Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-19 / 91. szám
CSABÁI JÉG TIETEK a~vTselet Előadások a kismamáknak . . * t — Televízió a szülészeten A hajdan voft népi öltözet, népi díszítőművészet egyes elemei iránt napjainkban ismét fellángolt a.z érdeklődés. „Divattá” vált a stilizált népi hímzéssel ékesített blúz, mellény, gyakorta láthatók a mai ízléshez idomult kecses bőrködmönök. A megye állami közművelődési szervei is felfigyeltek erre, s a népi díszítőművészet fejlesztése érdekében bázisközpontot hoztak létre egy járási művelődési házban. Az a jellegzetes népviselek, amely a múlt századi Békéscsaba lakosságának túlnyomó részét jellemezte, teljesen a fe/ ledés homályába merült. Tulajdonképpen ma már alig lehet rekonstruálni az akkori népi öltözetet és változásait. Talán csak a káprázatos szépséggel hímzett női ködmönök maradtak meg nagyobb számban. A múzeum is odafigyelt, de jobban vigyáztak rájuk egykori viselőik is, hiszen nélkülük a lány nem mehetett férjhez. Minden ködmön bizonyára előkelő helyen volt az ugyancsak kelengyeként kapott ládában. A 19. század a népviselet szempontjából két fontos határkövet tartalmaz: a század elején változott meg nagy arányban a korábbi paraszti öltözet, s alakult ki lényegében az a viselet, amit leegyszerűsítve „a népviseletnek” nevezünk; a század utolsó évtizedeiben pedig a gyári ruházati cikkek elterjedése miatt bekövetkezik fokozatos felszívódása, ill. eltűnése. Egykori forrásaink szűkszavúan emlékeznek meg a csabai népi öltözködésről. Van híradásunk a múlt század 20-as, 40-es, 50-es, 60-as éveiből, és a visz- szaemlékezések, valamint a még fellelhető parasztruházat ismeretében Kell Lajosnak 1930-ban megjelent tanulmánya alapján következtethetünk a népi öltözködés utolsó éveire. A leírások Jól megfigyelték a férfiak öltözékét, sőt közük az egyes pásztorok eltérő viseletét, de a nők ruházatáról alig- van mondanivalójuk. Ágoston János 1826-ban még nemtetszését is kifejezi. Szerinte a csabai nő „tzifrálkodó, piperéskedő, s majd igen is tetszeni vágyó”. Kemény ítéletét szerencsére enyhíti azzal, hogy hozzáfűzi: „tisztaságot szerető”. Haan fa- jos 1845-ben csak a lányok copfját díszítő s „egészen a láb sarkáig lenyúló 20—30 különböző színű szalagot” (1858-ban már azt jegyzi meg, hogy rövi- d ebbek lettek) és a menyecskéik karját látványosan ékesítő „tiszta fehér, hosszú, vékony” kendőt említi meg. Palugyai Imrének 1852-ben ugyancsak a lányok „sokszor 20-féle, sarkig lecsüngő” színes, szalagjai tűnnek fel, bár nincs megelégedve velük („túlterhelt hajviselet" — írja), mint ahogy a szoknyák „rendkívül nagy virágával” sem. Tőle tudjuk meg, hogy az asz- szoriyok fehér csipkés főkötőt hordanak. Úgy tűnik neki, hogy a nők megőrizték „sajátos eredeti” viseletűket, mely szerény és nem túl díszes. Ezt 1866-ban alátámasztja Haan is, aki szerint a pők „kizárólag” a fehér és a kék színt kedvelik. Boss az ötvenes évekből való Csabai tótok című kőrajza, Jankó János Csabai mulatság a ligetben című rajza, Haan Antal Zahoránné és lánya című festA MEZŐGÉP Vállalat Központi Gyáregysége, Békéscsaba, Szarvasi útj felvételre keres: \ fényező, marós, lakatos, hegesztő szakmunkásokat, valamint szakma nélküli férfi és és női munkavállalókat 136935 mënye nyomán pontosabban rajzolódik elénk a csabai nők viselete: a fehér, vagy feketecsipkés színes gyöngyökkel díszített főkötők, a csipkével szegélyezett s a könyök fölött lekötött bő ujjú patyolat ingvál- lak, a színes pruszlikok, a szép nagyvirágú rojtos selyem váll- kendők, a bő és hosszú, alul, körben futó színes szalaggal díszített szoknyák, kötények és a piros vagy fekete csizmák. A lányok, asszonyok egyaránt viseltek fodros, két sor gombozású vizitkét, hűvös időben posztó ujjast, lajblit vagy, az elmaradhatatlan ködmönt. A csizmát a hatvanas években váltotta fel a cipő, s igen kedvelt volt a virágos papucs is. A férfiöltözék leírásai a viseletváltozást is jelzik. A 19. szá- aad elején kezdett általánossá válni a kékposztó-viselet az alföldi mezővárosokban, főként a gazdagabb parasztrétegeknél: ez időben válik általános viseletté a gatya mellett a posztónadrág. Ágoston is azt írja, hogy „a magokat bíró férjfiak”, a tehetősek „magyar szíjas nadrágot” és kék vagy fehér posztómellényt, „rékliit” hordanak (a fehér ,,aba- posztó”-mellény még' a korábbi szokásviselet maradványa — a székelyek a mai napig megőrizték). Haan szerint a csabai férfiak öltözete 1845-ben áltálában: „nagy cingom bókkal ellátott fekete mellény, magyarosan szíjjal a testhez szorított fekete nadrág”. A múlt század közepére divattá lett a hófehér gyolcs- vagy pamutanyagú, ráncba szedett, bő, rojtos gatya. Hozzá vették fel a bő lobogós ujjú inget. Így parádéznak a csabai legények a mulatságon Jankó János rajzán is. Az ing a század elejétől kezdve bő ujjú, de megyénkben, még az ötvenes éveikben is, a magyarok és a szlovákok körében igen rövid derekú, csak a mellközépig ért. A derekat bőr- tűsző védte, ezt inkább a pásztorok vették fel. így ábrázolják a mezőhegyesi csikóst is 1816- (i ban. (Nem csoda, hogy annyian szenvedtek derékfájásban, kösz- vényben!) A hosszúderekú ing Csabán a század közepén terjedt el. Nélkülözhetetlen volt a férfiaknál is a rövid bőrködmön vagy a fekete posztódolmány, melyet „télen-nyáron le nem vettek”. Érdemes megfigyelni, hogy Haan Lajos 1845-ben csak bőrködmönt említ, de }858-ban és 1866-ban már következetesen felsorolja a posztódolmányt is; lassan kiszorul az előbbi. Jelentős alakváltozáson ment keresztül a kalap is. A húszas években Ágoston szerint Csabán még „kis kerek kalapot” hordanak. Ügy látszik, ekkor még nem terjedt el a széles karimájú kalap, melynek túlzott méretei miatt a helytartótanács már 1815-ben országos rendeletét adott ki, nyolc hüvelykben állapítva meg a karima szélességét. Haan 1845- ben egyértelműen széles karimájú kalapot ír le, amelyet a legények páva-, daru. és strucc- tollas bokrétával díszítettek. De 1858-ban már arról tudósít, hogy „a karima sokkal kisebb, a kalap formásabb, és a tollak is elmaradtak.” A csizma viselése általános volt. A csabaiak Palugyai szerint „az öreg kaptára varrottat” kedvelték, jó mély patkót szegeitek fel rá, „melyből a hó sajt J módra válik ki”. A csizma : szárát bőnek hagyták, hogy ■ „hordozható raktárul” szolgál- ■ jón. A patkó mérete Haan La- : jóst sem hagyta nyugodni, : minduntalan megjegyzi, hogy £ „magas, sokszor kéthüvelyknyi” ; vastag. • A csabai férfiak a megye töb- • bi helységéhez hasonlóan még « fekete nyakkendőt, hideg idő- \ ben, bundát, szűrt, bőrkucsmát E is hordtak, s nem volt náluk : sem ritka a birkabőr-nadrág. ; Dr. Krupa András * Törődés az öregekkel A Vörös-kereszt fontos feladata- ] nak tekinti a család intézményé, | nek védelmét; segíti egészséges életét, a korszerű családi élet kialakítását. Az utóbbi években ezt a családvédelmi munkát a korábbinál jobban összehangolják az állami és a többi társadalmi szervek hasonló tevékenységével. A megyékben, a járásokban és a városokban családvédelmi munkabizottságok alakultak, a helyi vöröskeresztes vezetőségben családvédelmi felelősöket választottak. Sok megyében az egészségügyi állomások, városokban a házegészség- crök segítik a családvédelmi munkát. Az anyákért és a csecsemőkért Hazánkban az anya- és csecsemővédelmi szakhálózat jól kiépült, de mégsem nélkülözheti a társadalmi szervek, s elsősorban a Vöröskereszt segítő tevékenységét. A terhesgondozásban is egyre ! jobban kialakul a munkameg- osztás. A vöröskeresztes aktívák. akik a védőnők munkáját segítik, felhívják a terhes anyák j figyelmét a gondozók igénybe- j véte'ére. a védőnőkét pedig a gondozásba vételre; de arra is. hogy a munkahelyi környezet kezdettől segítse, patronálja a leendő anyákat. Hasznos vöröskeresztes tanfolyamok, kiadványok segítik az anyák felkészülését, azt, hogy csecsemőjüket, - kisgyermeküket majd megfelelően tudják nevelni, Jelenleg a szülő anyák több mint egy harmada vesz részt az Anyák iskolája tanfolyamain, amelyek többfelé Szülők iskoláivá kezdenek átalakulni. A családvédelmi munkában fontos helyet foglal el az ifjúság felkészítése a családi életre. Ezen a területen, a családi életre nevelésben is értékes kezdeményezések születtek. Így például megyénkben is több helyen a Vöröskereszt szervezésében az Iskolák VII—VIII. osztályaiban a'őadások hangzottak el a szexuális felvilágosítás biológiai és erkölcsi vonatkozásairól. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Vöröskereszt megállapodott abban, hogy az Anyák iskoláinak tanfolyamait az üzemekben is megszervezik. A gyulai kórházban ipari televíziót vezették be, ennek segítségével rendszeres tanácsadás folyik a szülészeten fekvő kismamáknak a csecsemőgondo- | zásról. Már mintegy száz helyen mű- j ködnek a nővédelmi tanácsadók, á'talában a nőgyógyászati rendelőkben, a községekben pedig a terhes-tanácsadás helyiségében, hetenként' előre jelzett időpontban. A Vöröskereszt javasolta azt is, hogy a televízió vegye fel programjába az Anyák iskoláját. Segíteni a veszélyeztetett gyermekeket A vöröskeresztes tevékenység i fontos területe a veszélyeztetett j gyermekek segítése. A szervezet j aktívái számtalanszor szolgálnak j hasznos jelzésekkel a veszély- i helyzet okainak feltárásában, se_ j gítenek megszüntetésében. A Vörös kereszt-szervezetek az ! állami gondozott gyermekek mintegy 10'száza lék át, a nevelőszülőknél élők egyharmadát patronálják. Ennek újabb formája, hogy az intézetben élő állami gondozott gyermekeket a nyári szünidőre családokba helyezik el. A gyermekvédelmi munka egyik fő célkitűzése a cigány- gyermekek beiskolázásának és I folyamatos iskolába járásának se_ I gítése. Az ezzel kapcsolatos előkészítő tanfolyamokra ismételten felhívják a szülők figyelmét. Támaszra szorulnak az öregek is Az idős korúak arányának az átlagos életkor meghosszabbodása révén történő növekedésével s a családok életmódjának megváltozásával egyre nagyobb szerep hárul az állami és a társadalmi erőkre. A néhány éve tartott országos ankét ráirányította a közvélemény figyelmét a társadalmi erők bevonásának szükségességére az idős korúak problémáinak megoldásában. Az utóbbi években szép eredményeket ért el a területi szociális házi gondozás; van, ahol vöröse keresztes kollektívák szerződés^ sei vállalják a gondozást. Az önkéntes vöröskeresztes gondozók napjainkban több mint tizenkétezer egyedülálló öreget, s mellettük sok száz idős házaspárt patronálnak. Békés megyében többfelé évek óta kijárnak a lelkes vöröskeresztes asszonyok két-három naponként a távolabbi tanyákra is, hogy segítsék az ott magukra hagyottén élő öregeket De fontos és hasznos a szakszervezet, valamint a Vöröskereszt munkája a nyugdíjazás előtt állók pat- ronálásában is. Említsük meg végül a cigány lakosság problémáival való foglalkozást. A vöröskereszites .ver„ vezetek gondot fordítanak arra, hogy a cigánytelepeken is legyenek egészségügyi állomások, egészségügyi felelősök. Sokfelé rövidített tanfolyamokat rendeznek számukra a gyermeknevelésről, bevonják őket a tisztasági mozgalomba. Megyénkben ebben Békés jár elöl jó példával, a cigányki'ub működtetésével, versenyek szervezésével. 36. Belefordulok az éjszakáiba és hallgatom, ahogy a tücsök mondja a magáét é® a gyárudvarból ide is kthallom/az egierek neszét és kihallatezik a kihűlő gépek ropogása a kitört ablakokon át és ideérzik az akácvi- rág szaga, amit a mezőn át hordott ide a temető felöl érkező szél. De ez csak egy ilyen éjszakán lehetséges. A környéknek egyébként vasreszelék szaga vain, meg fűrészpor szaga, onnan messzebbről a fatelepről, meg vágóhíd szaga, ami még messzebbről jön, de a vágóhidak szaga mindenhová elér, különösen az éjszakában. Lélek nincs már a környéken, a rendőrök is behúzódtak az utcák sűrűjébe. A taxik is olyan feketén fordulnák be a sarkon, mint a svábbogarak. Hazatérő sincs már ezen a tájon. Akinek úgy esett, már haza ért, aki eddig nem érkezett, az már marad, ahol van. Ennyi az egész. De én inkább abban hiszek, hogy a Lipták úr már hátára fordult, mint a döglött darázs. A Vajda úr most rúgja le magáról a takarót, mert aki üzlettel foglalkozik, annak nyugodt álma úgyse lesz. A Richter úr talán most riadt fel egy pillanatra, mert megszólalt a mentők szirénája. A Slezákné arcéul a falnak fordulva megy egyre mélyebben az éjszakába, hogy ne lássa ezt a világot. Egyedül Erdélyi urat, a festőt láttam ma este. Egy képpel a hóna alatt érkezett haza. Mázo’_ mány, többre nem futja, de kora este kettővel indult. Az egyiket sikerült eladnia á talponállóban. Ára nincs, tíz után már annyiért adja, amennyiért veszik. .Néhány forint az egész. Drága a keret 1 Nagyon nekiugrott, a nyár, de most már eső nélkül. Por az van, de víz nincs. Rendelet jött,- hogy az üzemnek mennyi vizet szabad használni. Éjszaka van víz, a nappaliak meg csinálják, ahogy akarják. Tőlem se kérdi senki, hogy érem meg a reggelt. Száraz időben több kutya ugat. Megszaporodtak az ebek a városban. Nappal pórázon viszik őket. Éjszaka az erkélyről ugatják a holdat, meg a környéken szaglászó kóbor kutyákat. A portásfülke a1 ott, ahol elvonulnak a haverok, meg a mu- cusok, felöntözöm a járdát, bent az udvarban meglocsolom a begóniát. Újabban muskátli is van. A mucusok ültettek egy vasárnap, amikor is üzemtakarítás folyt társadalmi munkában. Legyen. Újabban mindenki tegez. Az ■ esti műszakból a mucusok, csak úgy a gallérjuk alól odaszólon- ganak nekem: öntözd meg a ‘’muskátlit, Gáspár. A haverok röhögnek. Mindenki az* ért, amit akar. Persze jut víz a begóniáknak is. Azok reggelre mindig úgy felfrissülnek, mintha aznap nyitottak vo’na. A friss virág előtt az ember mindig gondol valamire. Ennyi az egész. A föld hideg alattuk. A föld mindig hideg. De a meleg nappalok után éjszaka olyan itt a levegő, mintha nem volna hőmérséklete. Csak akkor érez valamit az ember, ha valami megszólal. Csak a zajoknak van itt hőfokuk, ahogy a sötétségben zongoráznak. Négyszögben áll itt ez a két parca'la, aztán négyszögben ültették a virágokat is. Ezt szeretem. Reggel magam is úgy járok haza, hogy itt-ott, ahogy eszembe jut, megkerülöm a háztömböket. Aminthogy éjszaka is négyszögben kerülöm a gyárat. Anyám megszoktatott, hogy reggel rántott tevés legyen. Hiába iszom éjszaka a teát, reggel, mielőtt lefekszem, még ma is megforralom a rántott levest. Ilyen a természet, ha egyszer rááll valamire. Nekem hiába is beszélnek. Például én is hiába mondom a gyárvezetésnek, hogy a gyárudvaron a sötét saroknál ne építsenek bódét. A teteje méterrel magasabb a kerítésnél. Éjszaka a hegyek is sötétek. Hát még egy ilyen bódé! Lapos tetővel. A betörő nappal kinézi, sötétedéskor átlép a kerítésen, lehasal a bódétetőn. Az éjjeliőr befúrja szemét az éjszakába, mindig azt lesi, mi van ott a gyáron túl, mikor áll össze valami figurává a sötét, aztán zsupsz, hátulról a bódétetőről fejbevágják egy féltéglával. Ennyi az egész. {Folytatjuk)
