Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-08 / 82. szám
KŐRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mesevilág-valóság, gyermekrajzokon A Károlyi-palota termett járva és Petőfivel találkozva hová érkeztünk, mese*, világ az. Gyermekek rajzai, festményei, a gyermeki képzelet ezer színe, villogása tekint visz- sza reánk a paravánokra függesztett rajzokról, körben a falakról. És ami meg- inditóan nagyszerű: a kis alkotók képzeletét egy igazi forradalmár, igazi költő, a gyermekember Petőfi Sándor ihlette meg. Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum adott otthont annak a több mint hatszáz gyermekrajznak, festménynek, melyek egy tavaly meghirdetett pályázat legjobbjai. A március 17-én megnyitott gyönyörű kiállításon ott találjuk a békéscsabai, vésztői, almás- kamarási, gyomai iskolások képeit, de nem is kell különösebben keresni őket, fő helyen van valameny- nyi. Tudunk róla. hogy a tanév kezdetén meghirdetett pályázatra közel 5 ezer rajz, festmény, batikolás érkezett. Megdöbbentően nagy mennyiség, ki-ki következtethet belőle a gyermekek Petőfi-szeretetére,' tehetségére, alkotó képzeletére, és nem utolsó sorban rajzpedagógusaink tudására, hivatásszeretetére. És milyen színvonalas, szép munkák érkeztek! Gondban is volt a zsűri, a hagyományos első három díj az egyik oldalon és az 5 ezer rajz a másikon: nehéz számadás. így történt, hogy harmincnégyen kaptak díjat. Tizen elsőt, huszonnégyen másodikat! A 18. században épült Károlyi-palota, ma Petőfi Irodalmi Múzeum patinás termeit járva, elfelejtkezve mindenről, és beiefelejtkez- ve a gyermekrí-.j zokon tükröződő Petőfi-világba. úgy érzi a látogató, az itt vendég, hogy sokkal többen érdemeltek volna képeik kiállításánál is ösztönzőbb díjat: és azt érzi, hogy se szeri, se száma tehetségeinknek, ha még ebből az itt kiállító mintegy kétszáz gyermekből nem is válik soha festőművész, iparművész. Ahogyan megörökítik képzeletük világát, amilyen szép Ízléssel formálják azt formákká, színvarázs- lattá, ez már egyedül jó előjele annak, hogy ízlésük emberi, harmonikus lesz, és Igéző Polner Zoltán Slkollo száddal összezárva. Nyitott ajtómban szél és csillag. Asztalomon fekete hajszák Fekete hajszál. bizonyára jő hatással lesznek mindenkori környezetükre is. Hat-tizennégy évesek a kis kiállítók. Általános iskolások, de néhány a kiállítók közül még fiatalabb, óvodás csupán. Csapongó fantáziájuk és Petőfi Sándor költeményei üzennek e rajzokról. A gyermeki képzelet, mely életüknek ebben a szakaszában szellemi tevékenységük nagy részét lefoglalja, kitölti. A képzelet, mely hat éves kortól fokozatosan erősödik, különösen akkor, ha erre bátorítást, ösztönzést is kap. Képzeljük csak el, micsoda erejű ösztönzés egy- egy ilyen pályázat, kiállítás! Az, hogy az ország fővárosában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban két kiállítótermet és az egész lépcsőház- csarnokot megkapják, hogy bemutatkozhassanak: így él bennük a nagy Költő, így szeretik, így értik» Paravánok az előcsarnokban. János vitéz kalandjai elevenednek meg a színes rajzokon, festményeken. Az óriás átviszi János vitézt az Óperenciás tengeren... János vitéz a griffmadár hátán lovagol... Szinte suhognak a hatahnas madár szárnyai, zsonganak a verssorok: „Oldalába vágja hegyes sarkantyúját, S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt-.” A békéscsabai Bohus Pali rajza, 13 éves, és a 6. számú általános iskola tanulója. (Ebből az iskolából pályáztak a legtöbben, és a legeredményesebben. Rajztanáruk: Tóth Valéria.) Megyünk tovább, fel a lépcsőn, a történelmet látott palota lépcsőin. Üjább rajzok. Mezővári Ilona 11 éves, Békéscsaba, 6. sz. ij>siemes, majd a szabadságharc zúgó forgatagában írott versek a rajzokon: valamennyi egy-egy külön kis világ, a gyermeki képzelet színes gondolatokkal telített megnyilvánulása. A sok szép rajz között a- mieink. Szak Attila 8 éves, Békéscsabáról: Falu végén kurta kocsma : lila falú kocsma, múlató, duhaj legények elől, és szemben az ablak, ahol nemsokára bekopognak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg.”.» Másik paraván: a 12 éves vésztői Balogh Ilonka megkapó rajza: János vitéz a zsiványok tanyáján. Mellette Öcs Irén Almáskamarásról A négyökrös szekérről készítette pályaművét. Minden sarokban, minden paravánon Békés megyeiek. Szerencsi János, a békéscsabai 6. sz. általános iskola tanulója a Nemzeti dal-t költötte át színes rajzzá, pirosmen.tés huszárok vágtatnak azon a csatamezőre.. A rikoltó színek, mint a trombitaszQ, úgy hasítanak a szemünkbe. Krétarajz emitt, zászlót lobogtató lovas katona, ágyú a kép balszélén, vágtató lovasok jobbról, az égen nagy sárga napkorong, de fényiének a csillagok is: a békéscsabai Povázsai Rita rajza, aki 6 éves még, de nagyon szereti Petőfi Sándort. A rajz címe: ..Utánam katonák, utánam magyarok!’’ A szintén békéscsabai Vág- réti testvérek is itt vannak a legjobbak között. A 8 éves Timea krétarajzán Kukoricza Jancsi heverész a réten, az 5 éves Tamás pedig pirosfejű gyereket rajzolt sárga mezőbe... És még mindig a mieink! Lip- ták Zoltán rajzán huszár piros lovon lila mezőn vágtat a kivívott diadalra, Gyurkó Erika 9 éves, a békéscsabai kisdobos szakkör tagja pedig a nyáját terelő Jancsit rajzolta le gyermeki bájjal, képzeletgazdagon. Károlyi Zoli 12 éves, és mezőberényi, rajzán Jancsi találkozik a huszárokkal :„Ha befogadnának, Be Örömest mennék én is katonának’...” Csipkés Marika Gyuláról küldte el rajzát János vitéz kalandjairól, Stéf Györgyi Gyoméról Petőfi-portréj át, melyről az ifjú, büszke költő tekint ránk. Órákat lehetne eltölteni ezek között a rajzok között, a gyermeki képzelet mesevilágában, mely azért olyan nagyon hasonlít a valóságra is, hiszen abból lett, abból formálódott vonalak, színek áltál, Petőfi szellemében. Süss Ervin Horváth János Csendélet Hírverés Pardi Anne À vízbe dobott kő pillanatokig új hullámzás középpontja, rezgések, törések ördög tükre, domborlencse térítője » hímzett pókháló, s magától enyészik éf, minthogy nincs összehangolva a folyó [irányzataival. De aki előidézte, megbabonázva nézi, nem móccaiz, alig tud tovább lépni. Sípok sípoljatok / Horváth Péter Sípok sípoljatok, dobok dübögjetek, szűnjön meg a csend köröttem, akkor talán bennem Is feltámad a hang, a régen hallott, majd elfelejtett enek, ének' arról, amiért születtem, ének, amelyért szeretnének. Eresz alá akasztott mezők. Tengerként áradó zöld harmat. Asztalomon fekete hajszál. Fekete hajszál. Nevetésed gyöngyöző ága. Tűz pávái a kék magasban. Asztalomon fekete hajszák Fekete hajszák Lábnyomom késsel meggyötörve. Gyertyák virrasztják koszorúban. Asztalomon fekete hajszák Fekete hajszál. kola. „A négyökrös szekér”. Sötétkék éjszakai égbolt, sok-sok hunyorgó csillag, és a sárga Hold. „En ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: Ne válasszunk magunknak csillagot? Az országúton végig a szekérrel, A négy ökör lassacskán ballagott.” A lépcsők felett kétméteres Petőfi-arckép. Szúrós szeme mintha enyhülne kissé, látva a késői kor gyermekeinek Róla és általa alkotott, szép rajzait. Az emeleten várja azonban minden szemlélőt és érkezőt az igazi élmény. Az igazi képzelet-világ, az igazi mesevilág. Az Anyám tyúkja, a János vitéz százféle alakban és kalandok között, (az ember arra gondol, micsoda tévé-filmet lehetne a János vitéz-bői csinálni, valóságosabbat, emberibbet minden eddiginél, hűségesen Petőfi János vitézéhez. Talán egyszer ez is megvalósulhat). A magyar Osváth Mária Akt
