Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

A múlt hét végén tartott szünet után Párizsban folytatódott Le Duc Tho és Kissinger eszmecseréje a vietnami béke. egyezmény végrehajtásának problémáiról. Ennek eredménye­ként az érdekelt felek két záróközleményt írtak alá a viet­nami békeegyezmény tiszteletben tartásáról és végrehajtásá­ról. (Télefotó—AP—MTI—KS) Nixon 60 napos árbefagyasztást rendelt el Washington Nixon elnök szerdán este, kö­zép-európai idő szerint csütör­tökön hajnalban az amerikai néphez intézett rádió- és tele­vízió-beszédében bejelentette, hogy — rendkívüli ideiglenes rendszabályként — azonnali ha­tállyal életbe lépő 60 napos ár­befagyasztást rendelt el. Be­széde végén az amerikai társa­dalom ..átmeneti jellegű problé­máinak” megoldási lehetőségeit összekapcsolta a tartós béke Pá­ratlanul kedvező kilátásaival, különös tekintettel Leonyid Brezsnyewel, az SZKP főtitká­rával jövő hétfőn kezdődő és „nagy fontosságú haladást” ígé­rő csúcstalálkozójára. Nixon bevezetőben derűlátóan beszélt az . ..alapvetően erős” amerikai gazdasági élet általá­nos állapotáról. Szerinte „egyet­len nagy probléma” a fogyasz­tói árak. különösképpen az é’el_ miszerárak „megengedhetetlenü' gyors ütemű emelkedése”. Emié. keztetett rá, hogy 1972-ben si­került 3.5 százalékra leszorítani az infláció növekedésének évi ütemét, de amikor az ..új gazda_ sági politika” idén januárban bevezetett 3. fázisa értelmében a kötelező erejű ár_ és béreL- lenőrzést „önkéntes önmegtar­tóztatással” váltotta fel, azonnal felgyorsult a drágulás: ez év első negyedében 9 százalékkal emelkedtek a megélhetési költ­ségek. Az elnök most bejelentett in­tézkedéseinek értelmében a fo­gyasztói árakat a június első 8 napjában kialakult árszinten fa_ gyasztják be 60 napra, s ezt kö_ veti majd a 3. fázisnál „erőtel­jesebb és hatékonyabb ellenőr­zési rendszert” bevezető 4. fá­zis. Az árbefagyasztás alá] az elnök csupán a feldolgozatlan mezőgazdasági termékeket men. tesitette, hogy ily módon fenn­maradjon az anyagi ösztönzés az élelmiszertermelés fokozásá­ra. Nixon közölte, hogy a 60 napos árbefagyasztás alatt érvényben marad a bérek, valamint a ka­matok és osztalékok (profitok) jelenlegi -önkéntes” ellenőrzési rendszere. Az é’elmiszerek ugrásszerű drágulását Nixon részben a vi­lágszerte megnövekedett keres­letnek és az amerikai gabona-, élelmiszerexport hirtelen felfu­tásának tulajdonította Közölte, hogy az USA eleget fog ugyan tenni korábban vállalt élelmi­szerexport-kötelezettségeinek de a jövőben a kormány szorosabb ellenőrzést gyakoro' majd az élelmiszerkivitel fölött. Nixon beszéde befejező ré­szében az amerikai gazdaságot „világcsodának” nevezte és ki­tűnő lehetőségeit hangoztatva, ezeket mondotta: „A modern korban még so­hasem voltak ilyen jók a tartós béke és az altala lehetővé váló bőség kilátásai. Jövő hétfőn kezdődik Washingtonban csúcs- találkozóm Leonyid Brezsnyev főtitkárral. A ta'ál kozó hónapok munkájával történt előkészítése alapján, valamint az átfogó, jó­részt a legutóbbi időben foly. tatott konzultációkra és levél­váltásokra alapozva, ma este meggyőződéssel azt jósolhatom, hogy találkozónk nagy fontos­ságú új előrehaladást fog ered­ményezni mind a fegyverkezési terheknek és a háború veszé­lyének csökkentése, mind pe­dig a világ két leghatalmasabb nemzetének jobb és gyümölcsö­zőbb kapcsolatai tekintetében”. Az elnök végezetül kijelentet­te. hogy „Amerika nagyszerű lehetőségek küszöbén áll” és a nép támogatását kérte „az át­meneti jellegű belső problé­mák” megoldásához. Ma hainali Öt órától Dél-Vief namban el kell hallgatniuk a fegyvereknek Párizs A francia főváros diplomáciai és politikai köreiben általános megelégedés fogadta a Vietnam­mal kapcsolatos kettős közös közlemény tegnapi aláírását, melynek értelmében ma reggel, magyar idő szerint) hajnali 5 órakor —. s most már remél­hetőleg végleg — ei kell hall­gatnia minden fegyvernek Dél. Vietnamban, s a két dél-viet­nami kormány ellenőrzése alatt á'ló területek térképen való pontos kijelölésével megindul­hat végre a normalizálódási fo lyamat. Amikor szerdán 16 07 órakor a Kiéber sugárúton, a nemzet­közi konferencia-központ dísz­termében véget ért az első alá­írási aktus. Le Duc Tho fel- emelkedett helyéről és derűs mosollyal integetett az újság­írók és a fotóriporterek felé, akik olyan szorgalmasan végig­kísérték májusban és júniusban. Párizshan folytatott több mint 70 órás tár<walásait. Mosolygott Kissingér is, aki később sajtó- értekezletén kijelentette, hogy most új szakasz kezdődik Vi­etnamban, s reméli, most már „csökkentheti részvételét” a vi­etnami béke megszilárdítására irányuló erőfeszítésekben. A csütörtök reggeli francia lapok, amikor üdvözlik az újabb megállapodást, felvetik a kérdést: vajon most már való­ban bekövetkezik-e a valódi bé­ke Vietnamban? Vajon nem sérti meg Saigon majd a meet vál’alt kötelezettségeit is, mint ez a múltban történt? Erre a kérdésre ma még ter­mészetesen nem lehet választ adni. Mindenesetre sok függ at­tól. hogy Washington mennyire ösztönzi majd Saigont a párizsi megállapodást most újból meg­erősített rendelkezéseinek meg­tartására. Washington magatar­tását pedig nyilvánvalóan be­folyásolni fórja, hogy a nemzet­közi közvélemény milyen ébe­ren figyeli majd a megállapou. dás végrehajtását. Mindeneset­re a szerdán aláírt két közös köz'emény kedvezőbb feltétele­ket teremt arra. hogy Dél-Vi- etnam földiére visszatérjen az igazi béke és a dél-vietnamiak élhessenek önrendelkezési jo­gukkal. Hegnyílt a NATO miniszteri tanácsülése Csütörtökön délelőtt Koppen- | haga egyik kerülete, Frederiks- [ berg városházának díszterme- | ben ünnepélyesen megnyitották a NATO miniszteri tanácsának I tavaszi ülésszakát. A megnyitó beszédet Anker Jörgensen dán ! miniszterelnök tartotta, majd Mtax Van Der Stoet holland1 külügyminiszter, az Atlanti Ta- ! nács ez évi elnöke és Joseph Luns, a NATO főtitkára mon­dott rövid beszédet. A korábbi ülésszakokhoz képest r^-rsókéit hangnemű beszédekben üdvözöl­ték a kelet—nyugati tárgyalá­sokat, amelyek Helsinkiben és Becsben folynak, és hangsúlyoz­ták az Atlanti Szövetség jövő­jéről az új amerikai javaslatok alapján meginduló tárgyalások fontosságát. Az ünnepélyes megnyitó után a miniszterek a Belja Center kiállítási központ csarnokaiban berendezett tanácsteremben zárt munkaülésen kezdték meg érde­mi tárgyalásaikat. nmiiMiiiiiiianimiiaKiiiiiHinHimiMinniiinminimiiniminMi Jönnek a hírek Moszkvából és Washingtonból: húsz évre szóló, nyolcmilliárd dollár ér­tékű kölcsönös szállításokat előirányzó megállapodás szüle­tett a szovjet külkereskedel­mi minisztérium és egy ame­rikai cég között nagy műtrá­gya-kombinát építéséről, meg­született egy tízmilliárd dollá­ros földgázszállítási üzlet ke­retterve, két év alatt több mint megötszöröződött a két ország közötti kereskedelmi forga­lom. A szovjet—amerikai kapcso­latok fejlődése annyira fel­gyorsult, hogy az ember alig hinné: csak néhány héttel több, mint egy esztendeje, 1972. május 22-én érkezett szovjet földre az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Ri­chard Nixon, hogy moszkvai tárgyalópartnereivel megegye­zésre jusson a két ország po­litikai, gazdasági kapcsolatai­nak alakulásáról. S a jövő hé­ten, június 18-án Leonyid Brezsnyevet fogadja amerikai földön washingtoni tárgyaló, partnere, hogy az egy év alatt megtett utat közösen felmér­jék és a kétoldalú kapcsola­tokban, csakúgy, mint a világ- politika napirenden levő nagy kérdéseiben a békés egymás mellett élés elveinek megfe­lelően keressék a lehetséges megoldási módokat. Csúcstalálkozókra —szovjet— amerikai viszonylatban — az­előtt is került sor, méghoz­zá akkoriban is nem kis vá­rakozásoktól kísérve De ezefk a csúcstalálkozók a hatvanas években — az akkori nemzet­közi viszonyok miatt — inkább a légkör javításának általános célját tűzhették ki. Ennek meg­felelően az eredmények és az azokat rögzítő nyilatkozatok, illetve közlemények is inkább törekvést és magatartást fejez­A párbeszéd folytatódik A szovjet—amerikai kapcsolatok feilődése ték ki, mintsem vállalt kötele­zettségeket. A tavalyi moszk­vai szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó ezzel szemben szerző­désekbe, okmányokba — köz­tük világpolitikai jelentőségű szerződésbe a ralkétaelhárító rendszerek korlátozásáról, va­lamint ideiglenes megállapo­dásba a hadászati támadó fegyvereket korlátozó néhány intézkedésről — rögzítette a „mit kell tenni” kérdésekre a választ. Az indítást, vagy még in­kább a nagy ösztönzést az SZKP XXIV. kongresszusán, az 1971 tavaszán kimunkált platform, külpolitikai elvek és gyakorlati akcióprogram adta. A Központi Bizottság beszámo­lója, amelyet a jövő héten Washingtonba érkező Leonyid Brezsnyev terjesztett elő, meg­állapította: „Abból indulunk ki. hogy van lehetőség a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok közötti kapcsolatok javí­tására. Elvi álláspontunk a kapitalista országokra, köztük az Egyesült Államokra vonat­kozólag az, hogy következete­sen és telies mértékben gya­korlatilag megvalósítjuk a bé­kés egymás mellett élés elvét, kibontakoztatjuk a kölcsönö­sen előnyös kapcsolatokat azokkal az államokkal pedig, amelyek erre hajlandók, együttműködünk a béke meg­szilárdításában, a lehelő leg­biztosabb alapokra építve a velük való kölcsönös kapcso­latokat” A szovjet külpolitika lendü­letes akciói és nagy sikere azóta meggyőzően igazolta az elhatározott irányvonal helyes­ségét. A nemzetközt enyhülési irányzat felülkerekedett, ami az erőviszonyok fokozatos meg­változásának kifejezője. Az új itt az, hogy ezek az erőviszony­eltolódások már nemcsak a negatív tendenciák érvényesü­lési lehetőségeinek korlátozá­sára elegendők — mint ez hosszú ideig tapasztalható volt —, hanem közvetlenül és közvetetten egyre inkább po­zitív módon, a haladás irányá­ba befolyásolják a nemzetkö­zi ügyek alakulását. Tavaly Moszkvában tizen­két pontos nyilatkozatot fogad­tak el a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveiről. A békés egymás mellett élésnek eme „tizenkét parancsolata” — ahogy ezt annak idején a pol­gári sajtó emlegette — beval­lása volt amerikai részről an­nak, hogy 1945 után a lehető legkedvezőbb kiindulópont és adottságok ellenére a Szovjet­unióval szemben végül is kép­telenek voltak előnyt kicsikar­ni. Ezért ismerte el Nixon a nyilatkozat aláírásával mind­azt, amit a Szovjetunió az egész történelmi szakaszban a maga részéről elfogadott és elfogadásra ajánlott az Egye­sült Államoknak is: „önmér­sékletet kell tanúsítaniuk az egymás közötti kapcsolataik­ban”; el kell ismerniük a tár­gyalásos módszert, amely „az álláspontok kölcsönös figyelem- bevételével és a kölcsönös elő­nyök alapján” folyik; nem tö­rekedhetnek a „másik fél rová­sára történő előnyszerzésre” ; nem tarthatnak igényt semmi­féle „különleges jogokra vagy előnyre a nemzetközi kapcso­Tyereskova­évforduló Valentyina Nyikolajeva Tye. reskova tíz esztendővel ezelőtt, 1963. június 16—19-én a Vosz- tok—6 űrhajóval 48 fordulatot tett meg a Föld körfii. Az egy­kori jaroszlavlf szövőnő — a ki­váló ejtőernyős sportoló — Pá­ros űrrepülést hajtott végre a Vosztok—5 űrhajóval száguldó Valerij Bikovszkijjal. Valentyina Nyikolajeva Tye- reskova — Andrijan Nyikola- jev űrhajós felesége — mint a szovjet nők millióit egyesítő szovjet nőbizottság elnöke és a Nemzetközi Demokratikus Nő- szövetség alelnöke, küzd a nők­nek a társadalomban és a csa­ládban való egyenjogúságáért, a társadalmi haladásért és a nem­zeti felszabadításért, a világbé­kéért. Az évforduló alkalmából Nyi­kolajeva Tyereskova a TASZSZ tudósító .iának kijelentette: a vi­lágűrnek az egész emberiség ja­vát szolgáló békés együttmű­ködés színterévé kell válnia. A nemzetközi együttműködés fej­lesztésében hatalmas lépés lesz a Szojuz szovjet és az Apollo amerikai űrhajó 1975 nyarára tervezett együttes útja. „Országunk asszonyai — foly­tatta a világ egyetlen női űr. hajósa — lelkesen helyeslik azt a békeprogramot, amelyet az SZKP és a szovjet kormány kö­vetkezetesen megvalósít”. Az SZKP XXIV. kongresszu­sa Nyikolajeva Tyereskovát az SZKP Központi Bizottságának tagjává választotta, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsában pe­dig ő képviseli földijeit, az ős­régi orosz város, a nagy textil­ipari központ, Jarosz'avl válasz­tóit. (TASZSZ, MTI) latokban”; a szovjet—ameri­kai kapcsolatok fejlesztése „nem irányulhat harmadik or­szág és azok érdekei ellen”. A realitás kényszerítő pa­rancsának elfogadásáig nem könnyen jutott el az amerikai politika. S még amikor — a nyilatkozaton látható Nixon- aláírás tanúsága szerint — a. tényékét, a valóságot elismer­te olyannak amilyen, álékor is következtek erőfeszítések a visszafordulásra. De végül is felülkerekedtek a kényszerítő realitások. S ezek között nem utolsó tényező volt a gazda­sági érdek. Az Egyesült Államok egé­szen egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy kelet-nyu­gati kereskedelem és gazdasá­gi kapcsolatok ígéretes fellen­dülése idején átengedje a te­repet Nyugat-Európának. Ja­pánnak. A Szovjetunióval va­ló gazdasági együttműködés az Egyesült Államok számára nem egyszerűen kedvező, de — kü­lönösen a nem is távoli pers­pektívában — egyes ágazatok­ban, például az energiahordo­zók kiaknázásában alapvető kérdés. Az az esztendő, amely a két csúcstalálkozót — a moszk­vait és a jövő heti washing­tonit — egymástól elválasztja, gyakorlati próbája volt annak a különleges, az együttműkö­dés és a szüntelen küzdelem elemeit egyaránt magába fog­laló viszonynak, amely a szo­cialista Szovjetuniót és az im­perializmus vezető hatalmát az Egyesült Államokat egymás­hoz köti. illetve egymással szembeállítja. A párbeszéd folytatása és az esetleges új meeállapodások tovább szélesít­hetik a békés egymás mellett élés politikájának ezt a gya­korlatát. Nemes János

Next

/
Thumbnails
Contents