Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

A sarkadi rádióamatőrök „főnöke1* Képünkön Tóth Lajos és Komorőczki János Ha Sarkadon megkérdezi az ember, hol találja Tóth Lajost, a választ többnyire: vagy az MHSZ rádiós klubjában, vagy az építőipari szövetkezet szol­gáltatóházában. Mert a kissé kopaszodó, fiatalos kedvű Tóth Lajos valóban sok időt tölt az amatőr rádiózással. — Gimnazista koromban, 1950-ben községünkben az MSZHSZ-ben nagyon aktív munka folyt. Sokan jártak a szervezetbe az EPOSZ-ból és odajártunk a SZIT-ből is. Von­zása volt annak a munkának, amit ott láttunk. Egy alkalom­mal a megyeközpontba! ott járt egy elvtárs és megkérdezte, nem lenne-e kedvünk rádiózni? Je­lentkeztünk vagy húszán. Elő­ször detektoros készüléket épí­tettünk. s miután 1953-ban Ko_ moróczki János vette át a rá­diósok irányítását a megyében, áttértünk a távírász-tanfolya- mok szervezésére, majd « ko­molyabb rádiózásra Később Tóth Lajos körvezetői tanfolyamot végzett majd több­száz fiatalt tanított meg a rá­diózás csínjára-binjára. Arra a kérdésre, hogy mihez fűződik kellemes em’éke, egyszerű a válasza: Mindenhez, ami az MHSZ rádiós klubjában, vagy azzal kapcsolatban történt. Sok harci túra emléke él nemcsak benne, hanem mindazokban a sarkadi emberekben, akik ma már a honvédség vagy más in­tézmény megbecsült rádiósai, híradósai. — A harci túráknak nagy ro­mantikája volt ma azonban a rádiósok iránymérő versenyei jobban megfelelnek a hazafias nevelés céljának. I S nem véletlen az sem hogy a sarkadi MHSZ rádiós klub megyénkben egyik bázisa az amatőr rádiózásnak. Azok a fiatalok, akik Tóth Lajos irá­nyításával ennek a hobbynak hódolnak, azt is vállalták, hogy az új klubhelyiség elkészítésé­ben sok-sok társadalmi munka­órával vesznek részt. — A sarkadi MHSZ rádiósok 80 százaléka megállja a helyét a hadseregben is. S hogy ná­lunk valóban komoly munka folyik, jól pé’dázza. hogy köz­ségünkben három tagúknak van engedélye rádió adó-vevő be. rendezés üzemelésére és két kollektív állomásunk is van. Rö­vidhullámú adó engedélye ugyancsak három tagunknak van és két kollektív rövidhul­lámú adónk működik — mond'a a mindig vidám rádiós „főnök”, akinek két fia is be­leszeretett a híradástechnikánál, ebbe a vállfájába. A sarkad, rádiósok HA—8 KAF állomása tavaly 17 786 összeköttetést lé­tesített A legtávolabbi állomás 3,5 MHZ-en több mint 27 ezer kilométerről válaszolt hívásuk­ra. Kapcsolatuk volt többek kö­zött a Délsarki expedícióval is. Tóth Lajos 1950 óta megszám­lálhatatlan órát töltött kedvenc időtöltésével, nevelte a fiatalo­kat. Arról azonban nem beszél, hogy milyen elismerést kapott ezért a társadalmi munkáért. Komorőczki János, az MHSZ megyei rádiós főelőadója mond­ta el, hogy a sarkadiak rádiós­vezetője az MHSZ Kiváló Mun­káért érem és a Munkaérdem­rend ezüst fokozatának tulajdo­nosa. » B. 3. Szakemberek ez ÁKI-táprúI Â MÉTE rendezésében napi­rendre került a zárt tartású sertéstelepek takarmányozási gondjainak megoldása. A gon­dok azért kerekedtek, mert a világpiacon jelentősen növeked­tek az állati és a növényi ere­detű fehérjék beszerzési árai. Több külföldi szállító 1973. ja­nuár 1-vel 30—40 százalékkal is emelte a koncéntrátumok eddi­gi árát. A takarmányozás költ­ségei emiatt nagymértékben növekedtek. Ezt a növekedést a hazai álattenyésztés gazdaságo­san egyáltalán nem tudja elvi­selni. Lehet-e pótolni a kül­földről beszerzett koncentrátu- mokat hazai gyártásból szárma­zó anyagokkal? Erre a kérdésre kerestek és találtak választ feb­ruár 19-én Békéscsabán. A Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kultúrtermében Tóth István, a Gabonatröszt terme­lési és értékesítési osztályának csoportvezetője összegezte a ta­pasztalatokat, melyeket a múlt év második felében az Állatte­nyésztési Kutató Intézettel kö­zösen szervezett kísérletekből «ereztek. Megyénkben a füzesgyarmati j SERKÖV kapcsolódott be az I ÁKI-táp etetésébe. Az eredmé- I nyék biztatóak. Az AKI-kon- I centrátumból összeállított táp Füzesgyarmaton olcsóbbnak bi­zonyult a Bábolnai Állami Gaz­daságból vásároltnáL De nem­csak olcsóbb, hanem gazdaságo­sabb is az etetése. így a ser­téstartáson és hizlaláson az ed­digieknél nagyobb jövedelem várható. Benedek József sertés- tenyésztő szakmérnök, a füzes­gyarmati SERKÖV igazgatója felszólalásában erről, ennek je­lentőségéről, s arról beszélt, hogy a szakosított sertéstelepek takarmányellátását valamilyen módon egységesíteni kellene. Indokolt az egységesítés fel­vetése azért is, mert az utóbbi években több fajta technológiát adtak ki, honosítottak meg itt a megyében is. Vajon az ÁKI- koncentrátuma alkalmas-e ar­ra, hogy különböző arányban szemesabrak-őrleményhez ke­verve az egységesítési célnak megfeleljen? A jövőben ilyen irányú vizsgálatokat is folytat­nak — mondatta Bukó György, a GFV osztályvezetője, Kiemelkedő szerepe Tan a fiatal agrárértelmiségnek a fala társadalmi és gazdasági átalakításában Bárom előadás és tizenhárom hozzászólás hangzott el m mezőgazdaság ifjú szakembereinek megyei találkozóján Temiao, február 27-én déle­lőtt Szábó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának titkára nyitotta meg a fiatal agrárszak­emberek megyei tanácskozását a békéscsabai Ifjúsági és Űttö- rőház nagytermében. A megnyi­tó után Csatári Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese megyénk mezőgazdaságának és élelmiszeriparának időszerű kér­déseiről szóló előadásában a többi között a következőket mondta: — Élelmiszergazdaságunk, ezen belül mezőgazdaságunk eredményeit aszerint kell meg­ítélni, hogy az a népgazdaságnak az ipar melletti második fő ága­zata, az anyagi javak termelé­sének második nagy frontja. En^ nek az ágazatnak kell a lakos­ságot élelmiszerekkel ellátnia, az exportigényeket biztosítania, a feldolgozó iparnak alapanya­got szolgáltatnia s végül meg kell termelnie a tartalékolásra ju­tó részt is. E kívánalmaknak a mező- gazdaság csak akkor tehet ele­get, ha erőit a legfontosabb fe­ladatok megoldására összponto­sítja. így tudtuk megoldani ha­zai erőből a kenyérgabonával és hússal való ellátást és azt is, hogy a kukoricatermesztésben, az állattenyésztés egyes ágai­ban a legkorszerűbb technológi­ákat honosítottuk meg. De így kell mebírkóznunk azokkal a ne­hézségekkel is, amelyek a me­zőgazdasági beruházásokban, a zöldségtermesztésben, a ter­ménytárolásban és a termelő-, illetve feldolgozó kapacitások között keletkezett aránytalansá­gok miatt felléptek megyénkben. R sikerhez - az erők fel- | halmozásában — a szellemi erő adhatja és adja a legnagyobb biztosítékot — folytatta az elő­adó, majd azzal fejezte be, hogy ez utóbbit már csak azért is kell hangsúlyozni, mert megyénk mezőgazdasága az igényekhez képest is, de az országos át­laghoz viszonyítva is nagyon el­maradt az egyetemet, főiskolát végzett szakemberekkel való el­látásban. Csatári Béla ismertetője után ár. Fekete Józsefnek, a KISZ Központi Bizottsága