Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-24 / 46. szám
' A megye irodalmi, színházi és képzőművészeti életét értékelte a megyei tanács oktatási és közművelődési bizottsága Az irodalmi, a színházi és a képzőművészeti élet eredményeit, gondjait vitatta meg tegnap délelőtt 9 órától Békéscsabán a megyei tanács oktatási és köz- művelődési bizottsága. A tanácskozást Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg és külön üdvözölte a bizottság ülésére meghívott vendégeket, az irodalmi, a színházi és a képzőművészeti élet képviselőit. A napirend előadója Csende Béla, a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya Népművelési Csoportjának vezetője volt írásos előterjesztését szóbeli kiegészítéssel tette teljessé. Bevezetőben megállapítja, hogy Békés megye művészeti életének helyes értékelésekor feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy e vidék történelmi múltja miatt nehezebben épül be az ország kulturális áramkörébe. Az a tény, hogy évszázadok alatt a magyar szellemi és művészeti élet olyan gócai jöttek létre körülötte, mint Szeged, Debrecen, Nagyvárad, sok tekintetben alapvető meghatározója lett fejlődésének, elsősorban negatív értelemben. Az alkotómunka feltételeinek szerény volta, vagy hiánya azt eredményeztette, hogy a tehetséget itt bontogató művészek, rövid időn belül eltávoztak a megyéből, de arra sem igen volt példa, hogy idetelepült volna valaki, éppen az előző okok miatt A felszabadulást követően, az új társadalmi rend megerősítésének, az ország újjáépítésének nagy feladata mellett a megye művészeti életének fellendítésére is számos törekvés történt, nem eredménytelenül. A sikerek ellenére azonban számos olyan probléma, gond vár megoldásra, amely előfeltétele a további fejlődésnek. Az irodalmi életről szólva az előterjesztés vázolja a felszabadulás utáni évek helyzetét, megállapítva, hogy az utóbbi 10 esztendőben mutatkozik eredményes törekvés arra, hogy Békés megyében sajátos irodalmat teremtsünk, olyat, mely a táji kötöttséget az egyetemessel képes összeötvözni. Meg kell cáfolni azt a máig is erősen élő fonák felfogást, mely a vidéken születő | irodalmat azzal a kényelmes in- | doklással szorítja háttérbe, hogy j ami vidéken születik az mind j provinciális. A továbbiakban megemlíti az előterjesztés lapunk kulturális mellékletének, a Kő-1 röstájnak jelentőségét, kiemelve, hogy a Köröstáj színvonala megalkotása óta, 10 éve egyenletesen emelkedik, irodalmi vonzása bővül és az utóbbi években a köréje csoportosult írók közösséggé kovácsolódása szembetűnő. Szól az előterjesztés az elmúlt években megjelent antológiákról, kísérlet-jellegű folyóiratokról, és tapasztalatként összegzi, hogy a megye lakossága élénk érdeklődéssel figyeli az itteni irodalmi életet, ennek bizonyítéka a sok meghívás, melyet a megyében élő írók kapnak, hogy író-olvasó találkozókon, irodalmi esteken szerepeljenek. A színházi életről szólva az 1954-ben alakult Békés megyei Jókai Színház közel 20 esztendős művészi tevékenységét elemzi az előterjesztés abból a nézőpontból, hogy művelődéspolitikai feladataink megvalósításából a színházművészetnek nagy részt kell vállalnia. Elismeréssel szól arról, hogy a békéscsabai színház művészei táielőadásaik során olyan művelődési házakat is felkeresnek, ahol igen kedvezőtlenek a játszási lehetőségek, és sokszor alapvető feltételek is hiányoznak. Lényegesnek tekinti az előterjesztés a társulat élet- és munkakörülményeinek állandó javítását, a művészek társadalmi és anyagi megbecsülésének további megteremtését. Szól a még mindig kedvezőtlen lakásellátottságról, és a színészház elavult, a követelményeket régen nem biztosító körülményeiről. A megyei