Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-09 / 33. szám
TALÁN A MARSLAKÓK?! Sok építészeti csoda van a Földön. Erich Von Danikén hí. réssé vagy inkább hirhedté vált „Emlékezések a jövőre” című könyvében ezekre keresett ma. gyarázatot. Elutazott Egyiptomba. megállt a Keopsz piramis előtt és felkiáltott: — Ki építette ezt a monstrumot?! A perui Szakszajhuaman 20 ezer tonnás sziklatömbökből épített fantasztikus lépcsőteraszok látványa hasonló felkiáltásra késztette. Ezt tette, amikor a Hús- vét-szigeteken járt és megnézte az ősidőkből származó óriás nagyságú és súlyú szobrokat. Majd visszatért Svájcba és így okoskodott: A Xejútnak 18 mii. lilárd bolygórendszere van. A tudósok azt állítják, hogy mintegy 17 ezer bolygón értelmes lé. nyék élnek. Sőt feltételezhető, hogy némelyeket a földihez képest a fejlődés jóval magasabb fokon áll. És Danikén megadta a választ: Valószínű, hogy ezek a szuper fejlett népek jártak Földünkön és emelték azokat a meghökkentő építményeket. A tudósok azonban ésszerű érvek, kel cáfolják ezt a fantasztikumnak tűnő feltevést. Ennek ellenére egy dolog Danikén mellett szól. mégpedig kézzelfoghatóan: a békéscsabai toronyház. Igaz, ezt a kilenc- cmcletes épületet kélségetkizá- róan emberek építették. Hiteles adatok bizonyítják, hogy az OTP megyei Igazgatósága rendelte meg. s 12 millió forintot költött rá. Az építkezés lebonyolításával és műszaki ellenőrzésével a Békés megyei Beruházási Vállalatot bízta meg. A kivitelezést a Lakó és Kommunális Tervező Vállalat tervei alapján a Békés megye Állami Építőipari Vállalat végezte. 1969_ben adták át a 39 boldog tulajdonosnak. A boldogságukat azóta különféle gyanús jelenségek zavarják meg. A torony- ház ugyanis különleges tulajdonságokkal rendelkezik. Nemcsak a tetőzete ázik át. mint más hajlékoké, hanem megmagyarázhatatlan okból a falak is nedvesednek, mégpedig hol a kilencediken, hol a hetedik emeleten. A vizsgálat csupán azt tudta kideríteni, hogy a külső kcrítőfal légréseit pára- képződmény tölti ki. Az építőipari vállalat többizben hozzálátott a javításhoz mindhiába. És ekkor felvetődött egy nagyon kényes kérdés: ki a felelős ezekért a rendellenességekért? Megkezdődött a szokásos „játék”, amely egyértelműen végződött. A tervező ünnepélyesen kijelentette, hogy rendeltetésszerű, kifogástalan tervet készített, a kivitelező megesküdött, hogy a tervek szerint dolgozott. Természetesen a beruházási vállalat is maradéktalanul eleget tett feladatának. Akkor hát ki követte el a hibákat? Éppen ez az a kérdés, ami végeredményben Danikén javára billenti a mérleget. Ha senki sem követte el a hibát itt, a Földön, akkor nyilván idegen bolygóról érkezett lényeket, a Mars-lakókat lehet okolni. Hogy miért éppen a Mars-lakókra terelődött a gyanú? Annak egyetlenegy magyarázata van. A tudomány mai álláspontja szerint a Marson olyan lények élnek, amelyek minden zsörtölődés nélkül magukra vállalják a felelősséget. Erre hiteles adatok vannak, Mikor jártak Békéscsabán, — nehéz eldönteni. De nem ez a fontos. Végre van felelős, mert egy 12 millió forint költségből épült ház hibás építéséért illő valakit megbarackolni. Még azt sem lehet kifogásolni, hogy hosszú az út a Marsra. Utazni mindenki szeret. Az OTP megyei Igazgatósága azonban megvétózta a nagy kirándulást, mondván, hogy mi. előtt az illetékesek a Marsra utaznának, hozzák rendbe a toronyházat. Ez év januárjában pedig olyan megállapodás született az OTP és az építkezést lebonyolító vállalatok között, hogy az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet szakvéleménye alapján meg fogják szüntetni a toronyházban a különféle építési rendellenességeket. Egyszóval mihelyt ez a szakvélemény elkészül, minden úgy fog menni, mint a karikacsapás. Az elhatározás dicséretes, bizonyára ilyen lesz a kivitelezés is. Ha a Mars-lakók el nem rontják— Serédi János mát. De váratlan fordulat következett. A vendég teát kért. Juszupov töltött és egy süteményes tálait tett a sztarec elé. Előbbi félelme felengedőben volt, de nem múlt el teljesen: csak ezzel magyarázható, hogy egy olyan tálat választott, amelynek tartalmát nem mérgezték meg. Szerencséje volt. Raszputyin nem evett ebből, és ez alkalmat adott a házigazdának arra, hogy másfajta csemegével próbálkozzék. Ezúttal már mérgezettel. A vendég először erre is nemet mondott. — Nekem, drágám, ezek túl édesek. Később mégis vett egyet. Majd még egyet. A herceg sápadtan nézte a parasztot. A méregnek azonnal hatnia kellett volna. A sztarec azonban nyugodtan csevegett tovább. Juszupov ajka kissé remegett, amikor javasolta, kóstolja meg a család híres krimi borait. Raszputyin köszönettel visszautasította az ajánlatot. Múlt az idő. Juszupov elhatározta, hogy megpróbálja a dolgokat siettetni. Egyszerűen töltött két pohárral. Ezúttal sem a mérgezettből. A muzsik határozatlannak látszott: — Hát jó — mondta végül —, lássuk. — És a bor felé nyúlt. Látható gyönyörűséggel ivott. Dicsérte az italt és megkérdezte, sok van-e belőle. Elismeréssel nyugtázta, amikor megtudta, hogy tele van véle egy pince. — És most adjál madeirát. Egy pohár eltörik r A herceg itt kétségtelenül hibát követett el. Fél Pélervár tudta, hogy a sztarec szinte kizárólag madeirát iszik, abból viszont mérhetetlen mennyiséget, ö pedig krimi borral kezdte. De szerencsére madeira is akadt. Juszupov most már olyan pohárba akarta tölteni a bort, amelynek az aljára porrá tört ciánkristályokat szórtak. Belereszketett, amikor vendége hangja váratlanul felcsattant. — Öntsd csak ebbe! És nyújtotta az előbbi poharat. — De ez lehetetlen, Grigorij Jefimovics. Csak nem kever vörös bort madeirával? A sztarec az utóbbi években elszokott attól, hogy ellentmond- janak neki: — Ne törődj vele! Öntsd csak ide, ha mondom! A herceg „véletlenül” meglökte a muzsik eredeti poharát, az asztal lábának vágódott és eltört. Most már jöhetett a ciános pohár. A herceg kimeredt szemmel figyelte áldozata minden mozdulatát — várta, melyik bizonyul az utolsónak. Raszputyin lassan, kis kortyokban ivott, mintha zsűritag lenne egy borversenyen. Az arca nem változott, de időnként a torkához kapott, mintha légzési zavarai lettek volna. Felkelt és szokása szerint járkálni kezdett. Juszupov megkérdezte, van-e valami baj. — Ó, semmiség, valami nincs rendben a torkom körül. Idegtépő szünet következett. — Kitűnő madeira. Adjál belőle még. (Folytatjuk) Miből és hogyan élünk? — ezt elemezte az endrődi cipész szövetkezetiek beszámoló taggyűlése Sokféleképpen lehet tudósítani egy párttaggyűlésről. Egyik | módja ennek a leggyakoribb, az úgynevezett kronológiai tudósítás, amikor az újságíró ától—cettig leírja a taggyűlés menetét, a megnyitót, a beszámolót, a hozzászólásokat, a zárszót, a pro- | tokollt. Aztán lehet úgy is, hogy csupán a beszámoló leglénye- i gesebb mondandóját elemzi az újságíró, beledolgozva a hozzászó- ■ jósokat is, téma szerint. Ég többek között az is módja egy politikai tanácskozásról íródó tudósításnak, hogy az újságíró azt veti papírra, ami — megítélése szerint a tanácskozás legfőbb tanulsága volt, ami leginkább megragadta abból a nézőpontból, hogy miként reagálnak a kommunisták az egész népet érintő, gazdasági és szellemi életünket átfogó határozatokra, hogyan alkalmazzák azt a maguk munkaterületén. Most a Központi Bizottság múlt év novemberi határozatára gondolunk amelynek egyik fő mondanivalója: nem csak a gazdaságban, hanem az ideológiai életben is meg kell erősiteni a politikai felelősséget, a kommunisták, a pártszervezetek munkáját, irányító szerepét. MpflvónL egy* legnagyobb , B ipari szövetkezetében vettem részt 176 párttag beszámoló taggyűlésén. ,A csaknem ezer szövetkezett dolgozó élcsapata, az osztály felelősségével hányta-vetette meg a múlt ! év ügyeit, s bírált a nagyszerű } eredményeknek arról a lépcsőfokáról, amelyet maga segített betonalapokra építeni. Nem sorolom a beszámoló gazdasági vonatkozásait. Csupán azt ebből, ami a nagy szövetkezet termelési végeredményeit jellemezte. A részletes gazdasági tájékoztatást ugyanis — a taggyűlés élve a gazdasági vezetők beszámoltatási jogával — az elnök maga mondta el. Szegvári János csúcstitkár szavai inkább arról szóltak: hogyan segítettek meg- ! teremteni ezeket az eredménye- j két a kommunisták. Másszóval elsősorban a szövetkezeti párt- j szervezetnek politikai-ideológiai tevékenységét elemezték. A „szétválasztás” lényegét tekintve mégis egységes képet nyújtott, s emellett elmélyítette a párttagokban azt a tudatot, hogy a szocializmus építésének konkrét gyakorlatában a termelés, az elosztás, a munka, az egyén magatartása, az életforma mindmind nagyon is szorosan véve a j párt ideológiai kérdései közé, politikai szférájába tartozik. De amíg a gazdasági irányítás elsősorban azzal foglalkozik ; miből élünk, fejleszthetünk, haladhatunk előrébb a gazdálkodásban — ideológiai-politikai síkon az kerül előtérbe: hogyan élünk, tesszük a dolgainkat? Az endrődi cipészek — tűnt ki a taggyűlésen — igen jól zárták az évet. Személyi jövedelmük átlaga 1971-ről több mint kétezerkétszáz forinttal emelkedett, s év közben 700 ezer forint prémium jutott azoknak a dolgozóknak, akik többet tettek az asztalra másoknál. Nyereségtömegük 9,8 millió forinttal nőtt és az elosztható részesedés meghaladja a kettőmillió forintot. Ebből a községi bölcsődére és a rászorultak lakásépítési segélyére 360 ezer forintot tartalékoltak. Miből? — tehetjük fel a kérdést a gazdasági vezetőknek. Abból — állapította meg a taggyűlés —, hogy a gazdasági munka frontján megvalósították a párt- határozatot: 24 millió forint értékkel termeltek többet az 1972-es évi tervnél. Ez 18 százalékos túlteljesítést jelent. A lényeg az ebben, hogy mindezt az 1971-es létszámnál öttel kevesebben érték el. Vagyis termelési többletük (130 ezer pár cipő!) kizárólag a munka termelékenységének növekedéséből származik. És hogyan tudták mindezt elérni, hogyan élnek, tevékenykednek az üzemekben a kommunisták? A beszámoló taggyűlés egész lefolyása ezt szemléltette. Kimondatlanul is megfogalmazódott: hogyan tevékenykedhetünk eredményesebben a gazdasági eredmények továbbnöveléséért, a szocialista tudat fejlesztéséért? A hogyanra summázva így lehet megfogalmazni a választ: úgy, hogy a szövetkezet kommunistái érvényesítik a párt ha~ tározatát, tesdületvleg ellenőrzik a gazdasági munkát, figyelmeztetnek, javasolnak, s vitáznak ha kell az akadályok elhárításáért. Felelősséggel élnek politikai jogukkal, egészséges állásfoglalásukkal egyenesben tartják a szekérrudat. Jelenlétük a vezetésben, a szocialista brigádokban (15 brigádban 56 párttag van) s a termelőmunka más területén biztonságot ad a gazdasági irányításnak. Ez a háttere annak, hogy sikerült nagyot lépniük előre az 1971-es üzem- és munkaszervezésről szóló párthatározat megvalósításában. Ez olyan belső tartalékot hozott felszínre eddig is, aminek köszönhetők a jó eredmények. Ám az új helyzet — ami az átcsoportosítások révén bekövetkezett — új problémákat is felszínre hozott. Nos, a taggyűlés éppen ezekre irányította a vezetők figyelmét! í A beszámoló taggyűlés előkészítése során 15 kérdésben, javaslatban fogalmazták meg a kommunisták észrevételeiket, álláspontjukat a szövetkezet gazdasági irányításának továbbfi- ■ nomítására és kértek nyílt vá- \ laszt a taggyűlésen a reszortfelelősöktől. Bíráló észrevételt tettek a termelés folyamatosságának biztosítása, a termelési program betartása, a havi termelési tanácskozások rendszeres megtartása ügyében. Javasolták: ne csak a közvetlen termelő részlegeknél tartsanak munkaértekezleteket, hanem másutt is, például a TMK-ban. Megállapították, hogy az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését nem követte j más vonalon intézkedés, példá-1 ul a szocialista brigádok meg- j felelő átcsoportosításában. Kérték: a jövőben nyilvánosan is | ismertessék, hogy ki és miért kapott jutalmat. Javasolták a szalagok közti munkaverseny megindítását, továbbá a szak- és segédmunkások bérarányainak felülvizsgálatát. Nem sorolom tovább. Itt is inkább a lényeget: a pártszervet ellenőrző, irányító tevékenységét szeretném kiemelni. Azt a felelősséget, amely áthatja az endrődi kommunistákat, üzemük dolgaiban. A kitűnő eredmények ugyanis nemcsak lendíthetik, hanem el is altathatják a vezetést, ha a pártszervezet figyelme is lanyhul a meglévő hiányosságokkal | szemben. Ezt nem engedhetik : még maguknak a kommunisták, J hiszen nincs olyan tökéletes dolog, amit ne lehetne még jobbá tenni. Ez az egészséges^tiyís’ szemlélet nem találta kielégítőnek az elnök egy kérdésre adott válaszát. A szak- és segédmunkások bérezésében jogosan azt kifogásolták a tagok, hogy szüntessék meg azt a feszültséget, ami jelenleg van. Ez abból származik, hogy a segédmunkás sokszor ugyanannyit keres, mint a kulcspozícióban lévő szakmunkás. Az elnök, válasza először az volt erre, hogy ez elkerülhetetlen, így lesz a jövőben is, mert néhány napos betegség szükségszerűen a szakmunkás helyére , állít egy-egy segédmunkást, aki1 a „beállított norma” után megkapja az ott kialakult bért. Ezt a magyarázatot nem fogadta el a taggyűlés. Szonda István javasolta, neveljenek öt, hat segédmunkásból szakmunkást, akik tartalékba maradnak és csak álékor kerülnek „bevetésre”, ha betegség, vagy egyéb ck miatt hiányzik valaki a kulcs- pozíoiókíból. Az ilyen megoldás ösztönzést adhat a szakmai továbbképzésire, s a versengésre is, hogy ki kerüljön jobban kvalifikált beosztásba. A taggyűlési vita végül is átformálta a gazdasági vezető eredeti véleményét, aki helyesnek tartotta ezt a javaslatot és ígéretet is tett, hogy intézkedik annak megvalósulásáról. Nagyszerű példája volt 02 a mozz'a"‘ nat annak, hogy miiként kell érvényesülnie a part irányító, szervező és termetest ellenőrző szerepének egy adott gazdasági egységben. És egyben annak is, hogy milyen erő rejlik a kommunista közösségben, amely helyes irányba tudja téríteni, formálni kópeg a gazdasági vezető véleményét is, ha a közérdek úgy kívánja, A hogyan halad előre ez a szövetkezet kérdésre a fentiekben találtuk meg a választ. Ügy, hogy a pártszervezet tagjai éber figyelemmel kísérik az tizem életét, a gazda jogán szólnak a közös ügyekbe, és példájukkal erre tanítják dolgozó ^társaikat is. A beszámolóból kitűnt, hogy milyen intenzitással tanulnak ki a párt, ki az állami, vagy szakmai oktatásban; hogy pártmeg- bizatásaik milyen széles skálá- júak a munkásőrségtől a szocialista brigádokba való részvételig, a társadalmi szervek segítésétől az egyedi gondok megoldásának segítéséig. Megkövetelik az üzem dolgaiban való tisztánlátást, a táiékoztatást. a régebbi határozatok végrehajtásáról szóló beszámolók tartását a vezető részéről és kötelességüknek tartják, hogy kiálljá- nak a közös döntések megértetése mellett. A taggyűlés elmarasztalta azokat a keveseket, okik eddig elmulasztották ezt megtenni a szövetkezetben. Úgy gondolom “g“e£i-“ lem biztosítja a további előrelépést is Endrődön. Pedig nagyok a feladatok. A Központi Bizottság határozata értelmében úgy kell előre vinni a termelést, hogy a többlet, a gazdálkodás hatékonyságának fokozásából származzon. A múlt évi 750 ezer pár cipő helyett 1973-ban 800 ezer pár gyártását tűzték célul. Ügy, hogy az üzem- és munka- szervezés korszerűsítését a fenti javaslatok megvalósításával továbbfejlesszék, s ezek eredményeképpen tovább csökkenjen az önköltség, s javuljon a munka minősége. Csupán egvszázaiékos anyagmegtakarítás milliós hasznot jelent a szövetkezetben és ez rendkívül sokat számít, mert az épülő új üzemrész költségeit — mintegy 22 millió forintot — saját erőforrásaikból kell fedezniük. A kommunisták politikai munkával szervezik, irányítják és ellenőrzik e célkitűzések megvalósulását is, a napi teendők ellátása közben : pártcsoport- értekezleteken, a vezető posztokon, vagy a maguk termelő munkahelyein. És nem utolsósorban a párttaggvűléseken. Varga Dezső BCHlSHlCW^r 1973. FEBRUÁR 9. 5
