Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-21 / 93. szám
ünnepi nagygyűlés Békésen (Folytatás « 2. oldatrot) rult hozzá a vízműhálózat megteremtéséhez. S íme, a városi életforma első, nagyszabású és ma már oly nékülöz- hetetlen tartozéka: 90 kilométernyi vízhálózat, 358 közkifolyó kiíttal! 2 680 lakásban — a belterületi lakások 43 százalékában — bent van a víz! Jól bevált a társulás a szennyvízhálózat kiépítésére, amelyet — a helyi erőfeszítések láttán — az Országos Vízügyi Hivatal jelentős összeggel, mintegy 15— 16 millió forinttal támogatott. A villanyhálózat is megfelel a követelményeknek, már a külterületek lakott helyeinek 80 százalékát is villamosították. Jelentős hozzájárulással és társadalmi munkával épültek a belterületi utak és járdák, bár még sokat kell tenni e téren. A város párt- és társadalmi szervei, a népfront és a Vörös- kereszt, az intézmények, az üzemek dolgozói egyaránt közügynek tekintették Békés rendezését, szépítését. Közös erővel készült el a sportpálya, a liget parkosítása, az iskolák, óvodák felújítása. A „Tiszta, virágos Békésért” mozgalom keretében fásítottak, virágot ültettek idősek és tanulófiatalok, s hovatovább szirtte feldíszítették az egész várost. Megnyugtató a városkép! Kialakításában nagy a szerepe a korszerű tömbösített lakóházaknak. Az utóbbi években 17 lakó tömbben 197 OTP- és 72 állami lakás épült. Megnőtt a kedv a magánerőből folyó építkezésekre is: 1 222 család költözött új, kertes családi házba, s jelenleg 394 családi ház épül. A lakáskultúra iránti igényt bizonyítja, i hogy minden új ház már fürdőszobával épült. Figyelemre méltó ahogyan a kereskedelmi hálózat, a lakosság egészségügyi és szociális ellátása fejlődött. A közoktatás intézményei is számottevőek: 4 általános iskolaegység, 62 tanteremmel, hozzá napközi otthon és tanyai diákotthon. Egy gimnázium, esztergályos szakközépiskolával, fiú- és leánykollégiummal. Ipari szakiskola, melynek 540 tanulója 11 szakmát tanulhat. Mezőgazdasági szakmunkásképző-iskola, 6 tanteremmel, 3 gépműhellyel, 160 személyes kollégiummal. A helyi művészeti élet központja lett — különösen az utóbbi években — a Jantyik Mátyás Múzeum. Kiállításait a megye távolabbi részeiről is látogatjálk. A művelődést jól' szolgálja ünnepségünk színhelye, ez a művelődési központ. Szakavatott, lelkes vezetői minden tekintetben városi rangra emelték. Nézzék meg, elvtársak, eat a szép termet. Felújítása, mi több: újjávarázsolása a szívós, odaadó munka szép példája — a legteljesebb elismerést érdemli ! Ebben a művelődési otthonban, amely 24 esztendeje az ország első falusi jellegű művelődési intézményeként jött létre, valóban otthonra talált a kultúra. Istápolja a tarhosi énekiskola hagyományait, ahonnan Szokolay Sándor, Mező László és sok neves zenepedagógusunk is útra keit. Felkarolja a békési népművészet különböző irányzatait: a kerámia, a népi szőttes, a fafaragás remekműveinek avatott mestereit. Harmincezer kötetes könyvtárában híven őrzik a híres, nagyszerű küldetést betöltő, békési földmunkás olvasókörök hagyományait. Kedves Elvtársak! Tisztelt Hallgatóim! A városiasodásban rendkívül jelentős a szerepe a mezőgazdasági termelésnek és a termékeit feldolgozó ipar területi központosításának is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése alapján létrejöttek a mezőgazdasági termelés nagyüzemei. A termelőszövetkezetek üzemmérete országosan átlag 2106 hektár, az állami gazdaságoké 5 571 hektár Békés három mezőgazdasági termelő- szövetkezete csaknem 14 ezer hektár földön gazdálkodik. Múlt évi termelési értékük 135 millió forint volt. E nagyüzemek a mezőgazda- sági termelés és ezzel együtt a mezőgazdaságban foglalkoztatott népesség tömörülésének a folyamatát is elindították. A mezőgazdasági nagyüzemek központjai gyakran alsófokú település-központokká alakulnak. Ezekbe tömörülnek elsősorban a népesség kommunális, egészségügyi és kulturális ellátásának intézményei. Kialakul tehát az alsófokű település-központok olyan hálózata, amely elősegíti a város és a falu közötti különbségek fokozatos mérséklődését. > Társadalmunk átrétegződésé- ben várhatóan tovább tart a parasztság létszámbeli csökkenése. Az előrejelzések szerint 1985-ig a mezőgazdaságban foglalkoztatott népesség mintegy 400—500 ezer fővel csökken. Mit kell tennünk ennek ellen- súlyozására: a kieső munkaerő pótlására, helyettesítésére? Min denekelőtt : folytatnunk kell mezőgazdasági nagyüzemeink korszerűsítését, erősíteni a termelés teljes gépesítését. Csak a mezőgazdasági termelés fokozottabb, majd teljes gépesítésével, a most létrejövő s ígéretesen fejlődő iparszerű termelési rendszerek átgondolt, szervezett, mind szélesebb körű elterjesztésével tudjuk kielégíteni a növekvő igényeket s megteremteni a feldolgozó, az építő- és a szolgáltatóipar újabb munkaerő-utánpótlásának feltételeit. A mezőgazdaság gépesítése, termelésének iparosítása tehát — közvetve — az urbanizációt segitti. A mezőgazdasági dolgozó munkakörülményeit, felkészültségét tekintve egyre hasonlóbbá válik az ipari dolgozóhoz. A korszerűbb mezőgazdaság kevesebb embert köt le, s a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásához ipari munkahelyekre van szükség. Ahhoz viszont, hogy egy-egy korszerű ipari munkahelyet teremtsünk, 4— 500 ezer forint beruházás szükséges. Ezt megelőzőleg a mező- gazdaságban egy-egy munkaerő mentesítéséhez további 3—400 ezer forint értékű beruházás kell (a gépesítésre, a kemizálás- ra, korszerű fajtákra, eljárásokra stb.). így összesen legalább 7—800 ezer forint beruházás szükséges ahhoz, hogy egyetlen dolgozó a mezőgazdaságból az iparba kerüljön. Mégis meg kell hoznunk az áldozatot, mert ezt kívánja a népgazdaság és a szocializmust építő népünk érdeke. Hazánk minden térségében ma lényegében teljes a foglalkoztatottság A területi jövedelemviszonyok is kiegyenlítettek. Vannak azonban olyan körzeteink, amelyeket erőteljesebben támogatnunk kell, hogy ne váljanak elmaradottakká. Egyrészt a gyenge termőhelyi adottságú körzeteink termelőszövetkezeteit például évente több mint egymilliárd forinttal segítjük, hogy a foglalkoztatottság ne csökkenjen itt se rohamosan, s a mezőgazdasági termelés lehetőség szerint e területeken is fejlődjék. Másrészt a központi területfejlesztési alapból évente mintegy félmilliárd forintot fordítunk egyes, iparilag elmaradott körzeteink fejlesztésére. Kormányunk céltudatos fejlesztési politikájának eredménye, hogy a népgazdaság területi aránytalanságai az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkentek. Az ország hagyományos északkelet, délnyugati irányú ipari tengelye kiszélesedett, bővült a Dunához, Tiszához kapcsolódó észak-déli tengellyel. Szépen halad előre az Alföld iparosodása is. Nyilvánvaló azonban, hogy nem lehet minden faluban ipari üzemet vagy üzemeket telepíteni. Erre nincs is szükség. Sok község lakosságának fő feladata — nagy távlatban is — a mezőgazdasági termelés folytatása lesz. De a falun élő. mezőgazdasággal foglálkozó embereknek is növekszik a szabad idejük, művelődés iránti igényük, tovább javul anyagi helyzetük. Lehetőség van és lesz arra, hogy mindenki egyre többet törődjék lakásával, többet áldozzon otthonára, s arra a településre is, ahol háza, lakása van! A társadalmi, gazdasági, termelési és egyéb tényezők tehát — amellett, hogy felbontják a hagyományos paraszti életformát — hatnak a régi településekre, azok szerkezetére is, bevonják a városiasodás közvetett folyamatába, Ezért kívánatos, hogy a falvak nagy hányadában — bizonyos ésszerű határon belül — fokozatosan városias életkörülményeket teremtsenek a lakosság számára. A városi és falusi ember életkörülményei — mint már utaltam rá — ily módon közelítenek egymáshoz. Kitartó, céltudatos munkával mérsékelhetők, esetenként és helyenként megszüntethetek azok a különbségek, melyek főképp az ipari és a mezőgazdasági technika helyileg eltérő színvonalából következnek! A jelenlegi tervidőszakban az urbanizáció tovább folytatódik: a falvakban — elsősorban a városhoz közel fekvő községekben — fokozatosán terjednek a városias életfeltételek. Ma már — több szempontból — városias jellegű településnek tekinthetők a nagyközségek is. Eddig 287 község kapta meg a nagyközségi jogállást, s e helységek tanácsi szervezetének hatásköre például csaknem eléri a városi tanácsokét. A nagyközség azonban nemcsak a városihoz hasonló állam- igazgatási szervezet működtetésére ad lehetőséget, hanem egyúttal olyan település is, amelyben a városi jellegűt megközelítő települési körülmények létrehozása kívánatos. Ezt különösen az ország mezőgazdasági vidékein fekvő nagyközségek tűzhetik ki célként maguk elé. Sokat tettünk már ennek érdekében az elmúlt években. A lakosság igényeinek megfelelően a nagyközségekben is mind többet fordítanak közművesítésre, utakra, intézményekre, általában a településfejlesztésre. Ezt a helyes törekvést segítenünk, ösztönöznünk kell, mert ily módon a nagyközségekben lakó több mint 2,2 millió — többségében bérből és fizetésből élő — ember élet- körülményeit tudjuk szebbé, egészségesebbé, jobbá tenni. Az előbb elmondottakra utalva csak helyeselni és támogatni lehet a Békés megyei vezetésnek azt a tudatos törekvését, mely szerint az egyes, több tekintetben ma már városiasodó településeket, olyan nagy községeket, mint Szeghalom, Gyoma-Endrőd, Mezőkovácsháza — olyan módon fejlesztik, hogy a kellő ellátási színvonalat elérve azok majdan városi rangra emelkedhessenek. Az utóbbi 10 évben 20 nagyközség nyerte el a városi rangot! Többségük az ország úgynevezett „városhiányos” területein fekszik. Várossá nyilvánításukat fejlődésük alapozta meg. Maguk és környezetük egyaránt igényelte a városias intézményhálózat kifejlesztését, melyet a környező falvak lakossága is rendszeresen igénybe vehet. Az említett 20 nagyközség várossá fejlesztése sok beruházást, nagy anyagi ráfordítást igényelt Ehhez a helyi saját anyagi erő kevés lett volna. Segített azonban a megye, segítettek a központi szervek, segített az egész társadalom. A helyi vezetőknek e településeken külön nagy érdemük volt, hogy tervszerűen, takarékosan, hatékonyan használták fel a rendelkezésükre állá anyagiakat, s a lakosság is céltudatosan, következetesen cselekedett a városiasodásért. Kedves Barátaim! A területrendezés és településfejlesztés eddigi eredményeit, s a további fejlődés tervezését a kormány több , intézkedése meghatározta, elősegítette. A kormány kijelölte a társadalmi, gazdasági fejlődés szempontjából különösen fontos városok és várossá váló települések körét, fejlesztési arányait. Eszerint a településhálózat szerkezetét, egyes egységeit úgy kívánatos alakítani, hogy a különböző szintű — alsó-, közép- és felsőfokú — központok egymással összhangban tevékenykedjenek a lakosság jobb, kulturáltabb ellátásáért. Az ehhez kapcsolódó tervező munka elkezdődött és várhatóan 1976-ra befejeződik. A legtöbb erőteljesen fejlődő városunk egyedileg növekszik Gyűrűként zárkóznak fel hozza a körülötte levő kisebb községek. Nemcsak Budapest körül van ez így, hanem Miskolc, Szeged és még jó néhány városunk körzetében. Békés megyében ettől eltérő sajátos helyzet alakult ki. Itt a megyeszékhelyhez nem kapcsolódnak széles sávban a körben települő falvak, nem alakultak ki melléktelepülések. Eddig Békéscsaba és Gyula, most pedig Békés város egymás szomszédságában fejlődnek. Békéscsaba a megyeszékhely, de a két szomszédos várost nehéz lenne melléktelepülésként elképzelni. E három város együtt kell, hogy képezze a megye társadalmi, gazdasági központját! Mindhárom központos helyen levő városnak kívánatos, hogy érdek- közösségre lépjen. Ha a három város közösen határoz a fejlesztésről, akkor egymásrautaltságukból éppen egymásnak kovácsolnak előnyt. Gyakorlatilag hárman együtt fogják betölteni a megyeszékhely funkcióját. Kívánjuk, hogy működjenek együtt megértéssel, békességben városaik felvirágoztatásában, polgáraik javára! Elvtársak! Barátaim! A városiasodás folyamata számos megoldandó feladat elé állítja a párt- és államvezetést. A tennivalók közül egyik legfontosabbnak ítélhető a településfejlesztés gazdasági, műszaki feltételeinek gyorsuló ütemű megvalósítása. A lakosság élet- színvonalát közvetlenül érintő beruházások közül a lakásépítés és a kommunális szolgáltatások állnak az első helyen. A 15 éves lakásépítési program célul tűzte ki, hogy 198ö-ig minden család saját lakáshoz jusson és a lakások nagysága, felszereltsége fokozatosan javuljon. E célok megvalósítására az ország jelenlegi 3,2 milliós lakásállományát 1985-ig mintegy 4 millió lakásra kell növelni. À lakásépítéssel és az új településekkel összefüggésben a kommunális gazdálkodás, vagyis: a vízgazdálkodás, helyi közlekedés, köztisztaság, zöldövezet, környezetvédelem terén is előre kell lépni. A tervek szerint * közműves vízellátást 1985-ig Budapesten a lakások közel 90 százalékában biztosítjuk, a többi városi lakások mintegy háromnegyedében és a községekben legalább 25 százalékban. A tisztított szennyvizek aránya 16 százalékról 60 százalékra emelkedik. Igen rokonszenves és támogatandó annak a megyei célkitűzésnek megvalósítása, hogy a távlatban alapellátási szinten az összlakások 50—60 százaléka elérje a komfortfokozatot! (Folytatás a i. oldalon) A művelődési házban rendezett ünnepi nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja.
