Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

Adyíalva '73 Ady szülőháza Ady-keresőbe indultam a régi Szilágyságba, az Ér partjára. Könnyű dolgom volt. A szülőfalu, Érmind- szent, tornyai ugyan a dűlő- utak messzeségébe vésznek, de a forradalmár költő életműve jó iránytű. Min­denki tudta, a maga nyel­vén, a saját gondolataival, hogy kit keresek és miért Az öregebbek még Mind­szentnek említik a faluját de a fiatalok már Adyfal- vát mondtak. Mindszent neve 1957 óta hivatalosan: Ady Endre. A magyar nyelvhasználat szerint Ady- falva. Nyitott tenyér a síkság, szélén a kéz tompora a he­gyek. Elhagyott pléh-krisz- tusok, önmagukat elteme­tett temetők között megyek. A nehéz szikesek hantjain még a traktorok is bukdá­csolnak. Október óta csak egyszer esett az eső. A bir­kák már kiszáradó füveket rágcsálnak. Gyermeklánc­fű virága sárgállik min­denfelé. A hegyek zöldes­kék harmóniáiéval renodri képet ad a látóhatár. A falu alatt liget, Bence a „szelíd, széles domb, s méla lanka”. A Bencében az Ér, partján Léda őszi kikerics csokrának virágai. Az Ér egy csepp. Folyó, vagy csak patakocska? Sorsa a felhőktől függ. A világ legparányibb vize, amely eljutott az Óceánba, a halhatatlanságba. „Valaki az Értől indult el..*." Az Ért szabályozták, ahogy errefelé mondják, kanalizálták. Ady 1904-ben még ilyennek látta: Ahol az Ér kanyarog, az a hely volt a legbékésebb. Ez a kisvlzű, sásos, csöndes Ér szoktatta talán az embere­ket a bizodalmas várako­zásra. Ez a kéknefelejcses partú Ér, amelynek vala­mikor rohanó vize volt. Az Ér partján néhány éve termálikutakat fúrtak. Mesz- szi földön híres gyógyvíz zubog elő a föld mélyébőL A környék kedvenc fürdő­helye, még látogatottább lenne, ha volnának hozzá utak. A falu, gulyajárásnyira az Értől, ma is csöndes. Néptelenebb, csöndesebb, mint valaha is. Ez a táj az annyit elsiratott régi wgar jelképe, a hajdani „sanya­rú kis falu”, ahol sovány, éhes kunyhólakók éltek, silány, foltos ruhájú embe­rek, kiéhezett arcvak. Így írt szülőfalujáról a költő. Siratta Pesten, Párizsban.» A szülőfalu emlékezeté­ben hogyan él Ady Endre? A falunak hivatalosan nincsenek utcanevei, csak házszámok vannak. De az itteniek a szülőház dűlő­sorát Ady utcájának hív-' ják. A szülőház nádfedeles, egy szoba-kony-hás, pitva­ros, mestergerendás má­zolt földes házacska. A mai fogalmak szerint, kunyhó. Amilyen Petőfié Kiskőrö­sön, amilyen Móricz Zsig- mondé Tiszacsécsén. Ugyanolyan ez is, Ady Endre szülőháza is. A kaou mellett vén eperfa. Mellette, az „Édes” kertjében, roggyant gémes- kút. A ház előtt három szilvafa — talán néhai Diósadi Ady Lőrinc hét- szilvafás nemességét őrzik. A ház homlokzatán, a két parányi ablak között dombormű: a környező vi­lág keservét fájlaló és vállaló Ady, akinél a bá­nat és a harc nemzetközi volt. A bejárattól balra ezt fejezi ki a kétnyelvű már­vány felirat: Mikor fogunk már össze­fogni?] Mikor mondunk már egy [nagyot,] Mi, elnyomottak, össze­törtek,] Magyarok és nem-magya- Irok?] A márvány táblát a köl­tő születésének 80. évfor­ezt bánni, de addig nem, mert én akartam, hogy így legyen — komolyan és megfontoltan." A parányi konyhában kincset érő múzeum. Itt van Csinszka jegykendője is. Mellette az örökszép „Csinszka-vers”, az érett férfikor nagy vallomása: az őrizem a szemed kéz­irata. Ha kilépünk a szülőház­ból, az 1908-ban épült „Ady-kúriát” látjuk. Nem nagyobb bizony ez sem a környező, nagyobbacska parasztházaknál. Ezen is kétnyelvű emléktábla: „A A régi iskola, ahol Ady a betűvetést tanulta dulőján avatta Nagybánya Tartomány Néptanácsa. Az Ady-dombormű Szini Se­bők Zoltán nagyváradi szobrászművész alkotása. A szentély, ahol a forra­dalmár költő született — merjek-e ide belépni — kicsinyke parasztszoba, bar­na ágy, fakult takaróval, sublót, kanapé, öntöttvas kályha. Ez volt az első kályha a faluban. Ennek melege védte a világra si­kolytó zsenit. Ebben az alacsony, sötét kis szobá­ban tipegett, ettől a pará­nyi tölgyfaasztaltól küldöz­gette első verseskötete megjelenéséhez az előfize. tési íveket ismerőseinek, 1898 júliusában. Idehozta a posta pár hónappal ké­sőbb a „színtvalló levelet”, amelyet anyjának, az Édes­nek írt: „Én teljesen az irodalomnak szentelem az életemet. Talán majd ha­lálos ágyamon meg fogom régi magyar be!végzetnek halhatatlan énekese, Ady Endre lakott ebben a ház­ban”. Dátum: 1924. július 21. Ekkor leplezték le az emléktáblát A déli szoba a költőé. Ezt is eredeti állapotában őrizték meg. Az íróasztal az ablak alatt. Mellőle a református templomra lát­ni. A világháború kitörésé­nek éjszakáján itt töpren­gett a költő, ez a templom- torony indította a gondo­latsort: „Tán holnap már vérrel meszelten! Fog csil­logni istenes őrünk/ A to­rony ... Az íróasztalon a két nagv szerelem emléke, Lé­da és Csinszka fotója és a szülőtájról írott versek kéz­iratai. másolatai. Ebben a szobában a bűvös három­szög — Budapest — Pá­rizs — Érmindszent — egyik csúcsa. Az érmellék nyomára a forradalomra indító gondolatok egész sorát szülte. Ez volt a vad mező. a csalános szikföld. a sivó homok, mocsárral, lánnal. ineovánnval — ez a táj p legtöbbet látott ré­sze volt a halálszagú bús rónának. Itt született a félelmete­sen szén, halálszelű vers, a Közel a temetőhöz is. „Jaj, a temető közeleg.” Az ágy mellett, az éjjeli- szekrényen egy dobozka, az Édes kezeírásával : „Fgy kis föld, Bandink sírjáról.” Békésebb a falu élete, mint valaha is. A forra­dalmár-géniusz szellemé­ben él együtt román és magyar. A patrióták közö­sen keseregnek: elfogy lassan a nép. A kávási ter­melőszövetkezet ugyan jó megélhetést biztosít, de a fiatalokat mégis elviszi a város. Nagykároly, Zilah, Várad. Az osztatlan iskolá­ban már csak tizenhat eT- ső—negyedik osztályos kis_ ggqkolay Sándor Tanya Amíg Bősze Imre Amíg szalad a fény előttem, amíg lépked velem az árnyék, amíg azt érzem: felelőtlen és hamis fecsegés a tájkép, amíg a vízben partra gondol, s a partról vízbe ér a lábam, amíg a vérem úgy dorombol, hogy szívverésem megtaláljam, amíg naponta küzdenem kell a levegőért is, hogy éljek amíg tegnapi szerelemmel élnek holnapi — szemefények, amíg halottakat kísérek sírok közé, mint síró élő amíg esténként attól félek: ez az álmom lesz boldog — vég» amíg pofont torol az öklöm, amíg ököltől indul vérem, amíg anyámtól azt öröklőm: nem kell sírni a semmiségen — amíg a szépet szépnek látom, s eredményét a szép szavaknak — addig hiszem: nem kényszer — álom. hogy ember vagyok és az maradjak. Tervezgetés Macs! József Mostanában sokat tervezgetek: Fából, betonból, téglából egy közönséges családi házat Az alaprajznál kezdődik a hiba: Egyszer kicsik, másszor nagyok a szobák. A kamra elhelyezése is gondot okoz. A tetővel soha semmire se megyek. Sokszor unom már. de élőiről kezdem. Ügy gpndolom, mégis a fánál maradok, a fa finom vonalú, illatos, modem. De a kő meg az üveg csupa napfény, derű, tündökllk, mint az északi fény. Eszközeim: ceruza, vonalzó, körző meg a hozzá nem értő eszem. Pedig elég volna egy ásó, meg egy lapát diákot tanít Fecser János tanító. Ö is büszke Adyra, a régi iskola tanítványára, és azokra, akiket már ő ta­nított az ABC-re. Egy or­vos és három tanár, innen Érmindszentről, erre is büszke vagyok, mondja, hi­szen az isten háta mögött vagyunk. Csak hát az a baj, kesergi, hogy a négy osz­tály elvégzése után bemen­nek tanulni a gyerekek a városba, — és többet sose jönnek vissza Elviszi őket a technika. Már csak két­száznegyvenegy család él a faluban. ‘ Ez a baj. Baj, vitatkoztam a taní­tóval, hogy az emberek jobban és szebben akarnak élni? A városok mindenhol hívnak, csalogatnak. A hegyek fölött erős go- molyfelhők, de a Szilágy­ságot füröszti a nap. Áhí­tat végigmenni a falun, az Ady-énekelte kis házak között. A betonjárdák már ké­szek, de az utcák még li- balegelők. A villany csak tavaly érkezett meg a fa­luba. de azóta megsokasod­tak a tv-antennák. Üj há­zak ugyan nemigen épül­nek, de azért már nem kis sanyarú falu Adyíalva. A sovány, éhes, kunyhólakók világa messzi kép, távo­labbi, mint a hegyek kék­lő derengése. Ez látszik mindenkin, mindenen. Idilli még ma is ez a falu. A templom előtt fe­ketébe öltözött öregek tré- cselnek. Közöttük találom az egykori szép lányt, Ko­vács Katicát, az Édes min­deneslányát, a 74 éves idősb. Szabó Bélánét. Adv Endre neki ma is Bandi bácsi. Így szokta meg. így emlegeti. 1917-ben találko­zott vele utoljára. Ahogy visszagondolok, kutat az emlékei között, ősz haját simogatva, Bandi bácsi égv pillanatra sem moz­dult az Édes mellől. Ha Édes a konvhába ment, utánament. . Ekkor volt utoliára Mindszenten. De az Édessel még találko­zott Pesten. >. A Szabó család a Nép- tanács TpcKhízásából a he- ivi hagvaték gondozója. Ifiű Szabó TUMáné nvi+la, zárja a 971VÎÔ­házat és a kúriát, fi gon­dozza az Édes kertjét is. Ott vannak azok a mindig meeújuló muskátlik is. amiket Csinszka Adwal küldött Csúcsáról az Édes­nek. Az Ady-porta sarkán égig növő fenyő. Messzi­ről látni, messzire látszik, messzire lát, akárcsak a falu forradalmár fia. Adyfalva, 1973. április 22—23. Tiszai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents