Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

ESTE HET ORA- Heften. »

művelődési ház klubjában már

gyülekezik az iskolai párt- alapszervezet tagsága. Beszámoló taggyűlés lesz. A titkár. Nyisztor György szíves invitálással fogadja a taggyűlésre érkezett vendégeket, Enyedi G. Sándort, a megyei pártbizottság titkárát, Berták Imrét, a gyulai járási pártbizottság osztályvezetőjét és Perei Andrást, a nagyközségi pártbizottság titkárát. A tagság a klub kis asztalai mellett halkan beszélget, a téma általában a taggyűlés, az iskolai év vége, melyre ilyenkor visszatekinteni a megnyugvás érzése is. hiszen mindenki a legjobb tudása szerint igyekezett dolgozni.

Sok helyről gyűjti tagjait ez a pártalapszervezet: a magyar altalános iskolából és a gimnáziumból, a román általános iskolából, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetből, a diákotthonból, az óvodákból, a művelődési házból és a könyvtárból. Nem véletlen tehát, hogy a közoktatás és a közművelődés dolgait fokozottabb figyelemmel vitatják, elemzik. Ezt a tényt a vezetőség beszámolója is bizonyítja, melyet Nyisztor György titkár terjeszt a taggyűlés elé.

A beszámoló kollektív munka szülötte. A partcsoport- bizalmiak mindenkivel beszélgettek, és tájékoztatták a vezetőséget a véleményekről, gondolatokról. kívánságokról. Ezért merem azt mondani, hogy vezetőségünk beszámolója a tagság véleményét összegzi.

EREDMÉNYEK, GONDOK, önvizsgálat: amj jó. arról is súllyal szó esik, ami hiba, azt sem hallgatják el.

— A munkatervet minden erőfeszítés ellenére nem sikerült teljesítenünk. Két taggyűlésünk elmaradt, az időpontok iskolai és más rendezvények sokaságával ütköztek. Ez nem jól van így! A jövőben a taggyűlések időpontját állandósítjuk. Ezt az intézmények vezetői kötelesek figyelembe venni. Az elmaradt taggyűlések egyikén kellett volna a júniusi I határozatot megbeszélni és kidolgozni intézkedési tervünket. Hogy ez pontosan a mi alapszervezetünkben maradt el, I nemigen menthető az időpontok es rendezvények összetorlódásával.

A VEZETŐSÉG a beszámolóban önmaga munkáját is értékeli. Külön-külön személyre szólóan, és nyíltan. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a vezetőség kollektív munkája megfelelő, bár a titkár túl sokat vállal magára. Jól tájékoztatják egymást a soron következő feladatokról, a tagság véleményéről, hangulatáról. A pártoktatás is megfelelő, minden tag részt vett valamilyen oktatási formában. Az alapszervezet három pártcsoportja közül a magyar és a román iskolákban működők a jobbak, a mezőgazdasági szakmunkás- képző pártcsoportja azonban nem töltötte be feladatát.

— Tagságunk mintegy kétharmada végez a község különböző társadalmi és tömegszervezeteiben aktív társadalmi munkát, vállalt és tölt be tisztségeket. Többeknek azonban sok a megbízatása és ez nem jó, ezt megváltoztatjuk. Ugyanakkor 6 tagunknak semmiféle pártmegbízatása nincs.

A beszámoló ezután a közösségi nevelés különböző terüleÚj esztendőt kezd az elekl iskolai pártalapszeewezet

teit elemzi, beszél a nevelői í közösségek formálásáról, a tanulói közösségek kialakításáról, ! az úttörő- és KISZ-életről, valamint a szülői munkaközösségek szervezéséről, irányításáról.

— A kollektív összefogás, a közösségi élet akarásának szép példája, hogy a gimnáziumban a tanulóifjúság pinceklubot ika- pott. Rengeteg társadalmi munkaórát végeztek ott a diákok, anyaggal, munkával segített a termelőszövetkezet és a szülői munkaközösség.

Végül: a közművelődés és a közoktatás kapcsolatáról emlékezik meg a beszámoló, megjegyezve, hogy ez a kapcsolat igen sokszálú és egyre erőeö- dőbb.

— Ez Eleken már hagyományos. A közoktatás és a köz- művelődés intézményei közös ; munkaterveket készítenek és az ! élet minden területén segítik ! egymást. :

talános iskola és gimnázium igazgatója a beszámoló taggyűlés jelentőségét húzza alá azt, hogy értékelő és önvizsgáló legyen. Az alapszervezet ideológiai munkáját egyetlen mondatban foglalja össze: „Az volt a cél, hogy jól értelmezzük és egységesen, tudatosan, odaadással valósítsuk meg a KB júliusi határozatát, ügy érzem, ez megtörtént.”

Enyedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára is felszólal az eleki iskolai alapszervezet taggyűlésén. Elmondja, hogy ennek az alapszervezetnek fontos szerepe van a község életében, sokkal nagyobb, mint amilyen taglétszámmal rendelkezik. Az iskolai munka

naponta eljut minden házhoz, közvetve és közvetlenül adhatunk impulzusokat a családoknak, Nagy a felelősség, mely az iskolai pártalapszervezetre hárul, de éppen ez a nagy felelősség adhat állandó ösztönző erőt hogy munkájukat jól végezzék.

— Ügy értékelem, hogy a vezetőség beszámolója megfelelően volt kritikus és önkritikus — mondja ezután. De ne álljanak meg itt az elvtársak, ez csak egy lépcsőfok legyen ahhoz a tevékenységhez, melyet a következő iskolai évben kívánnak végezni. A pártalapszervezet nagy hatással lehet, és kell, hogy legyen az iskola életére. Az elméleti és a politikai, cselekvési egység állandó munkálása, következetes megteremtése az a feltétet amely a felelősség vállalásával együtt az eredményességet biztosítja. Ha a tagság a nap minden órájában, munkahelyén, baráti körben is a párt politikáját képviseli. vagy amikor konkrét pártmegbízatását teljesíti, azt az elvárást tölti be, mely a párt minden tagjának kötelessége.

Beszél még az iskola és a társadalom egységéről, végül pedig arról, hogy szakadatlanul küzdeni kell a legapróbb pedagógiai maradiság ellen is, de nem szóban, hanem tettekben.

AZ ELEKIEK taggyűlése ezután jó határozatokat alikot. Legyen itt befejezésül kettő, a két leglényegesebb. Az egyik: a vezetőség dolgozza ki az alap- szervezeti munka fejlesztésére alkalmas hatékonyabb módszereket! A másik: a vezetőség a felmérések alapján állítsa ósz- sze a pártmegbízatásokat. Akinek túlságosan sok megbízatása van, csökkenteni kell azokat. És amj fontos még: a pártmegbízatások ellenőrzése, értékelése teljesítésüket segítse.

Új esztendőt kezd az eleki iskolai pártalapszervezet. Csütörtök esti taggyűlésükből ítélve jobb és sikeresebb évük lesz az előbbinél.

Saas Ervin

Aszfaltra festett álmok

Négyévestől a 12 évesig, óvodás és kisiskolás korú gyerekek. Álmaik, ötleteik, elképzeléseik tarka és gazdag kavalkádja az aszfaltra festve, rajzolva. Térden és hason csúszva született alkotások, a fehér krétával maguknak kihasított parkolódarabon. Maszatosan, krétás kis kezüket arcukhoz, ruhájukhoz kenve. Gondosan őrzött krétásdo- bozok: a szomszédomnak nem adok, neki másmilyen is van. Színesen, az eddigi élmények, vagy éppen az álmok erejéből fakadóan. Rózsa Zsolt 4 éves. a tank mellé házat rajzol virágokkal, a felhő mögül a nap bújik elő... Gajdács Edina, 6 éves egy-két centiméteres figurái szinte belesimulnak az aszfaltszemcsék közé, az apró pálcikaemberek mintha félnének valamitől...

A nagyobbak már lendületesebben, a sík teret a komponálás igényével töltik tele: halászat, a X. VIT, egyiptomi karaván, a „Nyáron is moss fogat!", az elmúlt nyaralások, táborozások emléke kezdi el rövidke életét a kezek nyomán az aszfalton.

Péntek délután 5 órától a békéscsabai Kulich lakótelep 16-os épülete előtti parkoló aszfaltján mintegy félszáz gyerek rajzolt Az ifjúsági és úttörőház hagyományaihoz híven az idei szünidőben is hasznos időtöltést biztosít a legfiaba- labbaknak. A legjobbak jutalma könyv, színes képcsomag, csokoládé volt. Megérdemelt jutalom egy kellemesen, hasznosan eltöltött késő délután elmúltával.

1

:

:

IIMHIHUIIIHIHIimilllItt

A VITA nem éppen túlságo- ï san aktív, de a hozzászólók ; legtöbbje új gondolatokat is i formál a beszámoló nyomán. • Nyisztor Péter tanár tarthatat- ! lannak minősíti azt, hogy tag- : gyűlések maradnak el. A tag- ; gyűlések megtartása véleménye ; szerint a párt tekintélyének ! egyik forrása. Szikes Péter ta- ! nító a magyar iskola pártcso- j portvezetője örül annak, hogy : az alapszervezet taggyűlésein szinte mindig a magyar iskola és a gimnázium életéről esik szó, mégis hiányolja, hogy más intézményekről, ahonnan az alapszervezetnek jó néhány tagja van, hosszú időkig nem szólnak semmit. „Az állami nevelő- otthonról például mikor hallottunk?” — kérdezi befejezésül. Klampeczky Béla, a magyar álKÉT ÉV NYOLC HÓNAP.

Virágkötészeti kiállítás Budapesten

Kiállítás nyílt szombaton a Kertészeti Egyetem dísztermében. ahol a VIII. országos virágkötészeti verseny győztes csokrait, koszorúit láthatja a közönség. Évenként megrendezik az ország különböző városai ban a versenyt, Budapestre idén a főváros centenáriuma alkalmából került sor.

Hatvan versenyző több írnnt

300 legszebb alkotása sorakozik tel a kiállításon, menyasz- szonyi csokrok, virággal díszített tálak, vázák, kirakatok és koszorúk láthatók. A legs ikerül, tebbék díjat kapnak, g az abszolút győztes jövőre részt vehet a Hamburgban megrendezendő európai virágkötészeti versenyein. (MTI)

.9,

— Mi az, maguk szövetséget kötöttek, hogy olyan egyformára nyíratták a hajukat?

Kapelláró keserves ábrázatta! simít végig tegnapi kopaszságán. Valami fölényes válaszon töpreng, de nincs ideje rá, mert a kislány újra kérdez:

— És miért nevezik magát főnöknek?

— Így alakult. Már régóta dolgozunk együtt. Én lennék a rangidős. Ennyi, i

— Maga valamit elhallgat előlem, Látom a szemén. Pislog, mint az a bizonyos béka a kocsonyában. Különben nem fontos, Nehogy azt higyje. hogy fontos. Engem igazán nem érdekel.

— Hátha majd érdekű egyszer — mondta Kapelláró és mereven nézte a lányt. — Különben tanultam én valamit. Tudja mit? Amíg valakinek a nevét se tudom. minek nézzek rá? Még na_ gyón megtalálom jegyezni az arcát. Szólítanám magamban, de hogyan szólítsam ? Látja, erről van szó.

— Mária a nevem,

— Az én nevem Feri. Most már tudom, ha egyszer kiabálni akarok maga után, milyen nevet mondjak.

— Nem biztos, hogy meghallom.

— Ha én egyszer kiabálni kezdek... Azt maga meghalja még álmában is.

— Mélyen alszom ám!

— Mindegy az. Majd fölébredne.

— Ha akarnék.

— Akarna.

— Nem biztos.

— Akkor mi a biztos’

— Az hogy nekem most dolgom van.

— Segítsek?

— Magát várják. A beosztottai. Főnök úr.

— Ha egyszer elmondhatnék mindent magának, a végén sírna.

— Nem sírok én olyan köny- nyen.

— Majd meglátná.

— Jó lenne az, ha meglátnám? Melyikünknek lenne jó?

— Nekem biztosan. Mert engem már megtanított az élet.

— Kíváncsi lennék mire banitatte.

— Arra. hogy elmondjak, valakinek mindent. Akkor is, ha nem tudok egyfolytában beszelni. Ha nem merek a szemébe nézni közben. Mindegy asz. Csak érezzem, hogy hallgat és figyel rám, & akkor se szégyelljem magam, ha sírok. Vagy ha ordítok, hogy ennek nem igy kellene lenni.

Kapelláró úgy érezte, bár nem nézett a kislányra, hogy először pillant ra hosszan. Lehet, hogy ez tévedés — villant az eszébe — akkor is szép. Hányszor ment úgy estéken, reggeleken, a maga csöndes világán, hogy a szembejövők tekintetét kereste. Nem néztek rá, hiába húzta ki magát Ha pedig valaki ránézett, abban a pillanatban benne voit: hát te mit akarsz? Te is akarsz valamit? Te kis vacak. Tudod, hogy mennyi ember húz- Za ki magát rongyosan és jól- öltözötten, veled együtt, ugyanebben a pillanatban a Földön?! És tudod-e, hogy aki igazán nagy akar lenni, az sokáig úgy összehúzza magáit, mint a tetű, ha fagy érkezik, gondolj például az űrhajósokra, akik odafönt; megisszák a saját vizeletüket és a kiképzés idején, csak nagyon ritkán gondolnak arra, hogy ki mondja majd az üdvözlő beszédet, ha első űtjukról diadalmasan visszatérnek.

— Ama nem gondolt, hogy amit mondani akar, azt a másik tudia már?

— Miért? Érte to gondolni kellene? Maga például mit tudhat rólam?

— Azt például, hogy nagyon

egyforma a frizurájuk Mind a negyüknek.