Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

tFolytatás az 1. oldalfal) tnig a kisegítők száma 2000-rel nőtt. Ez azt mutatja hogy az ügyvitel korszerűsítése lassan megy, az új adminisztrációs kö­telezettségek mellett nem építik le a régi, már feleslegessé vált rutinmunkát. Ilyesmit leheteti len mindenütt központi utasítá­sokkal megoldani: saját körül­ményeit valamennyi gazdasági szervezetnek önkritikusan kell vizsgálnia és önerőből kell gá­tat vetnie az egészségtelen fo­lyamatoknak. A vállalatok gazdálkodási kö­rülményeit a gazdaságpolitika, a külső feltételek és a szabályozó rendszer együttesen határozzák meg. Mivel a szabályozó rend­szer megfelelően szolgálja gaz­daságpolitikánk valóra váltását, alapvető módosítását az idén nem tervezzük, tehát 1974-re nyugodtan előre tekinthetnek már a vállalatok. Mar látható, hogy az évtized második felében még szükség­szerűbb lesz az együtthaladlás a legmodernebb technikaval. Erre kényszerítő az is, hogy egyre ke. vesebb lese a munkáskéz, amit egyre hatékonyabb gépekkel kell pótolni. A® 1972. évi tanácsi gazdálko­dás egyik központi kérdése a lakásépítés volt. lakásépítésün­ket nagy eredmények és gondok i® jellemzik. A mostani ötéves terv időszakaiban több mint 400 ezer lakás készül el, amiből a terv első két évére szóló elő­irányzatot csaknem 15 száza­lékkal túlteljesítettük. E terüle­ten is van azonban de... elma­rad a tervezettől az állami és szövetkezeti lakásépítés, s en­nek terhét különösen Budapest, Miskolc, Pécs, Szeged, Debrecen érzi. A Lakásépítés költségeit az öt­éves terv készítésekor nem tudtuk kellő pon­tossággal felmérni. A te- rületeiőkészítési és közművesí­tés» igények nagyobbak, a járu­lékos fejlesztés normái szűkö­sek. A korszerűbb építkezések elterjedésének, a gőzfűtésre való átállásnak többletterhei vannak és a nagyobb költségekhez a ha­tósági árváltozások is hozzájá­rultak. Végső soron tehát a köz­ponti kivitelezésű lakásépítéshez a középtávra tervezett 56 midi­Megkezdte tanácskozását az országgyűlés árd forintnál nagyobb pénzösz- szegre van szükség, amit a költ­ségvetésből kell előteremteni. A nagyvárosok lakásgondjai­nak enyhítésére, a IV. ötéves terv lakásépítési programjának arányos teljesítésére a kormány ez évben pótlólag 1,4 milliárd lórin tot szavazott meg. A magánépítkezéseknél a készpénz- fizetés, a jobb hitelezési feltéte­lek és a kamatterhek csökken­tése jelentenék további kedvez­ményeket, különösen a munká­sok lakásépítkezéséhez. Ilyen körülmények között tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet túlzott igényű, leljetőségeitűkkel összhangban nem álló városköz­pontokat emelni. Békéscsabán, Csőn grádon és Debrecenben egyes területek. Gyöngyösön pe­dig az egész városrendezés új­ratervezésén kell dolgozni. Sze­rencsére túlnyomóak azok a példák, mint Győr. Kaposvár vagy Orosháza várostervezése, ahol a reális feltételeket rögtön felismerték. 1971-ről 1972-re az egy főre jutó összes reáljövedelem 3.4 százalékkal növekedett. Ez évre ennél magasabb ütem elérésére lehet számítani. A fogyasztói ár­színvonal 1972-ben a terveink­kel megegyezően kb 3 százalék­kal nőtt. Az áremelkedésnek mintegy fele központi árintézi- kedésekkel függött össze. Ah­hoz, hogy a fogyasztói árszínvo­nal ez év egészében a tervezett­nek megfelelő ' legyen, a kor­mány az elmúlt hónapokban már tett intézkedéseket, most további kisebb árleszállításokat határozott el. Június. 18-tól 10—15 százalékkal olcsóbb lesz több szo­cialista országból származó tar­tós fogyasztási cikk; hűtőszek­rények; órák, lemezjátszó és 5 százalékkal a hazai gyártmányú hűtőgépek. Néhány más termék árát is leszállítjuk. Mindez a la­kosságnak egy év alatt 600—800 millió forint megtakarítást je­lent. Befejezésül többek között eze­ket mondta: Tisztelt Országgyüle»! Egy gazdaságilag .eredményes esztendő után sem a várakozás, hanem az újabb nekirugaszko­dás vihet bennünket előre. Ten­nivalónk középpontjában most a IV. ötéves ten.- ez évben ese­dékes feladatainak teljesítése áll. Feltétele fejlődésünk forrá­sainak bővítése, a termelési szerkezet és a hatékonyság együttes javításával. Az 1972. évi költségvetés ösz- szeál lírásánál és annak végre­hajtásában a kormány egy pilla­natig sem feledkezett meg arról, hogy a pénzügyi elszámolás mil­liárdos száma mögött emberek — munkáisók, parasztok, értel­miségiek — vannak, azok a mil­liók, akik előteremtették a bevé­teli oldal értékeit és élvezték mindazt, amit a kiadások szám­oszlopai mutatnak. Erre épül az a bizalom, amelyre hivatkozva a kormány nevében a tisztelt or­szággyűlést a törvényjavaslat el­fogadására kérem. Az expozét követő vitában az elnöklő Apró Antal dr. Ha­vasi Béla (Borsod m.), Kovács Antal (Vas m.), dr. Prieszol Olga (Budapest), Szabó Gusz­táv (Szabolcs-Szatmár m.) kép­viselőknek adta meg a szót. Ebédszünet után folytatódott a vita. Felszólalt dr. Orbán László művelődésügyi miniszterhelyet­tes, valamint Bencsik István, a HNF főtitkára, Hajdú-Bihar megye országgyűlési képvise­lője. Délután Raffai Sarolta (Bács-Kiskun m.), Papp Sán­dor (Veszprém m.). Inokai János (Budapest) képviselőket követően sor került Kovács József, Békés megyei ország- gyűlési képviselő hozzászólásá­ra, melyet az alábbiakban részletesen közlünk. Kovács József Békés megyei képviselő: A szakosított telepek eredményei létjogosultságukat igazolják Tisztelt Országgyűlést Az elmúlt években még so_ kak által vitatott téma volt az j előző év költségvetésével való foglalkozás azzal a megállapí­tással. hogy azon már úgysem lehet változtatni. Ez így igaz is. De nem is a számok helyessé­gén, a múlton vitatkozunk, ha­nem a számok mögött meghú­zódó — de számokkal is bizo­nyított — eredményeinket vagy éppen problémáinkat kell ele­mezni, nem is úgy mint lezárt folyamatot, hanem mint az el­következendő időszaknak ezt megelőző szerves részét, ahol az eredményeknek kell tovább fo­kozódni, és a felmerült prob­lémáknak mérséklődni. Tavaly a pénzügyminiszter elvtárs költségvetési beszámolójában úgy fogalmazta meg. hogy „a múlt évi tapasztalatok elemzése a mai helyzetünkkel szembesít­ve, új összefüggések felismeré­sére vezethet, igazolhatja a tö­rekvések helyességét és segíthet azok valóra váltásában”. Ez a megfogalmazás azt hi­szem ugyanígy vonatkozik az üzemekre. termelőegységekre, ahol a zárszámadás, a mérleg- elemzés nagyon i6 lényeges, döntő fontosságú munka, ami nélkül nem tudnánk helyesen megítélni az előző évi tevé­kenységünket és igen komoly alapként szolgál a következő év vagy évek terveinek elké­szítésekor. Az értékelés, a számadás a »unkákról mindinkább és min­denütt fokozott követelmény­ként jelentkezik. A X. kong­resszus, majd ezt követően a miniszterelnök elvtárs ez év március 21. országgyűlési be­számolója a kormány munká­járól is ezt bizonyítja. Ezeket a beszámolókat nekünk, képvi­selőknek is nagy figyelemmel kell tanulmányozni, mert Vá­lasztókerületi munkánkban igen nagy és konkrét segítséget tud­nak nyújtani. Az 1972. évi költ. ségvetés végrehajtási jelentésbő’ a sok közül igen megragadta a figyelmemet az • a tény. hogy a létrehozott nemzeti jövedelem meghaladta a belföldi felhasz­nálást, és ísy — az előző két évvel ellentétben — kiviteli többletet lehetett elérni. És a fe'halmozas aránya a negyedik ötéves tervnek megfelelő szintű. 24 százalékos, az előző évi 30 százalék volt, ami túlzottan ma­gas. Azért ragadták meg ezek a számok a figyelmemet elsősor­ban és különösen, mert az elő­ző év vitájában ezek igen ko­moly problémaként vetődtek fel és igen nagy feladatként, melynek megoldására a kormány határozott intézkedéseket ho­zott. igen sok vonalon és kiter­jedten, melyeknek a szigorú, következetes és fegye'mezett végrehajtása ezeknek az ége­tő problémáknak a megoldását eredményezte. Ez igen komoly érv, amely a kormányintézke­dések helyes és megalapozott voltát bizonyítja még akkor is, ha ezek az intézkedések helyen­ként vitatottak. Több olyan intézkedés és sza­bályozó rendszer van, amit a közvélemény vitat. Hogy ezek mennyire és milyen mértékig vitathatók, ezek egvikére mási. kára szeretnék munkaterüle­temről. a mezőgazdaságból, el­sősorban Békés megyéből néha. nyat megemlíteni. A megye mezőgazdasági ered. ménveit a márciusi ülésen, ez évben Balogh László képviselő- társam már említette, amikor is a mezőgazdaságot érintő igen lényeges kérdéseket is felvetett, melyekre dr. Dimény Imre mi­niszter elvtárs és dr. László Andor államtitkár elvtárs rész­letesen válaszolt, mely vála­szokból messzemenően érezhető a problémákra való konkrét vá­laszadás, amelyek nem a kér­dések elutasításában, hanem a megoldási. lehetőségeket keresve adódtak. Ezt képviselőtársam nevé­ben is megköszönöm. A szűkebb téma. amivel még foglalkozni kívánok, a mező­gazdaságnak egy nagyon érin­tett területe, az állattenyésztés, ezen belül is elsősorban a most épült szakosított állattartó tele­pek és a zártrendszerű terme­lési technológiák. Ezekben talál­hatók az úgynevezett vitatott intézkedések. A kérdés tisztáb­ban látása érdekében pár szóval vázolom a megye mezőgazda- sági helyzetét is. Megyénk mezőgazdasaga igen jelentős helyet foglal el az or­szág mezőgazdasági termékekkel történő ellátásában. Eredményei növekvő irányúak, a népgazda­ság negyedik ötéves tervében országosan előirányzott 2—3 százalékos termelésnövekedé­sével szemben a megyei pártbi­zottság határozata alapján me­gyénk előirányzata 3—3,5 száza­lék évenkénti növekedés. Ezzel szemben 1972-ben több. mint 4 százalékos volt a növekedés azo­nos bértömeg-felhasználás, de csökkenő létszám mellett. A termelési értékarány 1972-ben még 53,6 százalék — 46,4 százalékkal szemben a nö­vénytermesztés javára mutat­kozik. Az állattenyésztés érté­kesítési számai azonban szintén növekvő tendenciát mutatnak, 1966-tól 1970-ig az értékesítés állattenyésztési termékekbe^ 37 százalékkal nőtt. 1971-ről 1972- re 7 százalékos volt a növeke­dés. Az állatállomány 1972. de­cember 31_én a következő arányban volt szakosított tele­pen elhelyezve. Az állami gaz­daságokban a szarvasmarha 47 százaléka, a termelőszövetkeze­tekben 10 százaléka. Az állami gazdaságban a tehenek 59 szá­zaléka, a tsz_ben 16 százaléka, az állami gazdaságban a hízó marha 28 százaléka, tsz-ekben 1 százalék. Az állomány-terme­lés 1972-ben az arányokhoz megfelelően, a következőképpen alakult: Az állami gazdaságokban a tehénlétszám 59 százaléka sza­kosított telepeken van elhelyez­ve, amelyek az összes termelt tej 58 százalékát adták. A ter­melőszövetkezetekben a szako­sított telepeken elhelyezett 16 százalék tehénlétszám, a terme­lés 14 százalékát adták. A szá­mok így önmagukba nézve azt a látszatot keltik, hogy kár volt a szakosított telepeket létrehoz­ni, mert ott vagy azonos, vagy alacsonyabb a termelés a ha­gyományosoknál. Igen, 1972- ben. De az a tény, hogy ezeken a telepeken, különösen a tsz-ek vonatkozásában igen sok elő- hasi üsző ellett le. és tbc nega­tív állománnyal vannak feltölt­ve és a feltöltés foka is még nem százszázalékos, azt a reá­lis következtetést engedik le­vonni, hogy ezek a telepek, ha jelenleg még nem is kiugró tel­jesítménnyel hálálják meg a nagy értékű beruházást, de a jö­vő szempontjából nélkülözhetet­len beruházások. Olyan ténye­zők miatt is. mint az emberi munkaerő megkímélése és kul­turált munkakörülmények kö­zött való foglalkoztatása, abból a szempontból is. hogy emberek a tehenészetben előbb-utóbb csak ilyen telepeken helyezked­nek el. Talán ez a két utóbbi a leglényegesebb és a legpozi­tívabb eredmény a komplexte­lep létrehozásában. Azonban ezeknek a telepeknek a terme­lése is a rendeződést, a terme­lés növekedését mutatja. A kö­vetkező számok is ezt bizonyít­ják. 1971-ben 12 szakosított ter­melőszövetkezeti szarvasmarha- te’epen az egy tehénre jutó éves termelés 1973 liter volt. 1972-ben 13 telep átlagába« Î ezer 243 liter, 113 százaléka az előző évinek a bekövetkezett ál­latbetegségek ellenére is. Ugyanakkor 1971-ben a me­gyei átlagnál két szakosított te­lepen termeltek több tejet. 1972-ben viszont már hat sza­kosított telepen. Ez a tenden­cia is bizonyítja a szakosított telepekbe fektetett összegek hasznosságát és a további ilyen irányú befektetést is szükséges­sé teszi, bár az eredmények a vártnál talán lassabban reali­zálódnak, de úgy is felvethető a kérdés, hogy az elvárásokban vagyunk türelmetlenek. Az ál­lattenyésztésben. különösen a szarvasmarhatartásban az ered­mények realizálódása és maga­sabb szintű termelés kialakulá­sa. különösen, ha fajtaváltás nélkül oldjuk meg. nem egy­két éves feladat, hanem annál hosszabb, viszont jó kezekben igen tartós eredmények alakul­hatnak ki. Az viszont, hogy a tsz-ekben még csak a szarvasmarha-állo­mány 10 százaléka van szako­sított telepeken elhelyezve Bé­kés megyében, sürgető tényként veti fel ennek a kérdésnek a felülvizsgálását és a probléma rendezését esetleg a jelenleg ki­alakult támogatási rendszeren felül. A sertéstartásnál a helyzet, sokkal jobb és a szakosodási folyamat is gyorsabb volt. ami egyben azt is bizonyítja, hogy a szarvasmarha-ágazat fejlesz­tése az azonos kedvezmények elve mellett is háttérbe szorult, még akkor is. ha ezek a ked­vezmények igen magasak vol­tak. 1972. december 31-én sza­kosított telepen volt az állami gazdaságokban az összes sertés- állomány 47 százaléka, a koca- állomány 50 százaléka, illetve a hízó sertés 46 százaléka. A termelőszövetkezeteknél a ser­tésállomány 34 százaléka, a ko­caállomány 33 százaléka, illetve a hízóállomány 34 százaléka. A termelésből az állami gazdasá­gokban 50 százalékos kocaarány mellett a szakosított telepen 50 százalékos eredmény reali-i zálódott. A termelőszövetkezet­ben 33 százalékos kocaarány mellett csak 27 százalékos ered­mény realizálódott. Itt is első-- sorban a benépesítéssel vannak még problémák, amit az 1972. évi állatbetegség is erősen be­folyásolt. Viszont az is tény, hogy 1973. év végéig a szakosí­tott telepek teljes benépesíté­séig a fent felsorolt százalékos arány még igen nagy mértékben javul és így még rosszabb lesz a szarvasmarha aránya. A sza­kosított sertéstartó telepek meg­építése. költsége és eredményed körül sok vita volt, amelyek azt hiszem, 1972-ben. de 1973-ban még inkább eldőlnek, és a kor­szerű szakosított nagyüzemi sertéstelepek létjogosultságát igazolják. Az 1972-es számokból! azon­ban az is kiderül, hogy az ab­rakfelhasználása a szakosított telepeknek kedvezőbb, mint a hagyományosaké és a fialási át­laguk majdnem azonos a hagyó, máhyos telepekével, pedig az új telepeken igen sok az előhasi kocák száma. A tenyésztői mun­ka ezeken a telepeken már a kezdet kezdetén is jobban ér­vényesül. mint a hagyományos telepeken. Ezek a telepek is a jelenlegi termelési tendenciák alapján, egy pár éven belül iga­zolják termelésükön keresztül létjogosultságukat, sőt előbb- utóbb létfontosságukat. Minden egyéb, ezeket a telepeket ma esetenként érintő rossz hírekkel szemben. Persze mindkét ágazat eseté­ben fennáll a komplexicitás megtartása mellett az a tény, hogy ezek az épületek és tech­nológiák most már a jelen ta­pasztalatok alapján épülhetné­nek olcsóbb elemekből is. A zárt növénytermelési rend­szerekről csak annyit, hogy az eddigi tapasztalat alapján meg­állapítható, hogy sok mezőgaz. dasági üzemet tanít meg az ok­szerű munkaszervezésre, a ma. (Folytatás a l. oídalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents