Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

Péter János Mongóliába utazott A mongol fővárosban nagy érdeklődés előzi meg Péter János külügyminiszter csütörtökön kezdődő látogatását, amelyet a két testvéri szo­cialista ország közötti sokoldalú együttműködés és politikai koordináció újabb jelentős állomá­sának tekintenék. A magyar külügyminiszter utoljára 1963-ban járt a mongol fővárosban, s most alkalma nyílik annak a nagy fejlődésnek felmérésére, amelyet a testvéri szocialista ország az elmúlt évtizedben megtett. Péter János je­lenlegi látogatása folytatását jelenti azoknak a magas szintű tárgyalásoknak, amelyeket a két ország párt- és állami vezetői az utóbbi esz­tendőikben folytattak. A magyar külügyminiszter megbeszélései mó­J dot nyújtanak arra, hogy a ké' ország felmér­hesse a szocialista közösség külpolitikai célki­tűzéseinek megvalósításában kifejtett munka eredményeit, összevesse egyrészt az ázsiai vál­tozásokkal. másrészt az európai biztonsági ér­tekezlet előkészítése során felmerült témákkal kapcsolatos tapasztalatokat és kicserélje néze­teit a nemzetközi helyzet egyéb fejleményeiről. Mindkét szocialista ország -V mutatnak rá a megfigyelők — az utóbbi időkben különösen élénk tevékenységet lejt ki saját földrészének problémáit illetően. A mongol sajtó Péter János látogatását megelőzően számos anyagban foglalkozott ha- I zánkkal, az UNEN, a Mongol Népi Forradalmi Párt napilapja riportokat közölt a magyar segít- 1 séggel épülő mongóliai üzemekről. (MTI) Térkép a legújabb közel-keleti események színhelyéről /Ä .4» •M '*? ff • * *”> * ♦- ri t <2 Sri« y? V : tUäm £ * £ 4 1, Ç? ’ « is: % 3 TRIA Brandt beszéde az SPD kongresszusán A nyugatnémet szociáldemok­raták; egységének megszilárdítá­sát és az 1959-es bad-godesbergi pártprogram elveinek valóravál­tását szorgalmazta szerdai kong­resszusi beszédében Willy Brandt szövetségi kancellár, az SPD elnöke. Brandt beszámolójában első­sorban bel- és társadalompoliti­kai kérdések domináltak, míg a külpolitikai rész elsősorban az eddig követett célok megerősí­tését szolgálta. Pártjának balszárnyat nyoma­tékosan figyelmeztette arra, hogy a kongresszuson a bad- godesbergi program — amely­ben, mint ismeretes, az SPD hi­vatalosan szakított a marxiz­mussal — egy pillanatra sem le­het vita tárgya. Az SPD — mint kormánypárt — azon munkálkodik, hogy ér­vényt szerezzen a nyugatnémet alkotmánynak és ezen' belül folytassa reformpolitikáját. Szó sem lehet azonban a jelen nyu­gatnémet társadalmi rend meg­változtatásáról — tűnt ki szava­iból — és — utalva a kommu­nisták,' ellen alkalmazott diszk­riminációs intézkedésekre — hangoztatta : joga van az állam­nak arra. hogy a közszolgálatból távoltartsa az „alkotmányelle­nes elemeket” és megakadályoz­za az ..alkotmányellenes cselek­ményeket”. Beszédének külpolitikai részé­ben Brandt, kancellár határozot­tan állást foglalt a nemzetközi enyhülési politika folytatása mellett. A két német; állam vi­szonyával foglalkozva megálla­pította. hogy az alapszerződés nem küszöböli még ki a véle­ménykülönbségeket és továbbra is ..nehéz az alapvetően külön­böző társadalmi rendszerű állam békés egymás mellett élése” mindazonáltal — ígérte meg nyomatékosan Willy Brandt — a„ NSZK „korrektül be fogja tartani, amiben szerződésileg megállapodott” Az NSZK külpolitikáját, sike­rült, az utóbbi években új ala­pokra helyezni — folytatta. A nyugatnémeteknek sok illúziótól kellett elbúcsúzniok. megmond­tuk a kelet-európai népeknek és kormányoknak — jelentette ki Brandt — hogy nincs szándé­kunkban utólag revíziós eljárás­sal megnyerni a Hitler által kez­dett és elveszített háborút. A megmerevedett európai frontokat csak úgy lehetett