Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
Életszínvonal-politikánk néhány időszerű kérdése írta: Klauké Mátyás, a megyei tanács elnöke ЯрДОвкЬоя *sifc aaS айМг életszínvonal-polítikánk- rói, a lakosság életkörül- iMényeinek javításáról, az árak és л bérek alakulásáról és egyéb, életszínvonal-politikánkat érintő kérdésekről. Ez érthető, hiszen szocialista társadalmunk fejlődésével együttjár dolgozó népünk életkörülményeinek javítása. A Központi Bizottság 1972. november 14—15-i ülésén megerősítette а X. kongresszus állásfoglalását, számbavette életszínvonal-politikánk végrehajtásának eddigi tapasztalatait és megállapította, hogy minden dolgozó osztály és számottevő réteg keresete, jövedelme, lakásviszonya, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kommunális és kulturális ellátottsága egyaránt rendszeresen emelkedett A kongresszus óta központi intézkedések nyomán növekedett az építőipari, a közlekedési dolgozók, a fegyveres erők tagjainak, a pedagógusoknak, az egészségügyi, igazságügyi, egyes kulturális intézmények dolgozóinak bére. Az utóbbi években tovább emelkedtek a családi pótlékok, a nyugdíjak, javult a nők és a fiatal dolgozók helyzete. A Központi Bizottság ugyanakkor megállapította azt is, hogy az utóbbi két évben a kereseti viszonyok és az életszínvonal általános javulása mellett egyes dolgozó családok — különösképpen a kevés keresetűek és a több családosok esetében — az életszínvonal alig, vagy nem emelkedett Vonatkozik ez mindenek^ előtt az állami iparban dolgozó nagyüzemi munkásokra, akiknél a jövedelmi viszonyok kisebb mértékben javultak. A fogyasztási cikkek egy részének áremelkedése is befolyásolta életszínvonalpolitikánk alakulását Mindezt figyelembe véve a Központi Bizottság múlt évi, novemberi ülésén megfelelő határozatot hozott a vonatkozó határozatok eredményesebb végrehajtására, mindenekelőtt munkásosztályunk helyzetének javítására. Milyen intézkedésekről van itt azó? A népgazdasági tervnek megfelelően az előző évek bérfejlesztéséhez hasonlóan a bérből és fizetésből élő dolgozók keresete 1973-ban átlagosan négy-öt százalékkal emelkedjen. Továbbá 1973. március 1-tól, külön központi bérintézkedéssel, az állami ipari munkások és művezetők bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipari munkások és művezetők bérét pedig átlagosan 6 százalékkal fel kell emelni. A hozott intézkedések gyakorlati végrehajtása március 1-ével megkezdődött. Az illetékes szervek a béremelést megfelelő differenciáltsággal hajtják végre. Figyelembe veszik a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a fizikai munka nehézségi fokát és előnyben részesítik a nagyobbrészt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket. Az intézkedés több mint 1 millió 300 ezer dolgozóra terjed ki és 1973-ban tíz hónap alatt országosan mintegy 2,3 milliárd forinttal növekszik a munkások jövedelme. • A Központi Bizottság által hozott intézkedéseket, az ár- és bérpolitikával kapcsolatosan, megyénk lakossága is megértéssel fogadta. Mindez nem azt jelenti, hogy mindenki egységesen és helyesen értelmezi, hogy nincsenek téves nézetek, szubjektív vélemények, s főleg, hogy nincs szükség a továbbiakban választ adni a felmerült kérdésekre, s hogy nincs szükség politikai munkánk tartalmi színvonalának további fokozására és növelésére. жл letszínvonalunk alakulása azokhoz a témákhoz tartozik, amelyekről mindenkinek van véleménye. Igaz, általában nem úgy fogalmaznak, hogy az életszínvonal stagnál, vagy süllyed, hanem bérről, keresetről, az árakról, a jövedelemről beszélnek és valljuk be őszintén, hogy az egyszerű emberek nehezen is igazodnak el az életszínvonal-politikánkat jellemző statisztikákban, adatokban a sokszor bonyolult, nyakatekert kifejezésekben és fogalmazásokban. Milyen téves nézetekkeü lehet találkozni? Az egyik, amely abban nyilvánul meg. hogy az életszínvonal-politikánkat csupán a bérkérdésekre szű’vfi le. Igaz, hogy az átlagbér, a reáljövedelem alakulása alapvető tényezője az életszínvonal alakulásának, de az életszínvonal-politikánk fogalmát más gazdasági és társadalmi tényezők is meghatározzák. Az életszínvonal bonyolult, sokrétű, számos elemet magában foglaló fogalmának a legfőbb meghatározói a következők. a) Bérek és jövedelemarányok nagysága és ennek alapján a lakosság ellátottsága anyagi javakkal és szolgáltatásokkal. b) A foglalkoztatottság színvonala, a munkaidő, illetve a szabad idő, a munkakörülmények, a társadalmi juttatások. e) Az adott családon belül az egy keresőre jutó eltartottak aránya. d) Az egészségügyi, kulturális ellátottság terjedelme, színvonala, szociálpolitikánk alakulása. e) A lakáskörülmények, & kommunális ellátottság, a közlekedési viszonyok, stb. A megyei párt- és állami vezetés а IV. ötéves terv végrehajtásánál nagy gondot fordított és fordít megyénk lakosságának életszükséglete és életkörülményeinek javítására. E téma vizsgálatánál figyelembe kell vennünk megyénk sajátos adottságát és helyzetét. Mindenekelőtt azt, hogy megyénk ipari fejlődése, s vele együtt az ellátottsági szint javítása csak az utóbbi tíz esztendőben fejlődött dinamikusabban. E fejlődést összességében pozitívnak kell tekinteni. Figyelembe véve azt is, hogy megyénk lakossága a felszabadulást megelőzően évtizedekkel elmaradott ipari, egészségügyi, kommunális ellátottságot örökölt, vagyis kettős feladat megoldása áll előttünk. Pótolni kell a múlt lemaradását, és lépést tartani a fejlődő, korszerű, új követelményekkel. M indezt figyelembe véve nem lebecsülendő az a fejlődés, amit megyénkben az ipartelepítés során_ az utóbbi években elértünk. Ismeretes, hogy tíz évvel ezelőtt komoly foglalkoztatottsági gondjaink voltak, ma pedig egy-két helyen már munkaerőhiány is jelentkezik. A foglalkoztatottság férfiaknál 96—97 százalékos, a nőknél 60—62 százalékos növekedést mutat. Figyelemre méltó az is, hogy végzett fiatal szakmunkásaink túlnyomó töbsége a megye üzemeiben helyezkedik el. Az ipar- telepítés eredményeként nőtt az egy családon belüli keresők aránya is, amely a reáljövedelem növekedése szempontjából figyelemre méltó. Lakosságunk átlag havi jövedelmének alakulása — a gazdasági fejlődés, az iparosodás, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek megszilárdulása, a termésátlagok növelése, a munkalehetőségek biztosítása, egyéb társadalmi juttatások révén — tervszerű növekedést mutat. 1972-ben a megye szocialista szektoraiban foglalkoztatottak egy főre jutó átlagos havi jövedelme 2 ezer 245 forint volt, vagyis 3 százalékkal magasabb az 1971- es évinél. A Központi Bizottság múlt év novemberi határozata alapján az ez év március 1-vel életbe lépő intézkedések tovább növelik a bérből és fizetésből élők, mindenekelőtt a nagyüzemi szakmunkások, művezetők, segéd- és betanított munkások jövedelmét. Megyei átlagot alapul véve március 1 után várhatóan 200 forinttal növekszik az átlagos havi jövedelem. A lakásellátottságban — az elmúlt tíz év során elért fejlődés ellenére — változatlanul feszültségek vannak és nem kielégítő az állami célcsoportos lakások száma az országos átlaghoz képest. Mindössze 1370 lakás épül megyénkben állami célcsoportos beruházással. Ugyanakkor lakásállományunk összességében kedvező képet mutat. А IV. ötéves terv során 13—14 ezer lakás épül fel a megyében, amelyeknek döntő többsége szövetkezeti társaslakásokból, valamint magánerőből építendő lakásokból áll. Ez a tény is igazija életszínvonal-politikánk tervszerű alakulását, s különösképpen örvendetes, hogy csökken az egyszobás lakások száma és növekszik a 2—3 szobás lakások aránya. Az egy lakásra jutó kommunális beruházások összege tíz évvel ezelőtt alig haladta meg az országos vidéki átlagnak a felét. 1970-ben — bár mérsékelten — megyénk az országos átlag fölé került. -Kedvező fejlődést mutat a vízellátásba bekapcsolt lakások száma, amely 1972-ben meghaladja a 16 ezret. Hasonló fejlődés tapasztalható a propánbután gázhasználók számának növekedésében is. B ölcsődei és óvodai ellátottságunk országos átlagot tekintve kedvező, de a jogos igények kielégítése komoly gondot okoz annak ellenére, hogy vállalataink, intézményeink és üzemeink társadalmi hozzájárulással is számottevően segítik az ellátottsági szint javítását. Az egészségügyi ellátásban is pozitív a fejlődés. Az orvosi létszám húsz év alatt megkétszereződött, 1960 óta több mint másfélszeresére emelkedett. Ennek ellenére a 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az országos átlagnál valamivel alacsonyabb. Kedvező ütemű a járóbetegellátást segítő rendelőintézetek létrehozása. A fekvőbeteg-ellátást jelentősen javította az új orosházi kórház, és főleg javítani fogja az V. ötéves tervben felépülő korszerű megyei kórház is. Megyénk lakossága életkörülményeinek javulását bizonyítja az is, hogy az utóbbi években ugrásszerűen nőtt a háztartási tartós fogyasztási cikkek használata. A rádió kétszeresére, a televízió négyszeresére, a motor- kerékpár ötszörösére, a személy- gépkocsi kilencszeresére, a hűtő-, mosógépek, porszívók száma szintén többszörösére növekedett. E fejlődéssel párhuzamosan sajnos még nem tart lépést a lakossági javító-szolgáltatások megfelelő színvonalú ellátottsága. Az elmúlt két évtizedben a mezőgazdasági dolgozók jövedelmi viszonyaiban történt a legjelentősebb változás. Az utóbbi években a dolgozó parasztok jövedelme gyorsabban emelkedett^ mint a bérből és fizetésből élőké. De ezzel csupán felzárkóztak a munkások, a bérből és fizetésből élők jövedelméhez. Valóra vált tehát a párt IX. kongresszusának az a célkitűzése, hogy a szövetkezeti parasztság életszínvonala és ellátottsága közelítse meg g munkások jövedelmét . A munkások és a parasztok jövedelemaránya megítélésénél azonban véleménykülönbségek, elvi, politikai szempontból káros nézetek és szemléletek is vannak. Nem lehet egyetérteni például azzal a szemlélettel, amely nem tesz különbséget a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét illetően és csak a kiugró, magas, átlagon felüli jövedelmeket veszi alapul. Ugyanúgy nem felel meg az objektivitásnak, ha a parasztság életkörülményeinek javulását csak megyénk példáján keresztül ragadjuk ki. Hiszen ismeretes, hogy megyénk mező- gazdaságának adottságai kedvezőbbek, mint az országos átlag, s ezáltal a jövedelem bizonyos vonatkozásban magasabb, mint az országos. Ennek ellenére megyén belül is vannak különbségek, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni a tsz-tagok jövedelmének megítélésénél. Amíg a mezőkovácsházi, orosházi járásban, Békéscsabán az egy tagra jutó közösből származó évi jövedelem eléri a 24—25 ezer forintot, addig a szeghalmi, gyulai, vagyis a kedvezőtlen adottságú területen gazdálkodó termelőszövetkezeti tagoknak a jövedelme 17—18 ezer forint között alakul. Igaz. hogv a parasztság jövedelmének alakulásánál számításba kell venni a háztáji gazdaságból származó jövedelmeket is, de emögött. a jövedelemmel arányosan, többlet- munka is jelentkezik, amit lényegében a háztájiban az egész család végez, s ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. H ibás nézet az is, amikor egyes tsz_tagok helytelen, politikailag is káros következtetést vonnak le az üzemi munkásoknál bevezet tett 44 órás munkahétből, valamint helytelen nézetet képvisel nek azon üzemi munkásokkal szemben, akik szabad szombaton, de néha vasárnap is pluszmunkát vállalnak. Mindkét nézet egyaránt téves szemléletből fakad, hiszen akár a háztájiból, akár a szabadszombati munkából származó jövedelem tisztességes, megdolgo. ■ zott plusz-munka után jelentkező jövedelmet jelent. Szívesen használná fal az a több családos. nagyüzemi munkás (lényégében ezekről van szó) a szabad szombatját szórakozásra, pihenésre családjával együtt, azonban egyes családokon belül je- lentkezó eltartók és eltartottak számának nagysága jelentősen befolyásolja az egy főre eső átlagjövedelem alakulását, s ezáL ta1 a többcsaládos munkásember még mindig kénytelen a szabad idejét is bizonyos pluszmunkával eltölteni. A jövedelmek alakulásának egyik fontos tényezője az is, hogy egy adott családon belül mennyi a keresők vagy az eltartottak száma. Például: ha egy 3 ezer forintos keresettel bíró dolgozónak három gyermeke van és feleségének önálló keresete nincs akkor az elosztható egy főre jutó jövedelme csupán 600 forint, amely nem. biztosítja a megfa’elő életszínvonalnövekedést. Igaz. hogy az eltartott család jövedelméhez még hozzájárul a társadalom a családi pótlék biztosításával, azonban az is igaz. hogy a családi pótlék többszöri emelése ellenére is csak enyhíti a gyermekeltartási gondokat, s csak a nemzeti jövedelem további emelkedésével lehet biztosítani a esa2Sáí pótlékok kívánatos emelését A társadalmon belüli feszültségeket nem a termelőszövetkezeti tagok és az üzemi munkások jövedelme okozza, hanem az egyes rétegeknél az indoka, lattanul magas, valamint a munka nélkül szerzett jövedelem. Ezek mind gazdasági, mind politikai szempontból nem kívánatos jelenségek és ellentétesek a két alapvető osztály, a munkások és parasztok egyete- mes érdekeivel. Vagyis a két alapvető osztály nem egymás kö_ zött kell hogy hadakozzon. EV lenkezőleg. Leleplezni az emit, tett nem kívánatos jelenségeket és egységesen fellépni a hará- esolókkat!, a nem munkából származó jövedelmet elérőkkel szemben. apjainkban változatlanul sok szó esik az árak stabilizálásáról. Ez is érthető. Hiszen amennyiben további indokolatlan áremelkedésekkel találkozik a lakosság (és sajnos, vannak ilyen tapasztalatok). ez akarva, nem akarva jelentősen befolyásolja — negatív értelemben — az életszínvonal-politikánkban hozott intézkedéseket. Ezt vette figyelembe többek között az említett központi bizottsági határozat is, amikor az árstabilitással kapcsolatosan konkrét intézkedéseket javasolt a Minisztertanácsnak. Az árstabilitás megerősítését szolgálják azok az intézkedések, amelyek a* utóbbi időben napvilágot láttak. Életszínvonal-politikánk szerves részét képezik a szőrié tool L. tikai intézkedések. Nyugdíjrendszerünk állja nemzetközi összevetésben is a próbát. Meglevő gondjaink, megoldásra váró feladataink mellett nincs szégyenkezni valónk. Igaz hogy ország gos szinten több mint másfél millió nyugdíjasból sokan régen, mentek nyugdíjba amikor a bérek viszonylag sokkal alacsonyabbak. a nyugdíjazás felté_ te’ei sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint ma. Valóban úgy igaz. hogy számottevő azoknak a száma, akiknek havi nyugdíjösszegük ezer forint alatt van, Ezt a feszültséget országos szinten ismerik és a népgazdasági feltételek biztosításával együtt orvosolni is kívánják. összességében az életszínvonal-politikánk alakulásával kap. csolatosan megoldásra váró feladataink és gondjaink mellett számottevő f^Vődés van az utóbbi évek során. Ezt bizonyítja például az évi egy főre eső átlagfogyasztásunk is. Húsból 61 kilogramm, cukorból 35 kilogramm, tejből 115 kilogramm, lisztből 125 kilogramm, zsírból közel 30 kilogramm jut egy főre. Etekintetben messze magunk mögött hagytuk a fejlett tőkés országokat is. Változatlan feladat, hogy hasonlóan hagyjuk magunk mögött a termelékenység fokozásában, a gazdaságosságban, a termelés hatékonyságát növelő munkában is más országokat, mert az életszínvonal-politikánk továbbfejlődése a nemzeti jövedelem előállításának alapvető függvénye. A nemzeti iövedelem növekedése döntő. Végső soron annak nagyságától függ az*, hogy mit. mennyit lehet elosztani. Az igények megfogalmazásánál is mindig abból keil kiindulni, hogy elosztani csak any- nyit lehet, amennyit megtermeltünk. Az életszínvonal további fejlődésének változatlanul alapja a munka. Ahogyan és amilyen mértékben fejlődik népgazdaságunk helyzete, olyan mértékben növekszik népünk életkörülménye is. 3 BÉtísmm■&=, sm MÁRCIUS 1L
