Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-29 / 99. szám
Éljen a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak szolidaritása! Provokál a saigoni rezsim a fogolycseréknél Bien Hoa A saigoni fél szombaton a Bien Hoa-i repülőtéren újabb vitát provokált a nap folyamán szabadon bocsátandó polgári foglyok száméit illetően. A disputa miatt négyórás késedelmet szenvedett az akció le. bonyolítása és a tervezettnél ke. vesebb fogoly átadására került sor. Af AP hírügynökség szombation délben jelentette, hogy a saigoni hatóságok 400 fogoly helyett, akiket szombaton kel. lett volna átadniuk, csak 100 hazafit bocsátottak szabadon Loc Ninh-ben. Ezzel szemben a DIFK teljesítette szombatra vál. Iáit kötelességét: 63 saigoni pol_ gári foglyot, adott át a Thieu- rezsim hatóságainak. A két dél-vietnami fél megállapodása értelmében a polgári foglyok átadásának „első szaka, szában” a DIFK szabadon bocsátja az általa őrizetben tartott összes polgári személyeket (637 fő), a saigoni kormányzat pedig 750 foglyot enged szabadon. (UPI) Eredményes sztrájk Japánban Japán pénteken ízelítőt kapott az ország történetének legnagyobb méretű közlekedési sztrájkjából, A sztrájk, amelyen több mint hárommillió állami és magánalkalmazott vett részt, teljesen megbénította Japán kölekedé- sét és mintegy ötvenhárommillió embert érintett. A kormány és a magánvállalatok vezetői, amikor látták, hogy sem fenyegetésekkel, sem büntetésekkel nem tudják meghiúsítani a tavaszi béroffenzíva legnagyobb sztrájkját, az engedmények politikáját választották. Az állami és a magánalkalmazottak részére több mint tizenegyezer jenes béremelést ajánlottak fel, négyezer jennel többet, mint tavaly. (MTI) Losonczi Pál fogadta a kanadai parlamenti delegációt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton délelőtt a Parlament Nándorfehérvári termében fogadta a hazánkban — Murial Mcqueen Fergusson asszonynak, a szenátus elnökének vezetésével — hivatalos látogatáson tartózkodó kanadai delegációt, szenátorokat, képviselőket. Ott volt dr. Beresztóczy Miklós, a magyar országgyűlés alélnöke, valamint R. B. Edmonds, Kanada budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. (MTI) Jelentés a helsinki konzultációról Kilencven éves Elutazott hazánkból Ausztria Kommunista Pártjának pártmunkás- kliidSItségn Szombaton elutazott hazánkból Ausztria Kommunista Pártjának pártmunkás-küldöttsége, amely Franz Hagernak, a politikai bizottság tagjának vezetésével tanulmányozta a gazdaság- irányítást, az ár. és a bérrendszert, a dolgozók életkörülményeit, és más gazdaságpolitikai kérdéseket. A küldöttséget fogadta Nyers Rezső, a politikái: bizottság tagja, a Központi Bi- j zottság titkára. Ausztria Kommunista Pártjának delegációját a Keleti pályaudvaron Káplár József, a KB gazdaságpolitikai | osztályának osztályvezető-helyettese búcsúztatta. (MTI) Biztató jelek közepette fejezte be első rövid hetét az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő nagyköveti tanácskozás negyedik szakasza. Az első három nap vitái meg. indították a közeledést a napi rend talán legkényesebb pontján, s ezzel megteremtették a reális remény* a további sikeres előrehaladásra és az előkészületek belátható időn belüli befeje. zésére. A harmadik napirendi pont, a kulturális együttműködés témaköre nem a biztonsági értekezlet politikai magvát jelentő leglényegesebb kérdés. Hogy időközben mégis kritikus ponttá válhatott, amely a7 előkészítő konzultáció egész tervezett ütemét felborulással fenyegette, ennek oka a nyugati propagandában keresendő. Ez a propaganda a sajtóban és még felelő® államférfiak nyilatkozataiban is olyan mértéktelenül felnagyította ennek a témának a jelentőségét, olyan provokatív hangsúlyokat és jelszavakat függesztett, ehhez a ponthoz, hogy a biztonsági ér. tekezletet már-már egy új kom. munis ta ellenes kereszteshadjárat nagyszerű alkalmának igyekezett feltüntetni. Ez a hangulat- keltés és a NATO-országok álláspontját szélsőséges formában kifejező dán munkaokmány természetesen nagyon megnehezítette a nyugodt, tárgyszerű eszmecserét. A valódi párbeszédre való áttérést ezek után a Szovjetunió jól átgondolt, ésszerű kezdeményezése hozta meg. A szovjet küldöttség abból indult ki: a sok felelőtlen követelés és nyilatkozat helyett, először is a reális elvi alapot kell tisztázni ahhoz, hogy valóban érdemi vita bontakozhassék ki a napirendi pont kérdéseiről. Ezért az eddig benyújtott és elhangzott javaslatokból, állásfoglalásokból összegyűjtötte mindazokat az elemeket, amelyek általánosan elfogadható célokat és módszereket jelölnek meg az európai kulturális együttműködés számára. Megbízható értesü. lések szerint a szovjet kezdeményezés első nyugati vissz, hangja olyan általánosan kedvező volt, hogy a harmadik pont vonatkozásában valóságos áttörésről lehet beszélni. Minden nézeteltérés természe. tesen nem simulhatott el két nap alatt. A konzultáció azonban a jelek szerint túl van a probléma nehezén és a következő hetekben módszeresen halad, hát tovább az európai értekezlet minden nyitva maradt kérdésének megoldásában. (MTI) Kubai-lengyel barátsági gyűlés Pénteken Havanna egyik elővárosában kubai—lengyel barátsági gyűlést tartottak. A nagy tömegek részvételével lezajlott gyűlésen Dorticos kubai köztársasági elnök és Henryk Jab- lonski, a Lengyel Államtanács elnöke, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Kubában tartózkodó lengyel állami és pártküldöttség vezetője mondott beszédet. Dorticos hangsúlyozta, hogy Kuba a szocialista országok családjának elválaszthatatlan tagja. (MTI) ■aa«naaai Kilencvenedik születésnapját ünnepli a szovjet hadsereg legendás hőse, Bugyonnij marsall. (Telefotó—TASZSZ—MTI—KS) Közös nyilatkozatot adtak ki az afrikai államfők tanácskozásiról Huari Bumedien, az Algériai .forradalmi Tanács elnöke, Mik_ tar Ould Daddah, Mauritánia elnöke, Hamani Diori, a Niger Köztársaság e'nöke és Joussa Traeore Mali államfő közös nyilatkozatban ítélte el azt a katonai, gazdasági és pénzügyi segítséget, amelyet a nyugati országok nyújtanak a dél-afrikai fajgyűlölő rezsimeknek. Felhívták a világ közvéleményét, hogy energikusan lépjenek fel ez ellen a támogatás ellen. A’-géria, Mauritánia, a Niger Köztársaság és Mali elhatározta, hogy növeli az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmaknak nyújtott segítséget, minden erőfeszítést megtesz, hogy segítse az afrikai hazafiak igaz ügyének sikerét, meggyorsítsa a gyarmati rendszer és a fajgyűlölet igájában sínylődő afrikai területek felszabadítását. A tárgyalófelek kifejezték aggodalmukat a Földközi-tenger térségében fennálló fokozódó feszültség és a közel-keleti, válság kiéleződése miatt (MTI) Jarosláv Hasek*: Hogyan dolgozik a modern diplomafa Gyakran szó esett róla. hogy a diplomatáknak nincs eszük: Ezt az állítást tökéletesen megcáfolja azonban Tevepúpy Rudolf gróf valóban klasszikusnak mondható diplomácia tevékenysége. Volt esze neki, de még mennyi esze, mint az alábbiakból megállapítható. Tevepúpy Rudolf gróf ősrégi nemesi családból származott, amely az emberiséget a világ- történelem legdicsőbb idiótájával, Tevepúpy János úrral ajándékozta meg, aki kozmikus méretű hülyeségében könyvet írt arról, hogy a föld nem forog. Később osztrák nagykövet volt az orosz cári udvarnál, s amikor meghalt, az ottani történészek így írtak róla: szarnij bol- sij idiot vszeg» mira, ami magyarul annyit jelent: a világ- egyetem legnagyobb idiótája; Tevepúpy János úr fia volt Tevepúpy Károly, aki abban a rögeszmében szenvedett, hogy udvarhölgy lesz belőle. Hideg zuhanyokkal gyógyították, míg sikerült kiverni fejéből a dá- maságot. Egy fiúgyermeket hagyott maga után, Antal Józsefet, aki zsenge ifjúságában legurult a kastély lépcsőjéről, feje lágyára esett, koponyája behorpadt, aminek következménye később úgynevezett traumatikus neurózis lett. Nem is vitte többre tábornoknál: £z ő fia történetünk hőse, Tevepúpy Rudolf gróf. Amikor a kis Rudolf megszületett, a családi tanács úgy döntött, hogy Rudolfkából diplomata lesz, hogy új fényben csillogtassa meg a Tevepúpy nemzetség dicsőségét a monarchia külügyeinek elintézésében. A kis Rudolf erre mitsem szólt, csak bömbölve tiszta pelenkát kért. Ez volt egyébként első diplomáciai cselekedete. Később kiderült, hogy sokáig fog tartani, míg megtanul beszélni — nyolcéves koráig mindent „papának” hívott, csak a mellényt, a kávét és a levest nevezte „mamának”. Mihelyt betöltötte tizedik életévét, fejlődésében nagyszerű fordulat következett be. Lassan, de biztosan megkülönböztette a tárgyakat, s hála hat ház: tanítójának, tizenöt éves korában már idegen segítség nélkül le tudta írni a nevét, sőt, még el is tudta olvasni. A nagyszerű eredményen felbuzdulta család, további három friss házitanítót fogadott Rudolfka meilé, s a kilenctagú nevelőtestület mindent megtett, hogy az ifjú Tevepúpyt előkészítse az életre. Rudolf gróf huszonötéves koráig megtanulta valamennyi európai állam nevét, s harmincesztendő, korában már állami szolgálatba lépett, miután megtanult makaózni és rulettezni. A külügyminisztériumba osztották be, ott szokta tölteni a pihenés óráit az átvirrasztott éjszakák után. Egy szép napon a külügyminiszter a vállára veregetett, s közölte, hogy titkos küldetésben a szomszédos birodalom szék- és fővárosába kell utaznia. A titkos küldetés egy ákombákomokkal sűrűn telerótt ív papiros volt, valami szerződés tervezete, amelyet a két ország egy harmadik ellen kötne — ez a harmadik állam az utóbbi időben valami ágyúk miatt illetlenül eladósodott. Tevepúpy Rudolf gróf aktatáskájába tette a fontos diplomáciai okmányt, és halogatás nélkül elutazott a szomszédos országba. A székesfővárosba érve a pályaudvarról a szállodába hajtatott. Ekkor azonban különös hiányérzete támadt. Az aktatáskát tudniillik a vonatban felejtette. De a világ minden kincséért nem jutott eszébe, hogy tulajdonképpen mit is veszített él, mi hiányzik, s a szállodába érve hiába erőlködött nem tudott rájönni, miért jött ide, mi keresnivalója van ebben a vadidegen városban. Telefonon felhívta a szálloda
