Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

Ilyen ez az óvoda

Éppen Uhrin Editke és Fábián Csabi születésnapjának a megünneplésére készülődnek a békéscsabai Kulich Gyula lakótelep óvodájának nagycsoportosai. A folyosón vonulnak a szobájukba, elöl cukorkával teli kis tálcát visznek. A helyükre érve, először Editkét és Csabit kínálják. Ök ketten ülnek most elől a virágos asztalnál.

Aztán Sánta Lajosné az ünnepeltek tiszteletére filmet vetít: Kicsi Jóska barátai... Kettőjüket illeti meg a gyerekek ősz- szegyűjtött rajza. Kedves emlék lesz talán felnőtt karukban is. **•

Egy nagy-, egy középső, egy vegyes (középső és nagy-), valamint két kiscsoportból áll az óvoda, melynek az épületét eredetileg 50 személyre tervezték. De, amikor 1965 szeptemberében megnyílt, már akkor kicsinek bizonyult, bár csak 22 lakóépület vette körül. Hogy ma hány épület van a lakótelepen? Tessék megszámolni! És újabb, meg újabb tömbök épülnek. Igaz, közben az egykori úttörőház óvodává való átalakításával sok szülő gondja megoldódott. Am a Kulich Gyula lakótelepi óvoda létszámát mégis az eredeti háromszorosára kellett növelni.

Senki sem vonja kétségbe, hogy a városi tanács bővítené az épületet, ha volna pénze rá. Egyszerre nem lehet mindent megvalósítani. Remélhetőleg a közeljövőben sor kerül erre is. Van hely az óvoda szomszédságában, a Szabolcs utca felőli részen. A játszóudvart is legalább két-háromszorosára lehet szélesíteni.

***

Kocsis Lajosné vezetőóvónő egy érdekes történetet mond el.

— Télen felrobbant az egyik cserépkályha. Emiatt kétnapos takarítási szünetet kellett tartana nminek bizony nem nagyon örültek a szülők. Oláh apuka, aki a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat dolgozója (fia kiscsoportos) megkérdezte tőlem : .Miért nem vezetik be a gázt?” Nincs pénz — válaszoltam. „Szervezzünk társadalmi munkát. Jövök én is a brigádommal” — mondta ő. amit én előre is megköszöntem. Tervező kellett. Hajdú apuka, a Békés megyei Tervező Vállalat dolgozója felajánlotta, hogy elkészíti a tervet.

Ki mit tud... De érdekelt talán a MEZŐGÉP Vállalat, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat és a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat is. ahol a gyermekek szüleinek a többsége dolgozik. Kocsis Lajosné a három vállalathoz fordult:

— Nem tudnának segíteni?

— Szívesen — hangzott a válasz.

Felajánlotta a segítségét Molnár Zoltán, az öntöde vezetője is.

Az egyeztető megbeszélésen részt vett Babák György, a városi tanács elnökhelyettese. Meghatározták, hogy melyik vállalat mit tegyen, milyen anyagot adjon. Hamarosan következett a Békés megyei Vegyesipari Vállalat is, mégpedig úgy. hogy kedvező áron két meleg vizet adó gázkazánt ajánlott íeL

Űj játéknak örül a gyermeksereg. Színes autógumik érkeztek a Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregységétől.

(Fotó: Demény Gyula)

És jöttek sorra, rendre a felnőttek. Az építőipari vállalat brigádjai lebontották a 10 cserépkályhát és a helyét befalazták. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat a falazáshoz téglát küldött. A békéscsabai vasútállomás brigádjai kijavították a játszóudvar kerítését és új részt is építettek. A Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregysége a hegesztésekhez nyújtott segítséget. A továbbiakban vállalják az ajtók, ablakok mázolását és a testi nevelést elősegítő játékokat is készítenek. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói szerelés után a falakat kimeszelik. És hadd említsem még meg, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyár Tyereskova-brigád- ja babaruhákkal örvendeztette meg az óvoda apróságait.

