Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

Az iparfejlesztés és a mezőgazdasági nagyüzemek erősödése révén fokozódott megyénk lakosainak anyagi jéléte Frank Ferenc elvtárs előadása a területi statisztikai szekció tudományos ülésszakán A Magyar Szocialista Munkáspárt Békés megyei bizottsága ne­vében Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártibizottság első titkára szeretettel köszön­tötte és üdvözölte a Magyar Közgazdasági Társaság Statisz­tikai Szakosztálya Területi Sta­tisztikai Szekciója tudományos ülésének külföldi és hazai részt­vevőit. Mint mondotta: Szívből örülünk annak, hogy e jelen­tős eseményre szőkébb hazánk­ban, Békés megye földjén, a megye székhelyén, Békéscsaba városban került sor. — Majd elő­adása során Békés megye tár­sadalmi, gazdasági szerepét ele­mezte az ország életében, s összegezte e táj társadalmi, gazdasági és kulturális életé­ben végbement változásokat. Előadása során többek között a következőket mondotta: — Ennek a megyének több nemzetiségű népe — kit a tör­ténelem során annyi' szenvedés, megaláztatás ért — viszonylag rövid idő alatt gyökeresen meg­változtatta a társadalmi, gaz­dasági viszonyokat, a megye egész arculatát. 1945 előtt tulajdonképpen az ipar néhány textil-, tégla- és cserép-, valamint kevés élelmi- szeripari üzemre korlátozódott A megye mezőgazdasági föld­tulajdon-viszonyait a kirívóan szélsőséges arány jellemezte. A birtokosok 40 százaléka az ösz- szes területnek csak egyötödén gazdálkodott, ugyanakkor egy szűk rétegnek, a birtokosok 1,8 százalékának az összes földte­rület * 47,9 százaléka volt tu­lajdonában. Nyomasztó volt a m unkanélküliség. M indezek után érthető igazán, hogy a Békés megyében élő embe­rek — mint ahogy az ország többi elnyo- mottai sem — soha nem békéi­tek meg sorsukkal, hanem áll­hatatosan küzdöttek és harcol­tak a dolgozó nép felemelkedé­séért és jobblétéért. A hallat­lanul nagy elnyomás között szinte törvényszerű volt az agrárszocialista mozgalom ki­bontakozása, a dicsőséges Ta­nácsköztársaság fenntartást nél­küli támogatása, a Horthy-fa- siszta rendszerrel szembeni el­lenállás. A harc folytatásaiként a szovjet hadsereg győzelmei folytán 1944. október 6-án fel­szabadult egész megyén«., ezzel megteremtődtek a feltételei az évtizedes álmok valóra váltá­sának. A földosztás, az államosítás, a hatalom kivívása és megszilár­dítása, a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások alapot adtak a társadalom ugrásszerű fejlődéséhez. Úgyszólván a fel- szabadulással egyidőben el­kezdődött a mezőgazdasági szö­vetkezetek, állami gazdaságok szervezése, néhány kisebb ipari üzem létesítése. Dinamikus gazdasági fejlő­dés azonban csak az 1960-as évek elejétől vette kezdetét az iparosítással, a kollektivizált mezőgazdaság termelésének fo­kozatos korszerűsítésével, az adottságoknak megfelelő ágaza­ti struktúra kialakításával. Gyors ütemű gazdasági növeke­dés bontakozott ki és vált tar­tóssá. Ennek eredményeként megváltozott a megye gazdasági jellege, s megnövekedett szere­pe a termelésben, a lakosság ellátásában. A termelőerők rohamos fej­lődése, a megye kedvező talaj- adottságai meghatározták a mezőgazdaság és az ipar szer­kezeti alakulását. A mezőgaz­daság fejlődése, korszerűsödése mellett fokozatosan módosult és jelentős lett a megye ipara. A népgazdaság arányos fej­lődésével, a területi munkameg­osztás hatékonyabbá tételével összefüggésben az 1950-es évek végétől kezdve változás követ­kezett be a gazdaságpolitika területi érvényesüléseiben. Idő­közben az iparosítás terén ki­alakult szerkezeti és telepítési egyenlőtlenségek ellensúlyozásá­ra a párt VII. kongresszusa cé­lul tűzte az iparilag elmara­dott Alföld fejlesztésének gyor­sítását. A határozat alapján a ■»egyében addig nem tapasz­talt ütemű és volumenű beru­házás kezdődött el. A megye szocialista szektorában 1960— 1971 között — tehát 11 év alatt — összehasonlító áron számít­va 18 milliárd forint beruhá­zást valósítottunk meg. A z ipartelepítés az I960- as évek elején az élel­miszeripar fejlesztésé­vel