osztályve­zetőjének „A fiatal agrárszak­emberek szerepe a nagyüzemi mezőgazdaságban, munkahelyi beilleszkedésük, mozgalmi és közéleti tevékenységük” című előadását hallgatták meg a ta­lálkozó résztvevői. '„Ma már senki előtt nem két­séges, hogy a falu társadalmi és gazdasági átalakulásában ki­emelkedő szerepe van a fia­tal agrárértelmiségnek — kezd­te az előadó és a mezőgazdaság ifjú szakembereinek szerepéről szólva elmondta, hogy —. nap­jaink gyakorlatában sokoldalúan jut érvényre az élelmiszergaz­daság különböző területein helytálló csaknem 15 ezer szak­ember politikai, gazdasági és közéleti munkálkodásának je­lentősége, nemzetgazdasági hasz­na. Tevékenységük jelentőségét húzza alá az a körülmény, hogy a mezőgazdasági termelés inten­zív fejlesztése megköveteli az elkövetkező , években az anya­gi-műszaki bázis további szé­lesítését, illetve azt, hogy mind kiterjedtebb körben és mérték­ben alkalmazzuk a mezőgazda- sági termelésben kikísérletezett új módszereket. Ugyanakkor e módszerek alkalmazása a ter­melésben, a korszerű termelés szervezése, az üzemi- és a mun­kaszervezet kialakítása, g gépe­sítés és a kérni zálás elképzel­hetetlen, magas fokom képzett és a gyakorlati életre jól felké­szült szakemberek nélkül.” „Ma már azonban — mondot­ta dr. Fekete József — nem elég, hogy az élelmiszergazda­ságban dolgozó fiatal szakem­ber csak a gazdasági kérdések­ben legyen tájékozott, hanem a szakmai képzettség megszerzé­sével egyenrangú követelmény ég elvárás az is, hogy kapcso­lódjon be a falu politikai -és társadalmi életébe is.” Beszéde befejező részében az előadó szólt azokról a kezdemé­nyezésekről, amelyeket az ifjú­sági szervezet tett a fiatal ag­rárértelmiség szakmai-politikai fejlődésének elősegítésére, ér­dekeinek védelmében, Rz előadások közti szünet után Molnár Lajosné, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának munka­társa számolt be a megye me­zőgazdasága szakember-ellátott­ságának alakulásáról, illetve azon felmérés tapasztalatairól, amelyek a mezőgazdasági osz­tály az 1968. után végzett és a megye mezőgazdaságába került agrárszakemberek kiűzött vég­zett. Ezek szerint jelenleg a tsz- elnököknek és szakvezetőknek mindössze 41 százaléka rendel­kezik megfelelő szintű szakmai képesítéssel megyénkben. To­vábbá: Békés megyében egy me­zőgazdasági mérnökre 1500 hek­tárnyi földterület jut, míg or­szágosan ez a szám 890 hektár. Megállapítható azonban az is, hogy a különböző állami támo­gatások (amelyeknek összege évente meghaladja a 3 millió forintot összességében) hatására, az utóbbi két évben javult a ! helyzet. Hiszen 1962 óta 670 fel­sőfokú végzettségű szakember jött megyénkbe, ebből 148-an az ©lmúlt évben vállaltak mun­kát valamelyik mezőgazdasá­gi üzemünkben. Az említett felmérésbe be­vontak válaszaiból "— ahogy Molnár Lajosné elmondta — az derült ki, hogy jelenleg már 68 százalékuk dolgozik felelős beosztásban és 74 százalékuk jelenlegi munkahelyén szeretne megmaradni. A többiek, főleg a tsz-vezetők segítségadásának hiányát jelölik meg az esetle­ges munkahely-változtatás in­dokaként. Továbbképzésre egyébként a megkérdezetteknek csak 48 százaléka vállalkozik, ami — fiatalokról lévén szó —. meglepő, mint ahogy meglepő az is, hogy a 350 kiküldött kér­dőívből mindössze 130 érkezett vissza Felsrá’a’ásofc követték Mol­nár Lajosné beszámolóját. Szebegyinszki György, a me­gyei tanács gyulai járási hiva­talának szakfelügvelője arról, szólt, hogy korábban a mező- gazdasági szakembereiket a tsz- ek nem szívesen fogadták. A gyense gazdaságok még ma sem tudják a gyakornokok, illetve a szakemberek anyagi és szakmai igényeit kielégíteni. Ezért lenne jobb a gyakornokokat a legjobb gazdaságokban felkészíteni a feladatokra. Dr. Mihályfalví István, a szarvasi főiskolai kar igazgató­ja azt bizonyította, hogy a me­zőgazdaságban most már nem lehet csupán a gyakorlati ta­pasztalatokra támaszkodva a termelést irányítani. Ezenkívül hiányolta a megyei vezetés és a szarvasi főiskola szorosabb együttműködését. Fórján Mihály, a megyei KISZ-bizottság politikai munka­társa a megyei bizottság leimé- résére hivatkozva elmondta, j hogy a fiatalok egy részét a ter-1 melőszövetkezetók még ma sem segítik megfelelően a munka­helyi beilleszkedésben. Simon Imre, a dombegyházi Petőfi Tsz növénytermesztési főágazat vezetője beszámolt azokról a jó tapasztalatokról, amelyet gazdaságuk úgy szer­zett, hogy tavaly egyszerre hét gyakornokot alkalmazott. Ezek ma már mind vezetőbeosztás­ban dolgoznak, igazolva, hogy a szellemi befektetés az, ami a leghamarabb megtérül. Kása József, a Mezőhegvesí Állami Gazdaság szakosított szarvasmarha-telepének vezető­je többek között arról beszélt, hogy a szakmunkásképzők je­lenleg még mennyiségileg sem tudják kielégíteni a szakosított állattenyésztő-telepeken jelent­kező igényeket. Petrovszki Mihály, a kétsop- ronyi Rákóczi Tsz elnöke arra biztatta a fiatalokat, hogy ne engedjék, hogy az esetleges kezdeti kudarcok derékbatörjék pályájukat és a nehézségek mi­att ne hagyják el kedvüket veszve a mezőgazdaságot, hi­szen nehézségek voltak, vannak és lesznek is és ez a szakma éppen a nehézsége miatt szép. Frankó János, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem KISZ- titkára beszámolt az egyete­mükön működő „Békés megyei­ek Klubja” tevékenységéről és azt rendkívül hasznosnak ítél­te meg. Baukó Mihály, az MSZMP Békés megyei Bizottsága Gazda­ságpolitikai Osztályának veze­tője felszólalásában javasolta, hogy a megye északi területein nehéz körülmények között gaz­dálkodó tsz-ek szakember-ellá­tási gondjait a dombegyházi tsz példájához hasonlóan oldják meg. Todorov Zsivkone, a gyula­vári tsz üzemgazdásza elhelyez­kedésének bonyodalmairól szá­molt be, mint ahogy Jánoshe­gyi Margit, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem volt hallga­tója is erről szólt. Prókai János, a nagykamará- si tsz elnöke szerint a fiatalo­kat elsősorban a tsz-ek idősebb, tapasztaltabb szakembereinek kell segíteniük, nem pedig el­űzniük nemtörődömségükkel, avagy szakmai féltékenységük­kel. Posztós István, az orosházi Új Élet Tsz gépésze elmondta, hogy jelenlegi munkahelye már a második, mert a békéssámso­ni Előre Tsz-ben, ahol koráb­ban dolgozott senki nem tá­mogatta pályakezdésében. Bozó József, az újkígyóst Aranykalász Tsz főmezőgazdá­sza a 20 évvel ezelőtt és a most kezdők élet- és munkakörülmé­nyei között tett összehasonlí­tást. Végül Csatári Béla, a» megyei tanács általános elnökhelyette­se válaszolt a kérdésekre, s a vitát összegezve megállapította, hogy az igen hasznos volt és hogy a szóba került gondok nem a nemzedékek ellentétei­ből, hanem az együtt végzett termelőmunka nehézségeiből fakadnak, amelyeken úrrá lenni is csak együttesen lehet. R fiatal agrár-szakemberek első megyei találkozója, Szabó Miklósnak, a KISZ MB-titkárának zárszavával ért véget K. E. P. ÊÊÊMBÊSB 3 1973, FEBRUÁR 28.

Next

/
Thumbnails
Contents