Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

HIM! A G Aim Egy délután az elek! pinceklubban. Az országgyűlési képviselő a gimnázium KISZ-esei között Sebesi Lászlónét, megyén^ ötös számú országgyűlési válasz­tókerületének képviselőjét — aki a gyulai járásból: Gyulavá- rin, Ketegy házán, Lökösházán, Szabadkígyóson, Telekgerendá­son, Üj kígyóson kívül Elek nagyközség lakosságát is képvi­seli — a közelmúltban a gimná­zium KISZ-szervezetétől két diáklány kereste fel. Megkérték: tartson nekik beszámolót a kép­viselői munkáról, a törvényho­zásról s az őket különösen érin. tő Ifjúsági Törvényről. A kép­viselőnő szívesen fogadta a meg­hívást és a meghatározott idő­ben elment hozzájuk. A kedves találkozásról Sebesi Lászlóné le­vélben tájékoztatta szerkesztő­ségünket. Klubfoglalkozás Köszönijük őket „Zuhogó esőben, szeles, barát­ságtalan időben érkeztem Elekre. Annál barátságosabb kép foga­dott azonban az intézményen be­lül. Az előcsarnokban fiatal, matematikatanár pingpongozott a tanulókkal. A folyósók falain fényképek, emléktárgyak őrzik az örök élményt nyújtó ország­járások, versenyek, társadalmi munkák emlékét. A tanulók igen szép számban jelentek meg a klubfoglalkozáson, ami bizonyít­ja, hogy az ifjúságot érdekli a közéleti esemény. Engem vi­szont, mint pedagógust, ország- gyűlési képviselőt érdekelt: ők hogyan élnek, s hogyan segítik elő az érdekükben alkotott tör­vény végrehajtását. Amit ott lát­tam és megtudtam példaként állíthatjuk más iskolák fiataljai számára is. Védnökség — Társadalmi munka Az eleki gimnázium KISZ- szervezetének társadalmi mun­kaakciói figyelemre méltó ered­ményeket tükröznek. Néhányat belőlük: védnökséget vállaltak az eleki lakosság orvosi szűrő- vizsgálata felett. Az iskola épü­leten belül kialakított pinceklub­ban a társadalmi munka értéke 96 ezer forint. Az őszi betakarí­tási munkákból származó egy­napi keresetüket a pinceklub rendezésére fordították. A klub naplója tan áss xlü arról, hogy a szórakozás mellett komoly dol­gokkal is foglalkoznak az össze­jöveteleken. Szombatokon óvo­dákban és egyéb közintézetekben vállalnak társadalmi munkát. A VIT-alap növelése érdekében is tevékenykedtek. Csupán a felsorolt társadalmi munkájuk összértékét több mint 300 ezer forintra becsülik. Ha arra gondolunk, hogy mindezt a tanulás mellett cselekedtek, akkor az elismerés méginkább megérdemelt. Természetesen di­cséret illeti meg a munkára lelkesítő tanárokat is, akik sza­bad idejüket áldozzák fel azért, hogy tanulóikkal megismertes­sék a közösségért önzetlenül végzett munka ízét.” Kedves sorok, melyek ugyan Elekről szólnak, de megyénk I más településéről is íródhatott volna. Hiszen a mi fiataljaink többsége ilyen*áldozatos és szor­galmas, tennivágyó és tettrekész fiatal. — r. Együtt az üzemmel ä Hangulatos, közös kirándulá­son vett részt a tavaszi szünet­ben a 611-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézet kollégiu­mának irodalmi színpada és a békéscsabai Mezőgép-javító Vál­lalat KISZ-szervezete. A közös kirándulásra az adott okot es alkalmat, hogy a szakmunkás- tanuló fiatalok többsége a gép­javítóban dolgozik. Az üzem az iskola segítségére sietett, amikor autóbuszra volt szükség és ezt az irodalmi színpadosok műsor­ral viszonozzák majd. ■■■■■•■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Ma« Május első vasárnapja az anyák napja nálunk. Az egész közös­ség ünnepe ez. Mégis ezt a napot elsődlegesen a gyermekeknek kell megtartaniok. As anyák a gyermekeiktől várják a kedves sza­vakat: „Édesanyám, egyetlen drága...” S tőlük várják a szál irágot. „Édesanyám”. Senki mást nem illet meg e szó. csak az anyát, mert az anyák anyák maradnak akkor is, ha gyerme­kei^ felnőnek. Tisztelettel, szeretettel köszöntjük őket. '«■NBHtaaaaaBaaaaaaaBaaasaa»» Diákhumor — Petőfi, mikor szerelmes volt mindig reszketett a bokor. — Arany családi életében ts kiegyensúlyozott ember, aki meg tudja teremteni nyugalmát a csendben bólogató eperfa alatt. — Csokonay megesküszik Lil­lának, hogy mással nem foglal­kozik. — Csongor és Balga elindultak, hogy megkeressék a boldogsá­gukat, és a végén egymásra ta­láltak. laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai Fél óra Afrika Nagyszünet a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Az ud­varon, ahol sétáló, álldogáló tanulókat szokott meg a szem, most egy nagy embergyürű közepén négy hatalmas hangszóró, egy mikrofon és egy lemezjátszó állt. Az iskola tanulói röpgyű- lésen emlékeznek meg a Gyarmati Ifjúsági Napokról. We shall overcame... Győzni fogunk.. — énekelte Joan Baez, és Kovács János, az iskola politikai titkára mondta el pár perces beszédét. Szólt Afrikáról, Vietnamról. Dél-Amerikáról, az el­nyomott és harcoló népekről. Az ünnepség vendége Philipe Ade hazánkban tanuló nigériai orvostanhallgató. Nehezen töri a magyart, de csillogó szemmel mondja: — Azt szeretném én is, ha hazám és Magyaroszág egyre kö­zelebb kerülne egymáshoz, és igazi barátság alakulna ki! Vége a szünetnek, vége az ünnepségnek. De befejezésül már nem gépzene szól, hanem az egész iskola énekel: Guanta- na mera... Botos Mihály Fiatalolt arcképcsarnoka Ugrás a mélyvízbe Gyomán, a Zrínyi utca kint van a község szélén. Egy kőha- jításnyira van a Körös medre és ott dübörögnek el mellette a vonatok hosszú sorai is. Ennek az utcának is a végén lakik Giricz Éva. Mikor ott jártunk, éppen fényképészhez készült. A ta­nácstagi igazolványához kellett a fotó. Mert Giricz Évát Gyo­mén a nagyközségi tanács tag­jává választották. Nem is a választás, hanem a jelölés volt az igazi meglepe­tés Évának. Éveinek száma még húsz körül van csak, és ráadá­sul nemrég költözött Gyomára, Endrédről. Igaz, munkahelye már régóta Gyomához kötötte. A - háziipari szövetkezetben mint gépi kötő dolgozik és a KISZ-szervezet agit. prog, tit­kára. Sikerrel szerepelt egy KISZ KB által rendezett vetél­kedőn is és ekkor figyeltek fel Évára, aki taplraesetten vála­szolt a nehéz kérdésekre. Ügy találták, alkalmas lenne tanács­tagnak és felkérték vállalja el a jelöltséget. Nemcsak Éva fiatal, hanem a körzet is, melyet képvisel. Nemrég nyílt míg az utca és bizony van ott gond, temérdek. Nincs jó út, csatorna, hiányzik a vízvezeték is. Sok tehát a tennivaló, nem csoda, hogy Éva megrémült a rá váró feladat­tól. Kérdezte is a tanácselnököt, Megyeri Sándort, és a község párttitkárát, Dékány Károlyt, hogy fogja ő ezt bírni? Nem lesz sok egyszerre, így fejest ugrani a mélyvízbe? ók biztatták. Nem hagyják majd magára Évát, szeretné­nek jó, közösségért dolgozó embert faragni belőle. S, hogy bíznak benne, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy Évát jelölték megyei tanácstag­nak is. Most már nemcsak egy körzet, hanem egy nagyközség gondja nyomja Éva vállát. Kell tehát a segítség', s reméljük, hogy ez nem is fog elmarad­ni. Ha a kezdeti nehézségek nem szegik kedvét, akkor Éva a választók akaratának méltó képviselőjévé válhat. L. U •(■•miMiifiniiiiniiimnninHM**. l«v élünk mi «7 a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen @ A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folyó szakember- képzés történetének rövid átte­kintése után ismerkedjünk meg az egyetem diákotthonainak, il­letve a diákok kollégiumi éle­tének múltjával is. Az 1956-os események után a kollégiumok nevelőtanárai, nak legfontosabb feladata a né­zetek tisztázása volt. Ezekben az időben a diákotthonok 6—12 ágyais szobái nemegyszer vol­tak éles viták színhelyei. A ta­nárok állhatatos munkájának eredménye, hogy azóta is politi­kailag jól képzett mezőgazdasá­gi mérnökök kerülnek ki a kol­légiumokból. A gépészmérnöki kar Szem- lőhegyi úti diákotthona, amely­ben ötven hallgató lakott 6—10 agyas szobákban, az országban másodikként kapta meg 1960- ban a megtisztelő Kollégium címet. Az ez alkalomból rende­zett ünnepségen a közösség név­adójának, Ságvári Endrének özvegye is részt vett. A. szoba­közösségek aktivitása ezt kö­vetően nőttön-nőtt A színes programok egymást követték. Ságvári Endrénén kívül többek között meglátogatta a kollégiu­mot az egyetem volt rektora is. Előadást tartott a kollégisták­nak Márkus Gyula világot járt újságíró és ezenkívül felsorolni is sok volfia azoknak a tsz-el- nököknek, vállalati igazgatók­nak, orvosoknak, végzett hall­gatóknak a nevét, akiket a Ságvári Endre kollégium az évek folyamán vendégül látott. A szobaközösségek egyébként .munkájukat félévi tervek alap­ján végezték, amelyeknek vég­rehajtását rendszeresen értékel­ték, Ilyen alkalmakkor megha­tározták a tanulmányi munka feladatait is, amelyek között a legfontosabb az volt, hogy a közösség egyetlen tagja se ma­radjon le tanulás terén a töb­biektől. Említést érdemel még az is, hogy a „Ságvárisok” részt vettek a főváros fásítási programjának megvalósításában is. A kollégium szervezeti éle­téről talán annyit kell még tudni, hogy az alapközösségek munkáját a kollégiumi közgyű­lés koordinálta, a KISZ mun­katervében foglaltak alapján. Az egyetem és a kollégiumok jelenéről e néhány soros törté­nelmi visszapillantás után a kö­vetkező alkalommal számolunk be. Bankó György III. évfolyamos állattenyésztő

Next

/
Thumbnails
Contents