Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

szenvedély Am ELö&ZOBABAN feláflii- ! tott terepasztalon rpegi ndulnak I a szerelvényeik:. Apró, páros mo­torvonatok zöild hálókocsikkal kanyarognak a vágányokon. Fel- j kapaszkodnak a magaspályán, I áitfutnak a kanyargós alagúton, néhány másodpercig állnak a ; pályaudvaron, majd valahol kát- 1 tan valami és továbbrobog a szerelvény. Útját kis sárga égők biztosítják, a piros égők meg­állj-ra kényszerítik. Olyan az egész, miint az igazi vasúton. j Amikor besötétediik, némi kép-: zélóerőved úgy érezni, mintha I magas hegyről néznénk a völgy­ben közlekedő szerelvényeket. A házigazda kérésiemre össze- ' kapcsolja a kocsikat. Hosszan j birkózik a kis villanymotor. j Elől három lámpa világít, a ko­csikban egy-egy, a többi a vá­gányok mellett jelez. Ahhoz, hogy rekonstruáljuk a vasúti karambolokat, kellene még egy irányító. Majd meglesz az is. (Egyszerre nem lehet mindent beszerezni, — A vasútmodellezés egyéb-1 ként is állandó fejlesztést, épí­tést, és nem csupán játékot je-j lenit. Olyan munka ez, amely- ! lyel tulajdoniképpen soha sem1 készül el az ember — mondja a csabai Latorcai Jancsi, akinek ez az egyik szenvedélye. HOGY valóban szenvedélye, azt elárulják a modellekkel kap-’ cscQaitos szavai és mozdulatai, a szakkönyvek a készülő terep­asztal körül. Gerhart Trost: Mo- dell vasút ja, vagy egy másik ki­adás, „A modelivasutak elek­tronikus távvezérlése”. Eleinte j saját ötletei alapján építette a ! pályát, most nyomtatott pálya­terveket tanulmányoz. Bősége­sen akad munka a, asztalon. Készün a hegy, az országút. Ra­gasztja a házakat, a gyámegye- deket, az utcákat. Szükség van még néhány mélyépítési mű­tárgyra, megállóhelyre, rakodók­ra, fargalmi kitérőkre is. KÖZBEN AZ ALAGŰTBAN kisiklik a szerelvény. Görbe a sín. Ki kellene kalapálni. Az ! asztal alján rengeteg vezeték keresztezi egymást. Bizony szűk- ; séges ehhez a szenvedélyhez né- j mi elektrotechnikai ismeret. Jancsi magabiztosan köti be a váltókat, a mágneses sorompó­kat szabályozó vezetékeket. Számítógép műszerész. Néhány : éve tett szakmunkásvizsgát Másik szenvedélye nem mű- • szaki jellegű. Magánszorgalom- | ból németül tanul Hogy miért? ! Nem tud erre pontos választ ad- ! ni. Egyszerűen azért, hogy töb- \ bet tudhasson meg a világról : Eredetiben akar olvasni műszaki : cikkeket. Utazni akar a világ- £ ban és tisztában van azzal, ! hogy ahho7 jó tudni legalább £ egy világnyelvet. Ezért tanul j németül : ■ AMIKOR HAZAÉR első dől- £ @a az, hogy előveszi a nyelv- • könyvet. Olvas, fordít, szavakat ; „magol”. Erre két-három órát * fordít naponta. Utána kezdd a i vasútmodellezést Amikor már ; a család bevonul a tv elé és £ egyedül maradhat a konyhában, j akkor következik a fotózás. A ; harmadik szenvedély. Megvan a ; teljes felszerelés hozzá. A, első ; fizetésiből vett két és fél ezerért ; egy nagyítógépet Az emberek- ; ről ellesett pillanatokat örökíti : meg. Kilencszer-tizennégyes « papírra dolgozik. Havonta 100 : darab fotót készít. Ez 60—70 fo- : rinitba kerül. A vasútra minden ; fizetésből átlag 2—300 forintot • költ. Aztán ott vannak még a Î folyóiratok, az Ezermester, a ■ Fotó, a Búvár. “ Igen a Búvár. Ugyanis nyáron £ lekerül a falról a szigonypuska, £ a búvárszemüveg, a lábuszo- : nyok. Negyedik szenvedélye a,"„ könnyűbúváikodás. Tavaly Bul_ Csomagol fák a csemegét A medgyesegyházi Haladás termelőszövetkezet mogyoró­pörkölő üzemében hetenként 140—150 mázsa földimogyo­rót pörkölnek és csomagolnak 10 dekás tasakokba a DÊL- KER részére bérmunkában. Szikora Mihály a telep vezető­je elégedett az itt dolgozó nők munkájával, akik egy nap alatt két műszakban 12 ezer 16 dekás tasakot töltenek meg az ízletes csemegével. WIWWWHBWMHailW—WMM—IWWWHW»IWi—M1IMMMBB—MWMM Televíziós 2x2 Két érdekes ellentétpár hatá­rozta meg a televízió hétvégi műsorát. Közülük az egyiknek a szombati „fele” tűnt a két nap „abszolút” főműsoránaik. Moliè­re halálának háromszázadik év­fordulóján a komédia műfajá­nak alighanem eddigi legna­gyobb klasszikusát két darab idézte: a Férjek iskolája és a Sganarelle, avagy a képzelt szarvak. Mindkettő az őszintét- lenséget pellengérezte, bemutat­va, hogy a tények figyelmen kívül hagyása a tettekben meg­ronthatja a mindennapi életet, tönkretehet emberi sorsokat. Az őszinteség, a dolgok — a ne­künk esetleg rosszul is eső dol­gok — tisztázása nélkül később tragikus csalódások érhetnek bennünket. Bodrogi Gyula, Har­kányi Endre, Mensáros László igen jó színészi munkával tették élményszerűvé, ma is gondol­kodtatni tudóvá a két komé­diát — még a Férjek iskolája modem jelmezeket feleslegesen alkalmazó rendezői ötletének za­varó hatását is feledtették. Ren­dezői-színészi telitalálat volt vi­szont a Férjek iskolája utolsó néhány mondata, amikor az oszintétlensége miatt pórul járt Sganarelle-t nemcsak kinevet­hettük, hanem ráébredhettünk tragikumára, az első hazugság­ból adódó súlyos következmé­nyek szükségszerűségére is. Az évfordulóra készített mű­sor tudatosságával ellentétes volt a vasárnapi.Önök kérték... című kívánságműsor. Könnyű lenne kritizálni áz effajta ösz- szeállítások esetlegességét, nem sokkal nehezebb dicsérni sok­színűségét. Ehelyett egyetlen megjegyzés csupán: a tartalmas számoké volt a pálma, a köny- nyű daloktól (Töröcsik Mari) a súlyos történelmi időszakot idé­ző villám jelenetig (Latabár Kál­mán, Ráday Imre). A másik ellentétpár közvetle­nül kötődött mai életünk való­ságához. A Játsszunk bábszín­házát- sorozat VÏH. része töret­len lendülettel folytatta a ko­rábban megkezdett ívet — a két riporter is mind jobban megtalálja a gyerekekhez kö­zeli hangot. A pápai Gézengú­zok és a békéscsabai Tücskök ismételten bizonyították az ál­talános iskolások tanítási órá­kon kívüli művészeti tevékeny­ségének lehetőségeit és ered­ményeit. Amelyek változatos és érdekes szórakozást nyújtanak a legfiatalabb — s talán nem­csak a legfiatalabb — nézők százezreinek, ébresztenek ked­vet újabb százakban a bábmű­vészet gyakorlására. Aminek számottevő nevelési-személyi­ségformáló ereje van és lehet.. ha akad olyan lelkes és hozzá­értő felnőtt, aki megfelelően tudja segíteni a gyerekek te­vékenységét — s aki ezért meg­érdemli a közvetlen környezet s az egész társadalom teljes elismerését. Sokszor néztük már kicsit irigykedve az NDK-ból közvetített vasárnap délelőtti sportvetélkedőket, ahol együtt küzdöttek szülőik és gyerekek, tízéveseik és vezető funkcioná­riusok egy-egy város, iskola győzelméért. Ez a Játsszunk bábszínházát-sorozat hasonló jó érzéssel töltheti el a műsorra figyelőket. Szűkebb hazánkhoz kötődött ennek az ellentétpárnak a má­sodik fele is: A Hét biharugrai riportja. S míg a bábműsorban arról kaptunk bizonyságot, hogy tizenéveseink sokkal többre ké­pesek az iskolai tananyag elsa­játításánál, este arról szerez­tünk újólag tudomást, hogy a felnőttek között sokan még az általános iskolát sem fejezték- fejezhették be tíz-húsz-harminc esztendővel ezelőtt. S, hogy ezeknek a felnőtteknek egy ré­sze ma újra beül az iskolapad­ba, hogy megkésve és arányta­lanul nagy erőfeszítéssel, de megszerezze azt az általános műveltséget-tanultságot, amely_ re egyre inkább szüksége van az egyénnek társadalmunkban. Jó agitáció volt ez a riport a ta­nulásra s csak kiterjeszteni le­het a műsorvezető által mon­dottakat: Bravó, továbbtanulók! (dr-6) Ülést tart a NTESZ megyei elnöksége gáoábon járt. Ott a tengervíz- életévei ismerkedett. Néha az is előfordul, hogy télen merül. Legutóbb eldugult egy gzávaty- tyú, azt tisztította ki. ABBAHAGYJUK a beszélge­tést. A szerelvények megállnak a terepasztalon... Vasútmodelle­zés, nyelvtanulás, fotózás, vízi sport. Egy kis anyagi áldozat, egy kis akarat. Cserébe gazdag, kiegyensúlyozott életet, kelletne-, sen eltöltött szabad időt kap az! ember. A Műszaki és Természetűid©- mányi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksé­ge február 22-én, csütörtökön délután 2 órakor ülést tart Bé­késcsabán, a KISZÖV székház­ban. Az elnökség a titkári tá­jékoztató után megtárgyalja a Bólyai János Matematikai Tár­sulat és a Geodéziai és Kartou gráfiai Egyesület megyei szer, vezetőnek munkájáról szóló ér­tékelést. Ezután az MTESZ ju. bileumi választmányi ülésének anyagát vitatják meg. ”*<•••■ HWIWMIIIWItmuilHNllll Réthy István ■•■«■«■■■■■■■■■•■■■■esBsaBSBcaeeeaBBaaMaBBacfiMBaaaBeaasi Igen: számos kérdőíven, ott a refrén: „Színházba nem járok”. Persze bonyolult, sokrétű fela­dat annak kifürkészése, miért van ez így?... ^Nyilván nem csu­pán az esetlegesen nem megfe­lelő műsor, vagy az előadások színvona’taiansága a „taszító” tényező. Nyilván a legfőbb okok között van az, hogy ezek a tanyasi, falusi fiúk — nem a legigényesebb gárda kulturáli­san; s hogy színházszeretetet sokkal korábban kell a fiatalok­ba plántálni — már az általá­nos iskolákban. Sok mindennel magyarázható ez az igénytelenség — mégis le­hangoló. Mégsem szabadna be­lenyugodni a dolgok ilyetén ál­lásába... Hiszen ezek a gyerekek korszerű technológiával dolgozó szakmunkások lesznek, s a kor­szerű technikai felkészültséggel legalább megközelítően szink­ronba kellene hozni a kulturális igényességet... Ötven kérdőív alapján nehéz általánosítani, de megkockázta­tom annak konstatálását. hogy — mind a helyesírási, mind az olvasottság és egyéb műveltségi tényezők vonatkozásában — mintha a villanyszerelő tanulók állnának az élen, A legtöbb értelmes feleletet, tőlük kaptam; s ők a legolvasottabbak a leg- járalosabbak a szépirodalom területén is. Ezt a velük történő személyes beszélgetés is alátá­masztotta.. Érzésem szerint kulturális vo_ natkózásban a legtöbbet a KISZ-klubot tehetik... S vezetőik iparkodnak is betölteni misszió­jukat — addig nyújtózva pereze, ameddig a takarójuk ér... íme, az egyik nagy alföldi építőválla­lat klubvezetőjének jelentése — 1971. februárjából: „Áz első lépés: bevezettük a KISZ-klubigazolványt. Fénymá- ■ soltattunk 45—50 darabot. Eze­Oér Endre: SzíípJőteleii IZj&'áJj&íl 6. két kiosztottuk, mert sok az idegen a klubban, és ezzel akar­tuk elérni azt. hogy minél több vállalati KlSZ-tag járjon min­den kedd és péntek délután. Az eredmény nem volt kielégítő. Az idegenek részben eltűntek, de a törzsgárdán kívül ezután sem sokan jártak. Az igazol­ványra pedig nem volt szükség. A klubunk 20—30 személy befo­gadására képes és ezért az iga­zolvány nem kell. Ahogy a tél beköszöntött, a ktobtagok szá­ma is megszaporodott. Most any- nyian vagyunk, hogy alig fé­rünk. A nyáron még nagynak látszó szoba most egyszerre szűk helyiséggé változott. Hogy mit csinálnak a fiúk. lányok 5-től 10 óráig? A zenét sztereó lemezjátszó, magnó szolgáltatja, a tánczene­hallgatás mellett, táncolnak be­szélgetnek, áki akar sakkozik, kártyázik, újságot olvas vagy gombfocizik. Az átlagéletkor 19 év. Az igények különbözők. A klubélet akkor válik érdekes­sé, ha változatos, színvonalas műsorok, beszélgetések, viták, vetélkedők, előadások egészítik ki a szórakozást. 1971-ben ezt próbáljuk meg­valósítani. Január 15-én Diny- nyés József volt a klub vendé­ge aki ebben a műfajban szín­vonalas. érdekes műsort tartott. A vállalat KXSZ-fiata'jairól, úgy a kinti munkahelyekről is. mint a központból nagyobb érdeklő­dést várunk. Igaz, ezeknek a programoknak a propagálása még nincs teljesen megszervez­ve, de plakátok és a KlSZ-ve- zetők útján értesülni lehet ezek­ről a műsorokról. A programok a nagyteremben kerülnek meg­rendezésre. mert ezután na­gyobb érdeklődésre számítunk. Tervezünk egy író—olvasó_ta_ lá’kozót egy szegedi íróval, Tóth Bélával, egy beszélgetést Nagy Attila színművésszel. Fel-! vesszük a kapcsolatot más klu­bokkal és együttes programokat készítünk. Ismerkedési est, és a fiatalok problémáinak megvita­tása, egy jazz-trió szereplése gazdagítja a KISZ-klub prog­ramját. Ezenkívül irodalmi és zenés vetélkedőt, egy filmvitát és sok más egyéb programot tervezünk, amit reméljük, sike­rül megvalósítani. A KISZ-klub számára komolyzenei lemezeket veszünk és a sztereó lemezját­szó segítségével a klubtagok ez­zel is megismerkedhetnék. Két bálát is tervezünk, egyet az év első felében, egyet az év végén. A klubtagoktól és a KISZ-ta_ goktól annyit várunk, hogy mi­nél többen vegyenek részt ezeken a rendezvényeken és minél többen járjanak a klubba érezzék jól magukat ebben a közösségben”. Nos, a láthatóan élénk „nyüzs­gést” kiaknázva, a lelkesen ve­zetett klub képes gazdag prog­rammal emelni a tagok kulturá­lis igényességét, s legalább rész­ben — „tartós téglával” pótolni az általános iskolás-korból ho­zott hézagokat — a művelődés „falán”. Ez nagyon ráfér ezekre a jó­indulatú, formálható — ám kul­turális tekintetben lehangolóan „elmaradott” fiúkra... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents