Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

Dolgos esztendő után Többszőr interpellált Tanácskozott Csaknem 4800 tagja van me­gyénkben a Helyiipari és Vá­rosgazdasági Dolgozók Szakszer, vezetének. A szakszervezethez tartozók foglalkozását tekintve, igen vegyes az összetétel, mával a helyiipar több szakmájától: a ; textilipartól a faiparig terjed a 1 skála. Sőt, a tanácsi költségve- tési üzemek dolgozóinak szerve- : zeti idetartozásával az eredeti j összetétel még tovább bővült. Mindezt azért tartattam szük­ségesnek megjegyezni, hogy ha csak villanásként jelezzem, bi­zony nem könnyű a HVDSZ megyei bizottságának a mun­kája. Nevezetesen a különböző területeken működő alapszer­vezetek megfelelő irányítása és helyszíni segítése. S hogy mégis lehetséges, azt a pénteken megtartott megyei beszámoló küldöttértekezlet bi­zonyította. A tanácskozáson, amelyen Papp Ferenc elnökölt, részt vett Seprényi Sándor, a HVDSZ elnöke, dr. Sali Ferenc, a szakszervezet központi veze­tőségének titkára, dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára, dr. Dankó János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője és Csontos Sándor, a megyei ta­nács építési, közlekedési és .víz­ügyi osztályának helyettes ve­zetőié. Számvetés az 1972. évi munkáról a HVDSZ megyei küldöttértekezlete versennyel, a szocialista brigád. ! mozgalommal, a törzsgárda-tag_ Sággal és a jól dolgozók erköl- { esd és anyagi elismerésével”. j Növekvő gondoskodás a dolgosokról Nem kevésbé törődtek az újí­tómozgalommal, a munkásvéde­lemmel, a dolgozók élet. és munkakörülményeinek, a nők és a fiatalok helyzetének javí­tásával, valamint a szociális el­látás fejlesztésével. És tenni j kell még ezután is. Nem is ke- j veset ahhoz, hogy a még meg- ; oldásra váró gondok csökkenje­nek. A három legtöbb nőt fog­lalkoztató vállalatnál: Gyulán a kötőipari, Békéscsabán a szőrme- és kézműipari, vala- ! mint a Patyolat Vállalatnál je- j lenleg is igen nagy a zsúfolt- | ság, a költségvetési üzemeknél | pedig jóformán alig van vala­milyen szociális létesítmény. Lehetetlen mindarról — még vázlatosan is — ismertetést ad­ni, ami egy év teljes munká­ját jellemezte. A közelmúltban végrehajtott bérintézkedés en­nek egyik kiemelkedő állomása volt, mert hat ha'.yiipari vál­lalat dolgozói részesültek bér­rendezésben. A tapasztalatok szerint nemcsak a bérkoncep­ciók kialakítását, hanem a bér­rendezést is megnyugtatóan si­került megoldani. András, Bogár János és Pet- rovstid Pál. Csontos Sándor hangsúlyozta, hogy a költség- vetési üzemek legfőbb feladata a lakossági szolgáltatások to­vábbfejlesztése. Mostani hely­zetük nehézsége abból fakad, hogy eredeti rendeltetésüknél jóval többre vállalkoznak. Ezért helyeselhető a küldött- értekezletnek ag, áz álláspontja, hogy vizsgálják meg a költség- vetési üzemek és dolgozóinak helyzetét, s a jelentést és a ja­vaslatokat terjesszék a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. • Hasznos tanácsúikkal segítette a küldöttértekezletet a vitában felszólaló Seprényi Sándor, dr. Sali Ferenc és dr. Takács Lő­rinc. Mindenekelőtt elismerés­sel szóltak a HVDSZ megyei bizottságának, munkabizottsá­gainak és aktíváinak elmúlt évi tevékenységéről Mint mondták : a legfőbb felajdat ezután az alapszervezeti munka színvo­nalának növelése, a szakszerve­zeti demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása. Ezért még ha­tékonyabb politikai, agitációs és nevelőmunkára van szükség. A dolgos, eredményekben gazdag, ám a gondoktól sem mentes esztendő után erre» adot­tak és jók a feltételek. Sum­mázva ez volt a küldöttértekez­let útravalpja. Most már ismét a munkán, a tetteken a sor. Podina Péter A nagygyűlés elnökségének hátsó sorában ült. Katonához illő fegyelmezettséggel. Amikor az egyik felszólaló ar­ról beszélt, hogy Orosházán a következő négy évben mi- mindent kell megvalósítania a városi tanácsnak és természe­tesen a tanácstagoknak, önkén­telenül bólintott Bayer Ernő főtiszt. A gyűlés után leültünk néhány szóra, — Másodszor jelöltek alaku­latunk katonái az Orosházi Vá­rosi Tanács tagjának. Jólesik ez a bizalom annál is inkább, mivé' alapjában véve, nem va­gyok Békés megyei — mondja a csendes szavú Bayer Ernő. Majd arról beszél a dunántúli születésű katonatiszt, mennyire felelősségteljes megbízatás ta­nácstagnak lenni. — A 38-as választási kerü­letben annak ellenére, hogy a katonáik a választók, vannak gondok. Jellegükből adódóan ezek mégis mások, mint a pol- j gári életben. Elintézésük vi_ ! szont ugyanúgy fontos, mint a többi vá'asztók ügyének a ren­dezésé. Az elmúlt két évben főleg a sorkatonák lakásproblé­máival kellett a tanácshoz for­dulnom. Ez nem töltötte ki ta­nácstagi munkámat. A város többi polgárainak közösségi ba­jaival is foglalkoztam, mint a tanács igazgatási bizottságának tagja. , — Hányszor interpellált? I «**■«■!»#■♦»■ ■■■»•«!» »«••■S"* A HVDSZ megyei bizottságá­nak múlt évi tevékenységét 23 oldalas írásos jelentés összegez­te, melyet Szalay Istvánná me­gyei. titkár szóbeli beszámolóval egészített ki. így teljes össze­függésben bontakozott ki az a sokszínű munka, amelyet tavaly folytattak. Ezt mindenekelőtt azzal js elősegítették, hogy nagy gondot fordítottak a káderután­pótlás és a tisztségviselők szak­mai és politikai oktatására. Ta­valy közülük mintegy 270-en tanultak hosszabb-rövidebb ideig tartó tanfolyamon. Sokat sejtet a munkáról az is, bogy a beszámolási időszakban a megyei bizottság tíz ülésén huszonegy közérdekű napiren­det tárgyait meg, s a hozott határozatok végrehajtását nem­csak szervezte, hanem rendsze­resen ellenőrizte is. Természe­te, hogy eközben a megyei bi­zottság is. az alapszervezetek is elsőrendű feladatuknak tekin­tették a termelés, a szocialista mimkaverseny segítését és fej­lesztését. S hogy volt ennek ertelme, azt a számok igazolják. 1972-ben harminchat kollektíva versenyzett , a Szocialista Bri­gád cím elnyeréséért, amit ez . idáig már negyvennégy érdeu melt ki többször is. A megbe­csülést jelzi az is, hogy tavaly 137-en kapták meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, s hogy im­már 1600-ra gyarapodott a törzsgárda-tagok száma. Helyénvaló tehát az írásos 'jelentésnek a megállapítása: „...a vállalatoknál a társadalmi és gazdasági szervek jól fog­lalkoztak a szocialista munka­Számot adott a beszámoló ar- : rói is, ami igen becsülendő, ; hogy a vállalatok törekednek • dolgozóik lakáshelyzetének iaví_ : tására. Tavaly 32_en részesültek ; vállalati lakásépítési támoga- ! tásban, ami 811 ezer forintot : tett ki, A vállalatok ezenkívül ; gépek, szállítóeszközök és kü- jj lönböző szerszámok kölcsönzé- • sével is segítették lakást építő ! munkásaikat. Az sem közömbös, : hogy a HVDSZ megyei bizottsá- ; gához tartozó vállalatok a múlt : évben 732 ezer forintot fordí- ■ tottak részesedési alapjukból I szociális, kulturális és sportcél-' : ra, s hogy az üdülési lehetősé- ; geket is fejlesztették. Egyszóval: igyekeztek a sze_ ■ rény lehetőségeket minél job- ■ ban kihasználni. A költségvetési üzemek gondja Természetes, miként a beszá- : mólóban is, úgy a vitában is jj bőven terítékre kerültek a gon- jj dók és a feladatok A tizenkét : felszólaló közül a legtöbben a ■ tanácsi költségvetési üzemek ; helyzetéről beszéltek. És nem jj