Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

* Szélesítik az utat A Hódmezővásárhelyi Közúti Épít® Vállalat Békéscsabáig ki­szélesíti megerősíti a 47.es számú utat és megépíti az oros­házi átkelési szakaszt. Felvételünk Csorvás és Orosháza kö­zött készült, ahol a vállalat dolgozói egy árokásó gép segítségé­vei, közreműködésével szélesítik az utak {Fotó: Demény) (тзэеаавзоооасооосооаоооеазоооосххзоооооооооооедооооооовеоооооооооооаеоооооосоооооозоооаооа Forradalmi Ifjúsági Napok járási megnyitója Gyomán ffudősítónlrtóíí Március 15-, máretas 21_ és április 4_re emlékeztek meg a gyomai művelődési házban, a Forradalmi Ifjúsági Napok já­rási megnyitóján. A negyven perces irodalmi műsort mintegy 250 főnyi közönség nézte végig. Jelen volt Varga Zsigmond or­szággyűlési képviselő, Medvegy András járási, valamint Vám- | hídi Lajos. Gyoma Nagyközség pártbizottságának titkára. Bor­bély Pál. a járási KISZ-bizott­ság titkára, a termelőszövetkeze­tek. a vállalatok vezetői és a já­rásból összegyűlt fiatalok. A já­rási és a községi KISZ közös rendezvényén az ünnepi műsor után a Lézer beat-együttes szó­rakoztatta a fiatalokat (Beinschróth) Œ Ütására. Sajnos a demokratikus hadsereg létrehozása és beveze­tése a német fasiszták ellen, lényegében különféle okokból eredően meghiúsult A fegyver­szüneti egyezményben megálla­pított nyolc hadosztály helyett, csak kettőt állítottak fel, azt is már későn. Az ideiglenes kormány fel­hívását a falunk nemzeti bi­zottsága azonnal kihirdette. A 17 éves kort betöltőiteknek le­hetett jelentkezni, a községhá­zán, ahol az általuk bediktált adatokat rögzítették. Én ekkor még csak 15 éve^ múltam. Ha jól emlékszem négyen-öten mentünk együtt újtelepiek je­lentkezni. Egész úton mormol­tam magamban azt a megfelelő születési évszámot (1927), ami alsóján elmúljam 17 éves. Aki nem volt 17 éves ,azt nem je­gyezték be. hazakiildték. En­gem bejegyeztek. Összesen 44— 45-en jelentkeztünk: Mag Pál (azóta főtisztként vonult nyug­állományba), Megyeri Géza (szintén a közelmúltban fő­tisztként ment nyugállomány­ba). Kubinszki István (jelenleg a Bm. fontos beosztást betöltő főtisztié). Flórián József (a Bm határőrség főtisztje). Frank Jó­zsef, Fodor Béla, Fodor Dezső, akik jelenleg is a faluban él­nek. dolgoznak. Vári Gábor, Petró Ferenc. Ködmön József — jelenleg községünk vb-elnö- ke vésül én В’’г-u Béla Csak néhányukat soroltam fel az egykori lelkes parasztíiatalok- ssak. ■ ! Lázasan készülődtünk a be- ■ vonulásra. Csináltattuk a kato- | naládát (akkoriban ez volt a S szokás). A behívás egyre késett. ; Nem tudtuk mire vélni! Időn- ; ként érdeklődtünk a nemzeti ; bizottságnál Azt mondták ne ! legyünk türelmetlenek! Nem : meghalni igyekeztünk, csupán : visszaadni a fasisztáknak, amit ; mi kaptunk tőlük. 1945. március 15-én nagy nép- ; ünnepély volt falunkban. Az : egész falu ünnepelt, naggyű- j lés volt az 1914-es emlékmű- : nél! Kubincky Pista szavalta ; Petőfi Nemzeti dalát. Az ünnep- ! séget a falunkban időközben : megalakult MKP szervezte. Falunkban is több párt ala- J kult: Szociáldemokrata Párt, • Nemzeti Paraszt Párt, Függet- ; len Kisgazda Párt. Ezek a té- ! nyék megosztották a falu népét. [ Fokozódtak a pártok közötti el- : lentétek is. Mi a „MADISZ-is- j ták” (a faluban kis kommnnis- ; fáknak neveztek bennünket), az ; MKP minden rendezvényénél ; őrködtünk, hogy senki ne za- ! varja azt meg; Végre, 1945. március 24-én ! megiött a behívó! 26-án gvüle- : keztünk a piactéren, majd ze- : neszóval, rezesbanda-kísérettel ; masíroztunk ki a faluból. Ma- ■ kora vonultunk be. az egykori 1 polgári leányiskolába. Ott : volt a sorozás. Voltak, akik : nem váltak be, azokat haza- j küldték, volt akiket a szülei ; vittek haza. (Folytatjuk) 3 Kultúra és közgondolkodás írta: Dr Becsei József, az MSZMP békéscsabai ▼áresl bizottságának titkára S zocialista építő munkán!^, társadalmi életünk fontos y * - eleme a szocialista köz. gondolkodás, közfelfogás, erköl­csi normák érvényesülése. A műveltségi színvonal emelkedé­sével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősö­dött a szocialista erkölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi felelős, ségérzet, a társadalom iránti el­kötelezettség.” — állapította meg a párt X. kongresszusának beszámolója. Ma egyik legfon. tosabb feladatunk a társadalom egyes tagjai és az egész társa­dalom tudatának, közgondolko­dásának fejlesztése. Miután a társadalmi tudat szabályozó és szervező eszköze a társadalmi tevékenységnek, ezért fontos, hogy az egyéni tudat, amely az emberek konkrét cselekvésének eszköze, minél jobban összees­sék társadalmi céljainkkal. En­nek elérésében — egyéb ténye­zők mellett — a kultúra nagyon fontos feladatokat kell, hogy magára vállaljon és megoldjon. A szocializmus teljes felépíté_ sének mai szakaszában, a szol dialista társadalom építésének fejlettebb fokán — a magasabb termelési színvonal, a jobb élet. feltételek biztosítása mellett — megnövekszik я tömegek mű­veltségiéinek szerepe/ Az új tár­sadalmi viszonyok, az új emberi kapcsolatok, az új szocialista életforma, az egyén és a közös­ség harmóniája, a tartalmasabb emberi élet megvalósítása meg­követeli ,hogy a kultúra körét ne korlátozzuk csak pl az iro­dalomra, vagy a zenére, hanem ide kell sorolnunk a munkát, a szabad idő eltöltését, az emberi kapcsolatok és az emberi kör­nyezet megváltoztatását magá­ban foglaló legszélesebb érte­lemben vett életforma alakítá­sát is. Ebben a szélesebb körű értelmezésben nemcsak a közok. tatás, közművelődést művésze­tek, a tudomány felelősségét kell hangsúlyoznunk, hanem a munkahely kul úráltságáit, я fa. lu—város szépítését, a szép la­kás jelentőségét, stb is. Tehát a szoűalizrruis építése magasabb fokon új feladatokat jelent abban a tekintetben, hogy gazdagítsuk a mindennapi élet, az életforma kultúráját, hogy annak mindenekelőtt kö­zösségi, szocialista tartalmát erősítsük, fejlesszük. A minden­napi élet kultúrájának elsődle­ges tartalma nálunk a szocia­lista tudatossággal párosuló is­meret ,hozzáér.és szakadatlan növelése, azaz a lenini értelem­ben vett kul.uráüs forradalom további kibontakoztatása. Azonban a kultúra és a mű­veltség elsajátítása nem egysze­rűen ismeretek birtoklása, ha­nem a személyiség kibontakozá­sát, a személyiség minden ké­pességének, szocialista érték­rendjének kimunkálását jelenti, azt ,hogy az egyes ember élet­céljaival, törekvéseivel és te­vékenységével a közösséghez, a társadalom fejlődéséhez kapcso. lódva — és éppen azáltal — vá­lik igazán emberré, egyéniséggé, személyiséggé. Va ?yis amikor valakire azt mondjuk, hogy „kulturált ember”, akkor nem­csak a tudására, iskolázottságá­ra gondolunk, hanem a maga­tartására is, arra. hogy közössé­gi emberhez méltóan él, dolgo­zik. E zért a kulturális célkitűzé­seknek messzemenően kell szolgálniok a szocialista magatartás kialakítását, azt, hogy eszméink, elveink az egyé­nek mindennapi magán, és kö­zösségi cselekvésének természe­tes és szerves részévé váljanak. Ez az emberi élet számos moz­zanatát, oldalát foglalja magá­ban: az életcélokat, étkezés, öl­tözködés, szórakozás, lakás, munkahely, család, barátok, szocialista brigád, stb. Ezt fi­gyelembe véve helyeselhetjük az üzemek, intézmények min­den olyan kezdeményezését, mint pl. a szocialista brigádve­zetők klubja, lakberendezési ki­állítások, előadások a helyes táplálkozásról, stb. Azonban már itt meg kell jegyeznünk egyrészt ezek alacsony számát, a rendezési helyeik korlátozott­ságát, másrészt ezek egy részé­nek nem annyira nevelői, mint kereskedelmi célzatát Természetesen az egyes ember nem a társadalom ól, a többi embertől elszigetelten él. Mű­velődése egyrészt függ saját anyagi helyzetétől, és ebben az értelemben ás nagy a szerepe az életszínvonal emelkedéséinek. Ugyanakkor az egyén művelő­dése és kulturális fejlődése sem lehet pusztán az egyéni célok elérésének az eszköze, mint ahogy a kultúra elsajátítása sem pusztám. egyéni aktus, ha­nem mindig társadalmi folya­mat A pusztán egyéni célokra és érdekekre orientálódó maga­tartás, az egyéni hasznosságot ■szem előtt tartó nézőpont önma. gában is a kulturális horizont beszűküléséhez vezet. Soha nem sajátítha ja él az igazi kul­túrát az az ember, aki csupán azt nézi mi a haszna belőle, aki olyan kérdéseket tesz fel, miért menjek színházba, miért olvas­sak szépirodalmat, miért hall­gassak komoly zenét, hisz anélkül is jól megvagyok, hisz az életszínvonalam ezáltal úgy­sem lesz magasabb. Ez a szem­lélet legfeljebb я szakmai isme. retek hasznosságát ismeri eL Napjainkban e szemlélet nem_ csak az egyén látásmódjában^ gondolkodásában van meg, ha­nem gazdasági egységeinknél in­tézményeinknél egyaránt, sőt helyenként még egyik-másik kulturális intézményünknél is. Ennek következtében csak a nyereségrészesedés nagyságára koncentrálnak, elhanyagolják az üzemi, termelőszövetkezeti kul- túrotthonokat, kevés a TIT- előadások száma, nem megfele­lően kulturált az üzemi kör­nyezet. stb. A kulturális alap felhasználása ficm kielégtlbőm hatékony, sokszor csak a sport­klub támogatásáig, illetve ilyen, olyan előadások bérleteinek megvásárlásáig jutnak eL Vagy ami politikai oldalon jelentke­zik: a kulturális politikai isme­retek hiányosak, az azzal való foglalkozást amolyan „szakmai” kérdésként kezelik, ezzel leszű­kítve a pártszervezetek tevé­kenységi körét is és így helyet kaphatnak olyan nézetek, ame­lyekkel szemben eredményesen vehetnénk fel a harcot a kultúr­politika megfelelő kezelése ese­tén. A z egyik oldalon tehát a fel­adat az, hogy a kultúra ■valóságos funkcióját az egyén és a társadalom életében valódi jelentőségének megfele­lően ismerjük el; továbbá, hogy az anyagi életfeltételek javulá­sa, az életszínvonal rendszeres emelése a szocializmus építésé­nek velejárója, nagy eredmé­nye. De mindig tudnunk kell, hogy az anyagi javák bősége nem ön­cél, hanem az értelmes emberi, szocialista életforma kibonta­kozásának eszköze, feltétele, hogy a politika, a gazdaság és az ideológia között szoros a kölcsönhatás, s e kölcsönhatá­sok közepette alakul társadal­munk közgondolkodása, amely­re jelentős hatással van a kul­túra. Természetesen a közgondolko­dást a legalapvetőbben befo­lyásoló tényező társadalmunk szocialista jellege, de vannak olyan tényezők, amelyek konk­rét helyi és történelmi körűimé, nyeinkből adódnak. Ilyenek pél. dául: vannak még nálunk tár­sadalmi ellentmondások; létez­nek a marxizmustól idegen né­zetek; létezik a kapitalizmus; a nemzetközi munkásmozgalom­ban vannak ellentétek- az utób­bi időben felerősödtek olyan kedvezőtlen jelenségek, mint az individualizmus és egoizmus, a közéleti közömbösség, stb. Mind. ezek az ellentmondások jelent­keznek az emberek gondolkodá­sában is, ezzel ideológiai és kul- túrmunkánkban számolnunk kell A meglévő nem marxista nézetek elleni küzdelmünk nem lehet egy frontális támadás, ha. nem kitartó szívós munkával kell legyőzni a nem marxista nézeteket, áz a feladatunk, hogy a marxizmus—leninizmus he­gemóniáját erősítsük, ezt pedig sem türelmetlen kapkodással, sem elvtelen udvarlással m tehetjük meg. A kultúra felada­ta ebben a tekintetben, hogy a kulturális alkotások pártos el­kötelezettséggel erősítsék a marxizmus—leninizmua hege. móniáját A kultúra különböző terüle­teinek más és más fela­data van a közgondolko­dás formálásában, illetve a köz- gondolkodást alakító tényezők felismertetésében, a jelentkező kedvezőtlen és pozitív tenden­ciák bemutatásában. A kulturá­lis élet egyes tevékenységi for­mái direkt módon, mások köz­vetetten befolyásolják a köz­gondolkodást végső céljának azonban minden terület azt kell, hogy tekintse, hogy a közgon­dolkodást pozitívan befolyásoló tényezőket megfelelő hatékony­sággal tegye az egyes emberek tevékenységévé, míg a károsakat segítsen onnan száműzni A szocialista közgondolkodás alakításában nagy a felelőssége a közoktatásnak éppem úgy, mint a közművelődésnek, a tu­dományoknak, az irodalomnak és a különböző művészeti ágak­nak. A feladatok hatékony meg. oldása úgy lehetséges, ha a kul­túra megfelelően széles töme­gekhez jut el, vagyis a kultúrát közelebb kell vinni a tömegek­hez, illetve a tömegeket a kul­túrához. Ahhoz, hogy ez ered­ménnyel kecsegtessen több vo­natkozásban is szemléletváltoz­tatásra van szükség, a kultúra különböző területei művelőinél éppúgy, mint intézményeinél, másrészt az állami ,társadalmi szerveknél. A kultúrm un kősóktól, mű­vészektől, az intézményektől azt várhatjuk eL hogy olyan tartalommal ás színvonalon közvetítsék a tömegek felé a kultúrát, ami valós, széles tö­megeket foglalkoztató kérdése­ket érint, ami megfelelő irány­ba orientálja a közgondolkodást, másrészt, amit a tömegek el-, ítélését eredményezi. Így le- ták témája az, hogy mit és milyen színvonalon? Továbbá az, hogy kinek? Nem hallgathatjuk «8 azt, hogy több kultúráiig intézmé­nyünk egyfelől küzd a „közön­ségnélküliséggel”, másfelől ér­vényesül egy bezárkózás. Ez végső soron a tömegek kulturá­lis igényének, illetve kultúrált- ságának alá becsű lését eredmé­nyezi, ami a kultúra közvetítése lehetőségének pesszimista meg­ítélését eredményezi. Így le­mondunk számos olyan lehető­ségről, amelyek felkutatása és megragadása lényegesen előbbre vinné ezt a nemes munkát. Ilyen szemlélet alapján kaphat helyet az „elit kultúra” — „tömeg- kultúra” koncepciója, amit gya­korlati életünkben mindenkép­pen károsnak kell ítélnünk. Előbbrelépés cSak azon az úton képzelhető el, hogy kulturális intézményeink sokféle lehetősé­gét kutatják fel a dolgozókkal való találkozásnak. Sokkal na­gyobb lehetőségét kell találná üzemi, termelőszövetkezeti egy­ségekkel való együttműködésre. Az együttműködést, a töme­gek kulturálódási lehetőségeinek felkutatása azonban a gazdasági egységek vezetőségeire is sok feladatot ró. Mindenek előtt azt, hogy felismerjék a kultúra és a kultúrálódás helyét szerepét a termelésben, a közösségi ember kialakításában. Az elismerésen túl azonban tényleges feladattá kell, hogy váljék a dolgozók egyéni kultúrálódásának, a kör­nyezet, ay életviszonyok szocia­lista átalakításának minden irá_ nyú támogatása. /л sszességében azt kell mon- dánunk .hogy társadal­munk javuló életfeltételei által kínált lehetőségekkel csak úgy tudjuk az egyén és a közös, ség humánusabb életét megtel remteni. ha az egyes ember, a társadalom kisebb-nagyobb kö zosségei mindent megtesznek azért, hogy ne csak jobb anyagi feltételek mellett, hanem kul­túrált módon és környezetben éljenek és dolgozzanak, hogy a szocialista módon gondolkodó, cselekvő egyének szocialista er- kölcsiségű, az egész társadalom iránt elkötelezett közösségakat hraramVi látra.

Next

/
Thumbnails
Contents