Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

Befejeződött az amatőrfilmesek találkozója „Kiemelkedően jő fesztivál volt a békéscsabai" SZAMOK — A magyar ama- wirfiilmesek 192 alkotást küldtek Békéscsabára, a XX. Országos .Amatcrfiilm Fesztiválra. Ezek­ből a legjobb 39-et vetítetté - az április 6—7—8-i döntőn. Egyé­nek és kisebb alkotóközösségek; klubok színes és fekete-fehér, 8 árnyék, a nap beragyogja a tel­jes felületet, majd újra megje­lennék az árnyékok, felkúsznak a bai oldalon, s újra sötétbe bo­rul minden. — A film címe: Egy nap. Vetítési ideje: egy perc. Készítője egy teljes napon keresztül húsz másodpercenként A Petőfi-fűm alkotógárdájának vezetője (képünkön balról) Bán Róberttól, » tfniri elnökétől (középen) vette át a ván­dorserleget. (Fotó: Bódis M.) és 16 milliméteres vallomásait magukról ég a világról. A vetí­tések az Ifjúsági és Üttörőház nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt zajlottak... PEREG A FILM — Fiatalem­ber találkára készíti élő lakását. Megérkezik a várt vendég, gyors happy end helyett azonban várat­lan fordulat történik. Álarcos férfiak érkeznek — *a nő cinkos­társai — s az időközben össze­kötözött házigazda szekrényéből filmtekercseket rabolnak. Azzal a céllal, hogy a csabai feszti­válra hozzák azokat. Bőröndjük felirata: „Vigyázz, idegártalom! Táskával együtt jó mélyre ás­ni!” — tudniillik a filmeket. Kedves, évődő fricska a feszti­válnak.,. VITA — A vetítések után az alkotók, a zsűri és a közönség megbeszélték a látottakat. Egy néző: „Érdekes volt a film, szé­pen fényképezték — de nem volt világos a gondolat, amiért az al­kotó megcsinálta.” Másik néző: ,,Nem feltétlenül szükséges, hogy egy műnek megfogalmaziható gondolata legyen.” Egy amatőr- filmes: „A lényeg az, hogy a néző az előző saját élményei alapján kiegészíthesse a filmet, aminek nincs határozott tartal­ma.” Másik amatőrfilmes: „Moz­gásba hozott bennünket a film —ez a legfontosabb.” Egy zsűri­tag: „Éppen, a te filmed mutat­ta, hogy lehet határozott gon­dolata egy alkotásnak.” Har­madik néző: „A fesztivál leg­jobb műveinek határozott mon­danivalója volt — ez egyben ar­ra is válasz, hogy elegendő-e az önmagában vett formai ügyes­ség, technikai felkészültség...” PEREG A FILM — Néhány négyzetméternyi világítóudvar vagy téglafallal zárt folyosorész- let. A földön kerti szék ég kü­lönös-karcsú váza. A homályt hirtelen napsugár töri meg a jobb oldali határoló falon. Az­tán lejjebb-lejjebb húzódik az — .. II limn—M m ű alkotás. Második díjas fil­mek: Keserű víz (Kovács Ró­bert ét, Szaló Lajos), Variációk egy témára (Ádám László, Nagy István és Szabó Tamás), Kul- turisztika ’72 (Kovács András, Dobos Gábor ég Novak András). A Békés megyei amatőrfilmesek közül Lévay Kálmán különdí- jat kapott Koszt* Rozália című portréfilmjéért. 4 1973, ÁPRILIS 10. csinált egy-egy felvételt, amit aztán másodpercenként tizenhat kockás sebességgel vetített, így sűrítette csaknem ezerszeresé­re a nap mozgását követő ár­nyék útját. Remek ismeretter­jesztő munka, talán több is an­nál, a születés, lét és elmúlás példája, a legjobb értelemben vett amatőrfilm,„ A ZSÜRIELNÖK VÉLEMÉNYE — A riporter kérdése: Mi a vé­leménye a fesztivál filmjeiről? Bán Róbert filmrendező válasza: Fél évtizede veszek részt az amatőrfilm-fesztiválok zsűrijé­ben, mennyiségileg ég minősé­gileg is kiemelkedett az idei az eddigiek közül. Itt láttuk a legtöbb jó alkotást. — Kérdés: Elégedett volt-e a rendezéssel? Válasz: Csak felső fokokban be­szélhetek róla. Az első pillanat­tól, amikor az állomáson gép­kocsikkal várták az érkezőket, egészen a búcsú pillanatáig na­gyon jól éreztük magunkat. — Kérdés: Két év múlva újra Bé­késcsabán rendezik a fesztivált — mit kell a rendezőknek a mostanihoz képest változtatni­uk? Válasz: Legyen valamivel több szabad időnk kötetlen programokra... PEREG A FILM — Ecsettel festéket kever valaki. Különös ábrák, giccses, primitív képek Petőfiről, a szabadságharcról. Aztán a színek tisztulni kezde­nek, határozottabbak lesznek a rajzok, képek. Előtűnik a leg­hitelesebb ránk maradt Petőfi- ábrázolás, a híres daguerrotípia Három budapesti fiatalember ál­ma Petőfiről : Mertz Lórándé, Czakó Ferencé, Dövényi Péteré. A zsűri egyik tagjának, Csányi Miklósnak a véleménye a film­ről: Nagy meglepetés volt és kellemes meglepetés. Az alko­tóknak volt energiájuk, türel­mük minden: kockáját, ötletét kigondolni ég a, ötleteket meg­valósítani..; EREDMÉNYHIRDETÉS — A SZOT nagydíját és a Népműve­lési Intézet vándorserlegét a Pe- tőfi-film kapta. Első díjas a Tényi István és Dobos Gábor ál­tal készített A gang árnyéka cí­Négy arany a néptáncminősítőn Vasárnap délelőtt a Jókai Színházban néptáncminősítő versenyt és szemlét rendeztek, amelyen a megye nyolc együtte­se vett részt A bemutatott tán­cok tartalma, kivitelezése alap­ján, valamint az együttesek bel_ só életének, élőadósszámának fi_ gyelembevételével arany minő_ sítést nyert el a békéscsabai Balassi, a gyulai Körös, vala­mint az, elek! és méhkeréki nemzetiségi, együttes. Bronz minősítést szerzett a battonyai nemzetiségi, a szarvasi Teesedik néptáncegyüttes és a Sarkad! Cukorgyár csoportja Az arany­érmesek és az elmúlt esztendő­ben ezüst minősítést szerzett gyomai táncosok este az Ifjúsági, és Űttörőházban gálaesten mu_ tatkoztak be a nagytermet zsú­folásig megtöltő közönségnek. Öt perc a „beugró fánoky Sándorral j) A hazug cí­mű zenés víg­játék plakát­ján még az állt, hogy Ba~ lanzoni doktor alakítója Szé­kely Tamás. A bemutató közönsége azonban már nem őt látta Balanzoniként — időközben ugyanis szín­házi balesetet szenvedett —, hanem a „be­ugró”, Jánoky Sándort. A „beugrás” színházi nyel­ven azt jelen­ti, hogy vala­ki a sorból ki­vált színész helyére áll, néhány napos, esetleg pár órás felkészüléssel csupán. Azt jelenti, hogy a szí­nész a maga szakmájában hős­tettet hajt végre. Azt jelenti, hogy a közönségnek nem kell este hétkor csalódottan távoznia a színház előL, mert elmarad az előadás. Két nappal a bemutató és 3t perccel a főpróba kezdete előtt kerestük fel a „beugrót”, Já­noky Sándor Jászai-díjas Ér­demes Művészt: — Negyvenkét évet töltöttem a pályán, de ilyen hosszú ta­pasztalattal is bizonytalankod­tam, amikor Lovas Edft, a ren­dező felhívott telefonon, hogy vállaljam a szerepet... Hiszen a beugrás felelőssége nagyon nagy. Ha nem sikerül, az nem­csak személyes bukást jelent, Jánoky Sándor Balanzoni doktor szerepében (Fotó: Demény Gyula) hanem tönk­reteszi egy hetek, hóna­pok óta ké­szülő együttes munkáját... Fokozódik persze a fe­lelősségérzet is: segíteni kell a testvér­színháznak ... A hazugban tulajdonkép­pen ismeret­len szerepet vettem át,' mert játszot­tam ugyan benne húsz esztendeje, de más figurát, Brighellát. Minden új te­hát a szá­momra. Rá­adásul addig naponta haza­De hát nem minden éjszaka sikerül így. Mint ahogy ez se. Csak ritkán váltják meg az éj­szakákat. Érdemes ezen gondol­kozni. Megálltain itt a portásfülke előtt húzódó járdaszélen és 'Vé­gignéztem a hœszü utcán és vé­gignéztem a hosszú házsoron és az erkélyek úgy meredtek az éjszakába, mint a fekete fog­sorok, és a házak ablakai már olyan sötétek voltak, mintha valaki légitámadást jelzett vol­na. Egy éöő lélek nem sok, any- nyi sem mutatkozott. A lövés, amit arra a kutyára leadtam, annyira nem érdekelt senkit, mint mondjuk engem a krump­lifőzelék. Minthogy ki nem áll- hatom. A7 emberek megszokták a lövést. Három lövésre, itt a környéken, már ki sem nyitják az ablakot. Jó jel. Nem igaz? Így aztán nékem sem maradt több, bementem a portásfülké­be és felgyújtottam a lámpát és megigazítottam azon a prics- csen (nevezzük így) a takarót és az asztalon összehajtogattam az esti újságot és vizet öntöttem a teáskannába és bezártam az ablakot. Később, hogy a tea felforrott és attól jobban éreztem magam, újra csak kiálltam a portásfül­ke elé a járdaszélre és néztem az elsuhanó kóbor taxikat és néztem a túloldalon jövő-menő­ket. Ég ma is láttam a Lipták urat, isten bizony kereste a házat, amelyben lakott, mert mostaná­ban, mint hallom, már a saját utcájában sem ismeri ki magát. És megjött Richter úr is, de va­lami bánthatta, mert fejét le- horgasztva, zsebre dugott kézzel tűnt el a kapu alatt Tölcsváry Andrenne-nejj se lehetett jó nap­ja, daxlija ugyanis úgy viselke­dett, mint egy szamár és nincs a, a falat, amiért megmozdult volna, hiába rángatták pórázon. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, ma­szek kocsin érkezett Ilyen már­kát még sóba nem láttam a kör­nyéken. Tapir orra van. Tőlem még az is lehet, hogy összespó­rolta a vevőkön. Emelik az ára­kat Erdélyi úr, a festő, a fej­fedővel tüntetett ma éjszaka, úgy feltolta homlokán a sitya- kot mintha híd alatti gaieritag_ nak akarná magát átké­pezni. A postás Laci kerékpárja, ahogy befordult a sarkon, durrdefektet kapott Slezákné viszont ma este fele­melt fejjel érkezett, egyenesen odajött a portásfülkéhez és le­tett egy üveg Kövidirikát Talán, egyedül ő az, aki tudja, hogy egyetlen éjszaka se múlik el hiába. Nem sok idő telt el, talán két hét vagy annyi se. Még azt se le­het mondani, hogy a tavasz iga­zán átváltott volna a nyárba, de már kész volt a balhé Nelli- val. Ha az ember csak arra figyel, ami a munkája, nem veszi észre, amikor valaki változik körülöt­te a világban. Ha valaki azt hi­szi, hogy valami ás annyira vál­tozatlan a világon, mint az, hogy mentem Kecskemétre, rögtön a, próbák után, mert a televízió ott vette fel a, Petőfiről, szóló, Borostyán, a vándorszínész cí­mű előadásunkat, más napokon pedig a III. Richarddal tájol­tam ... "Szóval volt s van ok az izgalomra. De nagyon sokat se­gítettek az itteni kollégák.. Békéscsabáról egyébként szép fiatalkori emlékeim vannak, 1937-ben játszottam itt egy év­adot. Azóta azonban nem jár­tam itt, így többek közt azt is látom, milyen sokat változott a város. S újjávarázsolódott az akkor bizony nagyon elhanya­golt színházépület is... Itt felharsant az ügyelő hívő szava, megkezdődött a főpróba. A történet aztán két nappal ké­sőbb folytatódott tovább: sike­res volt a „beugrás”. (a—« nappalra éjszaka jön, éjszakára pedig nappal, az nagyon téved. H® jobban figyeltem volna az előző napokra, máj- tudnom kél­lett volna, hogy valami készül. Még nem a Néllivel, mássaL Tapasztalatom szerint ugyanis a mucusok idegei annyira egy kaptafára mennek, hogy az nem igaz. Ha egyik rákezd a dilire, biztos, hogy jön a többi. De itt már nem is csak diliről van szó, valamivel több történt. A Tölcsváry Adrienne ledob­ta magát a negyedikről. Míg a mentők el nem vitték, a daxli sem mozdult el az áb- 'iakpárkányróL A szőre viszont megfakult. Ezt népi hittem vol­na, bár Tölcsváry Adrienne ma­gánéletéről annyit se tudtunk, mint a daxli érői. Ennyiből áll az egész. Az ab­lakpárkányra, ahonnan kivetette magát, mint mondják, három óra után már rávetődik a felső erkély árnyéka. De Ki gondol arra, hogy egy árnyék mit je­lent? Igaz, a legtöbb árnyék csak annyit jelent, hogy ott va­lahol fénynék is kell lenni, és talán még annyit is, hogy nyáron ott hűvösebb és nem süt szembe a nap, nem kell leengedni a re­dőnyt. De némelyik árnyék en­nél is többet jelent. Nem sajnál­tam a fáradságot, egy koradélu­tán beballagtam: Tölcsváry Ád- riene ablakpárkányán úgy fe­lni dt az árnyék, mintha sötét szőnyeget engednének rá a fal­ra. Sötétebb ez az árnyék, mint amit; azon az egész házon bár­hol is látni lehet. Ha így utólag megnézem. De ha semmi sem történik, ki figyel az ilyesmire? És ha fi­gyel? Nem sokat mond az ilyes­mi a nappali fényhez szokott szemnek. Annak mond valamit, aki ismeri a sötétség árnyait. Mert, ha a, éjjeliőr ezt nem is­meri, jobb ha elmegy plébános­nak. Mert az imádság még va­lamin segíthet, de az éjjeliőrön semmi nem segít, ha nem isme­ri, hogy mi az, ami sötétebb a sötétnél. (Folytatjuk) }

Next

/
Thumbnails
Contents