tanács a színház művészeinek elismerését több vonatkozásban is évek óta fontosnak tartja. Ezt bizonyítja a Justh- díj megalapítása és a jó példa J1 nyomán nívó-díjak adományo- • zása a Békéscsabai Városi Ta- S nács, az SZMT és a Gyulai Vá- E rosi Tanács részéről. Tovább kell > azonban javítani a színház tö- E megkapcsolatát, mert a színház : iránti érdeklődés a megyeszék- E helyen sem megfelelő. A képzőművészeti életről bő- 5 séges és részletkérdéseket is fel- E táró anyagot kaptak az oktatási E és közművelődési bizottság tag- E jai. . Képzőművészeink aktívan E kapcsolódnak be kulturális éle- E tünk vérkeringésébe. Tovább E kell azonban javítani alkotó- : munkájuk feltételeit, kiállítási : politikánkat és gyakorlatunkat, E a művészek anyagi és erkölcsi : Megaxégyeniiéa faraangkor Zángőzás, csatranqolás Szabó Pál írja egyik könyvében: „A ricsajban, a disznósá- gok özönében áll a fiatal házaspár a pitvar közepén, egymást átölelve, és sírnák, mint a gyerekek. Ügy szakadt le rájuk a zángózás, mint mikor kidőlt egy fal, vagy kettéroppant egy gerenda. Pedig tudhatták volna, hoqy ez a szokás szinte törvény, ez alól nem lehet kitérni senkinek.” De hát mi is az a zánnózás? És miért avatkozott bele a ta- lu népe aZ ifjú pár életébe? A sárréti falvakban szokás volt, hogy farsang táján az erkölcs ellen vétőket megcsúfolták, bűnüket kikiabálták, megszégyenítették őket. Veszekedő, majd újra összebékülő házasok voltak inkább céltáblái ennek a maskarás macskazenének, amelyet Bi- harugrán, Szabó Pál falujában zánnózás- nak, Körösnanyhar- sányban csatrango- lásnák. Geszten pedig kikolompolásnak neveztek. A zángózás aznap este kezdődött, amikor híre ment, hogy a haragos felek kibékültek, és a fiatalé ss-nny visszatért a férjéhez. A zángó- zásban az egész faits részt vett, s a dudával, ostorral, kolomp- pal felszerelt menetet a „pap” vezette, aki válogatott gorombaságokkal, illette az ügy szenvedő alanyait. Gyakran megesett, hogy a házaspár ideiglenesen más helyre költözött, vagy elrejtőzött, de ha otthon maradt, akkor a háziak „felkészültek” a macskazenére. A verekedés ilyenkor szinte elkerülhetetlen volt. Feljegyezték, hogy Körösnagijhar- sányban egy ízben megvakult egy ember a csatrangolást követő csetepatéban. (hracké) támogatását. Az anyagi támogatás különböző formái között szerepel például az, hogy a művészek önálló kiállításaik rendezési és propaganda-költségeit általában a megyei tanács vállalja magára és hosszú évek óta évi 35 ezer forintért vásárol képet az itt élő művészektől. Beszél az előterjesztés képzőművészeti életünk évről évre ismétlődő legrangosabb eseményéről, az Alföldi Tárlatról, a békéscsabai múzeum, a gyulai kiállító-csarnok eseményeiről, más alkalmak között a Népújság kamaratárlat sorozatáról és nem utolsó sorban a külföldi bemutatkozásokról. Az előterjesztéshez a bizottság tagjai és a meghívottak — közöttük Szilágyi Péter, dr. Becsei József, Sass Ervin, Lovas Edit, Litauszki Tibor, Koszta Rozália, Kruchió Gábor, Deák Ferenc, Babák György — szóltak hozzá, megalapozottan és igen nagy felelősséggel. Nem érdemtelenül állapíthatta meg a tanácskozás végén Csende Béla, a népművelési csoport vezetője, majd Nagy János, a megyei tanács elnök- helyettese azt, hogy a tanácskozás alkotó, közeli és távolabbi perspektívát nyújtó eszmecsere volt, melynek hatása a megye művészeti életében mutatkozik majd meg. úgy is, hogy az elhangzott javaslatok rendre megvalósulnak, a tapasztalatok és vélemények pedig a további fejlődést segítik. A bizottság ezután a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság 1973. évi munkatervét fogadta el. A napirend előadója Szászfalvi László, az albizottság elnöke volt