Senki sem zárkózik él. ha a gyermekekről van szó. Az sem, alnnek épnenséggel nem óvodás már a gyermeke. Szívesen segít mindenki. És bizonyára sokan jönnek akkor is. amikor elkezdik az óvoda bővítését.

***

Négyéves kisfiával büszkélkedik egy apa:

— Hogy mi mindenre megtanították Jancsikát? Késsel, villával eszik/ mint egy felnőtt. Terít ebédhez. Tudja, 4 tányér kell. Ha a nagymama és nagyapa is jön. akkor hat. Nem téved. Szépen rajzol, fest. Kirakja a lest ékes dobozt, tálat. Csinálja. Ügyesen, értelmesen. Megyünk fel a lépcsőn, számol: 1, 2. 3... 10-ig. Aztán kezdi elölről. Verset mond: „Bodri kutya nagyon beteg — Cili cica karmolta meg..” Énekel: „Esik eső karikára. Kossuth Lajos kalapjára...” j

Tíz óvónő, egy gondozónő és öt dada foglalkozik a gyerekekkel. Az óvónők közül öt délelőtt, öt délután. Most délelőtt

a nagycsoportnál Sánta Lajosné. a középső csoportnál Kluck Sándomé. a vegyes csoportnál Antalffy Elememé, a két kiscsoportnál pedig Pataj Fálné és Sipos Béláné a soros. Az ő munkájukat csak teljes szívvel lehet csinálni. Nem is tudnák másképp.

***

A* udvaron kialakított veteményes- és városkertben apró kezükkel gyomot szedegetnek a középső csoportosok. Vizsgálódnak és féltő gonddal ügyelnek arra, nehogy a hasznos növényekben kárt okozzanak.

Sokat tanulnak az óvodások. Ha pedig az iskolába kerülnek, az új környezetben könnyen feltalálják majd magukat.

Bizonyos, hogy az óvodának nvúitott társadalmi segítség nem hiábavaló.

Pásztor Béla

ATV-ben láttuk

Foci ürügyén másról is, és még egyebek

Az ember mindig érdeklődéssel várja a tv-és szombatot és vasárnapot, kiváltképp, ha az időjárás sem valami jó. Most, hétfő reggel, ahogy ezeket a sorokat írom, összegzem a két nap műsorát, és végeredményben elégedett vagyok. Általában megfelelő volt a szombat—vasárnap, és r^hány kiemelkedő élményt is hozott.

Kezdem a délutáni sportközvetítéssel, a Ferencváros— Üjpest labdarúgó-mérkőzéssel. Meglepett kissé, hogy ezt a mérkőzést tűzték műsorra, mert az utóbbi időben — nem tudni miféle koncepció alapján —, a várhatóan izgalmas rangadókat (mert azért ez js az volt!) ügyesen elkerülték a kamerák. Nos, ezúttal a Fradi- és Üjpest-szur- kolók örülhettek. Talán a fra- disták jobban, hiszen remek küzdőszellemet produlkálva győzött az FTC, „válogatott szinten” azonban vérszegény az öröm. Jószerével nincs is. Mert | kérem, ha a közelgő svéd—ma- j gyárrá gondolunk, és láttuk j szombaton a válogatott csatár- j sorát, az újpestit, csapnivalóan rosszul, enerváltan és körülményesen játszani (!?), akkor hol az öröm ? Ha azt vesszük, hogy a Fradi amolyan hajtós- techniikás-rámenős svéd focit játszott, akkor még szomorúbb, hogy a válogatott újpesti csatársor — Benével az élen — sehol sem volt! Más: nem hiszem, hogy Fazekas erőnlétének alapos hiányosságára visszavezethető 11-est hasonló helyzetben megadná a bíró a svéd—magyaron is! A svéd védők úgy szétspriccelik ezt a magyar. csatársort, ahogy az FTC védelme tette az újpestivel. Maradjunk ennyiben, és szokjuk meg: a válogatottban js vannak bérelt helyek és főbérlők a vezetői posztokon. Sorozatos kudarcok után máshol lemondanak, azaz: levonják a konzekvenciát (lásd a szovjet válogatott vezetését); nálunk „soha nem játszott olyan jól a csapat, mint az osztrák—magyaron, és legutóbb az NDK ellen!”

Pipázók világversenye

A világ legjobb pipázója (ami a pipa elszívásának időtartamát illeti) az olasz Giuseppe Manci- ni. Győzelmét az Olaszországban rendezett pipaszívási világ- versenyen aratta. Mancini ideje 2 óra 43 perc és 12 másodperc, 3 gramm dohány elszívásával. A nők között Franca Fe- retti lett a győztes. A világverseny szabályai szerint egyetlen

4

BÉKÉS mm7 :

1973. MÁJUS 29.

szál gyufával meggyújtott pipája pontosan 82 percig és 32 másodpercig égett, s az egyik megfigyelő szerint olyan összpontosított figyelemmel és ihletett arccal szívta a pipát, hogy az örök tüzet tápláló régi római Vesta-szüzekre emlékeztetett.

Verseny után Franca Feretti kijelentette az egybegyűltek előtt, hogy most fogott a kezében először pipát és egyáltalán nem is dohányzik. Kizárólag azért vett részt a versenyen, hogy a nők ne maradjanak el a férfiak mögött olyan területeken, amelyeket eddig mindig az erősebb nem kizárólagos privilégiumának tartottak.

2.

Meg se csókolt. Na, nem a smár hiányzik. De akiknek van apjuk rendesen, azok úgy mennek a kétnapos kirándulásra, hogy telerakják a táskájukat kajával, a szüleik — egyik a másik tudta nélkül —. tömik dohánnyal, vigyázz magadra, kisfiam, aztán írjál, meg kell dögleni. És egész úton zabáinak kétpofára. pusziszkodnak a világgal, becsajoznak. amikor akarnak, kisfiam add ide. amit kerestél, ne félj. nem veszünk el belőle egy fillért se. tudod, ruhát veszünk. Aztán kabátot veszünk és új fuszeklit a büdös lábacskádra kisfiam és anyád kínját veszühk, lila lesz piros mintákkal, csupa divatszín. a vége begöndörödve, olyan csak neked lesz kisfiam, na. mit szóltak a műhelyben az új izédhez? Tartsd egyenesen magad, hisz ember vagy te már. úgy, szépen, na látod kisfiam, most úgy beszélek veled, mint férfi a férfivá1, ezt más, mint az apád nem fogja elmondani neked, hát csak vigyázz, nehogy trippert kapjál a mi időnkben hiper- mangánt használtunk, nagy kék lavórban állt a hipermangán.

filmre lehetett volna venni ahban a kék lavórban egy egész tengeri csatát, és vigyázz a haverokra kisfiam, nehogy elpiálják a pénzedet, úgy. most megmosom a hátadat, jaj, mikor kicsi voltál mennyit mostam én. hol hit. ott szeretet, hol szeretet, ott béke, fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos lelkemet, pirossal hímezve. szekrénycsíknak is jó.

— Meg akarok dögleni emberek! Nem csókolt meg az apám! — kiabált, tömködte a zsebkendőjét a szájába.

— Fiatalember, mit ordítozik maga itt össze-vissza? Álljon csak meg! Igazolja magát!

A gyerekképű rendőrtizedes hiába akart tekintélyt ébreszteni maga iránt, kivált igy, hogy miután jobban megnézte páciensét, s látta, hogy nem részeg, szavaiban a szánakozás nyért hangsúlyt.

Együtt mentek a legközelebbi lámpáig. Ott a tizedes megszólalt:

— Legyünk csendesebben. Nem a mienk az utca. Mi lenne, ha mindenki ordítozna, ősz- sze-vissza? — Lapozgatni kezdte a farzseb hajlatához idomult,

— és mi bevesszük ezt a maszlagot. Ügy kell nekünk! Sokszor leírtam már én is, hogy „nemcsak foci van a világon!” Hogy most mégis ennyit beszélünk róla, oka egy lassan szakállas jelenség: a kritikáról nem lehet csak beszélni, tenni kell valamit! Nos, ez a foci-ügy is az óhajt — a korkövetelményt ■y- erősíti.

Valami ilyesmi volt a lényege a szombaton sugárzott tévés kabarészínháznak is, színvonala és ötletessége azonban roppant szélsőségesnek bizonyult. Újra kísértettek a részeg-jelenetek, a gyenge paródiák — ez is elég? Beszélni kell viszont A két Carmen című ismeretterjesztő adásról é§ felsőfokokban. Csak az időpont (este fél 10) nagyon rossz! Ezért kapcsolták ki sokan a készüléket és nézték meg kevesen a Cleo 5-től 7-ig című korszakos francia filmet is.

A vasárnap változatos műsorából kiemelkedett a Kassák- portréfilm, a halott író-képzőművész megidézése önmaga szavai által, és az Áruló, Németh László drámájának tv-film- .változata, Bessenyei Ferenccel a címszerepben. A Görgey sorsát, életét kutató dráma az író egyik remeklése — a képernyőn is. Örömmel figyeltük a Pergő képek című műsorban a pályadíj-nyertes amatőrfílmesek között az orosházi Somogyi Mártont és Pokorádx Pált, és filmjüket A néprajz szerelmesét, mely Koppány Jápos tótkomlósi gyűjteményét ismertette meg az országgal. Emlékezetes volt mindkét nap a Tükrös című népművészeti sorozat egy-egy filmje, és a várpalotai Bányász Kórust bemutató riport, melynek azonban interjú-részei igencsak gyengécskén sikerültek.

Mi volt még? Egy új angrtl filmsorozat kezdődött, Keresztül Etiópián; enyhe unalom közepette. Kérdés, milyen lesz a folytatás?

(&. R>

viharvert személyi igazolványt

— Mi a maga foglalkozása tulajdonképpen?

— Szobafestő. Még csak ipari tanuló. Mi tudjuk a legtöbb rendőrviccet.

— Na jó, azért nem kell ugrálni.

— Épp olyan kedvemben vagyok. Ha megmondanám, mért ordítottam, békíséme.

— Vannak odabenn elegen. Mért kellene bekísérnem magát?

— Mert agyonvertem az apámat. Na, mit néz, azt hiszi, becsavarodtam? Kísérjen csak be. Legalább lesz. ahol szunyátok.

— Ne tréfáljon itt velem az istenit magának! Van énnekem más dolgom is.

Közeljártak a házukhoz, útjuk a tér mellett vezetett el. A szomszéd fiú, Bonzó egyedül ült az egyik pádon, mintha rá várt volna. Amikor meglátta kettőjüket. fölállt, feléjük indult. — Nincs semmi hézag KapeL láró — mondta, de mintha nem is neki szólna. — A mentőorvos azt mondta, súlyos, nem élet- veszélyes. A tárgyaláson ott leszünk. Nesze. cigi. Szólj, ha valami kell. Üzenj.

Középen elválasztott hosszú, jól ápolt lányhajával, görbült hátával úgy festett ott a sötétben, mint valami elfuserált Krisztus. Megmondta. amit akart, azzal visszatűnt a sötétbe, éjszakává lett maga is.

Szóval nem nyiffant ki — gondolta Kapelláró. — Kár, — De'erre a gondolatra zavart szégyenkezés fogta el. Most már megfogta a tizedes a karját, nem szorította, de erősen markolta azért. Nyugodtabb éjszakát nem is álmodhatott volna,