indult meg. Erre az időszakra esik a Békéscsa­bai Hűtőház, a Békéscsabai Konzervgyár létesítése. Ezt kö­vette az Orosházi Üveggyár építése, a békéscsabai Kner Nyomda és a hűtőház rekonst­rukciója, bővítése és más ipari objektumok korszerűsítése. A kutatások, feltárások eredmé­nyeként jelentőssé vált az olajbányászat és a földgázter­melés. Az iparfejlesztés természete­sen megváltoztatta a megye iparszerkezetét, de különösen kedvező hatással volt az ipar­ban foglalkoztatottak számának alakulására. A foglalkoztatható népesség 80 százaléka már a hatvanas évek végén aktív kereső lett, s ezen belül a férfiak 98 száza­léka a nők kétharmad része volt aktív kereső. A férfiaknál ez már akikor is csaknem a teljes foglalkoztatottságnak fe­lelt meg. A nőknél fennmaradó egyharmados arány is csak rész­ben tekinthető munkaerőtarta­léknak, mivel nem minden nő kíván elhelyezkedni. A foglalkoztatottság színvo­nalának változására jellemző, hogy amíg 1949-ben az iparban 21 ezer 700 fő, addig 1972-ben a szocialista iparban több mint 54 ezer fő, az építőiparral együtt 66 ezer ember dolgo­zott. Az utóbbi két esztendő­től eltekintve, tíz év alatt, több mint háromnegyedével nőtt az ipari foglalkoztatottak száma. A szocialista iparban foglal­koztatottak 34 százaléka a szö­vetkezeti iparban dolgozik. A kiskereskedelmi áruforgalom több mint felét a szövetkezeti kereskedelem bonyolítja le. Jelentős a takarékszövetkezeték, a lakás- és lakásépítő szövet­kezetek hálózata. A szövetkeze­tek tevékeny részesei a szocia­lista építésnek, a demokratiz­mus és az öntevékenység jó példáját szolgáltatják. M egyénk ipari fejlődésé­nek sajátos vonása a szövetkezeti ipar nagy részaránya az egész szocialista iparon belül. Ezt az is mutatja, hogy az ipari fog­lalkoztatottak 34 százaléka — több mint 20 ezer ember — a szövetkezeti iparban dolgo­zik. A szövetkezeti ipar termé­kei — például az endrődi cipő, a szarvasi fém-, tömegcikk, a gyulai bútor — nemcsak belföl­dön, hanem sok helyütt az or­szág határain túl is ismer­ték. A megye jelenlegi iparával — bár a legjobban fejlett ipari megyéktől elmarad — növelte szerepét az ország ipari terme­lésében. Különösen megnőtt részaránya a kőolaj- és földgáz- ki termelő iparág és annak ver­tikális részeként épült üveg­ipar, valamint a textil- és hús­ipar termelésében. Az ország öntöttsíküveg-ter- melésének 74 százalékát, a kon­zervipari üveg 28 százalékát, a férfiing 33 százalékát, a gyu­lai kolbász 41 százalékát Békés megyei üzemek állítják elő. A megye ipara az adott fej­lődés ellenére egészen az 1950- es évek végéig még magán vi­selte a hagyományos szerkeze­tét. 1960 után azonban, a már említett kőolaj- és földgázki­termelés fokozása, az erre épült üvegipar, a mezőgazdasági ( nagyüzemek termelésének emel­kedése, az erre épült tartósító iparág, valamint a hagyomá­nyos ipar rekonstrukciós bőví­tési jellegű fejlesztése révén, gyors ütemű — az országost is meghaladó — termelésnöveke­dés következett be. A szocialista ipar termelése 1960—1970 között évi 11 szá­zalékkal, az utóbbi két eszten­dőben pedig 7—8 százalékkal nőtt, mindig meghaladva az or­szágos átlagot. Az egy foglal­koztatottra jutó termelés évi átlagban 5 százalékkal, az el­múlt 12 évben együttesen pedig 80 százalékkal emelkedett. Fi­gyelemre méltó, hogy amíg csaknem teljesen az extenzív fejlődés jellemezte az ipart, a termelés növekedésének mind­össze 40—50 százaléka szárma­zott a munka termelékenységé­ből, addig az utóbbi két esz­tendőben a terméktöbblet csak­nem 100 százalékban a termelé­kenységből ered. A mikor azt mondjuk, hogy megváltozott a megye jellege, egyál­talán nem tagadjuk a mezőgazdaság szerepét. Válto­zatlanul igen fontosnak tartjuk a mezőgazdaság alaptevékeny­ségéhez kapcsolódó termelőszö­vetkezeti gazdálkodás szélesebb profilú fejlesztését. Erre köte­lez bennünket az is, hogy Bé­kés megye az ország jelentős búza- és kukoricatermelő vidé­ke, az állattenyésztés bázisa. 1971-ben az országos mező- gazdasági terület hét százalé­kán, az országban termett bú­za 11 százalékát, a kukorica 11 százalékát, a cukorrépa 18 szá­zalékát, a napraforgó 15 szá­zalékát, a lucerna 10 százalé­kát a megyében termelték meg. Itt vásárolták fel a növényi termékek 8 százalékát, az álla­tok és állati eredetű termékek 10 százalékát. A megye mező- gazdasága saját felhasználásán és a lakosságának szükségletein kívül további egymillió ember évi kenyérszükségletét termeli meg. A megye mezőgazdasága az elmúlt 12 évben gyökeresen megváltozott. Fejlődésére a ter­melőerők koncentrálásával pár­huzamosan összetételének szek­toraiig és ágazati átalakulása volt jellemző. Kialakultak a kor­szerű termelési rendszerek, s néhány ágazatban a termelés színvonala igen jelentősen emel­kedett: Megoldottnak tekinthető a növénytermesztésben a búza, a kukorica és cukorrépa zárt rendszerű termelése. A megva­lósulás útján van a rizs-, a lucer­na- és a zöldségtermesztés zárt rendszerű programja. Az állat­tenyésztésben létrejöttek a sza­kosított szarvasmarha-, sertés- és baromfitelepek. Ez azt jelenti, hogy a megyében összesen 52 szakosított szarvasmarha- és sertéstelep létesült, 1,8 milliárd forint értékű beruházással. A szakosított sertéstelepek hízott sertés kibocsátása meghaladja az évi 300 ezer darabot. A mezőgazdasági üzemek átlagos területnagysága az állami gazdaságokban 7 ezer hektár, a közös gazdaságokban 2700 hektár. Ez az átlagos te­rületnagyság jól megfelel a mai anyagi, technikai fejlettségnek, a személyi feltételeknek. Ezek már jól áttekinthető, korszerű gazdaságok. Erre mutat a leg­fontosabb növényi kultúrák át­lagtermésének növekedése is. A nagy genetikai értékkel rendel­kező hibridek, a műtrágyák, il­letve növényvédő szerek alkal­mazása, a mezőgazdasági mun­kák gépesítettsége, a szakembe­rek, s a mezőgazdasági dolgozók szorgalmas munkája együttesen jelentősen emelték az egységnyi területen termelt hozamokat. M indezek eredménye­ként fokozódott a gaz­dálkodás hatékonysá­ga. Figyelemre méltó, hogy a búza termésátlaga stabi­lizálódott, a kukorica termésát­laga — az elmúlt 20 év alatt —, amíg világviszonylatban 56 szá­zalékkal nőtt, addig a megyében több mint kétszeresére emelke­dett A negyedik ötéves terv végére kitűzött célokat a növényter­mesztésben már a múlt évi át­lagtermések alapján elértük. Bú­zából hektáronként 32,8 mázsa, kukoricából 48 mázsa, cukorré­pából 375 mázsa átlagtermést takarítottak be a megye nagy­üzemi gazdaságai. Megemlítem, hogy csaknem azonos nagyság- rendű területen a búza termés­átlaga az 1931—1940 évek át­lagában 14,6, a kukorica termés­átlaga 19,5 mázsa volt. A megye gazdasági életének fejlődése megteremtette annak lehetőségét, hogy terüle­tünkön is megvalósítsuk a párt életszínvonalpolitikáját, rendsze­resen javítsuk az élet- és mun­kakörülményeket, növeljük a jövedelmeket. Az elmúlt négy évben az egy foglalkoztatottra jutó reálbér az országossal csak­nem azonosan, 15,2 százalékkal emelkedett. Nőtt az ipari fog­lalkoztatottak, ezen belül a mun­kások keresete a második öt­éves terv idején átlagosan 2 szá­zalékkal, a harmadik ötéves terv idején 4 százalékkal. Az ez év március 1-vel életbe léptetett bérintézkedések nyomán több mint 30 ezer munkás részesült 50 millió forintot meghaladó béremelésben. A mezőgazdasági dolgozók jö­vedelme is jelentősen emelke­dett. Az állami gazdaságokban foglalkoztatott dolgozók átlagke­resete 42 százalékkal több, mint 1960-ban volt. A termelőszövet­kezeti tagok közösből származó jövedelme — egy főre számítva — 1960-ban nem érte el a 10 ezer forintot, 1972-ben viszont meghaladta a 20 ezer forintot, s 11 százalékkal volt magasabb, mint 1969-ben. Az életszínvonal fontos össze­tevője a lakáshelyzet. A felsza­badulás után rossz lakásviszo­nyok maradtak a megyére is. Azóta egyidőben történik a mennyiségi és a minőségi hiányok pótlása. A megyében a telepü­lésszerkezet átalakulásával, a ta­nyák megszűnésével, csak vi­szonylag több lakás építésével lehet a lakáshelyzeten javítani. Az elmúlt 12 év alatt csaknem 28 ezer lakást építettek a me­gyében, így a lakásállomány 6 százalékkal volt nagyobb, mint tíz évvel korábban. (Megjegy­zem, hogy országosan 14 száza­lékkal nőtt ez idő alatt a lakás- állomány.) K edvezőtlen viszont a lakások nagysága és minőségi összetétele. A kétszobás lakások­ban 100 szobára az országban 131, a megyében 160 lakó jut. Említésre méltó ugyanakkor, hogy a már meglevő és az új la­kások felszereltségében jelentős az előrehaladás. Tíz év alatt a villannyal felszerelt lakások aránya 58 százalékról 85 száza­lékra, a vízvezetékkel ellátott»“ ké 3 százalékról 12 százalékra, a gazzal rendelkezőké 41 százalék­ra nőtt. Az arányok azonban még így is az országos átlag alatt vannak. Fokozatosan bővült a megye egészségügyi hálózata. Az orvo­sok száma 12 év alatt több mint másfélszeresére emelkedett, de az orvoshiány nem szűnt meg. A 10 ezer lakosra jutó összes kórházi ágyak száma 1960 óta 54- ről 62-re emelkedett. A fejlődés ellenére a lakosság egészségügyi ellátása az országos átlaghoz vi­szonyítva elmaradott. Az egész­ségügyi ellátást tekintve a megye a leggyengébben ellátottak közé tartozik az országban. A párt kultúrpolitikájának alapján jelentős eredménynek tartjuk az iskolázottsági szín­vonal emelkedését. 1945 előtt Békés megyében 11, az 1960-as évek végén 27 nappali tagozatú középiskola működött. A felsza­badulás előtti évek átlagában a középiskolai tanulók száma nem érte el a kétezret, jelenleg meg­haladja a 8 ezer 500-at. Az általános iskolát végzettek aránya 1960 óta csaknem egy­ötödével nőtt, az érettségivel rendelkezők aránya pedig meg­kétszereződött. Az országosnál ugyan kisebb mértékben, de je­lentősen emelkedett a felsőfokú tanintézeti oklevelet szerzettek száma is. Az elmúlt évtizedben több mint másfélszeresére nőtt a szellemi tevékenységet folytatok száma — ezen belül a műszakia­ké csaknem két és félszeresére növekedett. A z a politika, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt immár több mint másfél év­tizede folytat, jól szolgálja megyénk társadalmi, gazdasági fejlődését. A X. kongresszus ál­tal megerősített fő politikai irányvonal megvalósítása bizto­sítja a szocialista építőmunka magasabb színvonalát, a sokrétű feladatok célszerű megoldását. Csakis a párt politikájának alap­ján vált lehetővé a megye gyors gazdasági növekedése, amelynek olyan döntő tényezői voltak, mint: a szocialista termelési vi­szonyok uralkodóvá válása; a termelés szerkezetének mélyre­ható átalakulása — a korszerű iparágaknak az átlagosnál gyor­sabb fejlődése; a dolgozók meg­növekedett munkaráfordítása* vagyis az extenzív jellegű fej­lődés; az álló- és forgóeszközök gyors ütemű növelése, s nem utolsósorban a munkatermelé­kenység növekedése. A gazdasági növekedés igen jelentős társadalmi átrétegződést is eredményezett. A megye me­zőgazdaságának fejlesztésével egyidőben megvalósuló iparte­lepítési politika — melynek eredményeként a második és harmadik ötéves tervben 25 ezer új munkahely létesült — meg­változtatta az osztályszerkezetet. Az a körülmény, hogy Békés megye rna már nem kizárólago­san mezőgazdasági jelleggel bír, hanem olyan erősen iparosodó megye, amelyben a mezőgazda- sági tevékenység fokozatosan, egyre inkább az ipari munka válfajává válik, nagymértékben növelte a munkások számát és észrevehetően csökkentette a vá­ros és !f) falu, a szellemi és a fi­zikai munka közötti lényeges kü­lönbségeket. A gazdasági struktúra válto­zása nemcsak lehetővé tette. de meg is követelte a marxista esz­meiséggel, politikai szilárdsággal és mind magasabb fokú általá­nos és szakmai műveltséggel rendelkező embereket. M egyénk valamennyi dolgozója nagyra érté­keli azokat a társadal­mi, gazdasági, kultu­rális, egészségügyi, kommunális változásokat, amelyek közel 30 esztendő alatt, de főképpen az elmúlt több mint másfél évtized­ben létrejöttek. A Viharsarok népe — közöttük Békés megye lakossága is — munkásmozgalmi hagyományaihoz híven veszi ki részét a szocializmus építéséből, mindazoknak a feladatoknak megvalósításából, amelyek a Központi Bizottság múlt év no­vemberi határozatából reá há­rulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents