Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-19 / 115. szám
TISZAI LAJ05 PILLÉREK A. Óriás született Á duzzasztómű vezénylőszo-. bója szentély. Ide csak az avatottak léphetnek be. A dominó rendszerű vezény_ lóasztal színes kapcsológombjainak. billerityűinek rengetege olyan, mint a trópusi erdő. Lenyűgöző — és számomra kiismerhetetlen. 1973. április 16-án 18 óra 7 perckor ebben a szobában hangzott el a „le” parancs — a vízelzárók belemerültek a folyóba — a duzzasztás megkezdődött. A vezénylőasztal előtt bar__ na fiatalember, Kis Károly fö- művezénylő. Tiszanánán született, Pécsett technikumot végzett. — és visszajött a szülőd földjére, a vízlépcsőhöz. A híd felől szél támadj mondja. Elcsodálkozom: honnan tudja, hiszen zárt szobában vagyunk. Egy műszerre mutat: elektromos vízmérce. Milliméter pontossággal jelzi a Tisza vízszintingadozását. A víz észreveszi a szelet, a műszer pedig a folyó legapróbb helyzetváltozását is. Kis Károly asztalán is könyvhegyeket látok. Van mit tanulni, bólint, a tanfolyam, amit elvégeztünk nagyon jó volt, de inkább csak elméleti alap. Sok mindent meg kell még tanulnunk. Azt hiszem, nagyon hosz- szú időre szóló feladat ez. Feladat? Talán több is annál, olyan mint a szerelem, mégisKis Károly: „Ötször 160 tonna mozdul meg." ményesség egysége az igazi mérce. Tiszai József levezet a pillérekbe. 300 méter hosszú alag- úton megyünk, majd megállunk egy vasajtó előtt. Benyit, újabb tett: egy főművezényló, egy vezénylőtábla, egy villanyszerelő ég egy hidraulikus szerelő. A „legöregebb” sincs még negyven éves. Fiatal életek indulóját fújja itt a szél, a megakasztott Tisza felett. Mi hívta ide az ifjú forradalmárokat? Tisza Jóska mosolyog. Hol legyünik, ha nem itt. ahol nagyszerű dolgok történnek, amiknek részesei, alakítói lehetünk. FelkaeskaringozuTík a „mina- rettbe”. Kilencvenöt lépcső, a tetején hatalmas üveg-alumínium kalitka. Ez a hajózsilip vezérlőtomya. Rádió adó-vevők működnek „Hahó, hajó!” Heinz Axtman, a lipcsei vezető elektroműszerész és Ler- nyei Péter mérnök „révkalauz- kodnak”, — működtetik a zsilip-rendszer hidraulikáját a „kapukat”. Zuhog a víz. telítődik a medence, kinyílik a „kapu” és eh'wik alattunk egy hajó. Milyen egyszerű! Dehogy az. Hány mit? miért? mikor? és hogyan van egy-egy irányító mozdulat mögött? Mennyi lemondás: szórakozásról, pihenésről! Tanulni kellett. S ezek a nyughatatlan fiatalok tanultak és tanulnak. Kerestem, és megtaláltam az óriás szívét. Hegyi Istvánokban, az Erdei Jánosokban, a Lemyei Péterekben dobog, mindazokban, akik alkotó életükből odaadtak valamennyit óriás gyermekükért. (Vége) Tiszai József: „Nézze, mérésre ösztönöz. mindig újabb és nagyobb szépséget ad. Mindent távvezérléssel irányítunk ebből a szobából. Ha ezeket a kapcsolókat működtetném, ötször 160 tonna mozdulna meg a víz útjában, magyarázza, s töviről hegyire elmondja, hogyan is működik a bonyolult elektronikus és hidraulikus berendezés. Olyan rajongással beszél, mintha a jegyeséről szólna. Két kislányom van. mosolyog, aranyosak ... Tiszai József, a Tisza II. üzemeltető részlegének helyettes vezetője is nyughatatlan ember, akár csak barátja és főnöke, Lemyei Péter. Egyikük sem „ideges”, hanem nyughatatlan. Az a típus, aki mindig többet akar. jobbat. Ezek a fiatalemberek a haladás motorjai: forradalmárok. Forradalmi tett. amit a fiatalok Kiskörén csináltak és végeznek! Az, bizony nem is akármilyen. A helyettes részlegvezető villamos üzemmérnök erős- és gyengeáramú szakképzettsége van. A jászberényi Hűtőgépgyárból hozta a vízlépcsőhöz belső kényszere. Még többet akart. Mindössze 24 éves, de hát ebből a szempontból nem az évek számítanak. A kor csak állapot, nem érdem. A kézség, «s akarat a vállalás és az eredmicsoda erő!” ajtó. Aztán: kulcs, vasajtó. Ugyanez ismétlődik mindig, ha valamelyik szivattyú-szobába akarunk menni. Sehol senki. A duzzasztóművet és a zsilipet mindössze négy ember működfl Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat munkavédelmi csoportja felhívja a megye lakosságának figyelmét, hogy a megye területén levő I téglagyárak bányagödreiben fürödni, ill. csónakázni és a bánya területere idegeneknek bemenni életveszélyes es szigorúan TILOS! Egészséges terheles — túlterhelés helvett K öztudott, hogy a tanítási é1 utolsó hetei különösen fe szített munkatempóbaj telnek. Ismétlések, rend szerezések, összefoglalások töltik ki az órákat, melyeken egyaránt drukkol diák és nevelő. A diák azért, hogy sikerüljön pótolni az évközi hiányokat, a nevelő pedig azért, mert ekkor vonhatja meg éves munkájának eredményét. Nem véletlen tehát, hogy ezekben a hetekben szinte naponta tetten érhető az örökké kísértő valóság, a tanulók túlterhelése. . Az iskolát érintő valamennyi kérdés közül, nem túlzás azt mondani, hogy a „túlterhelés” gyűjtőfogalomban csoportosuló realitások megítélésében volt a legegységesebb az egész társadalmi közvélemény. Ebből kifolyólag a legtöbb „támadás” — ha ez jóindulatú is volt — ezen a ponton érte az iskolát. Joggal panaszkodott a szülő, hogy nem képes gyermeke megnövekedett terhein enyhíteni, tények alapján bizonyított az orvos, a pszichológus akkor, amikor testi, lelki károsodásokra hivatkozott. De tudta a pedagógus is, hogy az arányok valahol felborultak. Ez a kollektív látásmód fogalmazódott meg többek között a Központi Bizottság vonatkozó határozatában is, mely leszögezi: A jelenleg érvényes tantervekben és tankönyvekben rögzített tananyagot rövid időn belül lényegesen csökkenteni kell.” A határozat megszületését nyomban a végrehajtással járó tettek követték. Az egyetemes cél röviden így summázható: csökkenteni a tananyagot úgy, hogy az oktató-nevelő munka lényegét egy-egy tantárgy kapcsán bizonyos ismereteknek, gyakorlatoknak, világnézeti elemeknek a tanulók életkora szerint összeválogatott és megszervezett rendszere adja. E folyamat során fő szempont, hogy az ismeretek szerzéséhez a tevékenységen keresztül vezet az út. Olyan tevékenységen, mely a gondolkodtató ismeretszerzésben realizálódik, nem vész el a részletekben, nem mozaikok halmozásában merül ki, hanem ösz- szefüggések, rendszerek, ismeretkomplexumok elsajátítására törekszik. Példával illusztrálva : nem lehet cél az, hogy születési, halálozási évszámok tömegével rakjuk tele irodalomórákon tanítványaink fejét, s közben elfeledkezzünk az illető író, költő koráról, lemondjunk arról, hogy műveiket a kor áramlatába helyezve értékeljük. A tananyagcsökkentés kapcsán joggal vetődik fel a kérdés, hogy sikerrel oldható-e meg ez a feladat úgy, hogy közben, ezzel egyidejűleg, nem szabunk meg új tantervi célokat? A válasz erre egyértelmű: a túlterhelés csökkentésében a mostaniak kezdeti lépések, a 70-es évek második felében módosítani, illetve újítani kell az alsó-, és középfokú oktatás anyagát. A továbbiakban néhány gondolatot arról, hogy az új tanévvel bevezetésre kerülő tananyagcsökkentés, terheléscsökkentés, milyen fontosabb változásokban, változtatásokban realizálódik. Első helyen kell említeni a tankönyvek szövegéből való törléseket, melyek egy részének tudományos hitelességét már túlhaladta az idő. Csökkenteni kell azokat a lexikális ismereteket (neveket, képleteket, levezetéseket, adatokat stb.), amelyek nélkül is érthető az alapvetően szükséges ismeret. Sietve kell azonban megjegyezni, hogy túlzásokra ne gondoljon senki, mert tények nélkül nincs gondolkodás, gondolkodás nélkül nincs egészséges munkaritmus, mely egyedüli záloga annak, hogy az általános iskola megalapozza a permanens ismeret- szerzésre való képességet és igényt! Alapvető pillére a terhek mérséklésének a házi feladatok szabályozásának új rendje. Bár a korábbi években a 3-as számú módszertani levél már egyszer határozottan állást foglalt ebben a kérdésben —, de a nem egyértelmű végrehajtás miatt — ismét le kellett szögezni: alsó tagozatban napi 1 óra, felsőben maximum két óra az az időmennyiség, mely alatt a tanuló mind szóbeli, mind írásbeli munkáival el kell készüljön. Hogyan tud ennek eleget tenni? Ügy, hogy csak magyarból, oroszból és számtanból adható fel írásbeli házi feladat, de hétfőre ezekből a tárgyakból sem! Talán itt nem szükségtelen megjegyezni, hogy a napközis tanulók írásbeli házi feladatot nem vihetnek haza az iskolából! D e továbbra is az iskolában maradva. Hatékonyabban és fokozottabban biztosítani kell a tanórák védelmét! Megengedhetetlen, hogy a tanórák alatt a tanulók egy csoportja az órától távol maradva készüljön különböző versenyekre, tornaünnepélyre, rendezvényekre, vagy részt vegyen olyan tevékenységi formákban (értesítések hordozása tüdőszűrések alkalmával stb.), melyek bár közhasznú és elismerést is hozható feladatok, de nem a tanórák keretében, azok rovásái-a realizálhatók. Ezt szükségessé teszi annak ténye, hogy az ' oktató-nevető munkafolyamat, egymásra és egymásba épülő ismeretek láncolata, amit megszakítani semmiképpen sem tanácsos! És ha már a tanórák védelméről szólunk, nagyon őszintén azt sem szabad elhallgatni, hogy minden nevelőre egyaránt érvényes a 45 perces óra minden percének maximális kihasználása. Azon túlmenően, hogy ennek betartása munkaköri kötelezettség, nem árt arra is gondolni, hogy nemcsak szavainkkal, hanem — és talán hatásosabban — tetteinkkel is nevelünk. És ha tanítványainktól elvárjuk, hogy becsületesen teljesítsék napról napra az általunk megszabott ' követelményeket, akkor tőlünk is joggal várja el mindenki, hogy az aijott lehetőségeken belül a maximálisai tegyük tanulóinkért. E néhány gondolatból talán érzékelhetővé vált, hogy milyen sokrétű, összetett folyamatban realizálható a túlterhelés csökkentése. Egyet azonban mindenképpen hangsúlyozni kell: nem pusztán mechanikus fogások alkalmazásáról lesz szó, ennél sokkal többről: a szemlélet, a rossz beidegződés, a már idejét múlt hagyományok változtatásáról, elhagyásáról. Szilárd Ádám Békés megyei Állami Építőipari Vállalat gyakorlattal rendelkező irányítói munkakörbe felvesz. Jelentkezés stemélyesen vagy írásban a vállalat személyzeti osztályán, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. ' 167 499