iiHiiiiniiiiiiHiiiiiiiinisNniiiHiiHMi Az öreg ácsok helyébe — ifjú építők lépnek. Nem ritkán — lányok ... Szőke, kék szemű, nyílt tekintetű leány kalauzol az új házgyár területén. — Tényleg érdekli az életem? Azt hiszem, velem alaposan „megjárja”: nem vagyok alkalmas médium. Köznapi a sorsom. Apám erdetileg cipész — anyám nyugdíjaztatásáig jutagyári munkásnő vált. Kisgyerekként a dunántúli Mágocson éltem, a család a tsz-szervezé- sekkel kapcsolatosan Ikerült oda. Aztán mégis hazajöttünk,^ Do- rozsmára. Harmadiknak születtem, édesanyám negyvenkét évet élt már meg. amikor a világra jöttem. Kései vendég voltam a családban. A nővérem és a bátvám jóval idősebb nálam. Különösen a nővérem, aki még Mágocson ment férjhez. Nem tudom, csak találgatom, miért vontak körül oly nagyon a szeleim a szeretetük- keL Tán a kelletténél is jobban ... A, nem arra gondolok, hogy sok volt a szerétéiből Abból a sok sem elég. Azt se mondhatom, hogy nagyon kényeztetek volna. Csak olvan biztos kis fészek volt a miénk, hogy az talán baj is: nem láttam eleget a felnőttek gondjaiból Nrgvon sokáig hittem, hogy a felnőttek mind-mind olvan jók, mint édesanyám. A légkör a családban máig jó. összehasonlítani nem tudom más helyzettel. mert arányosan problémamentes gverebiromm volt. Anyámat kemény fából faragták. Eelfogta a családra mért ütéseket... — A testvérei? — A bátyám van korban közelebb hozzám. S talán gondolkozásban is. A nővéremet ritkán látjuk. Kár. Biztosan közelebb érezném magamhoz, ha többször találkoznánk. Azt hi« Mintaboltok Kezdetben voltak a mintofiz- letek. Gyorsan szaporodtak, növekedett a reklámjuk is országszerte. Aztán lassan megszűntek, „mintaságuk” megkopott. Mostanában újra létesülnek mintaüzletek. Gyorsan szaporod. nak, reklámjuk is egyre hangosabb. Noha a korábbi és napjaink mintaüzletei között jelentős különbség van, félő, hogy a mostaniak sorsa hasonló lesz. Hogy ezt elkerüljük, érdemes e témáról szót ejteni az érdekeltek végső fokon mégiscsak a vevők, a vásárlók. Mert milyen céllal születtek mondjuk egy évtizeddel ezelőtt a mintaüzletek? Azzal, — legalábbis azt hirdették magukról, — hogy olyan áruval is rendelkezzenek. amelyet sehol máshol nem lehet kapni Hamarosan ki. derült, hogy a „csak nálunk* jelszót egyik bolt sem tudta igazán és hosszantartóan valóra váltani, mert a valóban egyedi árucikkekből nem állt rendclke. zésre elegendő. Így aztán — és me előbb-utóbb a kereskedelem illetékesei is rájöttek — a mintaüzletek vevő bosszantóvá váltak és nem vonzották, inkább riasztották a vásárlókat. Következett az átmeneti korszak,amikor a mintaüzleteket tulajdonképpen úgynevezett márkaboltként létesítették. Ilyen ma is működik néhány országszerte (például az Egyesült Izzóé és a Budalakk gyáré a fővárosban, vidéken elsősorban a textil- és cipőgyárak nyitottak ilyen üzleteket.) Ezek a boltok inkább csak úgy váltak be, mint vevőszolgálati tanácsadók, mert az egysíkú áruválaszték ritkán elégítette ki a vevő. két. Az utóbbi időben ismét szaporodnak a mintaboltok, de ezúttal ez a meghatározás kereskedelem-szervezési kísérleteket ta. kar. Egyszerűbben szólva: ezekben a mintafizi etekben kfilönbS. ző korszerű kiszolgáló, tároló módszerekkel kísérleteznek. EL sősorban az új ABC-áruházakban igyekeznek figyelemmel kísérni: melyik önkiszolgálási forma 4tz áruk milyen elrendezése válik be a legjobban. Az úgynevezett kiskonténeres szállítás például, amikor átrakások nélkül kerekes konténerekben kerül az áru közvetlenül az eladótérbe, nemcsak a vevőknek, hanem az üzlet dolgozóinak is többszörös előnyt nyújt. Ag áru kevésbé törik, a csomagolás nem megy tőnkre a bolti dolgozóknak, akiknek többsége nő, nem kell annyi nehéz terhet emelnie. Mindez s jelenlegi munkaerő, helyzet mellett, nem (elhanyagolandó szempont. A különböző kísérlett módszerekkel intenzíven foglalkozik a Kereskedelmi Munka, és üzemszervezési Intézet. Legutóbb pél. dán! vizsgálatsorozatban dolgozta fel a KERORG a szekszárdi Ruházati Aruház mintaként bevezetett módszereinek tapasztalatait. A tervek szerint a Belkereskedelmi Minisztérium hamarosan megbízást ad a KERORG nak, hogy egy Nyíregyházán nyí. ló áruházban korszerű kereskedelmi módszerekkel mintaboltként próbálják ki az árusítást. Et lenne egyben az országos mintahálózat fejlesztésének beindulása is. Jó volna, ha a mintafizieteket illető nekibuzdulás ezúttal tar- tősabbnak bizonyulna és a szervezési módszerek kísérletezése mellett ezekben a boltokban az áruválaszték sem csökkenne. Végül pedig amennyire örvendetes, hogy a kísérlett tan. és mintafiz. letekben figyelnek a kiszolgálás színvonalára, kár lenne, ha ezzel csak ezekben a boltokban ta. lálkozhatna a vevő — mintaképpen. Pálos Miklós Dér Endre: izewlmi 19. szem, legutóbb is megbotránko- zott azon, hogy — amikor meglátogatott minket — mi a bátyámmal bolondoztunk örömünkben. Mintha újra kisgyerekek lennénk... Nem esett jól neiki, hogy nem viselkedünk felnőtt módra... Pedig épp neiki örültünk... — Minek tud még örülni szabad idejében? — A fotózás a hobbym, meg az elektrotechnika. — Az elektrotechnika: hobby?! Nem foglalkozás? — Hobby is! Furcsa, de lány létemre, amióta az eszem tudom, a technikai dolgok érdekeltek. Annyira vágyódtam a gépipari technikumba, az elektromos tagozatra, hogy azt szóval ki sem tudom fejezni. Szerencsére Szegeden 1965-ben tízéves szünet után — újra beindult az elektromos tagozat — felvételim sikerült; felvettek. Amikor elvégeztem, nem gondoltam, hogy az építőiparban helyeznek el. De tavaly megmozdult a föld itt, a gumigyár és a DÉLGEP központi telepe mellett... Alapozták a házkombinátot. A bátvám elszegődött lakatosnak — én is utánajöttem. Kerékpáron járunk ide Dorozsmáról — ha fúj ha esik. — Eleve itt kapott feladatot? — Eleinte programozó voltam a vállalati központban, a műszaki osztályon. Csak azután kerültem ide, miután már as elektromosság felhasználása tehetségessé vált az épülő házgyárban. Jelenleg azoknak az asszonyoknak a munkáját irányítom, akik hőérleléssel a kellő szintre emelik az elkészült panelek hőmérsékletét Héttagú hőérlelő brigádunk van. a „Martin L. K.”-brigád. Ennek a naplóját én vezetem. Itt ebben a mintegy 600 dolgozót foglalkoztató házgvári üzemben tizennégy ilyen fajta brigád dolgozik' ma már, akik mind a „szocialista” rímért küzdenek. Osz- szesen 193 dolgozó. Jórészük fiatal. — Tehát ..KISZ-korú”? — Nem egészen; a KISZkorúak száma a házgyárnál százra tehető. Ezeknek csaknem a fele KTSZ-tag: negyvenen vagyunk. Ez talán nem csúnya eredmény, tekintetbe véve, hogy csak az év elején, 1971. januárjában kezdtünk a szervező munkához. A fiatalok különböző helyekről verbuválódtak ide, ezért eleinte egyáltalán nem ismerték egymást, sem szakmailag, sem emberileg. A házgvár területét bebarangolva, az elbeszélgetés eredménye az lett, hogy egyre többen nyitottak ajtót, a szervezőket keresve. Sokan jelentkeztek olyanok. akik már KTSZ-tavsággal rendelkeztek, de szép számmal akadtak akik tőlünk kérték felvételüket. Ezeknek a kérését természetesen csak az alapszervezet megalakulása után tudták teljesíteni. Rövid, egy hónap eltelte után, február 4-én összeülhetett a vezetőségválasztó- taggvűlés. Huszonötén voltunk. Egyikünk fénvk**w>’6<»ór>rM»i örökítette meg a KTSZ megalakulását az elkövetkezendő időre. Titkos szavazással választották az új vezetőséget. Az alanszer- vezet titkárának engem választottak. (Poiytatjuk)
