Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

A tévé korsisakban

a O

T A R if A H A S A B 0 Ki Szilánkok

fl a*

S S

(A Podlisih WeeSdy-bôi)

VARJÜ SLUSSZKULCCSAL

A franciaországi Valloire-ban Michel Draye autókulcsait csörgetve akart elzavarni egy varjút, amely vadonatúj kocsijának hűtőjén sétált. A madár azonban nem zavartatta magát, sőt! Ügyes csellel kikapta Draye kezéből a kulcsokat és elrepült. A fényes zsákmányt egy közeli épület negyedik emeletén egy párkányra helyezte. A kulcsokat végül is tűzwltólétiia segítségével szerezték vissza.

SZÍNES

MAGAZIN

Százéves viccek

Egy törpe, de tanult ügyvéd bizonyos peres ügyben egy elhízott termetű alispán előtt megjelenvén, ezen utóbbi gúnyosan szála: Ej, ej, ügyvéd úr, bizony zsebembe dugom önt. — Nem bánom felelt hirtelen a kis ügyvéd —, akkor több tudomány lesz az alispán úr zsebében, mint a fejében.

A Bach-világban szolgabíró elé kerültek a parasztok valami verekedés miatt, részint vádlott — illetőleg vádló képpen, részint pedig tanúnak idézve. A kihallgatás után fölolvasta a szolgabíró a jegyzőkönyvet, természetesen németül: „Protokoll stb.

Gegenwärtige...” Hanem a tanúk egyike e szónál közbevágott: — Megkövetem alássan, hibásan van ott írva, mert nem gégén verte, hanem nyakon verte.

— Hát még mit látott kend a bécsi kiállításon? — kérdik az obsitostól.

— Hogy mit láttam-e? Láttam a török szultánt is, akkora tajtékpipája, volt, mint a kendtek levesestálja. Belefért egyszerre két font dohány.

— Ejnye! Csak azt szeretném tudni, hogyan viszi azt a török szultán, meg hogyan szíjjá?

— Nem viszi az, két rabszolga viszi kettő meg szíjjá, a török szultán csak sétál mellette és köpköd.

Mátyás-madarat árult egy fiú az utcán. Egy dadogó úr kérdi a

fiút:

— Tu... tu... tud-é a má... mátyás be... be... beszélni?

— Jobban, mint az úr —- mondja a fiú —-, mert ha csak úgy tudna beszélni, mint az úr, mindjárt kitekerném a nyakát.

HiaiHuiiHMiinniiiMiiimmmiimi

CSAK FEHÉREKNEK...

WHITE 1

o-nlY

VÉRÁTÖMLESZTÉS HALAK KÖZÖTT

Arthur de Vries biológus-doktor a Scripps Oceanográfiai Intézet munkatársa, előkészületeket folytat abból a célból, hogy a közeljövőben megvalósíthassa a halak közti vérátömlesztést.

Donorul az antarktiszi tőkehalat választotta, amelynek vére, mint ezt nem rég megállapították, „fagyásgátló anyagot” tartalmaz, ez teszi lehetővé, hogy a hal alacsony hőmérsékleten se fagyjon meg.

Az életet adó folyadék recipi- ense pedig e hal távoli rokona — az észak-atlanti tőkehal lesz, amely kevésbé zord vidéken, a mi féltekénkén él és vérében , nincs fagyásgátló anyag.

Ha a vérátömlesztés sikeresen * végződik, akkor a tudósak kibő- • víthetik ismereteiket a rejtélyes : fagyásgátló anyagról.

G. Gy. ï

A KÊT-BALLÂBAS CIPŐTŐL- Ï VAJ

■

■

Nem sok öröme lehetet annak ; a cipőtolvajnak, aka egy San « Francisco-i autó csomagtartójá- • ból elemeit négy, cipőkkel téli • bőröndöt. Feltéve természetesen, ; ha nem valamiféle csodalényről ; van szó. A bőröndökben ugya- 5 nis kizárólag ballábas cipők vol- » tak. A rendőrség tájékoztatása : szerint a négy bőröndnyi lábbeli : egy cipőügynök mintakészlete S volt. :

ENYVESKEZÜ FOLTOS TTÍTÖ ;

Nem kevesebb, mint 12 idős : hölgy jelentette be a Los Ange- ; les-i rendőrségen, hogy egy „na- ; gyón rendes” asszony figyeimez- g tette őket az autóbuszon: valami : folt van a kabátjukon. Miköz- : ben gondosan igyekezett eltávo- : Iítani a hölgyek kabátján ékte- : lenkedő foltot, „eltávolította” ! pénztárcájuk tartalmát is.

VESZÉLYES KONYHA

■

•

A konyha és közvetlen kör- ■ nyéke Amerika legveszélyesebb : területe. A biztosító társaságok ï statisztikája kimutatja, hogy az ; elmúlt évben 26 500 ember halt j meg a konyhában, ugyanitt : 3 100 000 volt a sebesültek szá- : ma. Ez a megelőző évhez képest > közel 50 százalékos emelkedést ■ mutat. A balesetek leggyakoribb j oka: az emberek nem ismerik a ; háztartási készülékek egyre bo- * nyolultatobá váló szerkezetét, to- ■ vábbá ü korszerű technológiában : kevéssé jártas gyermekek nagy : érdeklődést tanúsítanak a gépek ■ iránt. ' s

BIZTOS VEZETÉS A Max Planck Intézet ; professzora Willi Wirths azt ï állítja, hogy a közúti bal- • esetek megelőzésének legjobb : módja a helyes táplálkozás. : Tanács: mielőtt volánhoz ;

ülnénk, együnk meg egy tojást. ; A tápanyagokban gazdag tojás > erősíti az idegrendszert és növeli : a gépkocsivezető koncentráló- ; képességét. ï

Zseniális megállapítást hallottam: „A szép írás az ostobák diplomája.”

Láttam az illető írását. Diplomája ugyan nincs, de igazi lang- ész lehet—

* « *

Megtanultunk „tévéül” társa* lógni. íme, egy idill:

— Van kct főnököm. Amúgy szimpatikus emberek, de a kákán is csomót keresnek. Lgy is mondhatnám: „Minden lébei: két kanál”—

— Én viszont alig látom a főnökömet. Soha nem tudják, merre csatangol. A rossznycivek szerint: „Amerre a vaddisznók

járnak”—

* » *

Nem értesültem a kórházi beteglátogatásoknak az influenzajárvány miatti felfüggesztéséről. A kedélyes kórházi portás imigyen okított, ki:

— Tetszik tudni, a vírusoknál mozgósítás, a KÖJAL-nál szükségállapot, itt pedig bejárási tilalom van—

imiiiiaMmiiuiiiiiiiiMiiiaiiiiui

aanaiiiaiaiiaaiiiiaiaaaaaiaiia

Meglepő probléma

Sietek haza, merj a kutyám sötétedés után fél az utcán!..;

(A Wdchenpi-esae-ből)

<A Fdffislh Weekly-ból)

«■■uMamiNaaiaaaaaaaaaBiaaaaiaafaaaiiaauiii<aaaaaiMaaaaiaiaiaiaaiiaaia<auiai

A férj betoppan

«r^cAïf f1-'..ï.

—* A végén kiderül, hogy még a vacsorát se volt időd elkészíteni !... CA Wochenpresse-ből)

Pokoli nagy az én szerencsém! Képzeljék, ebben a kutyaszűke világban a minap a nyomomba szegődött egy újfundlandi juhászkutya. Előbb, mivel termetre körülbelül akkora, mint egy négyhetes koromfekete bivalyborjú, azt hittem el akar fogyasztani vacsorára, amint egy alkalmas helyet talál a lak- mározásra. Később rájöttem, hogy éhes ugyan az eb, de inkább lenne gusztusa egy kiló marhamájra, mint rám.

Tisztességes szándékán felbátorodva hagytam, hadd kisérjen, s még duzzadt is a keblem a büszkeségtől amikor láttam, milyen megkülönböztetett tisztelettel öveznek az éjszakai járókelők, amiért a pihenés óráit megrövidítve sétáltatom azt a gyönyörű antracit színű állatot. Büszkeségem azonban menten csüggedéssé változott, amikor a fundlan- di egy falásra bekapta a vacsorámat, második fogásként felfalta az összes fellelhető tartalékomat, majd végighevert az előszobaszőnyegen, s a si- bakancsomból csak a vasalást, meg a fűzöringli- ket hagyta meg.

Nem, ez így nem mehet sokáig, szóltam magamhoz a harmadik napon, amikor a bőrfotelből is csak az afrik, a rugók, meg a fakeret ásítoztak a teljesen élelemmentes lakásban. Különben is — ezt a jobbik énem súgta — egy ilyen

Három, egyszerre érkezett idősebb hölgy szerint a kutya Fidibusz névre hallgat, s a leg- bájosabb öleb minden ölebek között. Őket azonban, amikor a személyes találkozásra került a sor, kevés híján széttépte, mivel valószínű rossz tapasztalatai lehettek a nőkről.

Kutyadobg

kutya nagy érték, illik tehát visszajuttatni jogos és igazolt gazdájához, aki már biztosan tűvé tette érte a fél világot.

Az ebügyben feladott apróhirdetésre három nap alatt körülbelül három tucatnyian jelentkeztek, egy hét alatt százan jogos és igazolt tulajdonosként. Közülük vagy tízen határozottan állították, hogy a kutyát személyesen, a vámszabályokat áthágva a zsebükben hozták Űj- Fundlandból, amikor legutóbb ott jártak hivatalos kiküldetésben.

Tapasztalataim közben tovább gyarapodtak. Tíz látogató közül öten kannak, öten pedig szukának minősítették, pedig nyugodtan lehetne őr valamilyen ebháremben, ha egyáltalán létezik ilyen a világon. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek sem lehettek a jogos és igazolt tulajdonosok.

Eltelt két hét, megjött a 200-ik jelentkező. Szemében a szerzés vágya csillogott, amint benyitott az ajtón. Valameny- nyien akarták a kutyát. Még hetekig tartott a kilincsváltás lakásomban, s körülbelül 500 jelentkezőben nem ismerte fel igazi gazdáját az újfundlandi. Voltak, akik többször jöttek, álruhában, álszakállal, különböző néven szólítva a kutyát. Számukra nem létezett más cél, mint az újfundlandi megszerzése.

Közben béke lett Vietnamban, idehaza megkezdték a felemelt bérek kifizetését, fellőtték az első magyar műholdat, elsüllyedt a Titanic és megkötötték az európai biztonsági szerződést. Mindebből semmit sem vettek észre a kutyakeresők, közönyös volt számukra minden, ami saját kisded céljukon kívül mozgott. Ekkor már napok óta azon töprengtem, miként oldhatnám fel ezt a megszállottságot, ami engem is lassan kötni kezdett a olöki- ügyhöz. S ezenközben korszakalkotó ötletem támadt: szélnek eresztettem a kutyát, minden gondok okozóját.

Azóta is tűnődöm, jól tettem-e? Az újfundlandi okozta-e valóban azt a közönyt, ami minden mással szemben kialakult a jelentkezőkben?

Szolnoki István

au>MaaaaauaiaauiaauaiaaMaaaaaaaaaak«a»iaiaaManoaiaamaami«MM«Mii

~\