Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-08 / 82. szám
Keltegető Váci Mihály ébresztése Héra Zoltán Az égbolt borult rád? hctalvó, meddig alszol? Ágyadat otthagyhatnád, Benőtt a fű már , sebeid lelegelte, jöhetnél új arccal immár- « öröködbe a semmi ült, pókszálon cipckedve — jó Tolna ám, ha visszatalálnál. Látogatsz éjjel, jössz, beszélsz, s fosztasz is széjjel Jöhetnél egyszer napvilágnál. Sűrűi az elet, minden megéled, pihe pihen, virágon virág. Rád tülekednek, rád petéznek, jó volna ám, ha megmozdulnál. * ' Leszálltál, nyugszol, ágy maradsz — csörglk a szarkák a tónál. Jó volna ám, ha odacsapnál. Reminiszcenciák egy Petőfi-versre „Fa leszek, ha fának vagy virága” (Petőfi Sándor) Baranyi Ferenc Nő még nem volt ilyen Igaz hozzám, ha csillag lehetnék — beragyognám, ha felhő lehetnék — száraz árnyam kísérgetné őt a pára-nyárban, ha forgószél lennék —■ táncba vinném, keringőznénk háztetők gerincén. Ha sebes folyóban fuldokolna: dcszkaszál lennék, belém fogódzna, s ha ő maga lenne a folyó — hát én lennék rajta a duzzasztógát, mely futása elé falat vonva erejét sodróra százszorozz». Ha futásom été falat vonna, bogy botlástól lábamat megóvja: odaparancsolnám őt a falhoz, amit védelmemre rakott, ahhoz — s kiröpülnék. Lennék puskatőltény. Szivébe hatolnék és megölném. Fiiadéin Mihály két verse Keserű Mag ad virágzó életed hűvös kagyló burkába zártad . „1 Virágoztál? Minek?! Ezűstkapcsú ámítás volt csupán minden napod az ívfényű hiábavalóságban... Bolondját jártad! Biztató Tedd dolgodat, hová a sorsod rendelt, Egyetlen kiáltás vagy bár csupán! Nincs hiába igaz gondolat tcgy se«,, Ha visszaüt is a. szó mégis bután,.. Nem alhatsz el, akár a balga szüzek! Mint galambok tollán a Nap ragyog. Úgy ékesítenek gerjedő tüzek S a homlokodon égő billogok. Beszélgetés Zelk Zoltánnal, a Költészet Napjáról T ávfűtéses csigaházak. Modern lakótelep. A hatodik emeletig már nem hallatszik fel a rigófütty, de az ablakokból nézve vérpezsdítő látvány a főváros életének nyüzsgése. Zelk Zoltán otthonában vagyunk. A betegség, a hosszú kórházi ápolás után még hamar elfárad a költő, de a hangjából melegség árad, ha versekről beszélgetünk. • — A Költészet Napját ünnepeljük. A verset író és a verseket olvasó emberek meghitt találkozását. Mi a költő véleménye erről a piros betűs napról? — Balassi Bálint óta nálunk minden nap a költészet napja. Szerencsére még a felsorolás is hosszú lenne, ha Balassitól Juhász Ferencig és Nagy Lászlóig csak a legnagyobbak nevét felidézném, azokét, akik életművükkel biztosították, hogy legyen mit ünnepelnünk. Tudom, az irodalomban szükség van az ünnepre, de én a költészet hétköznapjait jobban szeretem. Példát is mondok, hogy miért? Az természetes, hogy Magyarország történelmének egyik legszebb évfordulója a mostani Petőfi-évforduló. De számomra a leggyönyörűbb Tulipánok ünneplésnél is többet jelent, hogy ifjúkoromban Ismertem egy idős hölgyet, aki egyetlen hiba nélkül, kívülről tudta a János Vitézt. Ismertem egy rokkant zuglói munkást, akinek petróleumra se tellett, de minden nap reggeltől estig az ablak mellett ült és olvasott, s mindig ugyanazt a könyvet: Petőfi összes "'éráéit. Két ilyen olvasóért érdemes már verset írni, hát még kétszázért, kétezerért vagy kétezernél is többért... * Nem csak József Attila, de Ady Endre sem hinné el, hogy verses könyveik olyan példányban fogynak, mint korukban a ponyvaregények vagy talán azok se. Pedig ők a látszólag értetlen és áttörhetetlen közönyben is hitték, hogy nálunk minden nap a költészet napja, hát hogyne hinnénk mi, ma élő magyar költők. — Évekkel ezelőtt gyakran járt Békés megyében. Nagyon örülnénk, ha felgyógyulása után ismét találkozna a békési olvasókkal. Milyen érzés közvetlenül látni, hogy az emberek fogékonyak a szépre? — Az író-olvasó találkozókról legjobb emlékem min_ dig az, ha nem vált két részre a terem: előadói üo* bogóra és nézőtérre, hanem olyan hangulat alakult ki, amikor egy-asztalnál ülő emberek beszélgetnek számukra kedves eseményről. Ilyen hangulat fogadott engem is Békés megye nagyon sok helységében, különösen a kisebb községekben, ahova — ha egészségem bírja — újra szívesen elmennék. — Életében sok fájdalmas élménye volt, amely verseiben tiszta lírává égett. Az alkotás önmagában nagyszerű dolog, de örömet okoz-e, ha fájdalomélményből születik a vers? — Az életem sajnos úgy alakult, hogy sok írásom ösztönzője-érlelője valamilyen egyéni tragédia volt. De szívesebben beszélek mások költészetéről. Például József Attiláról, Radnóti Miklósról; legnagyobb költeményeik olyan élményből születtek, amelyre a tragédia is túl kicsi sző. Kétségtelen, hogy a szomorúság, bánat a balsors-adta ihlet már sok remekművel ajándékozta meg a világot. De ez nem törvény ! Hiszen legalább ennyi remekmű fakadt az örömből! Ha volt is hajdanán olyan szemlélet, amely a költőt csak vi- lágfájdalommal telt, tragikus figurának képzelte, ideje lenne föltenni az új szemüveget, amely derűs embernek mutatja. Köztudomású, hogy a költő játékos alkat. Akkor is játszik, amikor halott hitveséről, vagy halott gyermekéről ír verset. De József Attila nem erre a fajta játékra, hanem az öröm okozta játékra gondolt, amikor ezt írta: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,/, jó szóval oktasd, játszani is engedd/ szép, komoly fiadat! — Mit jelent a költészet Zelk Zoltán számára? — A költészet nekem halálomig tartó sóvárgást és eiegedetleaséget jelent, mindig készülve annak a versnek a megírására, amelyet még nem írtam meg... A költő, ha őszinte, föltétien azt érzi, amit én, hogy még nem mod ta ki azt a szót, amit ki kell mondania. Bár annak a szónak a kimondására kevés egy élet. Mégi* azt mondom: ha újra születnék, ismét költő lennék. Andődy Tibor Esti dal Sa» Ervin muzsikainak itt az esték örömünket hogy meglesték arcod mását nem találom átkísér majd a balálon muzsikálnak itt az esték ilyen estéd de sok lesz még öreg házak furcsa utcák mért mosolyogsz csak ők tudják csak te tudod csak én tudom varázslatod mért hordozom Mihalik József
