Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
r Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Más a munka ma már Sziszegve siklik a kasza Sikolt a búza. Földre omlik. A paraszt kiegyenesíti görbe hátát. Kezefejével törli le homlokáról az izzadtságot. Tenyerét tartja ellenzőül a napnak. Végigtekint a sárga tengerként ringó táblán. Sóhajt: de sök van még hátra.. Zizegnek a rozsdásodó, kard hosszúságú levelek. Recsegnek a rozsdásodó kukoricaszáraki A burok nehezen nyílik. Megfájdulnak az ujjak, míg szabaddá teszik a sárga csöveket. Törik a kukoricát. A kukoricatörés meg. töri a parasztot.. ; Kis zöld növénykék hajladoznak tömött sorokban a szélben. Fáradt arcú asszony mászik esi. ga lassúsággal a sorok körött. Csak a keze jár a szélnél sebesebben. Ha majd végzett az egyeléssel, meihet a kapáért. Addigra megint gyomos lesz a föld. A kapanyélre tapadó tenyerek pedig örökre kérgesek maradnak már..» kát a régi képeket az agy. Ma már emlékként őrzik ezeket a mozdulatokat a pihenni vágyó testek munkába keményült izh mai. Mert más a munka ma már... o Csárdaszálláson talán hét évszázad a,latt nem fordult akkorát a világ, mint most az utóbbi hét évben. A Petőfi Tsz idősebb tag_ jai előtt a fent leírt képek elevenen élnek még. Elz volt az életük. A7 izzadt bőr, a szélfútta arc, a kérges tenyér, a megmegroggyanó térd, a ropogó de. rék, a görbe hát. Még 1952-ben is, amikor a község három kis közös gazdasága megalakult. De még a negyedik alakulásakor. 1959-ben sem volt másképp. Sőt azokban az években is: 1982-ben meg 1965-ben, mikor a négy kisebből két nagyobb, majd a két r.a- gyebból egy nagy lett, legtöbbet úgy dolgoztak, azokkal a mozdu. latokkal, amelyeket apáiktól, nagyapáiktól örököltek. Vagyon helyett. Ma már emlékként őrzi azoo A csárdaszállási Petőfi Tsz előd-gazdaságaiban 21—25 féle növényt is termesztettek. Volt azok közt szudáni fű, szója, tök meg még ricinus is. Voltak is elegen ahhoz — míg ki nem öregedtek, — hogy egy-egy növényiéi eség kisebb-nagyobb vetésterületén puszta kezükkel meg a lovakkal elboldoguljanak. Az egyesített 2 700 hektáron azonban így már nehezen ment volna. Szerencsére ott volt a gépállomás. Azután úgy a 60-as években megvették az első ze- torokat ia A legszükségesebbeket. A gépállomások felszámolásával pedig lassan — nagyon lassan — kialakult a tgz saját gépparkja ia Ez a géppark azonban volt még annyira foghíjas, hogy túl nagy változásokat a munkák menetében nem hozhatott. A hozamok is alig-alig haladták meg a jobbára kézi munkával elért 1962-es termésátlagokat. Ekkor a búza még csak 13—14, a kukorica 31—32, a cukorrépa alig 200, a lucerna pedig 30 má. zsát ha termett hektáronként. Igaz műtrágya-hatóanyag sem jutott eleinte több 35 kilogrammnál egy-egy hektárnyi szántóföldre. Meg azután a szak. tudás sem tett ki többet a földművelő ember átlagos termelési tapasztalatánál, hiszen mindössze 13 technikusi és 12 szakmunkás dolgozott a közösben a kezdet kezdetén, felsőfokú végzettségű ember pedig egy sem. Nem csoda, ha 1965-ben a sző. ««msanHHaaasBBBüBaMMaaBaaBacMsmaraaaaaasi riát, a fasizmus utolsó menedék^ helyét veszi körül. Április 30-án 11.30-kor a har. coló egységek parancsot kapnak: tűz az összes fegyverfaitákból! Megszólalnak a nehézágyúk, az önjáró lövegek, a tankok ágyúi, a géppuskák és a géppisztolyok. Az ágyúk, amelyek a Volgától indultak el, hogy elérjenek idáig, pusztító tüzet zú_ dítanak mindenre és mindenkire. Ezek már a fasizmus vég- vonaglásának órái. Azután elhallgat a tüzérség és a harcosok elindulnak az utolsó rohamra... Május 1-én a 8. gárdahadsereg arcvonal-szakaszán német parlamenter jelentkezik és közli: Krebs tábornok, a szárazföldi haderők vezérkari főnöke kéri. adjanak lehetőséget számára, hogy tárgyalásokat kezdhessen a szovjet parancsnoksággal. Krebset Csujkov vezérezredes elé vezetik. Ma már ismeretes a Csujkov és Krebs között lezajlott párbeszéd. Akkor azonban csak röviden értesültünk Krebs jövetelének céliáról. Krebs közölte: Hitler halott és fegyverszünetet kért. hogy az új. Dönitz—Göbbels-féle kormány tagjai érintkezésbe léphessenek egymással. (Göbbe’s Berlinben volt. Dönitz pedig Flensburg mellett). Azt javasolta, tárgyaljanak arról, hogy a fegyverszünet alatt Hitler főhadiszállásának személyzete elhagyhassa a körülzárt Berlint. Csujkov azonban megmondta