Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-21 / 93. szám
(Folytatás ttz 1. oldalról) Kedves Elvtársnők! Elvtársak! Tisztelt Ünneplő Közönség l Megindítóan szép és örömtefi ünnepnapra jöttünk most össze — kezdte bevezetőül Fehér Lajos elvtárs. Békés nagyközséget a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 16/1972. határozata alapján — a tanacsválasztások napjával _1 973. április 15-ével várossá nyilvánítottá. Ez alkalomból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népiköztársaság kormánya nevében szeretettel és nagy tisz- tisztelettel köszöntőm Önöket, Békés város lakóit, szorgos’ kezű dolgozóit! Több évszázados jussát nyerte el ma a város. Viszontagságos történelme^ mostoha sorsa, de leginkább haladó mivolta miatt többször megfosztották Békést a városi rangtól. S most ugyanezért megérdemelten kapja vissza: szocialista társadalmi rendszerünk véglegesen adományozta - az Önök példamutatóan fejlődő lakóhelyének a városi címet! Békés, a Kettős-Körös vidékének történelmi központja. amelytől nevét az egész megye és a járás is kapta. A békési embereiknek mindig város volt és maradt ez a település; a környező községekből, tanyákról, a „városba” indultak az emberek. A helyi közigazgatás épülete számukra a „városháza1 volt, s az ma is. A városkép egyre kifejezőbben bizonyítja a városi rangot: kialakuló tötete» új lakótömbjei, korszerű áruházai, üzletei a település egesz arculatát átformálják. Ez az ősi település évezredek viharában kiállta az idők prédáját. Már az Árpádok korában felemelkedett a vármegye legelső helységei közé. 1405-ben, Zsigmond korában Békést mint várost emlegetik. Hunyadi János kormányzósága idején büszkén nevezte magát „civitas”-nak (azaz: városnak), lakosait pedig polgároknak. Békés sok viharos történelmi eseménynek volt tanúja és haladó szellemű részese. 1514-ben ,a Pestről lefelé vonuló Dózsa, Cegléden és Mezőtúron át- jövet, Békés mellett is tábort ütött.” A békésszentandrási parasztfelkelés elítélt lázadói között 35 békési ember volt. Rákóczi alatt kuruc város — pecsétjének felirata („Nemes Bi- kis városa petseü”) ma is írásos emléke ennek a kornak —, de aztán ismét elvész a rang. Csak az 1848-as törvények értelmében lesz város megint, 2 ezer honvédet állít csatasorba — majd újra város lesz 1919- ben, a Forradalmi Kormányzó- tanács 2/1919-es rendeletével. Forradalmi hagyományainkhoz híven megőrizzük az első proletárhatalom békési harcosainak emlékét: őri Sándor, Horváth Sándor, Baukó Mátyás, Petrucz Traján, Grefor József a helyi direktórium tagjaiként szervezték és irányították akkor a város életét. A Horthy-rendszer sötét éveiben a földért vívott harccal, 1935-ben a híres arató-sztrájkkal hallatta szavát a békési agrárszocialista mozgalom. „Inkább munka nélkül fogunk koplalni, mint éhbéré'rt dolgozni” — mondták Péter-Pál napján a munkát beszüntető aratók. Olyan körülmények között, amilkor a kubikusok százával mentek el innen más vidékre, hogy munkát vállaljanak. Az ínségmunkán pedig napi 80 fillért fizettek, s örülhettek azok, akik ehhez is hozzájutottak. De a Viharsarok, köztük Békés agrárproletárjai a legnagyobb nyomorban sem hagyták kialudni az osztálybare füzét. 1944 őszén, a felszabadulás napjaiban a Tízek Tanácsa állt a város élére K. L. Szabó Gábor, az egykori polgárháború veterán elnöklete alatt. Altkor végre eldőlt itt is az ezredéves per: a párt Jantyik Mihályt és Kürti Lászlót bízta meg a földosztás irányításával. 1078 nincstelen földmunkás lett újgazda 10 569 katasztrális holdon. Az Ideiglenes Nemzeti KorÜnnepi nagygyűlés Békésen Fehér Lajos elvtárs beszéde mány Nemzetgyűlésében már ott voltak Békés képviselői: Sóstarics Lajos, B. Szabó István és Vári András. Két utóbbi elvtársunknak, akik ma is itt élnek közöttünk, jó egészséget, hosszú boldog életet kívánunk! Békés kultúrtörténetét a város több neves szülötte vagy ide származott személyiség gazdagította. Itt vetette meg a gimnázium alapjait 1552-ben Szegedi Kiss István. A jeles tanintézet, amely azóta is fennáll, az ő nevét viseli. A város szülötte Jantyik Mátyás festőművész. Egyik alkotása ma is az Országház dísze. Berényből jövet átutazott itt Petőfi Sándor. Kétszer is vendégeskedett a városiban Arany János, mely alkalmakkor az iskolások kórusa köszöntötte koszorús költőnket. Évtizedekig képviselője volt a városnak Irányi Dániel, a márciusi ifjak egyike. Merész tett volt, hogy Békés 1889- ben választotta díszpolgárává Kossuth Lajost, a turini remetét. Dolgozott itt asztalosinas korában Munkácsy Mihály, keze munkáját egy kapu őrzi ma is, az egykori Zug utcában. Utolsó éveit a városban élte Karacs Teréz, neves közíró, a nőmozgalom egyik apostola. A város szülötte Durkó László egyetemi tanár, Végh József neves nyelvész, akinek fivérében ma a népfront helyi szervezetének elnökét tisztelhetjük. Tiszáéit Ünneplő Közönség! Történelmünk és haladó hagyományaink szép példáin lelkesülve örömmel és jogos büszkeséggel ünnepelhetjük Békés városban ezt a napot. Tisztelettel adózunk a békési emberek harcos múltjának és becsületes munkájának ! Az odaadó áldozatkészségnek és a szülőföld, a táj iránti szeretetnek —, mert ezek Békés város fundamentumai. Féja Géza, a neves falukutató egykori szavaival élve „ez a porba burkolt óriási faluváros” napjainkra már a múltté, nem mostoha- gyermeke az országnak. Mái ő is megállapította, hogy a parasztság sehol sem képviselt akkora föltorekvő szándékot, s erőt, mint Békésben. „A békési magyarság szociális tudata —■ írta Féja Géza — a parasztság élén járt mindig. Békés nem egyezkedésekbe, félmegoldásokra hanem történelmi fordulatra vágyott örökké. Tehát a legnagyobb magyar történelmi szándékot képviselte, mert ezt a népet ma már valóban csak egy teljes történelmi fordulattal lehetséges igazi életre serkenteni.” , S ez a történelmi fordulat bekövetkezett: a földmunkásmozgalmak harcában edzett, a tengernyi nélkülözést, sanyargatást átélt nép a felszabaduláskor maga vette kézbe sorsa intézését. Ünnepeljünk tehát, híven a város nagy múltú hagyományaihoz! Ünnepeljünk úgy, hogy miköz- ben a város múltját idézzük, egyúttal előre tekintünk! Számba vesszük eredményeinket es kijelöljük tennivalóinkat. Így tehetjük leginkább teljessé a várossá nyilvánítás napját! Kedves Barátaim! Vasárnap rendben, jó politikai légkörben lezajlottak a tanácsválasztások. Előtte a jelölő- és a választási gyűléseken _ országosan — csaknem hárommillió állampolgár vett részt. Mindenütt az adott község, város, megye helyzete, fejlődésének lehetősége volt napirenden. A választópolgárok nagy felelősséggel, a közügyek iránti elkötelezettség érzésevei hallatták szavukat, majd adták szavazatukat a népfront jelöltjeire, s megválasztottak 67 F ehér Lajos elvtárs a« ünnepi beszédét mondja. ezer tanácstagot. A tanácsvá- iasztás — amely belpolitikai életünk kiemelkedő eseménye volt — eredményesen zárult. A választások eredménye bizonyítja, hogy az ország népe helyesli, támogatja politikánkat. Igenli a szocialista építés további, még határozottabb és következetesebb folytatását, a párt X. kongresszusán meghatározott célkitűzések valóra váltását. Békés népe új tanácsot választott és ennek a testületnek mostantól még nagyobb felelősséggel kell munkálkodnia hazánk legfiatalabb városa javára, polgárainak boldogulása érdekében! Ezért engedjék meg. elvtár- sak, hogy a megtisztelő megbízatásnak eleget téve, városavató ünnepünkön részletesebben foglalkozzak néhány közös dolgunkkal. Mint önök is tudják, az utóbbi évtizedekben a városiasodás folyamata egyre inkább érzékelhető hazánkban: e téren nagyon sok minden történik, nagy a fejlődés! A társadalmi, gazdasági és a műszaki fejlődés, a népesedés és más tényezőik következtében településhálózatunk és az egyes települések szerkezetének átalakulása felgyorsult Ez a jelenség szinte az ország minden tájegységére, megyéjére jellemző. A városokba tömörülő népesség száma fokozatosan emelkedik. A statisztikai adatok szerint 1949-ben az ország népességének 37,9 százaléka élt városokban, 1960-ban már 41,2 százaléka, 1970-ben pedig 44,5 százaléka. A távlati terveknek megfelelően az ezredfordulón az ország lakosságának 65—67 százaléka lesz majd városlakó. Nagyjában, egészében hasonló ütemű fejlődés remélhető Békés megyében is. S akkorra, 2000 körül — településfejlesztési elképzeléseink alapján —, a mai városi rangú települések száma 81—röl 126-ra emelkedik. E figyelemre méltó adatok láttán levonhatunk néhány olyan következtetést, amely or- szágépítö munkánk közepette ilyen ünnepi alkalomra kívánkozik. Hazánkban az elmúlt 20—25 esztendőben a népgazdaság térbeli szerkezetében is mélyreható változások történtek. Az ipari termelés gyors növekedésével együtt gyarapodtak az ipari munkahelyek. Két, két és fél évtized alatt Magyarországon másfél millióval emelkedett az ipari keresők száma! Ennek a folyamatnak az első időszakban az volt a jellemzője, hogy az ipari termelőerők inkább az ország fővárosában és az iparilag korábban is fejlettebb megyékben tömörültek (például Borsod, Komárom, Veszprém megyékben). E térségekben tehát gyorsan nőtt a városok népessége. A fejlődés második szakaszában — nagyjából az 1960-as évek elejétől — fokozatosan megértek az ipari fejlesztés feltételei az iparilag addig kevésbé fejlett, mezőgazdasági jellegű alföldi megyékben is. Gazdaságpolitikánk egyik fő törekvése az volt, hogy ezekre a területekre — a helyi kedvező adottságokra támaszkodva — olyan ipari üzemek települjenek, amelyek alkalmasak a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő helybeli foglalkoztatására. Ismert Önök előtt, hogy Békés megyében is hatalmas — több milliárdos — ipari beruházások valósultak meg. Tavaly avattuk például Békéscsabán az ország egyik legkorszerűbb, 1000 vagonos hűtőházát. Kiemelt létesítményeink egyike az Orosházi Síküveggyár. Számottevő a Gyulai Húsipari- Vállalat fejlesztése, a Kner Nyomda felújítása, a Békéscsabai Kötöttárugyár bővítése, a gyulai tejporgyár, a Mezőhegyesi Cukorgyár és sok más fontos létesítmény beruházása a megyében. De örömmel idézek adatokat helyből, Békés fejlődéséről is. A város iparosításának eredményeként az aktív keresők 63 százaléka az iparban dolgozik. Jelenleg 13 jelentősebb ipari üzem, vállalat kisipari termelőszövetkezet működik itt. Évente több, mint 300 millió forintos termelési értéket állítanak elő. Közülük a Mezőgazdasági Gépgyár helyi üzeme, a vegyipari ktsz, a kosáripari vállalat, a szőnyegszövő és a cukorkaüzem exporttermelése is igen jelentős. A foglalkoztatás tekintetében sokat változott a lakosság összetétele. Tíz évvel ezelőtt Békés lakosságának 43.9 százaléka élt a mező- gazdaságból. Jelenleg az összes keresőknek már csak 26,2 százaléka. Mit mutatnak a számok? Nyilvánvaló, hogy az iparosítás, a termelés műszaki technikai színvonalának fejlődése magával hozza a megyék népességének nagyobb arányú mozgását és összevonását. Jellemző a folyamat Békés megyére is, ahol 1960—1970 között 4 700 fővel csökkent a népesség száma. Ugyanakkor a megye 4 városának népessége 8 800 fővel. vagyis 7 százalékkal gyarapodott. Hasonló jelenségek mutatkoznak Bács-Kiskun, Somogy. Szolnok, Tolna és Vas megyékben is. Hogy mondandómat még inkább szemléltessem, ismét békési példát idézek A város területe és népest// e — amint ezt Önök jól» tu* — a fel- szabadulás után kent, s ez a folyamat 19(*J vű elvándorlá folytatódott, kialakult cg szetes szap lensúlyozr Az elvj második; új ipari' helyek elmúlt mérte százé nagy mer- “tkeztében sség így a termé- udta elás évek :elte az nunka- ira az 'eléhez t 50 az elvándorlás s ez később még kedvezőbben alakult. A gazdasági fejlődés eredményeként tehát Békésen lényegében sikerüli megállítani a népesség csökkenését. A következő években már népességszám-emelkedésre számíthatunk, ha tudatos gazda, ságpolitikai törekvéseinket továbbra is következetesen valóra váltjuk. A számok és a tények azonban mást is jeleznek. A városiasodás, elvtársak, rendkívül összetett, bonyolult folyamat. Jelentős társadalmi, gazdasági, ellátási, ipari, kereskedelmi, szolgáltató, szociális és kommunális változásokkal jár. A népesség tömörülésével feszültségek keletkezhetnek a lakásgazdálkodás és kommunális ellátás terén. Az urbanizációval ugyanis szükségszerűen együtt jár a magasabb szintű ellátás és a szervezettebb társadalmi élet- körülmények iránti igény. S amikor városiasodásról beszélünk, szocialista viszonyok között elsősorban a kedvezőbb életforma-változásra gondolunk. Valójában a városok fejlődése akikor tekinthető kedvezőnek, arányosnak, ha a termelés műszaki, technikai színvonalának fejlődésével felszabaduló és a népszaporulat alapján jelentkező munkaerővel arányosan alakul a munkahelyek száma, korszerűsödnek a városias élet szociális, kulturális, közigazgatási és egyéb tényezői. Vagyis: egy terület, egy tájegység életében nem az az elsődleges, a rangos dolog, hogy hány város van ott, mennyi község kapta meg a magasabb „sarzsit”, a városi címet. A városok és a városlakóik számát törvényileg, adminisztratív úton könnyű lenne növelni. Ám a városiasodás nem adminisztratív kérdés, hanem viszonylag lassú, nagy türelmet igénylő, bonyolult folyamat. A városiasodás szorosan ösz- szefügg egész népgazdaságunk fejlődésével. A településpolitika és a településfejlesztés alkalmazkodik a gazdaságpolitikához. Az ipartelepítés kezdete általában megindítja, folytatása pedig tovább erősíti a városiasodás anyagi, műszaiki feltételeit. A gépesítéssel, a munkafolyamatok könnyítésével (vagyis a több szabad idővel), a kommunális, kulturális ellátottsággal (tehát a szabad idő tartalmas eltöltésével) a városiasodáshoz közeledünk. A kényelmesebb, kulturáltabb, egészségesebb élet viszont egyre több komfortot követel. Ezért a közművek, a szolgáltatások sokoldalú, egybehangolt fejlesztése nélkül városiasodásról komolyan nem is beszélhetünk. E gyűlés résztvevői leginkább tanúsíthatják, hogy Békés dolgos népe mennyire várta igényelte a várossá nyilvánítást. De azt is megértette, hogy türelemre és kitartó munkára van szükség. Hiszen pusztán attól, hogy városi címet kap a község, még nem lesznék városi színvonalúak az itteni körülmények. Nagyon tiszteletre méltó — itt, a város színe előtt csak elismeréssel szólhatok róla —, hogy a békésiek saját városuk jobb sorsáért egy percig sem tétlenkedtek, sőt — igen sokat tettek érte! Békés népét egykori mostoha sorsa még inkább megedzette. Nem várt, nem követelt tehát a „felsőbbségektől”. Inkább szívósan küzdött és keményen megdolgozott mindenért S ma még inkább magáénak érzi és vallja mindazt, amit a városi rang várományosaként önmagának megteremtett! A városias fejlődés kiemelkedő állomása volt 1961-ben az ivóvízhálózat kiépítésére létrejött társulás. Nagyra értékeljük és más települések előtt is példának említhetjük hogy a lakosság 80 százaléka — a községfejlesztési hozzájáruláson felül — önként vállaiva, csaladonként évi 300 forinttal já(Folytatás a 3. oldalon)