véletlenül. Azért, mert az itt : dolgozók jog- és érdekvédel- * mét igen nehéz ellátni, mivel jj kollektív szerződést nem köt- : hetnek. Emellett sok he’yütt : rendkívül gyenge a műszaki és ; a technikai felszereltség, szegé- : nyes a szociális ellátottság. ; Ilyen körülmények közepette, g mind nehezebb a szakmunkás- u tán pótlás is. Erről és más idŐL. szerű szakszervezeti feladatról beszélt Pősze József, Csiszár Lajos, Vlcskó Mihály, Kovács János, Kaposvári Jenő, Gál "Már akinek. De az biztos, hogy a tavasz nem tesz jót mindenkinek. Mindig tavasszal akartam itthagyni ezt a posz­tot. Mindig ilyenkor világoso­dik meg igazán, persze csak úgy éjféltájt, az első és máso­dik kör között, hogy milyen lek­vársűrű tavasszal a sötétség. Ehhez nem kell nagy ész. Most van az az éjszaka. Lan­gyos a levegő és rongyosak a homályos szélű felhők, mert a tavaszi széljárás rongyossá tépi' a felhőket. Ha eltakarják a holdat, a rét felől úgy támad a sötét, hogy még a macskák is kúszva közlekednek az alján. Csak a kutyák nem zavartat­ják magukat. Ahogy most ara­szolok. aztán meg-megállok, a sötét kerítésnél, a tücsök mel­lett hallom a neszeket. Kóbor­kutyák kaparnak a gödrökben, mennek a szimat után. Látni egyet se lehet. De hallani igen. • Ha az éjjeliőr megtanulja, ho- ! gyan neszeznek a kutyák. Ha : ezt nem tudja, vége. Akkor azt ; hiszi, hogy á tolvajok körül- ; fogták a gyárat és csak a jelre ; várnak, hogy meginduljon az ■ általános támadás. ; Az ilyen éjjeliőr aztán ha­* mar berezel. Nem bírja idegek- ! kel, egy-kettőre elinal, fellár- I mázza a rendészetet, a rendőr- : séget, a gyárvezetőt, még a : tűzoltóságot is, «kivonul az egész : apparat. Valami neszez. így van farka csüng. Az ilyen kutyának a szájából kétoldalt csurog a nyál. De így a sötétben ez már nem látható. Mintha nem is lennék, iszkol el a kerítéstől, a feje csüng, de szünet nélkül. Előkapom a stukkert. A kutya fordul egyet, mire kibiztosítok már hörög. Még meg is áll, beroggyan a hátsó lába. Ilyen állásból minden ku­tya támad. Van még köztünk öt méter, ha elvétem, megmar. Mint akiit a falkerítéshez szö­geztek, csak az ujjam játszik a ravaszon, hogy biztos legyen az érintkezés. Hörög, de most már mélyebben. Szóval támad. Úgy meglódul, hogy alig van időm meghúzni a stukkert. Félreug- rik és felvisít, mint öleskor a disznó, visszahempereg, de talp­ra ugrik. Eltaláltam, de csak a bordái közt, maradt benne erő, hogy újra induljon. Most kell megcélozni, de most már én tá­madok. A lövés pofán találja, ettől hanyatt esik, hempereg, vadul felém dobálja magát. Mindig a szája van hozzám legközelebb. A harmadik lövés után nyúlik csak el, de az élet még mindig benne van. Megvá­rom míg elcsitul. A veszett ku­tya a legszívósabb. Megtörlöm a stukkert, körbe­járom még egyszer a helyet, a zseblámpa fényét belemártom a sötétbe, rávilágítok. Bele nem rúgok. A Költészet Napja: Kortárs-est a csabai TIT-klubban József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük min­den esztendőben a Költészet Napját. Ez idén Békéscsabán, a Kortárs című folyóirat estje lesz az ünnep legjelesebb eseménye. 