Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

Halál a magtárban Aratási előkészületek Most már gyors ütemben vizsgálják át a kombájnokat me. gyénk egyik legtöbb gabonát termelő állami gazdaságában, a hidashátiban. Az NDK gyártmányú E—512-es típusú gépek nagy szakértője Szabó János, aki ebben az esztendőben ün­nepelte 15 éves törzsgárdatagságát. Mellette Tímár Zoltán harmadéves ipari tanuló dolgozik. A kezükből kikerült gépek tavaly is jól vizsgáztak a nyári munkákban (Fotó: Demény) Helytörténeti kiállítások Békésen Szép sikerrel zárult a békési könyvtár helyiségében a város­sá alakulás kapcsán április hó­napban megnyitott „Békés város helytörténeti kiállítás”. Az eredetileg két hétre terve, zeit kiállításit az érdeklődésre való tekintettel — két alkalom- mai is meghosszabbítva — egy hónapig tartották nyitva. Ez idő alatt iskolai osztályok, szocialista brigádok, megyei ter­mészetjárók és nagyszámú ér­deklődő', összesen mintegy két­ezren, tekintették meg a 300 könyveit, okmányt, képet, kivo­natot és egyéb dokumentumokat tartalmazó kiállításit, melyhez még lőo színes dia-felvétel és több mikrofilm is tartozott. A kiállítás a régi Békésről szóló műveket, a békési születé­sű szerzőket műveikkel, a Bé­kés történetével kapcsolatos ese­ményekről készített összeállítá­sokat, fényképanyagjot s külön csoportosítva az olvasókörökről összeállított anyagot, a békési körösi hajózást, a békési nyom­dákat, a gimnáziumot, üzemeket, Békés forradalmi múltját, Békés közlekedésének múltját, és sok egyéb helytörténeti vonatkozású kuriózumot mutatott be. Június hónapban egy másik helytörténeti kiállítás nyílik a békési múzeumban a múzeum és a gyulai Megyei Levéltár anyagából összeállított s főleg okmányokat és térképeket be­mutató helytörténeti kiállítás, a múzeum és a Megyei Levéltár rendezésében. Agykutatás elektronikus módszerrel Az MTA Kísérleti Orvostu­dományi Kutató Intézetének Kórélettani Osztályán a négy­éves középtávú országos kuta­tási kormányprogram kiemelt részeként az agy olyan területét vizsgálják, amely a belső elvá­lasztásé mirigyek működését szabályozza. A kísérleti állatok hypothala­mus agyrészének működését elektródák segítségével műsze­resen mérik és regisztrálják. Az agyalapi mirigy hormonjaid val próbálják befolyásolni a vizsgált agyrész idegsejtjeinek működését, különleges mérőbe­rendezések segítségével értéke­lik az idegsejtekben keletkező mindössze egyezred másodperc­ig tartó 1Ű0 makrovoltos fe­szültséget Boldog Borbála alig töltötte j be a 16. évét, amikor 1972. j szeptemberében a Mezőhegyesi Állami Gazdaságba ment dol­gozni'. Az a nap is ügy kezdődött, mint sok más. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság háromszintes magtárában már ott volt a bő termés, hatalmas halmokban. 1972. október 16-án Borbála délelőtt a csőtörő-kombájn mellett dolgozott, utalványokat állított ki. Amikor végeztek, Biharvári György, a magtár ve­zetője felküldte Borbálát a mag­tár második szintjére az ott dolgozó lányokhoz, hogy test­vérével, Margittal, Ménesi Pi­roskávái és annak testvérével, Ilonikával dúrják szét a lefolyó­nyílások alatt összegyűlt ku­koricahalmokat, nehogy bemele­gedjenek. Délután egy óra múlt valamivel, amikor elvégezték a rájuk bízott feladatot. Margit lement a magtárból megkeres­ni és megkérdezni Biharvári Györgyöt, hogy milyen újabb munkához kezdjenek. A mag­tárvezető azt mondta, dúrják szét a többi kukoricahalmot ist Borbála felment az egyik ha- i talmas kupac tetejére és lapát­jával dúrta lefelé a kukorica­szemeket, amiket a lányok szét­terítettek. Jblindul a lavina. A lányok munka közben sok mindenről beszélgettek. Eköz­ben Biharvári felment a mag­tár első emeletére, ahol észre­vette, hogy az egyilk kukorica- gsomó nagyon meleg. Elhatároz­ta, hogy a kukoricát a lefolyón j keresztül a földszintre engedi le, hogy meggátolja a további melegedését. Lement a földszint­re, kinyitotta a lefolyó- subert és az első emeletről las­san a földszintre folyt a ten­geri. Ugyanakkor megindult a tengericsomó, me'ynek tetején mert az ottani lefolyó is nyitva volt. Dolgoztak a lányok, amikor Borbála észrevette, hogy a j tengeri csomó, melynek tetején ( állt, tölcsérszerűen süpped. Ne­héz a kukoricából kimászni, nem is sikerült először. Aztán ! hasra feküdt, hátha úgy köny-J a műtéti beavatkozáshoz — Bara István felv. — KS) beesve fölvette a harcot, csak a kés hegyét figyelve, aztán már azt sem látva. Anyja kiabálása térítette magához, igen, most jön, hozza a kis srácot az oviból, sivalkodik az is, mintha nyúznák, ne sivalkodj, kis va­cak, terád biztosan nem támad késsel. Csinálhatsz, amit akarsz, te a sajátja vagy, ködben ütött, rúgott éi, harapott, az italtól el- gyöngült ember összecsuklott a kezében, már vérzett az is. majd a nyitott konyhaajtón kidőlt az udvarra, a poros levelű akácfák alá, a tenyérnyi, vánnyadt vi­rágokat őrző ágyasokhoz, oda a kanális rácsozata mellé, ahova hangos csobogással zúdul a víz nyári záporok idején. Kész. Csak legyen még ember belőle, — nézte szomorúan KaipeUáró. A szomszédok összeszaladtak, valaki rendőrért kiabált, ott ta­nakodtak, hogy szólni ketl. a mentőkért, micsoda emberek vannak, istenem, él kell pusztul­ni a világnak. Bement a kony­hába, magára vette a kiskábát- ját, a jobbikat, mert tudta, ide úgysem jön vissza többé, el­ment köszönés nélkül, most va­lahogyan nem mert, nem akart anyja szemébe nézni, nem akar­ta látni a rémület görbületét szánalmasan törődött alakjában. Telefonált, igen. ő hívta fel a mentőket, meglehetősen össze­függéstelenül előadta, mi tör­tént, verekedés, igen, a sebesült nagyon vérzik, utca, házszám, „családi dráma?”, nevezzék, ahogyan akarják, itt a fia be­szél A nevelt fia. A harmadik utcasaroknál jár­hatott, amikor a mentőautó el« nyebben szabadul. Szólt a mel- I lete álló lányoknak, hogy húz­zák ki a kukoricából, amibe már derékig süppedt. Boldog I Margit és Ménesi Piroska sie- j tett segítségére, de nem bírtak vele, mert már maguk is kezd­tek lefelé csúszni, a tölcsérsze­rűen mélyedé kukoricában. Ezért kiabáltak az ugyancsak nem messze levő Ménesi Ilon­kának js, aki odaszaladt, de ő is belecsúszott a kukoricába, s i aztán a két lány már Ilonkát is j próbálta kihúzni, de nem bír­ták. Megijedtek, sejtették, hogy j valami baj lesz, s ezért Boldog Margit segítségért szaladt le az első emeletre, ahol többen dol­goztak, de ekkorra már Bor­bála a kukorica alatt volt, lá­bai beszorultak a lefolyónyílás­ba. miatt az SZMT munkavédelmi felügyelője pénzbírsággal súj­totta a gazdaság egyes vezetőit. A battonyai járásbíróság nem­régiben tárgyalta a bűnügyet, és hirdetett ítéletet. Eszerint Biharvári Györgyöt bűnösnek találta foglalkozás körében el­követett halált okozó gondatlan veszélyeztetésben, s ezért egy­évi és négy hónapi szabadság- vesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. b. Ol Borbála már halóit volt Margitka hívó szavára többen rohantak felfelé. Köztük Bihar­vári György is. Amire felértek, már Ménesi Ilona is mellmagas­ságig he volt temetve kukoricá­val. Öt még sikerült kihúzni, aki az utolsó pillanatig görcsö­sen fogta Borbála kezét, hogy kimentse a kükoricafolyamból. Lázas sietséggel dúrták szét a termést, előbukkant a lány ha­ja, feje, a válla, megfogták és kihúzták, de ekkorra Borbála már halott volt. A halálos baleset után az igazságügyi orvosszakértők megállapították, hogy Borbála szájüregén át több kukorica- szem került a garatba, gégébe és légcsőbe, ami elzárta a le­vegő útját. A halál okaként ful­ladást állapítottak meg. Ki a felelőn? Amikor Biharvári György Borbálát és a többi lányt mun­kába állította, nem oktatta ki .a kötelező balesetvédelemre. Mindössze arra hívta fel figyel­müket, hogy a magtárban dohá­nyozni tilos!? Elméleti baleseti oktatást sem kaptak, mivel azt Kenyeres János növénytermesz- tő-agronómus elmulasztotta. A magtárnál egyéb szabálytalan­ság is előfordult már, amely I. Kapelláró a pofon után föl­emelte a fejét. Kapott még egyet, ezúttal bal felől, hogy az orra vére eleredt. Máskor ilyenkor, mert nem először fordult elő, hogy vérzett. lehajtott fejjel sírni kezdett, míg kisebb volt, sivalkodva, később mind. egyre csöndesebben. s nem annyira a fájdalom miatt, több volt ez annál, keserű dac a tehetetlenség feszítő lükteté­sével a halántékában. Eloldal- gott a fájdalmával, a könnyeivel, nem hívták vissza, mehetett, amerre látott, szitkok kísérték: „Csak ne látnálak többé, ro­hadt!” Zengett a külső Váci úti hosszú földszintes ház udvara, a szomszédok tudták: a részeg Gyevi megint megverte a mos­tohafiát. Kapelláró szeretett vol­na a világból kiballagni, ha meg­verték. csak úgy zsebre dugott kézzel, mint akii nagyon unja magát, ne lássa az utca, mi baja, mire a térre ért, fütyült vagy dúdolt, hülyeségeket kiabált, vagy éppen suttogott a babák­nak. mert íg? hívta a lányokat, érzékeny hangulatában, s éjfé­lig, olykor tovább elidőzött a té^ A kísérleti patkányt előkészítik (MTI Fotó ren, mivelhogy vándorlásaiban soha nem jutott messzebb. Ki­várta, míg elköszönnek tőle a srácok, elmenjen az egyik erre, a másik arra ég mindegyig a sö­tétség felé. jó, menjetek, húzzá­tok a csíkot, nektek könnyű és ő utoljára maradt, hogy megun­va az egyedüllétet is, vackára húzódjon, vert kutya, sebeit nyalogatva. De most fölemelte a férjét Ka­pelláró Ferenc, szabadulás előtt álló harmadéves ipari tanuló, a második pofon után is, — Elég volt. Apu« — mondta — Hagyjon! A kéz megint fölemelkiedett. Lefogta, egyet csavart rajta, enyhén, szinte vigyázva, úgy ta­szította él magáitól, s hogy már elég is ennyii, a konyha sarkába húzódott, hogy arcáról a vért le­törölje. De nem volt ideje erre, ment Gyevi egy ugrással az asz­talnál termett, ott a hosszú pen­géjű kenyérvágó kést felmarkol­ta, és ordítva, rohant rá, „kezet emeltél az Apádra, te rongy!”, az apámra?, ha te igazán Apám lermél, most nem itt tartanánk, villant föl benne, mielőtt kétség­\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents