Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

(Totytatâs « 3. otdalrât) — À megosztottságból ere* dó veszély azonban mindig is nagy volt. Hiába volt közös a szocializmus célja, lényeges el- t vi, politikai különbségek vol-1 tak a két párt között, ezek | mindig újraélesztették a szem- j betörd utas veszélyét, A nem­zetközileg erőre kapott oppor­tunizmus a magyar szociálde­mokráciát is megfertőzte, tör­vényszerűen alakult meg te­hát 1918-ban az önálló Kom­munista Párt. A Szociáldemokra­ta Párt ezután sem lett eszmei­leg és politikailag egységes. A partban mindig volt jobboldal, mely megalkuvásra hajlott az ellenséggel ég kommunistaelle­nes volt, elvetette a munkás­egység elvét. Ugyanakkor min­dig voit baloldal, 1945 után már döntő pozíciók birtoká­ban, amely viszont együtt har­colt a kommunistákkal, a műn- kasegység politikáját követte, és persze mindig voltak közé­pen állók. A szociáldemokrata jobboldalnak a munka «egyse­get bomlasztó tevékenységét kihasználta a régi magyar uralkodó osztály, amely mind­végig a két munkáspárt ellen­tétére játszott a politikában és ha tehette, maga is élesztette az ellentét tüzét. Sajnos kezére játszott a munkásosztály ellen­ségeinek a kommunisták né­mely körében jelentkező szek­tás szemlélet és magatartás is, amely a szociáldemokrata jobb­oldal bűneit az egész szociál­demokrácia' bűnévé avatta. — A 25 év előtti pártegye­sülés történelmi előzményét a fasizmus elleni harc jelentet­te, attól kezdve vált folyama­tossá hazánkban a kommunis­ta—szociáldemokrata együttmű­ködés. A fasizmus mindenütt, ahol fellépett, Olaszországban, Németországban, Magyarorszá­gon és másutt, brutális módon, embertelen eszközökkel jelent­kezett, főleg a kommunisták és a szociáldemokraták ellen. Mindkét párt nagy számban adott mártírokat a fasizmus elleni harcban, akik életüket j áldozták azért, hogy a nép sza­baddá váljon. Az áldozat nem volt hiábavaló. A sok mártír emléke, a közös ellenséggel szembeni kézfogás tartóssá, végképp éltéphetetlenné tette a magyar munkáspártok kap­csolatát. A fasizmus elleni harc segítette hozzá a szociáldemok­raták nagy részét ahhoz, hogy felismerjék és elismerjék a Szovjetunió óriási jelentőségét a társadalmi fejlődés ég a bé­ke szempontjából, hogy rájöj­jenek: a korábbi gyér és tor­zított információk meghamisí­tották a szovjet valóságról al­kotott képet. Ezután a két munkáspártnak a fasizmus éveiben kialakult együttműkö­déséről szólt Nyers Rezső, majd így folytatta: — A magyar pártegyesülés okait és magyarázatát saját történelmi fejlődésünk szolgál­ta. A dolgok ilyen fejleménye azonban nem csupán hazai sa­játosság volt. hanem egy ag­resszív nemzetközi folyamat része. A háború utáni Európában sok országban volt együttmű­ködés szociáldemokraták és kommunisták között, kormányo­kon belül és kormányokon kí­vül. Ez a tény európai méretű 1 fejlődést sejtetett egy népi és szocialista jövő irányába. A szo­ciáldemokrácia jobboldala azon­ban a hidegháború kezdetén, szinte azonnal Churchill fultoni beszéde után. szembefordult az egységpolitikával és a kommu­nistákkal való szakítás útjára lépett. Milyen elmélet alapján ! tette ez.t? Három egymással szo­rosan összefüggő ' elvre épült sem nieras­19m JfiNIUS 13. Munkásgyűlés Diósgyűrött koncepció szerint. Az első elv a politikai hatalom megszerzése volt reformok céljából, a kapi­talizmus meghagyása mellett. A második elv azt hirdette, hogy a reakció útja és a kommunis­ták útja nem járható, keresni kell egy harmadik utat és ezen járva a szociáldemokrácia maga mögé gyűjthet! a társadalom többségét. A harmadik elv arról szolt, hogy a világpolitikában Nyugat-Európára kell orientá­lódni, nem pedig a Szovjetuni­óval való szövetségre. — A szociáldemokrácia bal­oldala viszont mindinkább vi­lágosan látta, hogy mindhárom tételnek az ellenkezője igaz és a helyes. Azt vallotta, hogy nincs harmadik út, hogy a ha­ladásért a Szovjetunióval szö­vetségben lehet és kell harcol­ni, hogy a kapitalizmug társa­dalmi rendje megszüntethető — mondotta, majd kiemelte: — Hangsúlyozni szeretném az egyesülésnek azt a döntő fon­tosságú jellemzőjét, hogy a ma­gyar kommunisták nemcsak a szociáldemokrata balszárnnyal egyesültek, hanem magával a Szociáldemokrata Párttal, mely­nek tagsága, kevés kivétellel, magáévá tette az egyesülést. A baloldali szociáldemokraták te­vékenysége döntően hozzájárult ahhoz, hogy a Szociáldemokrata Párt saját kongresszusán meg­szavazta a marxista-leninista alapon történő irányvételt a népi demokráciára. Ebben is ki­fejeződött az a tény, hogy az üzemben dolgozó szociáldemok­rata munkás nem a párt egyik vagy másik szárnyához, hanem magához a párthoz tartozott. — Ha feltesszük magunknak a kérdést — folytatta az elő- ! adó —, hogy milyen gyiünölcsöt hozott népünknek a munkás­egység. nagy politikai hozamot regisztrálhatunk. Már 1945—48 között ennek bázisán valósult meg a földreform, a stabilizá­ció, a nagyipar és a bankok köztulajdonba vétele, az üzemi demokrácia alapjainak megte­remtése, az egységes állami is­kolarendszer. Majd 1948 után ez volt a politikai hajtóerő a szo­cialista iparosításban, a mező- gazdaság szocialista átalakításá­ban, a tervgazdálkodás kiépülé­sében, abban a dinamikus fej­lődésben, mely társadalmi vi­szonyainkat, gazdasagunkat és kultúránkat jellemzi. Ezen a bázison teremthettük meg az egész magyar nép szoros szövetségét a szocialista Szov­jetunióval, a többi szocialista országgal, ami nemzetközi hely­zetünket biztonságossá teszi, fejlődésünkhöz ösztönző külső körülményeket teremt. S ha eh­hez hozzávesszük azt a millió­nyi tényt, amit a munkásszoli­daritás mindennapokban való érvényesülése jelent a munká­ban, az emberi kapcsolatokban, a szocialista embertípus for­málódásában, akkor valóban nyugodt lélekkel mondhatjuk: sok a gyümölcse és szép a gyü­mölcse az egyesülésnek — mon­dotta, majd részletesen szólt a mai feladatokról. Munkásgyűlés Győrött Ä győri munkásgyűlést Bitt- mann Ernő, a munkásmozgalom régi harcosa nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Pintér Ist­ván, a győri Gárdonyi Általános Iskola igazgatója és Gede Fe­renc, a Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat épületgép­szerelő je. Apró Antal, a Politikai Bi­zottság tagja, az országgyűlés elnöke beszédében hangsúlyoz­ta: mozgalomban, a társadalom minden területén mindig az egy­ségfront megteremtésére töreke­dett a horthysta rendszer, a fe­nyegető háborús' veszély elleni közös harcban. — Ha ma, 25 évvel a két párt j egyesülése után végigtekintünk ( pártunk harcain, a felmerült válságok leküzdésén, megálla- : píthatjuk. hogy a két párt egye- I sülése, a szociáldemokraták és a kommunisták egységbe ko- vácsolódása a marxizmus-leni- nizmus elvei alapján a Magyar Szocialista Mun­káspártban fejeződött be. A Magyar Szocialista Munkáspárt sokirányú tevékenységében min­dig a legfontosabbnak tartotta a párt munkásjellegének meg­őrzését, a munkásosztály vezető szerepének erősítését, a dolgo­zók munka- és életkörülményei­nek megjavítását. Nekünk, a mi generációnknak jutott az a meg­tisztelő feladat,( hogy megvaló­sítsuk hazánkban a szocialista társadalom felépítését, megvaló­sítsuk sok munkásnemzedék ál­mát, a szocialista Magyarorszá­got. Egységes munkásosztályunk, egységes pártunk teljesíti nagy­szerű történelmi küldetését. — Szeretnék néhány szót szól­ni ezen ünnepi alkalomból KISZ-fiataljainkhoz. dolgozó if­júságunkhoz ■— mondotta. — Az ő aktív részvételük nélkül nem tudnánk megoldani felada­tainkat. De ahhoz, hogy a mai ifjúság megértse a szocializmus építésének céljait, meg kell is­mernie az előző évtizedek forra­dalmár nemzedékének harcait, küzdelmeit a kizsákmányolás el­len, ‘a felszabadításért. — Fiataljaink tanuljanak né­pünk nehéz küzdelmeiből, amelyeket évszázadokon át az ország függetlenségéért, nem­zeti létünkért folytatott. Tanul­janak az egymást követő mun­kásgenerációk harcaiból, a di­csőséges 1919-es Tanácsköztár­saság tapasztalataiból, mun­kásosztályunknak, pártunknak a Horthy-fasizmus elleni ne­gyedszázados küzdelmeiből, és tanuljanak annak a generáció­nak munkájából, amely 1945 óta sok áldozatot hozott azért, hogy a magyar ifjúság ma már nem kizsákmányolt, nem elnyomott, hanem a felnőtt nemzedékikel együtt építj saját jövőjét, a szocializmust, a fel­nőtt nemzedékkel együtt har­col a társadalmi haladásért. Ifjúságunk számára a szocia­lizmus sikeres építése során évről évre kedvezőbb feltételek jönnek létre a munkához, a tanuláshoz, a művelődéshez, a pihenéshez. Ezért fontos köte­lessége ifjúságunknak, hogy is­merje és vállalja a párt esz­méit, céljait, legyen szocialis­ta hazánk hü polgára, szorgalma­san tanuljon, becsületesen dol­gozzon és védelmezze társa­dalmi rendünket, — A mai ünnepi évforduló alkalmából nemcsak a törté­nelmi múltból kell tanulnunk. , nemcsak az idősebb generáció eredményes harcáról kell meg­emlékezni, hanem előre is kell nézni. Pártunk, munkásosztá­lyunk, fiataljaink előtt most az a legfőbb feladat, hogy új si­kereket érjünk el a gazdasági építőmunkában, a kulturális életben, a közélet további de­mokratizálásában ; hogy a szo­cialista életforma minél gyor­sabban, minél jobban kitelje­sedjen, hogy egész dolgozó népünk munka- és életkörül­ményei tovább javuljanak. A szónak ezután kitért arra, hogy ezekben a napokban, amikor országunk közvélemé­nye megemlékezik a két mun­káspárt egyesülésének 25. év­fordulójáról, Bécsben a ma­gyar jobboldali szociáldemok­raták úgynevezett kongresszust tartottak. Olyan személyek gyülekeztek össze — mondotta —, akik a magyar munkásosz­tály érdekelt nem először árul­ták el, akik a két munkás­párt egyesülését annak idején az utolsó pillanatig ellenezték. Bár ma is szemben állnak rendszerünkkel, még ők sem tudják letagadni a negyedszá­zad alatt végbement szocialis­ta fejlődés vívmányait, ered­ményeit, a Magyar Népköztár­saság növekvő nemzetközi te­kintélyét. De azért — szerin­tük — Magyarországon mégis­csak bajok vannak. — Jó len­ne, ha a Bécsben tanácsko­zók is tudomásul vennék — mondotta a szónok —, hogy az élet, szocialista fejlődésünk tőlük függetlenül előre megy. Beszéde befejező részében Apró Antal a Központi Bizott­ság nevében köszöntötte Győr megye párttagságát, sok si­kert kívánt munkájukhoz, a munkásosztály, a dolgozó nép ügyének szolgálatában. (MTI) — Marx és Engels több mint egy évszázaddal ezelőtt azt a szükségszerű követelményt fo­galmazták meg: a munkásosz­tálynak ahhoz, hogy megvéd hes- se érdekeit, meg tudja valósítani célját, a tőkés társadalom meg­döntését és a szocializmus, a kommunizmus felépítését — ön­álló és egységes forradalmi pártra van szüksége, amely a tőke elleni forradalmi harcra, osztályon tudatra neveli és szer­vezi a munkásságot, és fellép a burzsoáziával megalkuvó kis­polgári nézetek ellen. Apró Antal áttekintette az ön­álló és egységes forradalmi párt megteremtéséért folytatott harc magyarországi állomásait, majd ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az 1930-as években, a munkásegységért, a két munkás­párt együttműködéséért folyta­tott harcban jelentős változás következett be. Hitler hatalomra jutása után egész. Európában kiéleződött a nemzetközi hely­zet. Előretört a német és az olasz fasizmus, meggyorsult a fegyverkezési verseny. Darányi itt, Győrben hirdette meg a há­borús előkészületeket, és az egy- milliárd pengős katonai progra­mot. Mindez kihatott a magyar dolgozók hangulatára is. A ma­gyar dolgozó tömegek keresték a politikai kiutat, tartottak az ország további fasizálódásától, Hitler terjeszkedésétől, attól, hogy alig másfél évtizeddel az első világháború után újabb há­ború fenyeget. A Kommunista Párt nagy érdeme, hogy bár ül­dözött, illegalitásban levő párt volt, a szociáldemokrata, a „ szakszervezeti és az ifjúmunkás • w. Egy idő után észreveszik, hogy ritmusba áll négyük munkája. Mindegyik tudja a dolgát, a mozdulataik is vala­miképpen egymáshoz igazod­nak, Kapelláró azon veszi ész­re magát, hogy fütyül, Kicsi dúdolva kísérj és hamisan persze, lépegetnek a létrákon, kimerevített nyakkal a mennye­zetet figyelve, hol mutatkozik repedés, lyuk. Bika hamarabb elfáradt, ez látnivaló, váratlan időközökben kacskaringós ká­romkodást ereszt meg, fájlalja a derekát, azt mondja, lesza­kad a karja, a combjában már­is dühöng az izomláz, ki volt az, aki ezt a rohadt munkát rászabta, de azért a keze is járt közben, és Kapellárót ug­ratja, azzal, ami éppen eszébe jut. — Hát szóval ez a tetű szakma a te szakmád. Jól né­zel ki. Ezt fogod csinálni éle­ted végéig, amíg le nem for­dulsz a létráról. Ki dumált rá, hogy ezt, nevezd életnek? — Miért, a csövezés mennyi­vel jobb? —1 Ott úr vagyok. Nem fáj­dul meg a derekam. — Mindenkinek kell valami hez érteni. Különben íölkopik az álla. — Tudod mit? Inkább kopjon «öl az állam. Inkább dögöljek meg, érted?! — És miből akarsz megélni? — Annyi jó buli van. — Jó buli. És utána a mese­autó. Köszönöm szépen. — Az is jobb, mint a hülye­gyereket játszani, mondja, ha másért nem, ugratásból Bika — ki köszöni azt meg neked, hogy szívóskodsz, ide még egy kis vakolatot, jaj. aztán fehér legyen a fehér fal, el ne csöp­penjen, és ez >gy megy, het­venkettőben, nyolcvankettőben, kilencverikettőben — hova be­szélek, addigra rég elkaparnak. Alulról szagulod az ibolyát, közben nem is éltél. Nézted a a falat, a falakat. amiken egyetlen változatosság a csík. A kék meg a sárga, a lila, a hupikék, büszke lehetsz ma­csifi tç, mcc guk Igazgató villáját, kocsiját, meg a nőjét. Te mázoltad össze a hülye életed összes ecsetjeivel, amit- szeret és amit utál. Mindent te csinál­tál, mégse te élvezed. Eskü­szöm Kapelláró, te olyan hülye vagy, akit: kár fölbon­colni halála után. Mit talál­nak benned? Egy csomó bé­csi fehéret, meg piktort égi át, mintákat, amiket ráhengerez- tél a falra. Kicsi odavágja a földhöz a spaknit: — Én ezt nem csinálom to­vább! Menjetek a bús fenébe a szövegeitekkel. Nem elég. hogy itt gürcölünk, még ezt a sok süket dumát is hallgassam? Hát mi vagyok én? — Még ha meglenne a dohá­nyunk. amit hazaviszünk, vagy kitapétázzuk vele a falat. Egy Kossuth, egy Ady lilában és a végtelenségig. De így? Én nem is értem, tényleg, miért szívós­kodsz annyira Kapelláró — mondja Kés. miután leteszi a tele vizesvödröt. — Mondd azt, hogy előbb akarsz szabadulni. Vagy felőlem akár azt is mond­hatod, hogy neked ez a hobbyd. De ne játszd meg magad. kö­nyörgöm, hát ki hiszi azt el ne­ked, hogy igazán kedved van ehhez a tetű munkához. Kapelláró válasz helyett újból eligazítja három beosztottját- Egy ideig csönd. Megint az a sajátságos harmónia a mozdula­tokban, a kezek és izmok, az egész, test külön külön is együt­tesnek tetsző, okos összhatásá­ban. Fütyölés. dúdolás. Kicsi twtnai Ifrnrêl-mo <au«r oda a

Next

/
Thumbnails
Contents