Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

Aggódjanak, az a dolgok!

Kissé cinikusan fogalmazott a

legutóbbi *özabó csaiád”-ban

megszólaló édesanya,amikor a címben álló kijelentést tette az iskolia munkájáróL Ha cinizmusát leszámítjuk, akkor viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy a lényegre tapintott A lényegre, méghozzá úgy, hogy a pedagógusok zömét nem is kell aggódásra biztatni, mert érzik és tudják, hogy a gondjaikra bízott gyermekek sorsáért aggódniuk kell. Jól példázták ennek az aggódásnak a jelenlétét a félévet megelőző osztályozó értekezletek, valamint a félévet követő szülői értekezletek.

Még ha néha hangosabban Os

történt az „eszmecsere”, mint ahogy ezt felnőttektől elvárná « kívülálló, értékéből nem vont le semmit, de sok mindenre enged következtetni Mert megszólhatunk-e valakit azért, hogy tanítványa magatartása, szorgalma mellett érvel? Hogy azt érzi, hogy nem csupán formalitás, rideg szám egy osztályzat, hanem mérce, norma, relációk sora, melyben nagyon sok minden helyet kap. A kitartás és a pontosság, a munkához és a közösséghez való viszony. És ami a legdöntőbb, mindez az adott körülmények szemüvegén keresztül nézve. Mert lehet-e tagadni, hogy a körülmények nagyban befolyásolják az egyén fejlődését? Nem! Ebből kiindulva, az oktató-nevelő munka legtermészetesebb velejárója, hogy naponta és egyénenként tesz mindent és mindenkit „mérlegre”. Konkrét példával élve. Nem lehet közömbös, hogy egy bizonyos teljesítményt X tanuló olyan családi környezetből hoz, ahol naponta öten, hatan ülik körül az asztalt, amikor tanulásra kerül a sor, — vagy olyanból, ahol egyedül terítkezhet ki az asztalon, mert nem kell senkivel megosztania sem helyét, sem nyugalmát. Sokat, sokszor beszéltünk már a hátrányos helyzetű gyermekekről, akik sokszor valóban hihetetlen hátránynyal kénytelenek ugyanarra a startvonalra állni, ahol „jobb sorsú” társaik állnak. Nem szándékom dramatizálni a helyzetet, de a „most már minden rendben” zászlólobogtatásnak nincs itt az ideje! Sokat tettünk és teszünk naponta, hogy ezek a „fehér foltok” egyre jobban beszűküljenek, de még mindig nem annyit, amennyit tehetnénk, ha végre leszállnánk arról a lóról, melyen ülve mindig csak pénzt, pénzt «5 pénzt követelünk akkor, ha a jobb. az __ eredményesség igénye kerül előtérbe.

Nem vitatom az anyagiak fokozott szükségességét, hiszen nagy történelmi mulasztást kell

pótolnunk. De hiszem és vallom, hogy a jó szó, az érdeklődés, a törődés, az apró figyelmességek sora nem kerül pénzbe, de hihetetlen tőkét képes formálni. Mert egy adott esetben aiz csak csalóka látszat lehet, hogy máról-holnapra egy tanuló „leáll”, nem produkál, gyűjti az elégteleneket. De miért? Ennek minden esetben oka van. Ezt kell kideríteni, ilyenkor kell aggódni, hivatalból és belső igényből egyaránt És ezt akkor is tenni kell, ha ma még elég nagy azoknak a tábora, akik nem értékelik sokra a pedagógus ilyen irányú munkáját Akik személyes jogaik, családi szuverénitásuk megsértését látják abban, ha valamelyik pedagógus érdeklődik, okok után kutat. Ok azok, akik így fogalmaznak: Az a dolga, hogy tanítson, a többi rám tartozik, én adok neki kenyeret!

Az ilyen vélemények kapcsán sem szabad elkedvetlenedni. Arra kell gondolni, hogy a pedagógus hivatása a nevelés. De ez a nevelés nem szorítkozhat az iskola falain belülre. Roger Gall francia marxista pedagógus így fogalmazta meg ezt: „A nevelői felelősség messze túlterjed az iskolán, éppen ez korunk egyik új, lényeges vonása.”

Ezt a „lényeges vonást” azonban népszerűsíteni kell, mindenkor ég mindenhol, amikor erre tehetőség kmáülkozik. És mikor kínálkozik erre jobb lehetőség, mint egy-egy szülői értekezlet, vagy családlátogatás során? Öröm volt tapasztalni, hogy a lezajlott félévi szülői értekezletek során a szülők jelentős része már nem elégedett meg azzal, hogy ebből a tárgyból ilyen jegy született, abból olyan. Az „egész gyerek” érdekelte őket Milyen az órán és szünetben, úttörőn és szakkörön, énekkarban és társadalmi munkában. Komplex képet akartak kapni, s ahol jól felkészültek a pedagógusok, ott azt is kaptak. S ahol azt kapták, amit vártak, onnan elégedetten távoztak, s oda legközelebb is szívesen fognak menni. Mert — mi természetesebb ennél? — a szülők akarják, hogy gyermekük „több” és „jobb” legyen, mint ők. Csak sokszor az ehhez vezető úton torpannak meg, vagy lépnek vakvágányra. A mi feladatunk, hogy sok türelemmel, megértéssel, segítséggel átsegítsük őket ezeken a buktatókon. Így közelítünk egyre jobban ahhoz a reális igényhez, hogy család és iskola együtt neveljen, közös és ésszerű aggódással, okos szeretettel és egymás kölcsönös megbecsülésével, egy harmadik — a gyermek érdekében.

Szilárd Ádám

A Mezőgazdasági | Könyvhónap programja

X városi tanács művelődési osztálya és a békéscsabai termelőszövetkezetek közös programtervet készítettek a Mező- gazdasági Könyvhónapra, miszerint februárban mezőgazda- sági szakírókkal találkozhatnak a Csabaszabadiban, Fényesi tanyán. a Lenin és a Szabadság Tsz-ben Kismegyeren, Kereki- tanyán, Nagyréten és a Fürjesen élő emberek. A külterületek népművelési ügyvezetőinek tájékoztatása szerint elősorban a helyi termelési problémákkal, a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos kérdésekre várnak választ a tanyákon.

h rnäMSi

W 1913. FEBRUÁR 9.

Matansas föld alatti palotái

Mindenki, aki csak ellátogat a kubai Maitansasba, okvetlenül felkeresi a várostól 4 kilométerre fekvő Bellamar barlangokat. Huszonhat méter mélységben, 750 •méteres folyosóin végighaladva juthat az utas a színes cseppkőképződményekben gazdag barlangtermekbe. A látnivalók különös elnevezéseit — Orrszarvú- fej, Alvó oroszlán, Gótikus székesegyház. Zöldségeskert — a cseppkövek, kristályok fantasztikus formái magyarázzák. Az egyik barlangban kás tó húzódik meg, a kirándulók szívesen fü- rödnek benne, el is nevezték „Nemzetközi fürdőnek”.

Bár a Bellamar barlangokat már több mint száz éve isménk, máig sincsenek teljesen végig feltárva. Legutóbb a barlangkutatók néhány újabb termet és galériát nyitottak meg bennük.

Klubvezetők

találkozója

Az eflamült év nyarán Szarvason, a klubvezetők: továbbképzésén résztvevők megállapodtak abban, hogy rendszeresen felkeresik egymást, a megye ifjúsági klubjainak tevékenységét összehangolják, színvonalasabbá teszik.

Február II-én, vasárnap délután 5 órakor a békéscsabai Téglagyár KulSch Gyula művelődési házában rendezik meg a klubvezetők találkozóját, ahol a résztvevők ez évi elképzeléseiket egyeztetik.

Remetei gyerekek a színházban

Hónapokkal ezelőtt baráti kapcsolat alakult ki a Békés megyei Jókai Színház KISZ-szervezete és a Gyularemetei Gyermekotthon úttörőcsapata között. Ennek kapcsán született meg az dha- tározás is, hogy szocialista szerződést kötnek. Nemrég kellemes meglepetésben volt részük a pajtásoknak. Meghívást kaiptak a

■■■■■■■■■

Vöröshagyma-csomagolás

A Békés megyei Szövetkezeti Termékértékesítő Vállalat békéscsabai tranzit telepén vöröshagymával töltik meg a speciális zsinegből készült zsákokat. A hagyma 1—2 kilós csomagolásban a békéscsabai üzletek polcaira kerül. (Fotó: Demény)

színházba. 8 a Nagyapó című népszínművet nézhetek meg.

A remetei vendégeket Szűcs András művész fogadta, s beszélt a színészeit munkájáról. Emlékül műsorfüzetet kaptak, a másik meglepetés az ajándék- esokoládé volt. Az előadás szünetedben a lányok megnézhették a fodrászműhelyt, a fiúk pedig a kulisszatitkokat. Régi ismerősökkel is találkoztak. Gálfy Lászlóval Garay Róberttel és Félkad Eszterrel, akik rendszeresen látogatják a gyermekotthont.

A Gyularemetei Állami Gyermekotthon lakódnak nagy élményt nyújtott a látogatás, hiszen ez volt a, első színházi élményük. A KISZ-szerveaet és az úttörőcsapat kapcsolata a szerződés alapján tovább folytatódik. A jövőben újabb színházlátogatásokra kerül sor. S megnézik az egyik próbát is. A színészek vállalták, hogy segítik az úttörők kulturális munkáját, s április 4-re műsort tanítanak be. A tavaszi szünetben és a gyermeknapon pedig műsort adnak az otthon lakóinak. Az eddigi patronálós meületít ez a kapcsolat új színfoltot jelent a gyermekek életében.

Grafikai kiállítás Orosházán

A Fiatal Orosházi Festők Klubja, a Petőfi Művelődési Központ és a városi tanács rendezésében február 11-én délelőtt 11 órakor dr. Megyeri János tanszékvezető tanár nyitja meg Dénes János grafikusművész kiállítását.

A kiállítás február 25-ig tekinthető meg az orosházi művelődési központ nagytermében,

Harmat Endre:

A RASZPUTYIN©

Orosz Földek Cárja, ha hallod a harangszót, amely tudtodra adja, hogy Grigorijt megölték, tudnod kell:

Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két esztendő múlva senki sem lesz életben a családodból — végez velük az orosz nép.

Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős. és gondolj a családodra. Grigorij.”

Kétségtelenül van valami hát- borzongató ebben a levélben. De — legalább annyi — logika is.

Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni és nem volt nehéz megjövendölnie, hogy „a trónig kapaszkodott koszos muzsik” meggyilkolását az arisztokrácia boszorkánykonyhájában főzik ki. Magától értetődőnek tűnt. hogy a merénylők legalábbis megpróbálják bevonni akciójukba a cári csalód valamelyik tagját, hiszen az akkori körülmények között ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek megbüntetését. Pontosan ez történt.

Azonkívül a sztarec tisztában volt azzal, hogy minden arisztokraták közül épnen a legelőkelőbbek, az uralkodóház tagjai gyűlölik a legjobban a palotákban

feszítő parasztot, különösen Nyi- koláj Nyikolájevics főparancsnok leváltása óta.

Egyetlen embertől várhatott hathatós segítséget a Romanov- atyafiakkal szemben: magától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babonás. Újra az történt, aminek a sztareccel kapcsolatban annyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelet kibontjuk misztikus burkából, rádöbbenünk, hogy megírását rendkívül prózai szándék ihlette: egy Miklóshoz intézett ilyen prófécia a sztarec helyzetében a lehető legjobb önvédelem volt.

Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A kocka elvettetett.

Gyilkosság a palotában

Az arisztokrácia elhatározta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország egyik leggazdagabb embere, Feliksz Juszupov herceg állt az összeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics nagyherceg, az uralkodócsalád tagja. Juszupov a sztarec bizalmába

férkőzött és egy éjjel — azzal az ürüggyel, hogy felesége, Irina nagyhercegnő meg akarja ismerni — palotájába csalta a muzsikot.

Maga ment érte a Goroho- vajára. A címeres, nagy, fekete kocsi megállt a Mojkán, a 94- es számú épület, a J uszupov- palota udvarán.

Raszputyin levetette a bundáját és szemügyre vette a szobát. Azonnal megállt a pohárszék mellett. Látszott rajta, hogy gyermeteg örömét leli az értékes bútordarab belső labirintusában. Nyitogatta a kis ajtókat, nézegette a rekeszeket.

Eddig minden simán ment. Az első bonyodalom most következett. Juszupov rémületére a muzsik visszautasította mind a teát, mind a bort. „Csak nem gyanakszik?” — kérdezte magától a palota ura. Görcsösen ismételgette magában, hogy Rasz- putyinnak nem szabad élve hazajutnia, de ebben a pillanatban csak egyetlen dologban volt biztos. Abban, hogy fél.

„Ezek túl édesek..."

Az élet agyonkényeztetett kedvencének idegeit eddig kellemesen felborzolta a készülő akció. De amikor szemben ült a szálfatermetű sztareccel, amikor áldozata arról beszélt, hogy mindenki belebukott, aki ellene fordult, — a lányos képű hercegecske lába alól kicsúszott a talaj. Azokra gondolt, akik megpróbálták eltávolítani a szibériait, és tudta. hogy Raszputyin igazat mond. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy feladja a játsz-