neki, hogy amint azt a szövetségesek már kijelentették, csak feltétel nélküli kapitulációról lehet szó. A helyzet megváltozott, de a feladat maradt a régi: fel kell kutatni Hitlert, akár élve, akár holtan. A birodalmi kancellárián Hitler és szűkebb környezete a birodalmi kancellária óvóhelyén tartózkodott. Az óvóhelynek több mint ötven helyisége volt, tulajdonképpen kis szo- bácskák. Nagy teljesítményű híradóközpont és konyha csatlakozott ehhez. Elehniszert bőségesen tartalékoltak. Az óvóhely mellett föld alatti garázs volt. Az óvóhelyet a birodalmi kancellária belső udvaráról és az előcsarnokból lehetett megközelíteni, ahonnan meglehetősen széles, de nem nagyon meredek lépcső vezetett, lefelé. Rögtön a lépcső végén egy hosz_ szú folyosó nyílt sok ajtóval. Ahhoz, hogy Hitler- óvóhelyéhez jussunk, még hosszú és bonyolult utat kellett megtenni. A belső kertből közvetlen bejárat is vezetett a Führer-bun kerbe, ahogyan azt az óvóhely lakói nevezték. A kétemeletes Führer-bunker sokkal nagyobb mélységben helyezkedett el, mint a birodalmi kancellária óvóhelye és a fölötte levő vasbeton-réteg is jóval erősebb volt. (Folytatjuk) vetkezet jövedelme, pontosabban a fogyasztásira és a felhalmozás, ra jutó rész még 8 millió forintnyi sem volt Ennyiből jóllakni több mint 400 embernek es családjaiknak, no meg még fejleszteni is a közöst, nagyon nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen. © A sokat emlegetett hét utóbbi év alatt a csárdaszállási tsz-ben a tagok munkadíjazására fordított összeg nem sokat emelkedett. Nem is csökkent. És nem is méltatlankodott senki, hiszen az egy tagra jutó átlagos részesedés igazán nem volt alacsony. Az elmúlt évben már elérte a 27 ezer forintot is. Egy napi munkáért a dolgozó tagok, — akik a 480-ból már csak 330-an vannak — 1972ben csaknem 120 forintot kap- j tak. Növekedett viszont évről évre, ami a tsz jövedelméből a részesedésre kiosztott forintokon felül maradt. Tavaly ez meghaladta az 5 és fél milliót. Gépek vásárlására, beruházásra fordítják majd. Hét-nyolc éve már, hogy rendszeresen ezt teszik. 1965 óta 11 millió forintot költöttek a hagyományos paraszti munkákat emlékké tevő gépekre. Ma már a 860 hektáron tenyésző búzát, a 250 hektáron diszlő rizst, a 320 hektáron termesztett kukoricát gépek vetik. gépek ápolják és a termésüket is gépek takarítják be. A lucernát gép vágja, gép sodorja rendre és gép rakodja a szállító járműre. Sorolni lehetne a bizonyítékait annak, mennyire más a munka ma már a csárdaszállási tsz-ben, mint akárcsak tíz évvel ezelőtt is. © A gépek a mezőgazdaságban sem csak helyettesítik az embert. Többet is bírnak az embernél. A csárdaszállási Petőfi Tsz gépesített ágazataiban a ho_ zamok a hagyományos művelési móddal elértekhez képest szinte megkétszereződtek. A búza tavaly 35 és fél, a kukorica 52. a lucerna 45 és fél, a cukorrépa pedig 260 mázsát adott hektáronként. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy az egy hektárra jutó műtrágyaadagok a hét évvel korábbinál az elmúlt évben már hatszorta voltak nagyobbak. Illetve az is, hogy időközben az elnök, az elnökhelyettes a főagronómus. a főállattenyésztő, a főkönyvelő, az üzemgazdász, az öntöző és növényvédő agronómus és három brigádvezető is felsőfokú szakképesítést szerzett, 21-en középfokú végzettséggel. 88-an pedig szakmunkásbizonyítvánnyal dolgoznak a közösben. Mindez pedig nem mond ellent annak, hanem éppen bizonyítja, hogy a munka, amely emberré tette az embert, amelyet május 1-én ünnepiünk más ma már, mint évekkel ezelőtt volt: egyre emberibb! Kővárj' E. Péter MÁJUSI ZÁSZLÓ s^L^fyolcvanhárom évvel ezelőtt, 1890. május elsején tar- f /K/ tóttá meg a világ proletariátusa első nagy harci (ß \ _seregszemléjét. Erről a nevezetes napról írta „A komm unista kiáltvány" akkori, új kiadásának bevezetőjében Engels: „És a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek. Bárcsak mellettem állna még Marx, hogy ezt a saját szemével láthatná.” E több mint nyolc évtized tükrében látható csak igazán, menynyire meglódult a történelem! Hiszen mi volt ez az Engels által olyan nagy lelkesedéssel köszöntött nap mindahhoz képest, amit ma tömegmegmozdulásban, történelemformáló erőben a világ munkássága és dolgozó tömegei mutatnak az egész világ tőkéseinek, földesurainak, elnyomóinak.... Az 1890-et követő évtizedekben mélyebb, visszavonhataila- nabb változások mentek végbe a földön, mint korábban századok alatt. A nemzetközi munkásosztály első májusa után nem egészen három évtizeddel győzött a munkáshatalom Oroszországban, s további harminc év múltán a szocializmus gyökeret eresztett az európai és az azsiai kontinens sok országában, s ma már tizennégy államot számlál a szocialista világ. Nagy nemzetközi ünnep május elseje, s egyben nemzeti ünnep is. Tulajdonképpen kezdettől fogva az volt, hiszen a munkásosztály — a nemzeti célok és érdekek leghatározottabb, legöntudatosabb képviselője — céljainak, törekvéseinek harci napja, seregszemléje volt. Különösen összeötvöződött május nemzetközi és nemzeti jellege 1945, a felszabadulás utáni első szabad május elseje óta. /M munkásosztály és pártja soha nem fukarkodott az ——■/m áldozatokkal, amikor hazánk, egész népünk érde- I /1 keiért kellett síkraszállnia. 1919-ben a fiatal Szov- jet-Oroszországgal szövetségben egy egész világ ellen indult harcba a munkáshatalomért, a független Magyarországért, s 1945 után ez a munkásosztály kész volt puszta kézzel, hörgő gyomorral munkához látni a kifosztott gyárakban és azóta is mindig a munka, az áldozat nehezét vállalni az ország, a nemzet közös ügyéért. Most, amikor a szocializmus teljes felépítésének nehéz feladatai állnak előttünk, amikor az MSZMP múlt év novemberi ülésén meghatározott célok teljesítéséért dolgozunk, újra elsősorban a munkásosztály erőfeszítéseire számíthatunk. A változott körülmények között tudásával, tettrekészségével, szilárd politikai állásfoglalásával viszi diadalra közös ügyünket, kovácsolja egységbe az egész társadalmat. Május elseje a munka ünnepe. A közös munkában, a nemzeti összefogásban, a szocializmus eszményei és céljai érdekében a felszabadulás óta eltelt csaknem három évtizedben a parasztság és az értelmiség felzárkózott a munkásosztály mellé. Így kovácsolódott a szocialista nemzeti egység, az a bázis, amelyre az új társadalom építhető. /~É/Í ®^us — a nemzetközi haladásnak, a békének is ün- iKi nepe. Az elmúlt év bizonyította, hogy a nemzetkö- K zi imperializmus erői és lehetőségei csökkentek, az internacionalizmus, a szolidaritás, az antiimpe rialista összefogás pedig — ha nehéz küzdelemben is de — teret nyert. A vietnami nép heroikus harcának győzelme, az amerikai imperializmus kényszerű távozása Vietnam földjéről önmagáért beszél. 1973. május 1-e hosszú évek, évtizedek után az első nemzetközi ünnepnap, amelyen a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaság földjén nem szólnak a fegyverek, nem robbannak a bombák és Vietnam déli részében is esély van a tartós béke létrejöttére. A realitások talaján állunk, nem kergetünk ábrándokat. Jól tudjuk, hogy a modern imperializmusnak még jelentős tartalékai vannak. Az elnyomás és agresszió erői a Közel-Keleten, de Délkelet-Ázsiában is igyekeznek tartani pozícióikat, sőt újabb kalandor offenzívval is próbálkoznak. Ezekkel a törekvésekkel a szocialista országok és a világ haladó erői május 1-én még határozottabban szegezik szembe a saját, egyre erősödő és terjedő irányvonalukat: a békés egymás mellett élés politikáját. A Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok határozott és egyértelmű politikát folytatnak a feszültség enyhítéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséért, olyan nemzetközi feltételek megteremtéséért, hogy er az irányvonal mindenütt a világon felülkerekedhessen. Európában ennek most különösen kedvezőek a feltételei, s a biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása újabb nagy előrelépés lehet ezen az úton. /È zzal a meggyőződéssel ünnepeljük az idei május el—J B sejét. hogy egységben barátainkkal és szövetsége- \__/seinkkel, összefogva minden, a haladásért és az imperial ista elnyomás elleni harcra kész erővel, itthon becsületesen helytállva a szocialista feladatok megvalósításában, híven teljesítjük nemzeti és nemzetközi kötelességeinket. Nemes János 3 1973. ÁPRILIS 3# A Békés megyei Tanácsi Építőipari Valialat felvételre keres Békéscsaba és a megye területén levő építkezéseire 8 fő villanyszerelőt.víz-gázszerelői fűtésszerelőt, minősített hegesztőt, kőműves szakmunkásokat, építőipari segédmunkásokat. jelpv-ow^ni lehet a vállala* központjában; \ Békéscsaba, Kétegyházi u. 1921/2. (Hűtőház mellett.) s
