Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-08 / 82. szám
Dolgos esztendő után Többszőr interpellált Tanácskozott Csaknem 4800 tagja van megyénkben a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszer, vezetének. A szakszervezethez tartozók foglalkozását tekintve, igen vegyes az összetétel, mával a helyiipar több szakmájától: a ; textilipartól a faiparig terjed a 1 skála. Sőt, a tanácsi költségve- tési üzemek dolgozóinak szerve- : zeti idetartozásával az eredeti j összetétel még tovább bővült. Mindezt azért tartattam szükségesnek megjegyezni, hogy ha csak villanásként jelezzem, bizony nem könnyű a HVDSZ megyei bizottságának a munkája. Nevezetesen a különböző területeken működő alapszervezetek megfelelő irányítása és helyszíni segítése. S hogy mégis lehetséges, azt a pénteken megtartott megyei beszámoló küldöttértekezlet bizonyította. A tanácskozáson, amelyen Papp Ferenc elnökölt, részt vett Seprényi Sándor, a HVDSZ elnöke, dr. Sali Ferenc, a szakszervezet központi vezetőségének titkára, dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára, dr. Dankó János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője és Csontos Sándor, a megyei tanács építési, közlekedési és .vízügyi osztályának helyettes vezetőié. Számvetés az 1972. évi munkáról a HVDSZ megyei küldöttértekezlete versennyel, a szocialista brigád. ! mozgalommal, a törzsgárda-tag_ Sággal és a jól dolgozók erköl- { esd és anyagi elismerésével”. j Növekvő gondoskodás a dolgosokról Nem kevésbé törődtek az újítómozgalommal, a munkásvédelemmel, a dolgozók élet. és munkakörülményeinek, a nők és a fiatalok helyzetének javításával, valamint a szociális ellátás fejlesztésével. És tenni j kell még ezután is. Nem is ke- j veset ahhoz, hogy a még meg- ; oldásra váró gondok csökkenjenek. A három legtöbb nőt foglalkoztató vállalatnál: Gyulán a kötőipari, Békéscsabán a szőrme- és kézműipari, vala- ! mint a Patyolat Vállalatnál je- j lenleg is igen nagy a zsúfolt- | ság, a költségvetési üzemeknél | pedig jóformán alig van valamilyen szociális létesítmény. Lehetetlen mindarról — még vázlatosan is — ismertetést adni, ami egy év teljes munkáját jellemezte. A közelmúltban végrehajtott bérintézkedés ennek egyik kiemelkedő állomása volt, mert hat ha'.yiipari vállalat dolgozói részesültek bérrendezésben. A tapasztalatok szerint nemcsak a bérkoncepciók kialakítását, hanem a bérrendezést is megnyugtatóan sikerült megoldani. András, Bogár János és Pet- rovstid Pál. Csontos Sándor hangsúlyozta, hogy a költség- vetési üzemek legfőbb feladata a lakossági szolgáltatások továbbfejlesztése. Mostani helyzetük nehézsége abból fakad, hogy eredeti rendeltetésüknél jóval többre vállalkoznak. Ezért helyeselhető a küldött- értekezletnek ag, áz álláspontja, hogy vizsgálják meg a költség- vetési üzemek és dolgozóinak helyzetét, s a jelentést és a javaslatokat terjesszék a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. • Hasznos tanácsúikkal segítette a küldöttértekezletet a vitában felszólaló Seprényi Sándor, dr. Sali Ferenc és dr. Takács Lőrinc. Mindenekelőtt elismeréssel szóltak a HVDSZ megyei bizottságának, munkabizottságainak és aktíváinak elmúlt évi tevékenységéről Mint mondták : a legfőbb felajdat ezután az alapszervezeti munka színvonalának növelése, a szakszervezeti demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása. Ezért még hatékonyabb politikai, agitációs és nevelőmunkára van szükség. A dolgos, eredményekben gazdag, ám a gondoktól sem mentes esztendő után erre» adottak és jók a feltételek. Summázva ez volt a küldöttértekezlet útravalpja. Most már ismét a munkán, a tetteken a sor. Podina Péter A nagygyűlés elnökségének hátsó sorában ült. Katonához illő fegyelmezettséggel. Amikor az egyik felszólaló arról beszélt, hogy Orosházán a következő négy évben mi- mindent kell megvalósítania a városi tanácsnak és természetesen a tanácstagoknak, önkéntelenül bólintott Bayer Ernő főtiszt. A gyűlés után leültünk néhány szóra, — Másodszor jelöltek alakulatunk katonái az Orosházi Városi Tanács tagjának. Jólesik ez a bizalom annál is inkább, mivé' alapjában véve, nem vagyok Békés megyei — mondja a csendes szavú Bayer Ernő. Majd arról beszél a dunántúli születésű katonatiszt, mennyire felelősségteljes megbízatás tanácstagnak lenni. — A 38-as választási kerületben annak ellenére, hogy a katonáik a választók, vannak gondok. Jellegükből adódóan ezek mégis mások, mint a pol- j gári életben. Elintézésük vi_ ! szont ugyanúgy fontos, mint a többi vá'asztók ügyének a rendezésé. Az elmúlt két évben főleg a sorkatonák lakásproblémáival kellett a tanácshoz fordulnom. Ez nem töltötte ki tanácstagi munkámat. A város többi polgárainak közösségi bajaival is foglalkoztam, mint a tanács igazgatási bizottságának tagja. , — Hányszor interpellált? I «**■«■!»#■♦»■ ■■■»•«!» »«••■S"* A HVDSZ megyei bizottságának múlt évi tevékenységét 23 oldalas írásos jelentés összegezte, melyet Szalay Istvánná megyei. titkár szóbeli beszámolóval egészített ki. így teljes összefüggésben bontakozott ki az a sokszínű munka, amelyet tavaly folytattak. Ezt mindenekelőtt azzal js elősegítették, hogy nagy gondot fordítottak a káderutánpótlás és a tisztségviselők szakmai és politikai oktatására. Tavaly közülük mintegy 270-en tanultak hosszabb-rövidebb ideig tartó tanfolyamon. Sokat sejtet a munkáról az is, bogy a beszámolási időszakban a megyei bizottság tíz ülésén huszonegy közérdekű napirendet tárgyait meg, s a hozott határozatok végrehajtását nemcsak szervezte, hanem rendszeresen ellenőrizte is. Természete, hogy eközben a megyei bizottság is. az alapszervezetek is elsőrendű feladatuknak tekintették a termelés, a szocialista mimkaverseny segítését és fejlesztését. S hogy volt ennek ertelme, azt a számok igazolják. 1972-ben harminchat kollektíva versenyzett , a Szocialista Brigád cím elnyeréséért, amit ez . idáig már negyvennégy érdeu melt ki többször is. A megbecsülést jelzi az is, hogy tavaly 137-en kapták meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, s hogy immár 1600-ra gyarapodott a törzsgárda-tagok száma. Helyénvaló tehát az írásos 'jelentésnek a megállapítása: „...a vállalatoknál a társadalmi és gazdasági szervek jól foglalkoztak a szocialista munkaSzámot adott a beszámoló ar- : rói is, ami igen becsülendő, ; hogy a vállalatok törekednek • dolgozóik lakáshelyzetének iaví_ : tására. Tavaly 32_en részesültek ; vállalati lakásépítési támoga- ! tásban, ami 811 ezer forintot : tett ki, A vállalatok ezenkívül ; gépek, szállítóeszközök és kü- jj lönböző szerszámok kölcsönzé- • sével is segítették lakást építő ! munkásaikat. Az sem közömbös, : hogy a HVDSZ megyei bizottsá- ; gához tartozó vállalatok a múlt : évben 732 ezer forintot fordí- ■ tottak részesedési alapjukból I szociális, kulturális és sportcél-' : ra, s hogy az üdülési lehetősé- ; geket is fejlesztették. Egyszóval: igyekeztek a sze_ ■ rény lehetőségeket minél job- ■ ban kihasználni. A költségvetési üzemek gondja Természetes, miként a beszá- : mólóban is, úgy a vitában is jj bőven terítékre kerültek a gon- jj dók és a feladatok A tizenkét : felszólaló közül a legtöbben a ■ tanácsi költségvetési üzemek ; helyzetéről beszéltek. És nem jj véletlenül. Azért, mert az itt : dolgozók jog- és érdekvédel- * mét igen nehéz ellátni, mivel jj kollektív szerződést nem köt- : hetnek. Emellett sok he’yütt : rendkívül gyenge a műszaki és ; a technikai felszereltség, szegé- : nyes a szociális ellátottság. ; Ilyen körülmények közepette, g mind nehezebb a szakmunkás- u tán pótlás is. Erről és más idŐL. szerű szakszervezeti feladatról beszélt Pősze József, Csiszár Lajos, Vlcskó Mihály, Kovács János, Kaposvári Jenő, Gál "Már akinek. De az biztos, hogy a tavasz nem tesz jót mindenkinek. Mindig tavasszal akartam itthagyni ezt a posztot. Mindig ilyenkor világosodik meg igazán, persze csak úgy éjféltájt, az első és második kör között, hogy milyen lekvársűrű tavasszal a sötétség. Ehhez nem kell nagy ész. Most van az az éjszaka. Langyos a levegő és rongyosak a homályos szélű felhők, mert a tavaszi széljárás rongyossá tépi' a felhőket. Ha eltakarják a holdat, a rét felől úgy támad a sötét, hogy még a macskák is kúszva közlekednek az alján. Csak a kutyák nem zavartatják magukat. Ahogy most araszolok. aztán meg-megállok, a sötét kerítésnél, a tücsök mellett hallom a neszeket. Kóborkutyák kaparnak a gödrökben, mennek a szimat után. Látni egyet se lehet. De hallani igen. • Ha az éjjeliőr megtanulja, ho- ! gyan neszeznek a kutyák. Ha : ezt nem tudja, vége. Akkor azt ; hiszi, hogy á tolvajok körül- ; fogták a gyárat és csak a jelre ; várnak, hogy meginduljon az ■ általános támadás. ; Az ilyen éjjeliőr aztán ha* mar berezel. Nem bírja idegek- ! kel, egy-kettőre elinal, fellár- I mázza a rendészetet, a rendőr- : séget, a gyárvezetőt, még a : tűzoltóságot is, «kivonul az egész : apparat. Valami neszez. így van farka csüng. Az ilyen kutyának a szájából kétoldalt csurog a nyál. De így a sötétben ez már nem látható. Mintha nem is lennék, iszkol el a kerítéstől, a feje csüng, de szünet nélkül. Előkapom a stukkert. A kutya fordul egyet, mire kibiztosítok már hörög. Még meg is áll, beroggyan a hátsó lába. Ilyen állásból minden kutya támad. Van még köztünk öt méter, ha elvétem, megmar. Mint akiit a falkerítéshez szögeztek, csak az ujjam játszik a ravaszon, hogy biztos legyen az érintkezés. Hörög, de most már mélyebben. Szóval támad. Úgy meglódul, hogy alig van időm meghúzni a stukkert. Félreug- rik és felvisít, mint öleskor a disznó, visszahempereg, de talpra ugrik. Eltaláltam, de csak a bordái közt, maradt benne erő, hogy újra induljon. Most kell megcélozni, de most már én támadok. A lövés pofán találja, ettől hanyatt esik, hempereg, vadul felém dobálja magát. Mindig a szája van hozzám legközelebb. A harmadik lövés után nyúlik csak el, de az élet még mindig benne van. Megvárom míg elcsitul. A veszett kutya a legszívósabb. Megtörlöm a stukkert, körbejárom még egyszer a helyet, a zseblámpa fényét belemártom a sötétbe, rávilágítok. Bele nem rúgok. A Költészet Napja: Kortárs-est a csabai TIT-klubban József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük minden esztendőben a Költészet Napját. Ez idén Békéscsabán, a Kortárs című folyóirat estje lesz az ünnep legjelesebb eseménye. 1973. ÁPRILIS S. Április 9-én este 7 órakor a TIT jj Értelmiségi Klubjában Szebe. jj rémyi Lehel, József Attila-díjag * író, Takács Imre József Attila- [ díjas költő és a folyóirat e díj- • jal az elmúlt napokban kitünte. ; tett felelős szerkesztője, Kovács ; Sándor Iván találkoznak az ol- jj vasókkal, irodai om bará tokkal. ! Mindhárman dedikálják is leg- « újabban megjelent és régebbi ; köteteiket, • ez. A kóbor kutyák tudnak ezen jóízűen nevetni. Nekitámaszkodom a kerítésfalnak. Mind kutyanesz ez. alig hallható, szaggatott, óvatos. A macskanesz más, az folyamatos. Mintha kígyó csúszna a száraz fűben. Továbblépek, most mjár erősebb a zaj. Farkaskutya sompolyog előttem, még a sötétben is látótávolságra, feje lekonyul, Ma éjszaka még kétszer meg kell kerülnöm a gyárat. De egy lövés is elég ahhoz, hogy utána halálos csend legyen a környéken. Milyen könnyű csendet csinálni. A világosabb oldal sarkán, ahol a kerítés már a hosszú utca lámpái felé vezet, megállók. Előre-hátra nézek, visszavilágítok a zseblámpával, magam sem tudom miért, nehezen: indulok tovább. Ilyenkor, iavasz— Emlékezetem, szerint egy alkatommal, de tanácstag társaim azt állítják, hogy többször. Arra az egv bizonyos interpellációra azért emlékszem, mert a csecsemőtejjel volt kapcsolatos. Megkérdeztem, miért nincs Orosháza is ebben a szolgáltatásban? Választóim kérésére tettem ezt, sajnos nehéz volt megmagyaráznom, hogy Orosháza, amelynek jelentős mezőgazdasági termelése van, miért nem lehet aközött a néhány város között, amelyekben csecsemőtejet is árusítanak. A fekete bajuszos katonatiszt bejegyzéseire visszaemlékezve, arról is beszél, hogy a hozzáfordulók nagyobb részének sikerült segítenie a gondjaiban. — Azt hiszem, érthető, ha a katonák elsősorban nem kommunális ügyekben kérik a segítségemet, hanem egyéni bajaik orvoslásában, amelyek viszont nem szakíthatok el a közösségi ügyektől. Arról szerényen hallgat Bayer főtiszt, hogy a katonák jelöltjének szervezésében az alakulat az elmúlt évben több tízezer forint értékben végzett társadalmi munkát azért a városért, amelynek a tanácstagjelölt és választóinak nagy része sem szülöttje. De mindnyájan, a választók és a jelölt magáénak vallja megyénknek ezt a városát is. B. J. szál játszik a fény, ahogy játszanak a gondolatok, megkeverik az embert és idegesítik, nem hagyják lecsillapodni még akkor sem, ha már csillapodna. Elindulok, de hátra-hátranézek, mert úgy hallom, hogy a veszett kutya most lábra áll. És kit nem követtek már veszett kutyák? Valamivel el kellene takarni az éjszakát. De nem mindig ilyen ez az éj. Nem mindig ezt az arcát mutatja. Ha Nelli jön, mintha valami más áradna az éjszakából. Mintha valahonnan a föld alól valami fényt kapna, amelynek nincs is forrása. Ott formák a fények valahol az éjszaka üstjében, csak nem lehet hozzájuk férni. Azitán valaki jön és felszabadulnak, mintha nem is az az éjszaka volna, ami volt. Nem mindenki tudja így megváltani az éjszakát. Kelti tudja. Nem a cigarettával, a lecsókon- zerwel. a főtt kolbásszal, üveg sörrel. Ettől nem lesz más. Ezt délután is meg lehet vásárolni a KÖZÉRT-ben, a Vajda úrnál. Csakis attól, ahogy Nelli kezeli az árut. Pedig csak egyszerűen benyúl a szatyorba, aztán kirakja itt a puhafa asztalra, ami még koszos is, mert a portás is azon könyököl, de hiába, mert attól, ahogy ezt Nelli testi, megszelídül az éjszaka. így van ez. És ezért nem lehet tudni, hogy az ember mit kap az éjszakától. Sötétséget, veszettséget vagy fényt Osak az éjjeliőr tudja, akinek hol a fejét szorítja, hol a lábánál hever a sötét. Hol tolvajok ütik le, hol a szelíd fény, abból a bizonyos forrásból. De sajnos. Amíg sötét lesz, addig a veszettséget se lehet kiirtani. Mégis legjobb lenne valamivel letakarni az éjszakát. Ha volna egy nagy takaró, ami körülérné a gyárat. Ilyent kellene ráborítani a városra, is, hogy alatta mindenki aludjon. A sötétség, úgy ahogy van, kiszenvedne, az éjjeliőr meg csak pipázna. A takaró anyagát elhasználják, Egyenruha is készül belőle. A gyerekeknek is marad valami, tFolytatjuk)