meg­mozgatni, hogy volt iherszük a nyugatnémet szociáldemokra­táknak olyannak tekinteni Eu-1 rópát, mint amilyen. „Nagy jelentőségű lesz Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZK.P főtitkárának bonni látogatása — folytatta külpolitikai beszámoló­ját a kancellár. — A látogatás megerősíti, hogy a Szovjetunió­hoz fűződő viszonyunkban súlyt kapnay az együttműködés ele­mei. Ugyanez vonatkozik Len­gyelországra é/ a Varsói Szer­ződés többi tagállamára is.” A keleti politika szervesen il­leszkedik az NSZK nyugati po­litikájához — jelentette ki Brandt, és magától értetődőnek nevezte, hogy május elején „be­ható konzultációra” Nixon el­nökhöz utazzék az Egyesült Ál­lamokba. Szükségesnek vélte az SPD elnöke, hogy újból hitet tegyen a NATO-szövetség, mint a nyu­gatnémet politika alapja mel­lett és elengedhetetlennek minő­sítse az amerikai csapatok nyu­gat-európai jelenlétét. A nyu­gatnémet hadsereg fejlesztését a külpolitikai célok biztosítékának tüntette fel és intette a balol­dalt: ne számítson a közeljövő­ben a fegyverkezési kiadások csökkentésére. Brandt a „realitástudatra” hi­vatkozva helyesnek nevezte, hogy a tavalyi év végén nem csatlakozott azokhoz, akik el­ítélték az Egyesült Államok vi­etnami hadviselését, bár jelez­te, hogy ő sem értett egyet ma­radéktalanul Washington maga­tartásával. Ebben az összefüg­gésben kitért Thieu dél-vietna­mi elnök kedd.j bonni látogatá­sára. A saigoni rezsim elnökét Brandt olyan „látogatónak” ne­vezte — a küldöttek nagy tet­szésére — ..akinek távozását szívesebben látjuk, mint érkezé­sét”. Beszéde befejező részében Brandt társadalompolitikai kéi- désekkel foglalkozott. (MTI) V térkép azokat a színhelyeket mutatja, amelyeken az arab « terroristák Cipruson, illetve az izraeli kommandók Li­banonban végrehajtotta^ támadásaikat. (Telefotó — AP — MTI — Kis) Jelentés az Izrael—Libanon közti konfliktusról Hasszán Szabid El-Kiholit. Sza. dat elnök személyes megbízott­ját, aki kedden este érkezet, meg a libanoni fővárosba, fogadta Szolimán Frangié libanoni el­nök. El-Kholi a libanoni elnök­nek átnyújtotta Szadat elnök üzenetét. A találkozón jelen volt Szaeb Szálam miniszterelnök j és Khalil Abuhamad külügymi-j niszter is. A fogadás befejeztével El- Kholi újságíróknak elmondotta, hogy utazásának célja egyrészt Szadat üzenetének átnyújtása. másrészt pedig Jasszer Arafat, Palesztinái vezetővel való talál­kozás létrehozása volt. A haj­nalban végrehajtott izraeli ag- j resszióval kapcsolatban azt han­goztatta, hogy nemzetközi erő­feszítéseket kell tenni az izraeli politika megváltoztatása érde­kében. Az egyiptomi küldött még az j este folyamán találkozott‘és tár. l gyalt Jasszer Arafattal, a Pál esz- ! 2 mMmss "* 1973. ÁPRILIS 12. tínai Felszabadításí Szervezet : Központi Bizottságának el- ; nőkével. A találkozón El- j •Kholi, az egyiptomi kor- : mány hevében részvétét nyilvá- : nította a palesztínai mozgalom • vezetőinek meggyilkolása miatt. ■ Az El Fatah nyugati részlegé- ; nek parancsnoksága kedden nyi. ; latkozatban utasította „maxima. : lis riadókészültségre” Szíria : nyugati körzeteiben állomásozó : egységeit, s fokozott éberségre : szólította fel a megszállt terüle : teken működő tagjait.. A nyilat. • kozat, amelyet a palesztin ge- ! rilla-adó Kairóból sugárzott, kö_ • zölte, hogy a Bejrútban kedden ! hajnalban végrehajtott akció so. ■ rán az izraeli támadók fontos ; dokumentumokat vittek maguk- ; kai Kamal Adván palesztin ve- ■ zető lakásából. Ezeket a doku ■ mentumakat, most a mozgalom f elleni „lélektani hadviselés” ; eszközeiként használhatják fel ! — figyelmeztet a nyilatkozat. : Palesztinái források értesülé- : se szerint a három meggyilkolt : palesztin vezetőt szerdán, hősö- * két megillető külsőségiek között • helyezik örök nyugalomra Bej- ; rútban. Jelképes temetés szer- ; tartást rendeznek Kairóban és : Bagdadban is. (Reuter) ; A *| r I Tf rr \ • r világ első űrhajósa emlékére Hesslet German Tyitov szovjet űrrepülő „Kéklő Földgolyó” című most megjelent könyvéből Április 12-én világszerte megünneplik az űrhajózás napját. Ezen a napon szállt lel először az emberiség tör. ténetében, a V oszt ok szovjet űrhajó, fedélzetén Jurij Ga- garinnal. hogy — megkerül­ve a Földet — 108 percig re. püljön a világűrben. ____________________________j Nagyon jól emlékszem arra a napfényes áprilisi napra. Szeretném összeszedni gondo­lataimat, szeretném megérteni és átérezni a küszöbönálló hős­tett jelentőségét, de valami szüntelenül megzavar engem ab ban, hogy koncentrálni tudjak Ugyan mi? Egy tücsök, amely valahogyan belevette magát a végeláthatatlan kazah sztyep­pébe és cirpeli örök és monoton dalát. Minek van itt és miért ci. ripel ilyen kitartóan, amikor most olyan rendkívüli dologra készülünk ? Nézem a messzeséget, ahol a rakéta hatalmas teste áll. A tá­masztóoszlopok nélküli hatal­mas ezüstös test szinte beleü­lik a sztyeppe panorámájába; a felhőtlen napfényes égbolt alatt mintha remegni látszana: lehet hogy ez a hajnali köd csalóka játéka, de lehet, hogy a túllő, tött izgalom űz csúfot belőlünk. Ügy tűnik valamennyiünknek, mintha a rakéta tüielmetlenül várná, hogy elszakadjon a Földtől és meginduljon a mesas- szí világűrbe. A hatalmas ezüstsaivar csú­csában, a hideg fémlemezek raö gött, az űrruha durva szövete alatt — ott az ember. Ott van Jurij... Kisebb csoportban álldogá. lünk a kiilövőhély szélén. Iz­galmunk tetőpontra hág. Vala­mi nyomást érzünk a vállunkon. Nem fizikai nyomást. Ügy érez­zük, hogy az emberiség évezre­des töriénete áll a hátunk mö­gött, szigorúan fürkész bennün­ket, mintegy válaszra várva: hogyan vizsgázik ma itt az em­beri ész, az emberi tehetség *és tudás, amely a kőbaltától az űrhajóig oly hosszú és nehéz utat tett meg? Hogyan állunk helyt az egyiptomi piramisokat építő millió és millió névtelen rabszolgia életéért, hogyan vála. szolunk az elmúlt korok nagy­jai: Archimedes, és Koperni­kusz, Galilei és Bruno, Lomo­noszov és Newton, Ki bal esi cs és Ciolkovszkij, valamint ko­runk konstruktőrei és teoreti-» kusai gigászi akarati és gondo­lati erőfeszítéseire? Mit vála­szolunk a történelemnek az alatt a néhány másodperc alatt, amíg az űrrepülőtől’ star (pa­rancsnoksága mór visszafelé számol : tíz. .. hét... három .., kettő’... egy .., — Indulás! — Indulunk! — halljuk kissé torzítottan a hangszóróból bará­tunk hangját, s úgy érzem, ná­lánál is jobban átérezzülk, amint a rakéta hajtóműveinek sok­milliós lóereje „hámbafeszül”, hogy leküzdje a Föld vonzóere­jét, elszakítsa a Föld rabláncát, Szokatlan dübörgés, tűz és portenger, majd újabb tüzhul- lám hömpölyög végig a pusztán Az ezüstszivar lassan leválik az indítóállványról és mintegy aka­rata ellenére megindul az égbolt felé. Sebessége hamarosan nö­vekedni kezd. Rövidesen tün­döklő üstökösként tűnik el a szemünk elől. A motorok dübörgésének el­halkulása után ismét hallom a monoton tücsök ciripelést. A' könnyű szellő a tavaszi füvek kesernyés illatát hozza felénk. Az ősi pusztaságban továbbra is minden olyan, mint évszázado­kon keresztül volt, csúpán vala­hol a magasban ragyog az em’oe ri kéz által készített csillag, a Vosztok. Amikor űrruhába öltözve az űrrepülő-térre tartottunk, a tudósolt közül az egyik Gaga­rin hoz hajolt, megölelte és könny szökött a szemébe. Jurij megszorította a kezét és mintha gyermekhez szólna: — Nem szabad ... Pontosan 108 perccel később

Next

/
Thumbnails
Contents