1973. ÁPRILIS S. Április 9-én este 7 órakor a TIT jj Értelmiségi Klubjában Szebe. jj rémyi Lehel, József Attila-díjag * író, Takács Imre József Attila- [ díjas költő és a folyóirat e díj- • jal az elmúlt napokban kitünte. ; tett felelős szerkesztője, Kovács ; Sándor Iván találkoznak az ol- jj vasókkal, irodai om bará tokkal. ! Mindhárman dedikálják is leg- « újabban megjelent és régebbi ; köteteiket, • ez. A kóbor kutyák tudnak ezen jóízűen nevetni. Nekitámaszkodom a kerítés­falnak. Mind kutyanesz ez. alig hallható, szaggatott, óvatos. A macskanesz más, az folyama­tos. Mintha kígyó csúszna a száraz fűben. Továbblépek, most mjár erő­sebb a zaj. Farkaskutya sompo­lyog előttem, még a sötétben is látótávolságra, feje lekonyul, Ma éjszaka még kétszer meg kell kerülnöm a gyárat. De egy lövés is elég ahhoz, hogy utána halálos csend legyen a környé­ken. Milyen könnyű csendet csinálni. A világosabb oldal sarkán, ahol a kerítés már a hosszú ut­ca lámpái felé vezet, megállók. Előre-hátra nézek, visszavilágí­tok a zseblámpával, magam sem tudom miért, nehezen: in­dulok tovább. Ilyenkor, iavasz­— Emlékezetem, szerint egy alkatommal, de tanácstag tár­saim azt állítják, hogy több­ször. Arra az egv bizonyos in­terpellációra azért emlékszem, mert a csecsemőtejjel volt kap­csolatos. Megkérdeztem, miért nincs Orosháza is ebben a szol­gáltatásban? Választóim kéré­sére tettem ezt, sajnos nehéz volt megmagyaráznom, hogy Orosháza, amelynek jelentős mezőgazdasági termelése van, miért nem lehet aközött a né­hány város között, amelyekben csecsemőtejet is árusítanak. A fekete bajuszos katonatiszt bejegyzéseire visszaemlékezve, arról is beszél, hogy a hozzáfor­dulók nagyobb részének sike­rült segítenie a gondjaiban. — Azt hiszem, érthető, ha a katonák elsősorban nem kom­munális ügyekben kérik a se­gítségemet, hanem egyéni ba­jaik orvoslásában, amelyek vi­szont nem szakíthatok el a kö­zösségi ügyektől. Arról szerényen hallgat Bayer főtiszt, hogy a katonák jelölt­jének szervezésében az alakulat az elmúlt évben több tízezer forint értékben végzett társa­dalmi munkát azért a városért, amelynek a tanácstagjelölt és választóinak nagy része sem szülöttje. De mindnyájan, a vá­lasztók és a jelölt magáénak vallja megyénknek ezt a váro­sát is. B. J. szál játszik a fény, ahogy ját­szanak a gondolatok, megkeve­rik az embert és idegesítik, nem hagyják lecsillapodni még ak­kor sem, ha már csillapodna. Elindulok, de hátra-hátranézek, mert úgy hallom, hogy a ve­szett kutya most lábra áll. És kit nem követtek már veszett kutyák? Valamivel el kellene takarni az éjszakát. De nem mindig ilyen ez az éj. Nem mindig ezt az arcát mu­tatja. Ha Nelli jön, mintha va­lami más áradna az éjszakából. Mintha valahonnan a föld alól valami fényt kapna, amelynek nincs is forrása. Ott formák a fények valahol az éjszaka üst­jében, csak nem lehet hozzá­juk férni. Azitán valaki jön és felszabadulnak, mintha nem is az az éjszaka volna, ami volt. Nem mindenki tudja így meg­váltani az éjszakát. Kelti tudja. Nem a cigarettával, a lecsókon- zerwel. a főtt kolbásszal, üveg sörrel. Ettől nem lesz más. Ezt délután is meg lehet vásárolni a KÖZÉRT-ben, a Vajda úrnál. Csakis attól, ahogy Nelli kezeli az árut. Pedig csak egyszerűen benyúl a szatyorba, aztán kirak­ja itt a puhafa asztalra, ami még koszos is, mert a portás is azon könyököl, de hiába, mert attól, ahogy ezt Nelli testi, megszelí­dül az éjszaka. így van ez. És ezért nem le­het tudni, hogy az ember mit kap az éjszakától. Sötétséget, veszettséget vagy fényt Osak az éjjeliőr tudja, akinek hol a fe­jét szorítja, hol a lábánál hever a sötét. Hol tolvajok ütik le, hol a szelíd fény, abból a bizo­nyos forrásból. De sajnos. Amíg sötét lesz, addig a veszettséget se lehet ki­irtani. Mégis legjobb lenne valami­vel letakarni az éjszakát. Ha volna egy nagy takaró, ami kö­rülérné a gyárat. Ilyent kellene ráborítani a városra, is, hogy alatta mindenki aludjon. A sö­tétség, úgy ahogy van, kiszen­vedne, az éjjeliőr meg csak pi­pázna. A takaró anyagát elhasznál­ják, Egyenruha is készül belőle. A gyerekeknek is marad valami, tFolytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents