Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
* Szélesítik az utat A Hódmezővásárhelyi Közúti Épít® Vállalat Békéscsabáig kiszélesíti megerősíti a 47.es számú utat és megépíti az orosházi átkelési szakaszt. Felvételünk Csorvás és Orosháza között készült, ahol a vállalat dolgozói egy árokásó gép segítségévei, közreműködésével szélesítik az utak {Fotó: Demény) (тзэеаавзоооасооосооаоооеазоооосххзоооооооооооедооооооовеоооооооооооаеоооооосоооооозоооаооа Forradalmi Ifjúsági Napok járási megnyitója Gyomán ffudősítónlrtóíí Március 15-, máretas 21_ és április 4_re emlékeztek meg a gyomai művelődési házban, a Forradalmi Ifjúsági Napok járási megnyitóján. A negyven perces irodalmi műsort mintegy 250 főnyi közönség nézte végig. Jelen volt Varga Zsigmond országgyűlési képviselő, Medvegy András járási, valamint Vám- | hídi Lajos. Gyoma Nagyközség pártbizottságának titkára. Borbély Pál. a járási KISZ-bizottság titkára, a termelőszövetkezetek. a vállalatok vezetői és a járásból összegyűlt fiatalok. A járási és a községi KISZ közös rendezvényén az ünnepi műsor után a Lézer beat-együttes szórakoztatta a fiatalokat (Beinschróth) Œ Ütására. Sajnos a demokratikus hadsereg létrehozása és bevezetése a német fasiszták ellen, lényegében különféle okokból eredően meghiúsult A fegyverszüneti egyezményben megállapított nyolc hadosztály helyett, csak kettőt állítottak fel, azt is már későn. Az ideiglenes kormány felhívását a falunk nemzeti bizottsága azonnal kihirdette. A 17 éves kort betöltőiteknek lehetett jelentkezni, a községházán, ahol az általuk bediktált adatokat rögzítették. Én ekkor még csak 15 éve^ múltam. Ha jól emlékszem négyen-öten mentünk együtt újtelepiek jelentkezni. Egész úton mormoltam magamban azt a megfelelő születési évszámot (1927), ami alsóján elmúljam 17 éves. Aki nem volt 17 éves ,azt nem jegyezték be. hazakiildték. Engem bejegyeztek. Összesen 44— 45-en jelentkeztünk: Mag Pál (azóta főtisztként vonult nyugállományba), Megyeri Géza (szintén a közelmúltban főtisztként ment nyugállományba). Kubinszki István (jelenleg a Bm. fontos beosztást betöltő főtisztié). Flórián József (a Bm határőrség főtisztje). Frank József, Fodor Béla, Fodor Dezső, akik jelenleg is a faluban élnek. dolgoznak. Vári Gábor, Petró Ferenc. Ködmön József — jelenleg községünk vb-elnö- ke vésül én В’’г-u Béla Csak néhányukat soroltam fel az egykori lelkes parasztíiatalok- ssak. ■ ! Lázasan készülődtünk a be- ■ vonulásra. Csináltattuk a kato- | naládát (akkoriban ez volt a S szokás). A behívás egyre késett. ; Nem tudtuk mire vélni! Időn- ; ként érdeklődtünk a nemzeti ; bizottságnál Azt mondták ne ! legyünk türelmetlenek! Nem : meghalni igyekeztünk, csupán : visszaadni a fasisztáknak, amit ; mi kaptunk tőlük. 1945. március 15-én nagy nép- ; ünnepély volt falunkban. Az : egész falu ünnepelt, naggyű- j lés volt az 1914-es emlékmű- : nél! Kubincky Pista szavalta ; Petőfi Nemzeti dalát. Az ünnep- ! séget a falunkban időközben : megalakult MKP szervezte. Falunkban is több párt ala- J kult: Szociáldemokrata Párt, • Nemzeti Paraszt Párt, Függet- ; len Kisgazda Párt. Ezek a té- ! nyék megosztották a falu népét. [ Fokozódtak a pártok közötti el- : lentétek is. Mi a „MADISZ-is- j ták” (a faluban kis kommnnis- ; fáknak neveztek bennünket), az ; MKP minden rendezvényénél ; őrködtünk, hogy senki ne za- ! varja azt meg; Végre, 1945. március 24-én ! megiött a behívó! 26-án gvüle- : keztünk a piactéren, majd ze- : neszóval, rezesbanda-kísérettel ; masíroztunk ki a faluból. Ma- ■ kora vonultunk be. az egykori 1 polgári leányiskolába. Ott : volt a sorozás. Voltak, akik : nem váltak be, azokat haza- j küldték, volt akiket a szülei ; vittek haza. (Folytatjuk) 3 Kultúra és közgondolkodás írta: Dr Becsei József, az MSZMP békéscsabai ▼áresl bizottságának titkára S zocialista építő munkán!^, társadalmi életünk fontos y * - eleme a szocialista köz. gondolkodás, közfelfogás, erkölcsi normák érvényesülése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi felelős, ségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség.” — állapította meg a párt X. kongresszusának beszámolója. Ma egyik legfon. tosabb feladatunk a társadalom egyes tagjai és az egész társadalom tudatának, közgondolkodásának fejlesztése. Miután a társadalmi tudat szabályozó és szervező eszköze a társadalmi tevékenységnek, ezért fontos, hogy az egyéni tudat, amely az emberek konkrét cselekvésének eszköze, minél jobban összeessék társadalmi céljainkkal. Ennek elérésében — egyéb tényezők mellett — a kultúra nagyon fontos feladatokat kell, hogy magára vállaljon és megoldjon. A szocializmus teljes felépíté_ sének mai szakaszában, a szol dialista társadalom építésének fejlettebb fokán — a magasabb termelési színvonal, a jobb élet. feltételek biztosítása mellett — megnövekszik я tömegek műveltségiéinek szerepe/ Az új társadalmi viszonyok, az új emberi kapcsolatok, az új szocialista életforma, az egyén és a közösség harmóniája, a tartalmasabb emberi élet megvalósítása megköveteli ,hogy a kultúra körét ne korlátozzuk csak pl az irodalomra, vagy a zenére, hanem ide kell sorolnunk a munkát, a szabad idő eltöltését, az emberi kapcsolatok és az emberi környezet megváltoztatását magában foglaló legszélesebb értelemben vett életforma alakítását is. Ebben a szélesebb körű értelmezésben nemcsak a közok. tatás, közművelődést művészetek, a tudomány felelősségét kell hangsúlyoznunk, hanem a munkahely kul úráltságáit, я fa. lu—város szépítését, a szép lakás jelentőségét, stb is. Tehát a szoűalizrruis építése magasabb fokon új feladatokat jelent abban a tekintetben, hogy gazdagítsuk a mindennapi élet, az életforma kultúráját, hogy annak mindenekelőtt közösségi, szocialista tartalmát erősítsük, fejlesszük. A mindennapi élet kultúrájának elsődleges tartalma nálunk a szocialista tudatossággal párosuló ismeret ,hozzáér.és szakadatlan növelése, azaz a lenini értelemben vett kul.uráüs forradalom további kibontakoztatása. Azonban a kultúra és a műveltség elsajátítása nem egyszerűen ismeretek birtoklása, hanem a személyiség kibontakozását, a személyiség minden képességének, szocialista értékrendjének kimunkálását jelenti, azt ,hogy az egyes ember életcéljaival, törekvéseivel és tevékenységével a közösséghez, a társadalom fejlődéséhez kapcso. lódva — és éppen azáltal — válik igazán emberré, egyéniséggé, személyiséggé. Va ?yis amikor valakire azt mondjuk, hogy „kulturált ember”, akkor nemcsak a tudására, iskolázottságára gondolunk, hanem a magatartására is, arra. hogy közösségi emberhez méltóan él, dolgozik. E zért a kulturális célkitűzéseknek messzemenően kell szolgálniok a szocialista magatartás kialakítását, azt, hogy eszméink, elveink az egyének mindennapi magán, és közösségi cselekvésének természetes és szerves részévé váljanak. Ez az emberi élet számos mozzanatát, oldalát foglalja magában: az életcélokat, étkezés, öltözködés, szórakozás, lakás, munkahely, család, barátok, szocialista brigád, stb. Ezt figyelembe véve helyeselhetjük az üzemek, intézmények minden olyan kezdeményezését, mint pl. a szocialista brigádvezetők klubja, lakberendezési kiállítások, előadások a helyes táplálkozásról, stb. Azonban már itt meg kell jegyeznünk egyrészt ezek alacsony számát, a rendezési helyeik korlátozottságát, másrészt ezek egy részének nem annyira nevelői, mint kereskedelmi célzatát Természetesen az egyes ember nem a társadalom ól, a többi embertől elszigetelten él. Művelődése egyrészt függ saját anyagi helyzetétől, és ebben az értelemben ás nagy a szerepe az életszínvonal emelkedéséinek. Ugyanakkor az egyén művelődése és kulturális fejlődése sem lehet pusztán az egyéni célok elérésének az eszköze, mint ahogy a kultúra elsajátítása sem pusztám. egyéni aktus, hanem mindig társadalmi folyamat A pusztán egyéni célokra és érdekekre orientálódó magatartás, az egyéni hasznosságot ■szem előtt tartó nézőpont önma. gában is a kulturális horizont beszűküléséhez vezet. Soha nem sajátítha ja él az igazi kultúrát az az ember, aki csupán azt nézi mi a haszna belőle, aki olyan kérdéseket tesz fel, miért menjek színházba, miért olvassak szépirodalmat, miért hallgassak komoly zenét, hisz anélkül is jól megvagyok, hisz az életszínvonalam ezáltal úgysem lesz magasabb. Ez a szemlélet legfeljebb я szakmai isme. retek hasznosságát ismeri eL Napjainkban e szemlélet nem_ csak az egyén látásmódjában^ gondolkodásában van meg, hanem gazdasági egységeinknél intézményeinknél egyaránt, sőt helyenként még egyik-másik kulturális intézményünknél is. Ennek következtében csak a nyereségrészesedés nagyságára koncentrálnak, elhanyagolják az üzemi, termelőszövetkezeti kul- túrotthonokat, kevés a TIT- előadások száma, nem megfelelően kulturált az üzemi környezet. stb. A kulturális alap felhasználása ficm kielégtlbőm hatékony, sokszor csak a sportklub támogatásáig, illetve ilyen, olyan előadások bérleteinek megvásárlásáig jutnak eL Vagy ami politikai oldalon jelentkezik: a kulturális politikai ismeretek hiányosak, az azzal való foglalkozást amolyan „szakmai” kérdésként kezelik, ezzel leszűkítve a pártszervezetek tevékenységi körét is és így helyet kaphatnak olyan nézetek, amelyekkel szemben eredményesen vehetnénk fel a harcot a kultúrpolitika megfelelő kezelése esetén. A z egyik oldalon tehát a feladat az, hogy a kultúra ■valóságos funkcióját az egyén és a társadalom életében valódi jelentőségének megfelelően ismerjük el; továbbá, hogy az anyagi életfeltételek javulása, az életszínvonal rendszeres emelése a szocializmus építésének velejárója, nagy eredménye. De mindig tudnunk kell, hogy az anyagi javák bősége nem öncél, hanem az értelmes emberi, szocialista életforma kibontakozásának eszköze, feltétele, hogy a politika, a gazdaság és az ideológia között szoros a kölcsönhatás, s e kölcsönhatások közepette alakul társadalmunk közgondolkodása, amelyre jelentős hatással van a kultúra. Természetesen a közgondolkodást a legalapvetőbben befolyásoló tényező társadalmunk szocialista jellege, de vannak olyan tényezők, amelyek konkrét helyi és történelmi körűimé, nyeinkből adódnak. Ilyenek pél. dául: vannak még nálunk társadalmi ellentmondások; léteznek a marxizmustól idegen nézetek; létezik a kapitalizmus; a nemzetközi munkásmozgalomban vannak ellentétek- az utóbbi időben felerősödtek olyan kedvezőtlen jelenségek, mint az individualizmus és egoizmus, a közéleti közömbösség, stb. Mind. ezek az ellentmondások jelentkeznek az emberek gondolkodásában is, ezzel ideológiai és kul- túrmunkánkban számolnunk kell A meglévő nem marxista nézetek elleni küzdelmünk nem lehet egy frontális támadás, ha. nem kitartó szívós munkával kell legyőzni a nem marxista nézeteket, áz a feladatunk, hogy a marxizmus—leninizmus hegemóniáját erősítsük, ezt pedig sem türelmetlen kapkodással, sem elvtelen udvarlással m tehetjük meg. A kultúra feladata ebben a tekintetben, hogy a kulturális alkotások pártos elkötelezettséggel erősítsék a marxizmus—leninizmua hege. móniáját A kultúra különböző területeinek más és más feladata van a közgondolkodás formálásában, illetve a köz- gondolkodást alakító tényezők felismertetésében, a jelentkező kedvezőtlen és pozitív tendenciák bemutatásában. A kulturális élet egyes tevékenységi formái direkt módon, mások közvetetten befolyásolják a közgondolkodást végső céljának azonban minden terület azt kell, hogy tekintse, hogy a közgondolkodást pozitívan befolyásoló tényezőket megfelelő hatékonysággal tegye az egyes emberek tevékenységévé, míg a károsakat segítsen onnan száműzni A szocialista közgondolkodás alakításában nagy a felelőssége a közoktatásnak éppem úgy, mint a közművelődésnek, a tudományoknak, az irodalomnak és a különböző művészeti ágaknak. A feladatok hatékony meg. oldása úgy lehetséges, ha a kultúra megfelelően széles tömegekhez jut el, vagyis a kultúrát közelebb kell vinni a tömegekhez, illetve a tömegeket a kultúrához. Ahhoz, hogy ez eredménnyel kecsegtessen több vonatkozásban is szemléletváltoztatásra van szükség, a kultúra különböző területei művelőinél éppúgy, mint intézményeinél, másrészt az állami ,társadalmi szerveknél. A kultúrm un kősóktól, művészektől, az intézményektől azt várhatjuk eL hogy olyan tartalommal ás színvonalon közvetítsék a tömegek felé a kultúrát, ami valós, széles tömegeket foglalkoztató kérdéseket érint, ami megfelelő irányba orientálja a közgondolkodást, másrészt, amit a tömegek el-, ítélését eredményezi. Így le- ták témája az, hogy mit és milyen színvonalon? Továbbá az, hogy kinek? Nem hallgathatjuk «8 azt, hogy több kultúráiig intézményünk egyfelől küzd a „közönségnélküliséggel”, másfelől érvényesül egy bezárkózás. Ez végső soron a tömegek kulturális igényének, illetve kultúrált- ságának alá becsű lését eredményezi, ami a kultúra közvetítése lehetőségének pesszimista megítélését eredményezi. Így lemondunk számos olyan lehetőségről, amelyek felkutatása és megragadása lényegesen előbbre vinné ezt a nemes munkát. Ilyen szemlélet alapján kaphat helyet az „elit kultúra” — „tömeg- kultúra” koncepciója, amit gyakorlati életünkben mindenképpen károsnak kell ítélnünk. Előbbrelépés cSak azon az úton képzelhető el, hogy kulturális intézményeink sokféle lehetőségét kutatják fel a dolgozókkal való találkozásnak. Sokkal nagyobb lehetőségét kell találná üzemi, termelőszövetkezeti egységekkel való együttműködésre. Az együttműködést, a tömegek kulturálódási lehetőségeinek felkutatása azonban a gazdasági egységek vezetőségeire is sok feladatot ró. Mindenek előtt azt, hogy felismerjék a kultúra és a kultúrálódás helyét szerepét a termelésben, a közösségi ember kialakításában. Az elismerésen túl azonban tényleges feladattá kell, hogy váljék a dolgozók egyéni kultúrálódásának, a környezet, ay életviszonyok szocialista átalakításának minden irá_ nyú támogatása. /л sszességében azt kell mon- dánunk .hogy társadalmunk javuló életfeltételei által kínált lehetőségekkel csak úgy tudjuk az egyén és a közös, ség humánusabb életét megtel remteni. ha az egyes ember, a társadalom kisebb-nagyobb kö zosségei mindent megtesznek azért, hogy ne csak jobb anyagi feltételek mellett, hanem kultúrált módon és környezetben éljenek és dolgozzanak, hogy a szocialista módon gondolkodó, cselekvő egyének szocialista er- kölcsiségű, az egész társadalom iránt elkötelezett közösségakat hraramVi látra.