Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-26 / 96. szám

Á fák a nap felé néznek Kivit a kis motorfűrész és a kivágott, nyurga nyárfa méltó­ságteljes lassúsággal dó1 a puha avarra. Arrébb csattog a fejsze, és a nyárfatörzsek hófehéren villannak elő a levágott kéreg alól. Hatalmas rakásba kerül­nek, innen a telepre, majd va­gonokba és végül egy olasz vá­rosba, ahol papírnak dolgozzák lel. Az emberek hallgatagok, csen. desek, mint az erdő. Szélfútta, napbamította munkások. Szó nélkül dolgoznak, ismerik egy­más minden gondolatát, kimon­dott szavak nélkül. Hiszen több mint egy évtizede dolgoznak együtt. A nap a fák fölé kerül. Dél van. Egy kis napsütötte tisztá­son pillanatok alatt tűz lobog, előkerül a táskából a szalonna, a ko’bász. Tizenhat szikár, ke- ményizmú ember üli körül a pattogó rőzselángot. Ez a Pongrácz-brigád. A brigád 1981-ben a'akult meg, mint komplex fakitermelő munkacsapat. Akkor hetem fog­tak össze, hogy eleget tegyenek a szocialista szerződésben fog- lalt vállalásoknak és megsze­rezzék a megtisztelő Szocialista Brieád címet. Már az első év sikeres volt. Erről tanúskodik a brigádnapló bejegyzése, amely 1962. decem­ber 31-én keit: „Pongrácz János munkacsapa­ta az erdészeti tervteljesítós so, rán elért jó eredményükért, ki- eme’kedő szorgalmukkal elnyer­ték a Szocialista Brigád címet”. Hasonló elismerő sorok kerül­tek ezután minden évben a bri­gádnaplóba. 1963-ban például 125 százalékra teljesítették ter­vüket. A brigád életében jelentős év volt az elmúlt év, amikor egye­sültek az ugyancsak 1961-ben alakult LovaS-brigáddal. Ekkor a létszámuk már 17-re eme1 ke. dett. Közben sorrendben az idén tizenkettedszerre érték el a Szó, Cialista Brigád címet és olyan emberek hírében állanak, hogy a szóbeszéd szerint hacsak min, dennap megjelennek munkahe, lyükön a törökerdői kerület, ben, már biztosítva van szá­mukra a szocialista cím. ' Per­sze ez çsak amolyan tréfálkozó, csipkelődő megjegyzés, hiszen a brigád évente 1100 hektáros te­rületen tevékenykedik. Komp­lex brigádnak hívják őket, s ez azt jelenti, hogy jóformán min­den erdészeti munkához kitű­nően értenek. Nemcsak favágás­ból áll a munkájuk, hiszen, ha csak ez ’enne, már rég nem lenne Törökerdő. Munkakö­rükhöz tartozik erdőtelepí­tés. erdőfelújítás, faanyag- szállítás és vadászati be­rendezések építése, A komplex fakitermelést is ez a brigád ve­zette be elsőként Békés megyé, ben 1065-ben. Ez pedig azt je­lenti, hogy évente 3 és fél ezer köbméter fát termelnek ki, il­letve szállítanak el, 120 hektá­ron végeznek erdőtisztítást, 50 hektáron pedig új erdőtelepí­tést. A brigád legidősebb tagja, az 52 éves Barta Gábor, a leg- fiatalabbja pedig a 21 éves Gás­pár János. Az itt ura'kodó kol­lektív szellemről csak annyit, hogy a brigád tagjainak 70 szá­zaléka új családi házat épített az elmúlt években, s ezek épí­tésében a brigád valamennyi tagja részt vett — természete­sen társadalmi munkában. A munkamorálra jellemző, hogy az alapító tagok valamennyien megkapták az „Üzem Kiváló Dolgozója” kitüntetést, s mióta egyesültek a Lovas-brigáddal, most már összesen 13 tagnak van meg ez a kitüntető e'isme- rése. Valamennyien elvégezték a 8. osztályt, rendszeres szak­mai képzésben vesznek részt és közülük négyen már megszerez­ték a szakmunkás-bizonyítványt. A brigád 1971-ben elnyerte a Gazda?'4« Kiváló Brigádja cí­met, elsőként a Dél-Alföldi Er­dő. és Fafeldolgozó Állami Gaz­daságnál. Amíg mindezeket megtudtuk, véget ért az ebédidő, ■Újra fel6ivít a motorfűrész, egymás után dőlnek ki a fák, hogy papír legyen belő’ük és hogy átadják helyüket a fiatal facsemetéknek. Összehívták a Körösök Vidéke Tsz-ek Szövetségének küldöttközgyűlését Javuló eredménnyel gazdálkodnak a termelőszövetkezetek Kedvező terméseredményekről adnak számot április 27-én Bé­késcsabán a Körösök Vidéke Tsz^ek Területi Szövetségének küldöttközgyűlésén. Az 1972. évi gazdálkodás elemzése szere, pel naparenden. Az előterjesz­tésből megállapítható, hogy ja­vuló eredménnyel gazdálkod­nak a Körösök térségében mű­ködő tsz ek, amit b, mutat, hogy a búza és a kukorica át­lagtermése a megyei átlagnál ezen a területen kedvezőbb ütemben növeltedet! Búzából hektáronként 2.7, kukoricából pedig 6,6 mázsával nőttek a hozamok. Ez a megyei átlagtermés nö­vekedésénél kedvezőbb. Az ál­lattenyésztésben is javultak az eredmények. Ezek súlyát növe­li: a megye szarvasmarha­állományának 64 százalékát, sertésállományának pedig 53 százalékát e szövetségbe tömö­rült közös gazdaságokban gon­dozzák. A gazdálkodásban fokozódott az ipari eredetű anyagok fel­használása. Búzából mindössze öt tsz-ben Termeszt e tek hektá­ronként 20 mázsánál kevesebb termést. A felhasznált műtrágya- hatóanyag ezekben a gazdasá­gokban mindössze 77 kiló. Het­venegy tsz-ben húsz és har­mincöt mérten felüli termést értek et Tizenöt olyan közös gazdasá'mt tartanak nyilván, ahol a kenyérgabona hektáron­ként 3,v mázsa "rietti termést hoz. Itt a műtrágyahatóanyag­felhasználás 225 kiló hektárom ként. A szarvasmarhatenyésatéSi kormányprog'ammal kapcsolatos intézkedések nyomán a tehén- létszám 1971-hez képest 1972- ben 3,7 százalékkal több. Az egy tehénre jutó tejtermelés Ï00 literrel haladja meg az J971. évit Csupán az elmúlt eszten­dőben, 5 550 új kocaféróhellyel és évi 100 ezer feletti nízó kibo­csátással bővült a sertéste­nyésztés lehetősége. Javult a munka termelékeny­sége is. A száz forint részese­désre jutó halmozatlan termelé­si érték az 1971, évi 297 forint­ról 379 forintra gyarapodott. Az egy hektár termőterületre jutó halmozatlan termelési érték 14 ezer 264 forint, s ez 3 080 fo­rinttal több. mint 1971-ben volt. A bruttó jövedelem alakulása — ugyancsak egy hektárra szá­molva —■ csaknem megegyezik az 1971. évi adattal, Hasonlóan a nettó jövedelem is. Eszperantó élménybeszámoló Gyulán, az ifjúsági házban működő eszperantó klub tagjai­nak legközelebb májusban tart előadást Farkas Éva, aki élmény­beszámolót tart a londoni esz­perantó világkongresszusról. (•»■■•■■»■■■■■»•«■■•■•■■■■■•••■■■■«•■•■»■■■■••■■■■•■Ir». : A magyar nyelv hetén: a Előadások a megszólításról, a beszédről, j az irodalmi nyelvről A megye hat városában, ! községében hat előadás lesz ma, április 26-án a magyar nyelv hete eseménysorozatá­nak keretében. Este fél hatkor i TIT gyulai természettudo­mányi előadótermében és es­te hétkor a békéscsabai ér­telmiségi klubban Éder Zol­tán Köszönés, megszólítás — tegezés, magázás címen tart 4 BÍKCS umt. 1973. ÁPRILIS 36 előadást. Dr. Lengyel Dénes délután háromtól a beszéd va­rázsával ismerteti meg a Szarvasi Óvónőképző Intézet hallgatóságát. Délután három­kor kezdődik a dévaványai művelődési házban B. Major János előadása a köznyelv és az irodalmi nyelv egymásra hatásáról. Ugyanez lesz a té­mája két orosházi előadás­nak: délután háromkor a mű­velődési központban dr. Tóth Béla, este hatkor a rákóczi- telepi könyvtárban Beck Zol­tán beszélnek erről az érdek­lődőknek. : 30. Visszafelé elvezettek a rövid utca fényei. Ennyi jut egy éjje­liőrnek. Éjfél elmúlt, mire a gyárkeritéstől újra körülnézek a tájon. De semmi nem maradt, még az a gyenge szél is elcsen­desedett, ami kivitt ma a kiser­dőhöz. A hosszú utcán már sötétek az ablakok. A Richter úrnak már nyoma sincs. Slezákné pacsuli­jának szagát is elvitte már a környékről egy gyenge kis szellő. A Vajda úr is horkol már, de azt itt a portásfülke előtt nem hallani, Az Erdélyi urat lerak­ta már a családja, mielőtt még valami semmiségért földhöz vág­ja a kalapját és rátapos. Csen­desen behúzták rá az ajtót. A műszakok jönnek és men­nek. a