Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

Munkásőrök az elektromos lőtéren Ez a re?é kiold, mutatja Gi- ricz Máté és Szarka Károly. Géppisztoly-sorozatok recseg­tetik a tikkasztó melegtől vib­ráló levegőt és bal felől rákont­ráznak a golyószórók, majd ké­zigránát robbanásának kormos füstjét viszi az alig mozgó szél- fuvallat észak félé. A műúton békésén futnak a személy- és te­hergépkocsik, távolabbra pedig termelőszövetkezeti gazdák egye­lik a cukorrépát Egy-egy hosz- szabb sorozatra tekintetüket a lőtér fe.lé vetik, aztán tovább jár kezükben a kapircs. Nincs okuk az ijedelemre, fé­lelemre, hiszen a munkásőrök lőterén — ha éleslövészet lis fo­lyik — teljes a fegyelem és a biztonság. A munkásőrség Békés megyei parancsnokának ez a lótere ugyanis elektromos vezérlésű. — Az országban az első elek­tromos vezérlésű. lőteret 1971- ben készítették a munkásőrség­nél — magyarázza Moravszki Pál megyei parancsnok-helyettes. — Miután volt alkalmunk meg­tekinteni, az volt a vélemé­nyünk, ha másutt el lehetett ké­szíteni, a mi munkásőreink is meg tudják csinálni. A jelzőlámpák piros, zöld fé­Gubucz Vendel a diszpécseri figyelőtoronyban. A zászlóalj hadműveleti cso­portvezetője Tusjak János kísér el a második század első szaka­szához. Papp Gyula szakaszparancs­nok arról beszél, hogy szokat- lansága ellenére ez a lövészet, a korszerű lőtér, már eddig is lő­szer-megtakarítást eredménye­zett. — Ha lebukik a eéü, megnyug­tató érzés az embernek. Előfor­dul még hiba a technikai rend­szerben, de szerintem ezen is túl leszünk — nevet a barnára cser­zett arcú Medve András rajpa­rancsnok. — Az első két tölténnyel el­találtam a célt és a többi lö­vésre már nem volt szükség — mondja Szűcs László munkásőr, aki civilben termelőszövetkezeti lakatos. — Ambicionálja az embert az azonnali látható eredmény — vélekedik Kónya István ég, azt is hozzáteszi még, hogy a ha­gyományos lőtéren sokszor 16 órába télt, amíg a zászlóalj be­fejezte a lövészetet, az elektro­mos lőtéren pedig hat-ihét óra alatt végrehajtható. egyik szabadon maradt mező szalagjában kapcsolások után meg is győződünk a berendezés működéséről. nyei villogni kezdenek és előt­tünk 80 méterrel zöldre festett furnérból mintázott nyolc alak emelkedik fei. Rövid sorozatok röppennek a fegyverekből, a figurák lebuknak. S a munkás­őr, aki a lőállásbán van, anélkül, hogy kimenne a célhoz, tudja, eltalálta azt. A szarvasi munkasőrzászlóalj első alkalommal vett részt ki­képzésen, ezen a lőtéren. Mi az állomány véleménye? A diszpécseri figyelőtoronyban Gubucz Vendel látja el a szol­gálatot, mint lőtérügyeletes.) Ci­vilben agronómus a Szarvasi Öntözési Kutató Intézetben. — Gyorsabb és biztonságosabb a lövészet végrehajtása. Innen a toronyból az egész terepet be le­het látni, s ha valami rendelle­nesség vans megszólaltatjuk a szirénát. Ennek hangjára minden mozgás leáll a lőtéren. A han­gosbeszélőn pedig közöljük hol, milyen hiba van. A 2-es számú vezérlőtorony ügyeletesei Molnár András és Bakulya János azt magyarázzák, bogy éjszakai lövészetnél az „el­lenség” lőállásaiból hang- és tonkolattűz imiitátorok teszik va­lóságosabbá a kiképzést. Az Medve András rajparancsnok a lövészet eredményességéről be­szél. — A mozgó alakok ezen a sí­nen futnak, s ha találat éri őket, itt ez a relé kiold és a cél lebu­kik, mutatja Giricz Máté és Szar­ka Károly munkásőr, a gyomai— endrődi századból, miután ép­pen befejezték a gyakorlatot. Aki árat mond... Eligazítás az új lőtér használatára. Kép, szöveg; Botyánszki János Ismét Békéscsabán a Budapesti MÁV Szimfonikusok Első fokon Május 14-én. hétfőn este fél 8 órakor ismét Békéscsabán, a Jókai Színházban ad hangver­senyt a Budapesti MÁV Szim­fonikusok zenekara. A hang­versenyen Lukács Ervin vezé­nyel. közreműködik Kocsis Al­bert {hegedű) Szabó Csilla (zon­gora). Műsoron: Kókai Rezső verbunkos-szvitje, Mendelssohn hegedű—zongora-versenye és C. Franck Szimfóniája. A vállalatok termékeikért mi­nél jobb árat szeretnének kap­ni. Ezt sokféle módon érhetik el, akár tisztességtelen eszközökkel is. Ha rajt, nem vesztenek. Fur­csa kettősség ez. Sajáit terméke­inek áremelése, emelkedése mi­att egyetlen vállalat — s annak egyetlen dolgozója — sem pa­naszkodik. Ha azonban a másik vállalat kér többet... Hazánkban 1,7 millió árucikk keiül forga­lomba. Ki s miként képes arra, hogy ennyiféle holmi árát szem­mel tartsa? A nagy mennyiség némileg megtévesztő. A fogyasz­tási cikkek tetemes hányadát ugyanis — a liszttől a tüzelő­olajig — rögzített áron, azaz központilag meghatározott ösz- szegért adják el a vevőnek. Más termékeket — a karfioltól a szilváig — szabadpiaci áron kí­nálnak. Marad tehát egy cso­port, ahol azt kell nézni: betart­ják-e az állam által maximált árat, illetve — gzabad áras ter­mék esetén —, nem lépi-e túl a nyereség a méltányos hasznot? Valamennyi láncszem Természetesen csak leírva ilyen egyszerű ez. Mert jelen­legi, un. vegyes árrendszerünk­ben feszültségeket teremthet, hegy a rögzített áron értékesítő üzem kooperációs partnerétől szabad áron vásárolja az alkat­részt a félkész terméket. Ahogy sok vita volt azon is — most ké­szül a jogszabályi meghatározás —, mi a tisztességtelen haszon? Igaz, kimondhatjuk: amit tisz­tességtelen magatartással, mód­szerrel, kirívóan magas árral értek el, de a fönti három té­nyezőről mindenkinek más a vé­leménye: ami az egyiknek tisz­tességes, az a másiknak tisztes­ségtelen. Van mit tisztázni, rendbe ten_ ni, jogszabállyal mederbe terel­ni fönt, azaz országosan. Ám éppen ezért, mert az ár végső összegének kialakulásában min­den közbeeső láncszemnek — a nyersanyag-beszerzéstől a szállí­táson át a termelési technoló­giáig — nagy a szerepe, van mit cselekedni első fokon is, a vál­lalatoknál, a műhelyekben. Ki kezdje? „Továbbra is az értékarányos árakra kell törekedni, de közben biztosítani kell az árak stabili­tását” — szögezte le a párt Köz­ponti Bizottságának 1972, no­vemberi ülése. Kik kezdjék, s hol ezt a stabilitást? Fock Jenő miniszterelnök az országgyűlés márciusi ülésszakán, egyebek kö. Május 15, Békéscsaba Szülők parlamentje az ifjúsági és úttörőházban A Hazafias Népfront Városi Bizottsága és a városi tanács művelődésügyi osztálya május 15-én délelőtt 9 órától rendezi a Szülők parlamentjét, a bé­késcsabai ifjúsági és úttörőház­ban. A plenáris ülésen Babák György, a városi tanács elnök- helyettese az oktatáspolitika végrehajtásának időszerű helyi kérdéseiről. Bencsik Endre, a szarvasi Óvónőképző Intézet igazgatóhelyettese a szülők pe­dagógiai felelősségéről beszél majd, míg a szekciók tanácsko­zásain az óvodás körű gyerme­kek nevelési problémái, a nap­közi otthonok szerepe, a serdü­lők pályaválasztása, a közép- iskolások képességei, a család feladatai, a felnőtté válás idő­szaka lesznek a legfontosabb témák. A program befejező pontjaként a résztvevők meg­tekintik az ifjúsági és úttörő­ház mindennapi életét, szakkö­ri és klubfoglalkozásait. Épül a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza Budapesten Mint ismeretes, a közelmúlt­ban írták alá a budapesti Szov­jet Tudomány és Kultúra Házá­nak létesítéséről és működéséről szóló egyezményt, a magyar— szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezmény alap­ján. Az V. kerületi Kossuth La­jos utca Semmelweis utca sar­kán lévő épület ad majd otthont a budapesti • szovjet kulturális központnak. A háromemeletes épülettömbben javában folyik a készülődés a november 7-i kapu­nyitásra. Az építkezéssel párhu­zamosan alakulnak, formálódnak az intézmény munkájának, prog­ramjának tervei. •M seiseiflecataKsasssissss« zött így adott válását erre; „Az utóbbi időben a kelleténél keve­sebb szó esik az önköltség csök­kenteséről, pedig a jövedelme­ző, a gazdaságos termelésnek, az árak csökkenthetőségének ez változatlanul egyik fontos ele­me. A gazdasági vezetőknek sok­kal nagyobb figyelmet kell for­dítaniuk erre.” A termelés szervezettségének, műszaki színvonalának, az anyagfelhasználásnak éppúgy befolyása van az árra, mint a közvetett költségeknek. S mi­közben majd mindenki az árak. ra panaszkodik, csak kevesen vizsgálják azt, hogy a termék- előállítás különböző szakaszában mi a" fölösleges, a csökkenthető, a megtakarítható. A holt és az eleven munkával való ésszerű gazdálkodás — némi leegyszerű­sítést megengedve — a forrása az önköltség mérséklésének. E forrásból azonban ma még csak kevesen, s alkalomszerűen me­rítenek. Néhány de Roppant nagy anyagmennyi­séget fogyaszt el az ipar. Egyet­len esztendő alatt 166 000 tonna öntödei nyersvasat, több, mint kétmillió tonna acéláruit, 5,4 millió négyzetméter krómos fel­sőbőrt, hogy csupán néhány ter_ méket említsünk. Tíz év alatt megkétszereződött az iparban a villamosenergia-felhasználás — évi 5,1-ről 10,3 milliárd kWó-ra nőtt —, amiben benne van az új gyárak serege, a korszerűbb berendezések légiója, de benne

Next

/
Thumbnails
Contents