Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-30 / 75. szám

Megyénk választópolgárainak egyharmada vett részt a jelölőgyűléseken

f'tmkmcm 14 emer javaalmt vár rendeméare

A választások előkészítésének egyik legmozgalmasabb szakasza zárult le a jeiölőgyűlések befejezésével. A megyénkben lezajlott háromezerharmincegy jelölőgyűlés végleges adatait rendel, kezesünkre bocsátották, így azok sajátosságait, hű jellemzőit csokorba tudjuk szedni.

A jélölőgyúlések jó politikai légkörben, я megfelelő ütemben zajlottak le. Előkészítésük a gyűlések levezetésének demokratizmusa, az előadók fel- készültsége meghaladta az 1971. évit A tanácsprogramok ismertetése általában nagy érdeklődést váltott ki. A korábbinál nagyobb elismerés nyilvánult meg a, tanácsok, valamint a tanácstagok munkája iránt. A 3031 jelölőgyűlés tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a választások előkészítésében széles társadalmi megmozdulás bon takozott ki:

a jelölőgyűléseken résztvevők száma jóval meghaladta a 91 ezret, ami megyénk választópolgárainak csaknem egyhar- madát teszi ki

Ez jóval több, mint két évvel ezelőtt; a 86 ezer 718 résztvevő. De többen is kértek szót. Míg 1971-ben 11 ezer 449-ert, most 13 ezer 751-en mondták el véleményüket, s csaknem valamennyien tettek megöl, dásra váró javaslatot.

Ez az eredmény azért is számottevő, mert két évvel ezelőtt az országgyűlési képviselők jelölése is a gyűlések napirendje volt. A nagy érdeklődés igazolta, hogy a jeiölőgyűlések való.

ban fontos politikai eseménnyé váltak- a városok és községek lakossága nagy felelősséggel gyakorolta jelölési jogát is. Erről tanúskodik a» a tény, hogy kettős jelölés 74, hármas jelö_ lés pedig két választókerületben történt

így a 3031 tanácstagi helyre

3109 jelöltből választhatnak,

majd április 15-én.

Ez azt is bizonyítja, hogy túlnyomórészt régi tanácstagjaikat jelölték, ami egyértelmű igazolása a helyi tanács jó munkájának, elismerése a tanácstag eddigi tevékenységének.

A vitákban elhangzott javaslatok mögött általában a növek. vő életszínvonallal járó igények húzódtak meg. Utakat, járdákat, vezetékes ivóvizet és jobb áruellátást • sürgettek. Azoknak leg_ többje, akik nagyobb fejlesztés" ről beszéltek, keresték a helyi társadalmi erőforrások mozgósí. tásának lehetőségeit is. A javas, latok, igények jegyzőkönyvbe kerültek, (ezek összegezésére la. púnkba^, visszatérünk.) melyek rendszerezése, megoldása mintegy munkaprogramként szolgál, nak az új tanácsoknak.

Most a jeiölőgyűlések lezárásával a választás előkészítésének másik szakasza folytatódik; április 10-ig megyeszerte választási gyű’éseket. rétegta’álko. zókat tartanak. Fontos, hogy a választópolgárok mind nagyobb számban vegyenek részt a választási gyűléseken és tanúsítsanak olyan érdeklődést, mint tették azt a jelölőgyűlések iránt.

Mérgező gyermekjátékok — Kevés az életmiszerszállító jármű

— Közegészségügy a vb napirendién

Tegnap március 29-én, a Bé- kécsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta a város közegészségügyi és járványügyi helyzetét. A jelentés előterjesztői de. Juhász László, a VB Egészségügyi Osztályának vezetője és dr. Varga Zita városi közegészségügyi felügyelő arról tájékoztatta a választott testületet, hogy az Erőműjavító- és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéjének kitelepítése — igaz határidő csúszással — folyamatban van. A jelentéstevők megállapították, hogy a város közegészségügyi és járványügyi helyzete az elmúlt évek- I hez képest javult. Ennek elle- ; nére még igen sók gondot je- j lent a vállalatoknál, intézmé- ! nyéknél, élelmiszeripari objek- | tumokban a közegészségügyi helyzet javítása.

Különösen az élelmiszerszállítás terén kevés az eredmény. Nincs elegendő élelmiszerszállító gépkocsi és hűtő- gépkocsikkal csak a húsüzem rendelkezik, így a hűtendő áruk szállításánál nincs biztosítva a folyamatosság, a termelő és forgalomba hozó vállalatok között.

Arról is számot adtak, hogy a hűtőházban bérben tárolt nagy- mennyiségű gesztenyemasszának lejárt a szavatossága. A Minőségvizsgáló Intézettel közösen intézkedtek ebben az ügyben. Ugyancsak a hűtőházban fordult elő, hogy körülbelül 800 kilogramm fagyasztott halnak tiltották meg a közfogyasztásra való felhasználását. Azt is megállapította a jelentés, hogy a város mezőgazdasági szövetkezeteinek a tejházai — kivéve a Szabadság és a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezeteket — korszerűtlenek.

A Csaba utcai napközis konyha, évek óta fennálló, kapacitás-gondja . átmenetileg megoldódott 1972-ben. Az elmúlt évben a KÖJÁL-laboratórium 76 alkalommal végzett bakiteroló- giai vegyi ételminta-vizsgálatot, ugyanakkor megvizsgálták a gyermekjátékokat és a gumicumikat is. A vizsgálat alapján több alkalommal vontak be a forgalomból mérgező gyermek- játékokat és cumikat.

A település egészségügyi helyzetét értékelve arról számoltak be, hogy a Csaba Szállodában a gáztüzelésű kazán üzembehelyezése óta megszűnt a város egyik levegőszennyező góca. A fodrász ktsz kilenc üzlethelyisége és a 15 magánkisiparos ellenőrzése során az elmúlt évben hat alkalommal folytattak le szabálysértési eljárást Szó esett arról is. hogy a konzervgyár melletti szennyvíztisztító berendezés régi, elavult. Az Egészségügyi Minisztérium ennek üzemelését csak 1964-ig engedélyezte. Az új szennyvíztisztító-telep építése már megkezdődött és az első ütem befejezés előtt áll.

A munkahelyeken Végzett levegő-vizsgálatok alkalmával megállapították: a MEZŐGÉP

Vállalatnál a légtér toluol szennyezettsége, az Erőműjavító- és Karbantartó Vállalatnál a porszennyezettség, valamint a szénmonoxid-tartalom haladta meg az engedélyezett határértékeket. A forgácsológyárban a sósav, nítroxid és a nitrózus- gáz, a Kner Nyomdában és a Férfi Fehérneműgyárban a levegő porszennyezettsége volt magas. Ezeknél a vállalatoknál felhívták az üzemvezetőket az intézkedésre és ezeket ellenőrizték.

,A végrehajtó bizottság a jelentést több módosítással elfogadta, majd beszámolót hallgatott meg az elmúlt év gazdasági és pénzügyi ellenőrzéséről.

B. J.

Nagyszerű negyedszázad

Történelmi kép. Az államosítás utáni 1948. május 1-i ünnepségre készülnek a dolgozók.

füstölőkből —• ahonnan fanyar i füstöt hord a szél —1 kézi kocsikon szállítják a barnás-piros gyulait a szárítóba. A csomago- lóban fürgekezű asszonyok rakják a kolbászt, a szalámit Iá- j dákba, majd innen a gyulai ál- [ tamásra viszik, ahonnan vagon- j számra indul a világ majdmdn- den tájára a híres „Gyulai”- és „Csabai”-kolbász.

A Békés megyei Álla tforg almi és Húsipara Vállalat jelenlegi igazgatója: Csáki József

szobájában a falakon színes fotók a gyár termékeiről. Varga j József, az első munkásigazgató elégedetten néz körül a, irodában.

— Huszonöt évvel «Belőtt ilyesmiről még álmodni sem mertem.

Huszonöt év, negyedszázad. Nagy idő, lassan már történelem. Az akikor született gyermekek már felnőtt férfiak, asz- szonyok. Varga Józsefnek most mégsem tűnik olyan régmúltnak ez a negyedszázad.

— 1948. március közepén levél jött az Élelmezési Munkások Szabad Szakszervezetének budapesti központjától. Értekezletre hívtak. Az értekezlet más. napján március 25-én közölték velünk, hogy menjünk el a vasasok szakszervezeti székhazába. Meglepődtünk, hiszen senki nem tudta, hogy miért hívatnak bennünket. Zsúfolásig megtelt a nagyterem, mire odaérkeztünk Mi lesz itt? — kérdezgettük egymástól, de senki nem tudott semmit. Az elnökségben ott ült szinte az egés7 akkori kormány. Aztán hamarosan megtudtuk miért hívtak bennünket. Bejelentették az államosítást. Tapsvihar tört ki, és mintegy láthatatlan karmester intésére egyszerre kezdtük énekelni az In- temacionálét.

Meghatódtunk, nem tagadom, amikor fogadalmat tettünk, hogy legjobb tudásunk és képességünk szerint fogjuk vezetni a ránkbízott vállalatot Engem a gyulai Stéberl András Házi Hentesárugyár RT élére neveztek ki.

Másnap, 1948. március 26-án reggel bementem az üzembe. Néhány perccel később megérkezett Stéberl András, akinek átadtam megbízólevelemet. Stéberl kénytelen-kelletlen elfogadta. Kinyittattam a páncél- szekrényt, s az abban talált pénzt tanúk előtt jegyzőkönyvileg átvettem. Tájékoztattam a

szerzése, és hogy a munka egy percre sem állt le, Szobek András közellátási kormánybiztosnak az érdeme, aki sokat segített.

Első dolgunk volt, hogy a szakmunkásutánpóüás érdeké- j ben húsipari tanulókat szerződtessünk. Jól emlékszem arra is,1 hogy két lányt is felvettünk tanulónak. Persze itt is, mint máshol az országban megpróbálták akadályozni a munkát. Röviddé]

A szót Csíki József veszi át, aki nemcsak az újságírót, hanem Varga Józsefet, a gyár első munkásigazgatóját is — áld már nyugdíjas — tájékoztatja az üzem tevékenységéről.

— Elkerülhetetlen a számok ismertetése, amikor a gyár fejlődéséről beszélünk. Míg 1948- ban 82-en dolgoztak a gyárban, ez a szám 1972-ben már 1219 volt. Az egy főre jutó termelési érték 25 évvel ezelőtt egy évben még csak 244 ezer forint volt, ez az összeg az elmúlt évben már meghaladta az 1 millió 800 ezer forintot. Kolbászból negyedszázaddal ezelőtt 72 vagonnal készült egy év alatt, tavaly már több mint 219 vagonnal gyártottunk. Ugyan ilyen ütemben nőtt export-tevékenységünk is. 1953-ban mindössze

Csiki József, a Békés megyei AUatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, Varga József, az üzem első munkásigazgatója és a gyár világhírű terméke: a csabai kolbász

az államosítás után levelet kaptam a Magyar Élelmiszer Szállító és Árukereskedelmi Részvénytársaságtól —, amely üzleti viszonylatban állt Stéberlék- kel —, hogy „a termelés zökkenőmentes és megnyugtató menetének biztosítása végett feltétlenül igényt tartunk Stéberl András és felesége közreműködésére és szakértelmére.” A levél természetesen papírkosárba került.

Az államosítás után 200 ezer forint államhitelt kaptunk. Elavult, korszerűtlen, kis kapacitású gépparkunk volt, a vágóhídon —, amely hasonlóan elhanyagolt volt — naponta legfeljebb 80 sertést tudtunk levágni. A mostoha körülmények ellenére — az akkori viszonyokhoz képest — aránylag jó ütemben haladt a gyártás. Néhány vagonnál még exportra is jutott. A dolgozók becsületes munkával igyekeztek eleget tenni kötelezettségüknek.

1,8 vagon gyulai kolbász jutott külföldre, tavaly 177 és fél vagonnal.

Nemrégen, 1968-ban kezdtük a csabai paprikás szalámi gyártását. Ez az áru aránylag rövid idő alatt lett népszerű nemcsak bel-, hanem külföldön is. A csabai kolbászból 1968-ban 3

vagonnal, az elmúlt évben pedig már 58 vagonnal exportáltunk.

Feltétlenül beszélnünk keli a gyulai vágóhídrói is, ahol 1952- ben még csak 26 300 sertést vágtunk le, ez a szám 1972-ben már 130 500-ra emelkedett.

Röviden ennyit a gyár negyedszázados fejlődéséről. A jövő még ennél is biztatóbb. Elkészült a „kolbász-gyár” és a vágóhíd rekonstrukciós terve, amely jelenleg a gazdasági bizottság előtt van jóváhagyásra. Ha ezek a tervek megvalósulnak, és — mj ebben nagyon bízunk — a gyár jelenlegi termelése megduplázódik.

Hatalmas fehésrszínú, hússzállító kocsi fordul be a nyitott kapun. Az üvegfalú csarnokhoz áE. A kettévágott sertéseket húshorogra akasztják. Eizen kerülnek be a csarnokiba, ahol villogó késekkel darabolják szét. Innen továbbjut a hús a cson- tozóműhelybe, a hűtőkamrákba. A töltőben fürgén tekeredik le a gépek tölcséréről a feszesre tömött gyulai kolbász. , Másutt zsírt csomagolnak ládákba. A

tulajdonost, hogy a gyár most már a munkásoké, az államé, s az üzemet a párt irányításával a munkások vezetik. Ezután összehívtam a gyár dolgozóit, s rövid beszédben ismertettem az államosításról szóló kormányrendeletet, amit nagy lelkesedéssel fogadtak.

Nem mondom, hogy ment minden, mint a karikacsapás. Abban az időszakban nagyon nehéz volt a nyersanyag beÉs elérkezett az első szabad május elseje. A gyár bejárati kapuját zászlókká] és virágokkal díszítettük fel, és a gyulai húsipari dolgozók nagy lelkesedéssel és ötletes, jelképes felvonulással ünnepelték meg a munkásosztály nagy ünnepét. Nagy sikert aratott a felvonulást végignéző^ körében az a, két feldíszített tehergépkocsi, amelyen a gyár termékei voltak elhelyezve. A gépkocsi mindkét oldalán felirat:

„Mondják több nap, mint kolbász, Nálunk több kolbász, mint nap”

1950-ben mar bevezettük л teljesítménybérezést és megszerveztük a sztahanovista mozgalmat. Jól emlékszem, első éLmunkásunk Boldog Lajos lett. Sokat köszönhet a gyár az olyan kiváló dolgozóknak, szakembereknek, mint Jened Kálmán, Domokos Lenke, Nagy Lajos, Kovács János, Fekete István, Fekete Imre — és még lehetne sorolni, — akik tudásuk legjavát nyújtották ahhoz, hogy az államosított gyárban egyre jobban emelkedjen, a termelés.