Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-07 / 31. szám
Aki á-t mond — mondjon b-t is A gyenge táncos mindig a kályhától indul... Kezdjük mi is onnét. Az olajkályhától. Követve a gyenge táncos — az ipari, kereskedelmi, szolgáltatási együttműködés — lépteit. 1960-ban 8,2 ezer olajtüzelésű alkalmatosságot adtak el az üzletekben. 1971-ben meg- 365 ezer darabot. Micsoda különbség — mondaná kedvenc szólásainak egyikével az állampolgár. Am nem mondja. Hanem szenvedi. Mert iga, ugyan, hogy rohamszerűen növekedett a keresett — éveken át hiánycikknek számító — termék gyártása, 1966-ban mindössze 53 ezer, 1972-ben pedig majd félmillió darab készült, de a belévaló olaj helyett nemegyszer csak keserűséggel töltögették a kannákat a tulajdonosok. Akik tisztes tábort alkotnak, hiszen mintegy 1,7 millió kályha sorakozik városokban és falvakban, tüzelőanyagra éhesen. Hatalmas ben. dó ez, s hogy ne maradjon üresen, a mostani telet megelőzően terven felül 200 ezer tonnányi tüzelőolajat kellett sürgősen beszerezni. Robbanásszerű fejlődés *— mondják az érintett szakemberek. Igaz. Valóban elegendő volt néhány év az olajtüzelés diadalához. Am miért kiséri, kell-e hogy kísérje ekkora zaj, méltatlankodó« a hódítást? Lefolyhatott volna er a csata csendesebben- Valamit persze mindenki tett. Az ipar bővítette termelési képességét, ma már úgy tűnik i— három vállalat gtéseriti az olajkályhákat — túlzott mértékben. A kereskedelem forgalmazott, de közben elfelejtődött, hogy ha egyszerű eszközök is ezek, azért karbantartásra, javításra, alkatrész-utánpótlásra szükség van. S legalább ennyire: olajra. Amelyet nem elég a vákuumdesztillációs tornyokban előállítani, hanem tárolni, szállítani, újból tárolni, majd eladni kell. Amihez tartályokra, töltő és lefejtő berendezésekre, szállító járművekre, kiszolgáló kutakra éppúgy igény mutatkozik, mint szervezettségre. Ma már háromezer helyen adnak el tüzelőanyagot az országban. Ha van. Pontosabban, mivel van, ha odaér időben a szállító kocsi. Mert sűrűn kannákkal toporgó emberek egész figyelőszolgálata lesi, reméli: jön-e, mikor érkezik? A fázó, fűteni nem tudó, kihűlt kályháját bámuló polgárt pedig nem melegítik, nyugtatják meg a magyarázatok. Ha eladtak neki valamit, azt használni szeretné. Valójában arról van sző, hogy egy-egy termék nagy tömegben történő előállítása ezernyi más dolgot von maga után, s mindezeket számításba kellene venni. Mielőtt úgy istenigazában megkezdik a kályhagyártást, tisztázni illett volna: mi lesz a szervizekkel, az olajtermeléssel, tárolással, szállítással, kiszolgálással... Lehet, abban bizakodtak, hogy majd — mint ez sajnos gyakran szokás — menet közben minden kialakul, lesz valahogyan. Valahogyan lett, hiszen 1,7 millió kályha fút — ha olykor kényszerű szünetekkel is —, olaj van elegendő, a tárolótér ugyan még kevés, de valamelyest nagyobb (lett a szállítási kapacitás. A kapkodás, az időlegesség, az átmeneti megoldások következményeit viszont a vásárló, a felhasználó viselte, viseli. E, az, ami gondolkodóba ejt. Bizonyos gazdasági felületesség, előrelátás elmulasztása, szervezetlenség! hercehurca árát nem azok fizetik, következményeit nem azok viselik, akik lelkén — cége nevén — száradnak mindezek, hanem a® őket eltartó, fenntartó fogyasztó. S ezért ítélem jogos kívánalomnak, hogy aki á-t mondott, az mondjon b-t is. A termékek gyártásában és felhasználhatóságuk feltételeinek megteremtésében éppúgy, mint a számonkérésben, az anyagi ég erkölcsi felelősségvállalásban. 8 persze, nemcsak az olajkályhák esetében. M. O. aumiiimii •UMiimniNiiniti az Övéhez. Erezte Raszputyin forró leheletét és látta, amint égő szeme — kiragyogva mély üregéből — mohón pásztázza az ő megigézett testét. Raszputyin hangja szenvedélyes suttogássá vált, különös szavakat mormolt a lány fülébe. Mikor már majdnem odaadta magát csábítójának, hirtelen felvillant benne, hogy Istenről beszélgetni jött ehhez az emberhez... Fokozatosan felébredt kábulatából... Küzdeni kezdett. Raszputyin rögtön megérezte a lány növekvő ellenállását. Félig becsukódott szeme kinyílt. Felállt, fölé hajolt és — lágy, atyai csókot lehelt a homlokára. Az imént még vágytól feldúlt arca most kisimult és újra egy vándorprédikátor arca volt. Jóságos. védelmező hangon beszélt, jobb kezét áldón emelte a homlokához. Már olyan pózban állt a lány előtt, mint Krisztus az orosz ikonokon. Tekintete nyájas, nemes, majdnem alázatos volt. Csak a kis szemek mélysége emlékeztetett arra a másik emberre, az iménti érzéki bestiára.” Rcrongó höloyVoszorú Közismert, hogy a muzsik körül kialakult rajongó követőnőinek tábora. Ezek a furcsa fanatikusok a sztarecnél is jobban felháborodtak, ha egy-egy új meg- kisértett nem akart kötélnek állni. Ezzel kapcsolatban is Füiöp- Miller idéz egy naplóból fennmaradt párbeszédet, egy hívőnő és egy fiatal lány nem akármilyen dialógusát. Hivőnő: Miért nem akar az övé lenni? Hogy lehet egy szenttől megtagadni valamit? Lány: Kell-e a szentnek a bűnös szerelem? Micsoda szent az ilyen? Hivőnő: Ö csak megszenteli, ami a közelébe jut. Lány: És ön hajlandó volna a kívánságát teljesíteni? Hívőnői Természetesen. Már voltam az övé és büszke, boldog vagyok. Lány: De hiszen önnek férje vám! ö mit szól ehhez? Hívőnő: A legnagyobb meg- tisztelésnek tartja. A késő-délutánok és a koraestek zöme a követő nők köréé volt. A sztarec itta a teát és a madeirát, piszkos ujjaival halas- és gyümölcsös-tálakban — valamint két szent mormogás között — a hölgyek ruhája alatt matatott. Ha alaposabban becsípett, táncolt, vagy egyedül, vagy egy- egy boldog kiválasztottal. A hölgykoszorú legrégibb tagja Akulina Nyikitcsina volt. A sztarec még Szibériában ismerkedett meg vele — nem akármilyen körülmények között. Az ohtoji kolostorban történt, ahová Akulinát fiatalon bekény- szerítették a rokonai. A fiatal apáca sehogy sem viselte el a s klastrom-életet. Idegei felmond- ! ták a szolgálatot. Cellájában, az : ikon alatt, mind gyakrabban ta- ; látták hisztérikus görcsökben ; fetrengve. Azon az éjszakán is, • amikor Grigorij sztrannyik, az S akkor már messze földön híres ; vándor éji szállást kért Ohtoj- j ban, : . (Folytatjuk) Statisztikai könyvszemle TUDOMÁNYOS KUTATÁS 1971 A kiadvány — az e témakörben megjelent köteteik folytatásaként — ismerteti a kutatómunkát végző 1228 intézmény (kutatóintézet, egyetemi tanszék, vállalati és egyéb kutatóhely) adatait. Az „összefoglaló táblázatok” című fejezet a kutatóhelyek dolgozóiról, ráfordításairól és tudományos munkájáról a legfőbb arányokat és tendenciákat foglalja össze. A részletek iránt érdeklődők igényeit csaknem 90 tudományágazatok és minisztériumok szerint részletezett táblázat elégíti ki. A jelentés módszertani Ismertetést és a kutatóhelyek jegyzékét is tartalmazza. BERUHÁZÁSI Árindexek im—1971 A kiadvány bevezető része a beruházási árszínvonal 1960. és 1971. évek közötti alakulásának összefoglaló értékelését tartalmazza, rámutatva arra a lényeges különbségre, ami a beruházási költségek változása és a beruházási árszínvonal változása között fennáll. A kiadvány három fő fejezetben ismerteti a beruházások ágazatonkénti árindexeit, valamint az építmény, illetve termékfőcsoportok árindexeit. Az első fejezet a beruházási (teljesítési) árindexeket tartalmazza. Az 1960. és 1971. évek közötti bázisárindexeket népgazdasági áganként, az 1968. és 1971. évek közötti árindexeket tovább részletezve szak- illetve al- ágazati bontásban. A következő fejezet az üzembe helyezett beruházások árindexeivel foglalkozik. Az üzembe heflyezett beruházások összege időbe! Heg összetett mutató, és ezért ezek árváltozásait is csak időbelileg összetett árindexek jellemezhetik. Ezeket a bázis és láncárindexeket tartalmazza e fejezet. A harmadik részben a beruházások építmény és ter- mékfőcsoportonkénti árindexei találhatók. A táblázatos anyag után rövid módszertani ismertető következik, mely a beruházási árstatisztika általános rendszerét, valamint a közzétett árindexek számítási módszereit mutatja be. A kiadvány függeléke a népgazdaság-szocialista szektorának beruházási adatait tartalmazza 1965, 1970, és 1971. évekre. Á legfontosabb mégis a munka a a mindennapok különböző vita. témáinak gyakoriságát vizsgálná valamilyen felmérés, aligha Juthatna más megállapításra. mint hogy a pedagógia az élmezőnyben van. S ez tulajdonképpen természetes. Nem azért, mintha feltétlenül igaz volna, amit sokszor hallani, hogy tudniit'ik Magyarországon két dologhoz, a futballhoz és az iskolához mindenki ért. hanem sokkal inkább, mert az oktatás kérdéseiben szinte mindenki érdekelt. Vagy, mert gyermeke iskolába jár, vagy, mert maga pedagógus, mert ismerősei között tanárok is vannak, esetleg pusztán azért, mert a televízióban hallott, az újságban olvasott oktatási reformról, túlterhelésről, tananyagcsökkentésről. A legutóbbi években határozottan é’-énkülnek ezek a viták. Pontosabban: egyre többet beszélnek az emberek ezekről a kérdésekről. Közöttük leginkább az iskolai változtatásokról s túlnyomórészt elmarasztalóan, S nem kevés esetben joggal. A jelen bizonyos reformjaiban kétkedők fő érve: nem vált be a korábban csodaszerként emlegetett 5+1-es oktatás; nagyon- nagyon messze vagyunk még attól. hogy — mint azt szintén meghirdették néhány esztendeje az illetékes főhatóságok —• általánossá váljék a középiskola elvégzése; sok átgondolatlan, más utasításokkal már az első pillantásra perelő rész-intézkedés jelenik meg a mai iskolai gyakorlatban is. S valóban nagy kérdés, ha. lyes-e az éretségiátlagot eltörölni az egyetemi-főiskolai felvételiknél — bizonnyal csökkenti ez az intézkedés jó néhány középiskolás általános érdeklődését; eredménnyel jár- nák-e a júniusi „nemhivatalos” pótvizsgák az egy-két tárgyból bukottaknak — az ezzel járó rö_ videbb tanév károsan hathat a legszorgalmasabbak, közöttük a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek tanulmányi eredményeire; kétséges a szöveges értékelés fölénye a számjegyekkel történő osztályozással szemben — mert nemcsak az ily módon „kiiktatott” 1-es esetenkénti kedvetlenítő hatása szűnik így meg, hanem az 5-ös serkentő ereje is semmivé válik.., s tovább lehetne sorolni az egyáltalán nem végiggondolatlan aggályokat. A már bebizonyosodott hibák, s az újabb, következményeikben előre pontosan fel nem mérhető intézkedések ellenére sem szabad azonban elragadtatnia magát a beszélgető, vitázó feleknek. Egyrészt azért, mert az eddigi hibákat igyekeznek kijavítani azok a szervek, amelyek elkövették őket, méginkább pedig amiatt, hogy az indulatos — s akár a legjobb szándékkal indulatos — megjegyzések, mondatok, gondolatok elterelhetik a figyelmet a lényegről. Az is igaz. hogy az esetleges rossz intézkedések, az oktatási reform bizonyos hibái mellett azért megtanítják írni—olvasni—számolni a gyerekeket az iskolákban, hogy mind jobb tárgyi és személyi feltételekkel folyik az oktatás-nevelés, hogy a legkülönbözőbb korú és természetű fiatalok — s egyre többen — megszerzik annak a tudásnak alapjait amellyel azután az életben boldogulni tudnak. Ehhez viszont — hogy a mostani iskolások a következő évek értékes felnőttjeivé váljanak — munka kell, A jó reformokkal együtt, egyes rossz intézkedések ellenére, de tanítani, nevelni kell a gyerekeket az iskolában és otthon, az ifjúsági szervezetben és az utcán... s rendszeresen és minden alkalmat megragadva tanulniuk, a maguk sajátosságainak megfelelően, de keményen dolgozniuk kell a fiataloknak. Mert munka, fáradság, akaratmegíeszítés nélkül hiába a legjobb intézkedés — nem a tudás 'esz nagyobb, legfeljebb csak a bukási százalék kisebb. S ezzel egybehangzóan: a munka, a fáradság, az akaratmegíeszítés eredményt hoz még akkor is. ha például az érettségiátlag eltörlése elméletileg módot nyújthat a tantárgyak nagyobbik felében a lazsálásra. A munka szerepét hangsúlyozni a tudás megszerzésében nem valami soha-nem-hallott, felfedezésszámba menő újdonság Csak egy régi igazság ismétlése. Ami a szokásoknál időszerűbb most. a mindennapos iskolai változások, viták, beszélgetések időszakában. (danissj Szakértelem és eredményesség Levelet írt szerkesztőségünknek Vámos László, a gyomai Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, melyben összefoglalja a szakértelem nélkülözhetetlenségéről vallott gondolatait: „A szakmunkásképző iskoláknak a termelés minden szintjén — tehát a korszerű eszközökkel végrehajtott fizikai feladatokban is biztosítaniok kell a végzett dolgozók korszerű és teljesítményképes tudását, mert az ember csak a megfelelő ismereteik, jártasságok, készségek birtokában képes kellően hasznosítani a természet anyagait, erőit, mert a gazdálkodás eredményességét egyre inkább a szakértelem határozza meg... S bár ma még igen alacsony a mezőgazdaságban — elsősorban az állattenyésztésben — a szakmunkások aránya, mégis egyre erősödik az az üzemi felismerés, hogy a tudományos és technikai fejlődés eredményeinek alkalmazása a termelésben döntően az embertől függ.” A levélrészlet mellé kínálkozik egy másik is, írói a gyomai intézet volt hallgatói. Szilágyi Ágnes, Jakab Anna, Király Ilona, akik a Besenyszög-Palotási Állami Gazdaság keltető-telepén dolgoznak gépkezelőként: „Nehéz volt megkezdenünk az itteni életet, minden nagyon MÁV Villamos Felsővezetők Építési Főnökség Budapest, Kőbánya-felső pox. Panther és Skoda típusú autódarura, gépkocsivezetői képesítéssel rendelkező darukezelőt keres felvételre Jó kereseti lehetőség. — Minden héten szabad szombat. Jelentkezés a fenti címen, levélben. szokatlan volt. Aztán segítettek a már régebben itt dolgozók, belelendültünk a munkába, s januártól felemélték a kezdeti 1400 forintos alapbérünket. Amihez hozzájött, s hozzájön még az úgynevezett kelési százalék, ami havonta a 900 forintot is elérheti.. A modem bútorokkal berendezett munkásszálláson hárman lakunk egy szobában. Tizenkét forintért napi háromszori étkezést kapunk... Több gondunk van a szabad idővel. A sportolási lehetőség minimális, a KISZ-alapszervezet is dolgozhatna jobban. Kéthetenként filmvetítés van és kapcsolatban vagyunk a szolnoki színház művészeivel. S természetesen nézzük a tv-műsorokat, olvasunk. kézimunkázunk. Jó hasznát vesszük annak az önállóságnak, amihez Gyomán, a diákotthonban hozzászoktunk... Ha minden eddigi tapasztalatunkat összevetjük, őszintén írhatjuk, hogy jól választottunk szakmát, megtaláltuk a számításunkat.” 5 BÉKÉS MECÏELS' 1973. FEBRUAR 7.
