nagy hatással le­het, és kell, hogy legyen az is­kola életére. Az elméleti és a politikai, cselekvési egység ál­landó munkálása, következetes megteremtése az a feltétet amely a felelősség vállalásával együtt az eredményességet biz­tosítja. Ha a tagság a nap min­den órájában, munkahelyén, baráti körben is a párt politi­káját képviseli. vagy amikor konkrét pártmegbízatását telje­síti, azt az elvárást tölti be, mely a párt minden tagjának kötelessége. Beszél még az iskola és a társadalom egységéről, végül pedig arról, hogy szakadatlanul küzdeni kell a legapróbb peda­gógiai maradiság ellen is, de nem szóban, hanem tettekben. AZ ELEKIEK taggyűlése ez­után jó határozatokat alikot. Legyen itt befejezésül kettő, a két leglényegesebb. Az egyik: a vezetőség dolgozza ki az alap- szervezeti munka fejlesztésére alkalmas hatékonyabb módsze­reket! A másik: a vezetőség a felmérések alapján állítsa ósz- sze a pártmegbízatásokat. Aki­nek túlságosan sok megbízatása van, csökkenteni kell azokat. És amj fontos még: a pártmeg­bízatások ellenőrzése, értékelé­se teljesítésüket segítse. Új esztendőt kezd az eleki iskolai pártalapszervezet. Csü­törtök esti taggyűlésükből ítél­ve jobb és sikeresebb évük lesz az előbbinél. Saas Ervin Aszfaltra festett álmok Négyévestől a 12 évesig, óvodás és kisiskolás korú gyerekek. Álmaik, ötleteik, elképzeléseik tarka és gaz­dag kavalkádja az aszfaltra festve, rajzolva. Térden és hason csúszva született al­kotások, a fehér krétával maguknak kihasított par­kolódarabon. Maszatosan, krétás kis kezüket arcuk­hoz, ruhájukhoz kenve. Gondosan őrzött krétásdo- bozok: a szomszédomnak nem adok, neki másmilyen is van. Színesen, az eddigi élmények, vagy éppen az ál­mok erejéből fakadóan. Ró­zsa Zsolt 4 éves. a tank mellé házat rajzol virágok­kal, a felhő mögül a nap bújik elő... Gajdács Edina, 6 éves egy-két centiméte­res figurái szinte belesi­mulnak az aszfaltszemcsék közé, az apró pálcikaem­berek mintha félnének va­lamitől... A nagyobbak már lendü­letesebben, a sík teret a komponálás igényével töltik tele: halászat, a X. VIT, egyiptomi karaván, a „Nyá­ron is moss fogat!", az el­múlt nyaralások, táborozá­sok emléke kezdi el rövid­ke életét a kezek nyomán az aszfalton. Péntek délután 5 órától a békéscsabai Kulich lakó­telep 16-os épülete előtti parkoló aszfaltján mintegy félszáz gyerek rajzolt Az ifjúsági és úttörőház ha­gyományaihoz híven az idei szünidőben is hasznos idő­töltést biztosít a legfiaba- labbaknak. A legjobbak ju­talma könyv, színes kép­csomag, csokoládé volt. Megérdemelt jutalom egy kellemesen, hasznosan el­töltött késő délután elmúl­tával. 1 : : IIMHIHUIIIHIHIimilllItt A VITA nem éppen túlságo- ï san aktív, de a hozzászólók ; legtöbbje új gondolatokat is i formál a beszámoló nyomán. • Nyisztor Péter tanár tarthatat- ! lannak minősíti azt, hogy tag- : gyűlések maradnak el. A tag- ; gyűlések megtartása véleménye ; szerint a párt tekintélyének ! egyik forrása. Szikes Péter ta- ! nító a magyar iskola pártcso- j portvezetője örül annak, hogy : az alapszervezet taggyűlésein szinte mindig a magyar iskola és a gimnázium életéről esik szó, mégis hiányolja, hogy más intézményekről, ahonnan az alapszervezetnek jó néhány tagja van, hosszú időkig nem szólnak semmit. „Az állami nevelő- otthonról például mikor hallot­tunk?” — kérdezi befejezésül. Klampeczky Béla, a magyar ál­KÉT ÉV NYOLC HÓNAP. Virágkötészeti kiállítás Budapesten Kiállítás nyílt szombaton a Kertészeti Egyetem dísztermé­ben. ahol a VIII. országos vi­rágkötészeti verseny győztes csokrait, koszorúit láthatja a közönség. Évenként megrende­zik az ország különböző váro­sai ban a versenyt, Budapestre idén a főváros centenáriuma al­kalmából került sor. Hatvan versenyző több írnnt 300 legszebb alkotása sorako­zik tel a kiállításon, menyasz- szonyi csokrok, virággal díszí­tett tálak, vázák, kirakatok és koszorúk láthatók. A legs ikerül, tebbék díjat kapnak, g az ab­szolút győztes jövőre részt ve­het a Hamburgban megrende­zendő európai virágkötészeti versenyein. (MTI) .9, — Mi az, maguk szövetséget kötöttek, hogy olyan egyformá­ra nyíratták a hajukat? Kapelláró keserves ábrázatta! simít végig tegnapi kopaszságán. Valami fölényes válaszon töp­reng, de nincs ideje rá, mert a kislány újra kérdez: — És miért nevezik magát főnöknek? — Így alakult. Már régóta dolgozunk együtt. Én lennék a rangidős. Ennyi, i — Maga valamit elhallgat elő­lem, Látom a szemén. Pislog, mint az a bizonyos béka a ko­csonyában. Különben nem fon­tos, Nehogy azt higyje. hogy fontos. Engem igazán nem ér­dekel. — Hátha majd érdekű egyszer — mondta Kapelláró és mere­ven nézte a lányt. — Különben tanultam én valamit. Tudja mit? Amíg valakinek a nevét se tu­dom. minek nézzek rá? Még na_ gyón megtalálom jegyezni az arcát. Szólítanám magamban, de hogyan szólítsam ? Látja, erről van szó. — Mária a nevem, — Az én nevem Feri. Most már tudom, ha egyszer kiabálni akarok maga után, milyen nevet mondjak. — Nem biztos, hogy meghal­lom. — Ha én egyszer kiabálni kezdek... Azt maga meghalja még álmában is. — Mélyen alszom ám! — Mindegy az. Majd fölébred­ne. — Ha akarnék. — Akarna. — Nem biztos. — Akkor mi a biztos’ — Az hogy nekem most dol­gom van. — Segítsek? — Magát várják. A beosztot­tai. Főnök úr. — Ha egyszer elmondhatnék mindent magának, a végén sír­na. — Nem sírok én olyan köny- nyen. — Majd meglátná. — Jó lenne az, ha meglátnám? Melyikünknek lenne jó? — Nekem biztosan. Mert en­gem már megtanított az élet. — Kíváncsi lennék mire bani­tatte. — Arra. hogy elmondjak, va­lakinek mindent. Akkor is, ha nem tudok egyfolytában beszel­ni. Ha nem merek a szemébe nézni közben. Mindegy asz. Csak érezzem, hogy hallgat és figyel rám, & akkor se szégyelljem magam, ha sírok. Vagy ha or­dítok, hogy ennek nem igy kel­lene lenni. Kapelláró úgy érezte, bár nem nézett a kislányra, hogy először pillant ra hosszan. Lehet, hogy ez tévedés — villant az eszébe — akkor is szép. Hányszor ment úgy estéken, reggeleken, a maga csöndes világán, hogy a szembejövők tekintetét kereste. Nem néztek rá, hiába húzta ki magát Ha pedig valaki ráné­zett, abban a pillanatban benne voit: hát te mit akarsz? Te is akarsz valamit? Te kis vacak. Tudod, hogy mennyi ember húz- Za ki magát rongyosan és jól- öltözötten, veled együtt, ugyan­ebben a pillanatban a Földön?! És tudod-e, hogy aki igazán nagy akar lenni, az sokáig úgy összehúzza magáit, mint a tetű, ha fagy érkezik, gondolj példá­ul az űrhajósokra, akik odafönt; megisszák a saját vizeletüket és a kiképzés idején, csak nagyon ritkán gondolnak arra, hogy ki mondja majd az üdvözlő beszé­det, ha első űtjukról diadalma­san visszatérnek. — Ama nem gondolt, hogy amit mondani akar, azt a má­sik tudia már? — Miért? Érte to gondolni kellene? Maga például mit tud­hat rólam? — Azt például, hogy nagyon egyforma a frizurájuk Mind a negyüknek.

Next

/
Thumbnails
Contents