gyárudvaron annyi a vál­tozás, hogy nagytakarítást ren­deztek. Elszállították a rozsdás gépeket, évekig napon, esőn áll­tak, most valamelyik ócskavas­telepen kötöttek ki. Teherautóra rakták a faanyagot, gerendákat. Egy este, mire bejöttem, csak a helyük marad ott. A kutyás Elzát kórházba vit­ték. Azt mondják, idegosztályra került. A portásfülkéből most végig­látni azon a hosszú úton, ahol a faanyag volt. Éjszaka, ha vi­lágit a hold, hosszú, fényes folyo­só vezet egészen hátra a rak­tárig. A fal mellett figyelem az éjszakai árnyékokat, mikor moz­dul meg valami. Az éjszakák hűvösek, de leg­alább tiszta a levegő. Mielőtt indulnék, hogy körbejárjam a gyárkerítést, végignézek a sza­badon maradt hosszú úton. Ke­rítésen belül is történhet valami, bár az ember hajlamos azt hin­ni, ha kívül minden rendben, akkor benn is nyugalom van. Negyedórája, hogy a műszak elvonult, annyi sincs. Mostaná­ban hagyom, hogy elvonuljon. Nem állok a portásfülke előtt, kPse nézek az ablakon. Nincs mit mondani egymásnak- Ma is csak a végét figyelem az elvo- nulóknak. Van, aki most is rá­ér, nem sürgeti az éjszaka. Kö­rülbelül sejtem mire megy a játék, ki miért siet, miért ma­rad le. Akik hátul jönnek, min­dig tudják, miért engedik előre a többieket. Még az utcán is úgy tesznek, hogy meg-megáll- nak, szétnéznek, mint aki el­vétette az irányt és most kere­si, hogyan is lehetne kikerülni ebből a helyzetből. Van olyan is, aki rágyújt, tenyerével védi a gyufa lángját, az is időt hagy, hogy haladjanak a többiek. Az­tán az utolsó is eltűnik, az utca elcsendesül, csak a járókelők maradnak. A Nelli ma az utolsók közt ment el a gyárból. Behúzta a nyakét a kardigángallér mögé, Úgy pislogott a portásfülkére, A villany nem égett, nem láthatta, hogy ott állok a portásfülke kö­zepén. De én láttam őt. Ismerem az arcát és most pont olyan volt, mint amikor va­lami nem tetszik neki. Talán az, hogy engem nem látott ott a portásfülkében. Még az utcán is megállt, előre-hátra tekintett, jól láttam, azt várta, hátha valahol feltűnök s kerítés mellett. Pedig tudta ő nagyon is jól, hogy tíz órakor még nem kerülöm a gyá­rat. Minek az. Utána már csak a Bokor úr, a művezető ballagott, hozta a kulcsot a nagy vaskarikán. Ó zárja a műhelyajtót. Minthogy minden ügyet le kell zárni egy­szer. Messzebb haladva megállt, tenyerével védve a gyufa láng­ját, rágyújtott, olyan mozdulat­tal, hogy most valamitől meg­szabadult, valaminek utána van. Akár a többiek. Mikor a meg­állóhoz ért, hogy várja a villa­most. az utca már üres volt, mert közben az autók is kisza­ladtak onnan és eltűntek, mint az ürgék, a könnyező utcák lyukain át a semmibe. És akkor valahogy úgy tűnt, hogy minden kiszaladt az ut­cából, kiszaladtak- a házak és a villanyoszlopok, az üzletek cégérei és kiszaladtak a fák és minden fény a levegővel együtt és csak a portásfülke állt ott egyedül, mintha valaki azért rakta volna oda, hogy a világ végén őrséget álljon, hát­ha mégis kedve támad valaki­nek, hogy visszajöjjön és új­ra kezdje az egészet. A Nelli visszajött. — Csak visszanéztem — mondja. — Látom. — Azt hittem, felmondtak.. — Az lehet Bemegy a portásfülkébe, fel­gyújtja a villanyt, leül a prices szélére. Mintha semmi sem tör­tént volna, körülnéz, hogy ne­ki itt mit is kell rendbe hoz­nia. Fújja a füstöt. A füst vastagon, zavaros csíkokban hú­zódik kifelé. Mintha neki nyi­tottak volna ajtót. — Vársz valakit? — kérde­zi. — Kit várnék, — Hát a mucusok közül. Akik olyan szépen tudnak ide­köszönni. — Nem köszön ide senki. — Nem? — nevet. De ahogy nevet, abban nincs semmi meg­bánás. Olyan gondtalanul, mint­ha semmi sem történt volna. Rámnéz. — Indulnod kell? , — Van idő — mondtam. Rá­nézek az órára. Tudja 6 na­gyon jól, hogy van idő­(Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents