Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-17 / 113. szám

PILLÉREK A Tiaxatáj legerősebb embere SÖtüa még ilyen furcsa uta­zást. Egy hatalmas bakdaru .„nyergében* kelek át a Tiszán. A daru sínen gurul, hatalmas acélszámyaival terpeszkedik a folyó fölé. Alattam. 15—20 mé­ter mélyen eszeveszett erővel forr, kavarog a víz, ahogy át- búvík a szegmensek, a vízel­zárók alatt. Pilótám, révészem, vagy hogy is nevezzem, Pádár József daru., kezelő, a Tiszafái legerősebb embere. Sőt. — kevés ilye», erőm ember van az országban. Pádár József ugyanis a 40+ 10 tonnás daru erejével emel, Száz tonnát is meg bír mozdíta­ni, ha összekapcsolja a két bak­darut. A környék legerősebb ' embe­re Pusztatalksony lakosa, a Ganz- MÁVAG dolgozója. Har­mincöt éves, hetedik esztendeje a vízlépcső adja a kenyerét, ő meg szívét-lelkét, erejét a víz­lépcsőnek. Amikor én idejöttem, még csak a tolólapos traktoroké volt itt a világ; néz körül, majd hoz. záteszi : lapáttal kezdtem én is— Így indult ismeretségünk, ami­kor felkéredzkedtem a daru nyergébe. Bemutatta a -szerszámot*. Mozogtunk jobbra, balra, előre. bátra. Csak így kell csinálnám, húzta meg az indítókart, aztán már megy is a dromedárja, A drome"3ár, a bakdaru, amely direkt arra készül, hogy - megfogja és megemelje Kiskö­rén a nehezebbjét. • Indulunk a jobb partról a másik oldalra. Megyünk vagy 20—25 métert, gurulunk szép komótosan, majd első és má­sodik pillér között megállunk. Nézze meg azt a hatalmas le­mezt a szegmenst, amelyik fel­fogja a vizet, mutat a mélybe. Látja? Látom, 24xtl méteres, ha jól emlékszem, mondom a szakiro­dalom után. Akörül, feleli, és rögtön súly­ban gondolkozik: 86 tonnás! Azt én. tettem oda be, a dromedár. rat De milliméter pontossággal kellett ám betenni, kiáltja. Csak bólintok, mert ordít a víz habja, üvült a szél a daru acélsodronyain. A dramedár el­indul, majd megálL Újra a mélybe nézünk. Ezt is, amazt is, mind, mindet én raktam a helyére, mutogatja a környék legerősebb embere. Büszkélkedik? Egy kicsit — és joggal. A harmadik szeg­menstáblánál érzem ezt az erőt, Pádár József darukezelő.' Pádár József. A legalsó felvizi elzáró úgy teli volt iszappal, hogy 100 tonna körül mozgott. Fel kellett szakítanom. Hogy le­kopogjam, sikerült, baj nélkül. A hajózsilip magasságában já­runk. A zsilipkapukat is én raktam le, meg a másik oldalon két turbinát. Az álló meg a mozgó rész együtt 100 tonna Nem de- kázunk, nevet. Hát nem. A daru önsúlya 127 tanna. A „lába” teli van öntve betonnal. A nagykampó önma­gában 10 mázsa. Pádár József pedig 91 kiló. Pont ez a 91 kiló kell ennek a 127 tonnás darunak, hogy min­dent tudjon, — a kezelője eszé­vel. Mozog a bal oldali bakdaru is. A víz közepén találkozunk. Ab­ban egy tanítványom ül. Nagy Lajos körei gyerek, int erős em­berem a másik daru fülkéjére. Ha kiszáll a nyeregből, akkor is ilyen erős ember vajon? A nagyon erős emberek derűs, szelíd nyugalmával nevet rám: áh, dehogy. Hazabiciklizem Taksonyba, van egy kis házam, meg kertem, aztán bíbelődünk az asszonnyal-.. — Tóth Béláék '— Vegyesbrigád vagyunk, mond­ja rögtön bemutatkozáskor Tóth Béla brigádvezető. Vegyesen va­gyunk roindenhogyan. van köz­vegyesek is vagyunk, a jószán- dékban, a becsületben, meg a munka megfogásában — egy is ez a kettő — abban egyformák vagyunk. Mert, ha ez nem így volna a jó akaratú emberek kö­zött, akkor nem lenne itt sem­mi, meg az -országban se" se­hol. Én ugyan mindig azt mon­dom, lehet vitatkozni, morfondí­rozni ezen is, meg azon is, hogy miért lett drágább ez, vagy amaz, de csak akkor, ha meg­tette az ember, amit a2 napra ráosztott az élet Mert kiabálni azt könnyű. Dolgozni meg nehéz. De mégis dolgozni kell, mert abban van a holnapi kenyér. A hatodik éve vagyunk együtt, megcsináltuk, a jászsági meg a kunsági csatornánál, ami ránk esett. Tán nem is keveset. Sa­rud iák vagyunk, meg tiszaná- naiak, meg poroszlóiak, meg új_ lőrinc-falusiak, mind dolgos helyről valók vagyunk Most április 4-én lettünk ezüstkoszo­rús brigád. A keresetünk? Hát, nemigen panaszkodhatunk. Hogy már a magam pénzét mondjam: amikor megkezdtem csinálni a Tisza II-őt — hát az igaz, hogy csak sár, pocsolya volt még ak­kor mindenfelé —, csak öthat­van volt az órabérem, most meg 12 forint 10 fillér jön ki egy órára. Mert hát azóta sokat pen_ dűlt az ország. Több jut. De adni csak a vanból lehet. Azt meg a munka hozza. Emberek, kiált oda a társainak, elmond­jam-e, mire készülünk? összenéznék a lapát felett, bólintanak— Akkor elmondom, köszörüli a torkát. Tudja, van köztünk egy ember, a nevét nem is mondom, nehogy megszégyenüljön, aki nem tud se írni. se olvasni. Hát most azt akarjuk, hogy legalább írni meg olvasni, úgy-ahogy megtanuljon, ne analfabétául menjen nyugdíjba, magyarázza,' Az abádi erdőkben szél kere­kedik, talán a hűvös ájer fut vé­gig rajtam, azért bizsergek.., A „régiek”, a brigád törzsgár­da tagjai a fényképező elé áll­nak, konokul néznek a lencsébe: igen, úgy. ahogy megtanítják ír­ni, olvasni az öreget.— (Folytatjuk) A dolgos falubói valók — Tóth Béla vegyesbrigádjanak törzs- tagjai. mely a bakdarunál is többre íépes. Aki nem büszke arra, amit csinátt vagy csinál, saját nunkája értéktelenségét vallja be. Az 5-ös, 6-os pillér között megint megállunk. Itt egyszer aagyon melegem volt. hunyorog tünk cigány is. fiatal és öreg is. Mindent csinálunk, amit csak kelL Zsaluzunk, vasat hajlítunk, kőműveskedünk, szigetelünk, burkolunk. Pedig hát eredetileg kubikosok volnánk, de vegyes­brigád lettünk. Tizenheten dol­gozunk együtt, de akármilyen, „Csak az igazat Mm Írni” Beszélgetés Raffai Saroltával így a Az Dip­RaEfai Sarolta magáénak tud­hatja azt a keresetlen kedvessé­get, közvetlen intelligenciát, tisztán látó értelmet, társadalmat formáló merész aktivitást, ami emberben egyáltalán lehetséges. Erről mindenki meggyőződhet, aki műveinek olvasása után őt magát is megismeri, együtt tölt­het vele néhány órát. Népszerűségére jellemző, hogy könyveit megjelenésük után azonnal szétkapkodják, történt novelláskötete, .Rugósoron esetében is. Egyszál magam és a lomások című színpadi műveit a Jókai Színház emléke­zetes sikerei közé sorolhatja. Az Utolsó tét-et a Nemzeti Színház előadásában láttuk Békéscsabán Jól tette a Felsőnyomási Állami Gazdaság szocialista brigádja, amikor az írónőt választotta tisz­teletbeli tagjává, s május 7-én meghívta Telekgerendásra. Beszélgetésünket kezdettől az őszinte, elfogódottság nélküli, baráti hangulat jellemezte. — Kérem, hogy beszéljen íród indulásáról. — Kezdetben fürdőszoba-író voltam. Késó éjszaka kihúzód­tam a legnyugodtabb zugba, ahol nem zavartam családomat és ír­tam, írtam, írtam.- Somogyi Tóth Sándor tanácsára jegyzete­imet Veres Péternek küldtem él. ö még nőírót Kaffka Margiton kívül soha nem ismert éL Két nap múlva levél érkezett: „Ara­nyos húgomasszony, jöjjön fel Pestre!” Tóle kaiptam az első se­gítséget, jótanácsot. Aztán ver­seket küldtem a Kortárs. az Crj Írás szerkesztőségébe, megismer­tek, megjelentettek. Szeme elhomályosul, amikor Váci Mihályra emlékezik. — Kevés pályatársban volt annyi a segítőkészség, mint ben­ne. Aki személyesen ismerte, tudhatja, embersége talán még nagyobb is volt, mint páratlan költészete. 1966-ban jelent meg első önálló verseskötetein, a Ré­szeg virágzás. — Hogyan él egy író? — Sokan talán másként kép­zelik, pedig az írók nagy többsé­ge keményen dolgozik. Kicsit ha­sonlóan a szerzetesek életéhez, egész nap egy helyiségbe zárva A Jelenkor legújabb száma Gazdag változatos tartalom­mal, értékes szépirodalmi és tanulmány-anyaggal jelent meg a Pécset szerkesztett folyóirat új száma. A lap élén Fodor András köl­teményei kaptak helyet Mellet­tük Pomogáts , Béla tanulmá­nyát olvashatjuk Fodor And­rás Kettős rekviem című leg­utóbbi kötetéről. A lírai rovatban többek kö­zött Arató Károly, Pákolitz Ist­ván, Simon István ég Takács Imre költeményeit közli a fo­lyóirat. Figyelmet érdemel Ke- rényi Grácia két versnovellája. Miniszteri dicséret A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége az 1972. évi eredményes és pél­damutató munkája elismerése­ként dicséretben részesítette. Az erről szóló oklevelet Berki László igazgató a napokban vette át a minisztériumban. A szépprózai írások sorában Kende Sándor és Sánta György elbeszélését, valamint Várkonyi Nándor Pergő évek című ön­életrajzi művének új részletét találjuk. Három fiatal írót is bemutat a májusi Jelenkor. Balipap Fe­renc és Kovács Lajos versek­kel, Darányi Marianna pedig elbeszéléssel jelentkezik. A művészeti rovatban Csor­ba Győző Martyn Ferenc Pető- fi-képe címen ír a Kossuth-dí- jas festőművész Pécsett és Mo­hácson bemutatott Petőfi-rajz- sorozatáróL Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek közül érdeklődésre tarthat számot Károlyi Amy tanulmánya Emily Dickinson- ról, Levendel Júlia írása Mé­szöly Miklós szépprózájáról, to­vábbá Bécsy Tamás jegyzete Várkonyi Nándor Szíriát oszlo­pai című művéről. (KS) körmöL s akkor boldog ha hagy­ják a napi 4—5 oldalt összeállí­tani... A közvélemény nem min­dig jóindulatú : amikor például nem tudok ablakot tisztítani az otthonomban és más végzi he­lyettem, mondják: „De jól megy a Raffainak!”; amikor meg rá­érek magam csinálni, azt hal­lom: „nocsak, ennek is befelleg­zett!”. — Szereplői nagyon valóságo­sak, honnan merítette ehhez él­ményanyagát? —* Csak ami eddig történt ve­lem életemben, elegendő volna egy egész életmű megírásához. Kell többet mondanom? Taní­tottam 20 évig tanyán, kis falu­ban, városban. Mindig emberi alakokban gondolkodom és nem cselekményben, végigélem azt képzeletben, hogy egy-egy figura adott esetben fáit tehet, miit ér­het meg — Drámái indulatosak, novel­lái merészek. ítéletet is’ mond a szereplők felett. Milyen követ­kezménnyel jár ez a szókimon­dás magánéletében? — A felelősséget mindig válla­lom és csak az igazat mondha­tom éL Természetesen mindig van olyan, akinek ez nem tet­szik. Az Egyszál magam meg­jelenése után sajtópert akartak indítani ellenem. Jelentkezett néhány ember, hogy ezt a re­gényt róluk írtam, ez becsület- sértés. Az ügyész megkérdezte: „Azonos a falujuk neve a re­gényben találhatóval?” „Nem.” „A szereplőik neve ismerős?" „Nem." „Akkor az aljasságaikról ismertek magukra, így önmaguk ellen vallanak, s várhatják saját büntetésüket.” Mondanom sem köti, hogy elálltak a feljelentés­től. Másfelől pedig kapom a fe­nyegető, dicsérő, elítélő, buzdító leveleket. — Mi adja a, erőt, hogy nem riad vissza az ilyenfajta fenye­getésektől? — A társadalom megbecsülése, az olvasók szeretető, az, hogy látom a hibákat amiket ki kell mondani, ki kell javítani. Belső kényszer, a™! ösztönöz. Használ­ni akarok és nem ártaná! —I Tudjuk, hogy fontos köz­életi szerepet is vállalt, ország- gyűlési képvi seTő, mit mondana erről a megbízatásáról? — Azt. hogy az ország e fontos politikai fórumán minden az em­berért történik. A változások az emberek életének javításáért vannak, ha sokszor ők maguk még nem is értik meg. Képvise­lőtársaim, az ország vezetői biz­tatnak arra, hogy írásaimmal to­vábbra is derítsem fél a társada­lom beteg jelenségeit, vágjuk ki a sebeket, ha fájdalmas is lesz a gyógyulás! Drámáit játszották Csehszlo­vákiában, Jugoszláviában, rövi­desen bemutatják Marosvásárhe­lyen. Novelláit 'angol nyelvre fordították, jelenleg regényen dolgozik. Húsz évig tanított, idős szüleit támogatta, gyermekeit ne­velte, háztartást vezetett, úgy érzi, megváltotta a jogot, hogy a következő híisz évet főként az írásnak szentelje. Bede Lászlóné i Gumitartalmú zokni gyártásából eredő hulladékot bármilyen célra átad telepéiről a: BUDAPESTI HARISNYAGYÁR Gyula, 5701 Megyeház u. 6—8. Ü. L: Varga Ferenc, Tél.: Gyula, 22. Budapest, 1300 III., Szentendrei út 47—5,3. Anyaggazd. oszt. Tél.: 889—550/208. '5240

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents