Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-20 / 42. szám
Mongol vendéggel Fényesen A barátsági est résztvevői uagy figyelemmel hallgatják az előadást. Fotó: Lónyai Hazánktól nagy távolságra él a mongol nép. Beszédjüket nem érijük, ám egy szavuk ismerősen cseng, á „magyar”. Mert az ő nyelvűik, a magyart ..-magyarnak” jelöli. A két nép barátságának ez azonban csak véletlennek tűnő szimbóluma. A mintegy két évtizedre visszanyúló politikai és gazdasági együttműködés a két ország társadalmi rendjének azonosságán alapszik. Mongólia Î924 óta a szocializmus útján halad. A kölcsönös látogatások, találkozások, érzelmi melegsége sokban hozzájárul a két nép barátságának elmélyítéséhez. A magyar—mongol barátsági nap alkalmából Békéscsabára érkezett Namsz- rain Dorzsszembe, a Mongol Népköztársaság budapesti nagy- követségének titkára. Dorzsszembe elvtárs fiatalember. Egyetemi tanulmányait hat évvel ezelőtt fejezte be a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Majd Ulan-Batorban, a Mongol Népköztársaság külügyminisztériumában dolgozott. Egy éve tért vissza Budapestre, hogy ; hazáját Magyarországon képviselje. Kitűnően beszéli nyelvünket. Békéscsabán most járt | első ízbén. Az ünnepélyes fogadtatás után meglátogatta a békéscsabai tájházat, majd a Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai .gyárát. — Mennyit Ikeresnek a munkások — kérdezte többek között Dénes Ferenciéi, a gyár párttitkárától. ti János, a békéscsabai városi tanács elnöke, Lagzi Mihály, a I termelőszövetkezet elnöke. Szatmári László, a termelőszövetkezet párttitkára és a Hazafias Népfront fényesi bizottságának képviselője fogadták a mongol vendéget. A fogadtatás feszültségét a baráti beszélgetés I hamar feloldotta. — Nálunk, Mongóliában az utóbbi időben sókat fejlődött a í mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés. 1960-ban a Gobi- sivatag termővé tételét tűztük cé. lui — kezdte beszámolóját hazája mezőgazdaságáról a mongol vendég, majd megkérdezte Lagzi Mihálytól : és az Önök termelőszövetkezete hogyan zárta az évet? Namszrain Dorzsszembe a mongol nép életéről beszél a fé- nyesieknek. Mellette Lagzi Mihály, a Május 1 tsz elnöke és dr. Haraszti János, a békéscsabai városi tanács elnöke. — A héten volt a zárszámadó közgyűlés. A múlt évben jobbak voltak terméseredményeink. mint 1971-ben. A kukorica hektáronként 50 q-t fizetett. — És mennyit keresnek a dolgozók? — Az átlagkereset 24 ezer forint volt. Ebben az évben többet szeretnénk fizetni tagjainknak. — Mongóliában is termesztenek kukoricát? — kérdezte még Szatmári László. — kukoricát nem. Főterményünk a búza, még exportra is jut. Néhány éve pedig konyhakertészettel is foglalkoznak a közös gazdaságaink. Dr. Haraszti János elmondta, hogy Békéscsabáról többen jártak Mongóliában, s olyan hírekkel tértek haza. hogy az utóbbi években sokat fejlődött az ország. — Igen — vette át a szót Dorzsszembe elvtárs. — Mongólia évről évre gyorsabban fejlődik. Sokat köszönhetünk a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak, közöttük Magyar- országnak. Jelenleg három gyáróriás, az Ulan-Bator-i ruhagyár, egy húskombinát és egy biokombinát építésén magyar szakemberek dolgoznak. A kutak fúrásához, az érclelőhelyek feltárásához is sok segítséget nyújt az Önök hazája. Sötét, csillagtalan éjszaka borult a fényesi tanyákra. Csak az iskola ablakai ontották a fényt. A csendet csizmák cuppogása és beszéd foszlányok törték meg. Egymás után érkeztek a tanyaiak az iskolába. A lauterem, zsúfoltságig megöSiSze a kezüket, de a vendéget tapssal üdvözölték, s nagy figye_ lemmel hallgatták felszólalását. A szavak tompán koppá ntak. Egy számukra idegen, ismeretlen nép sorsáról, és felemelkedés séről, vallottak: a 200 éves elnyomásról, a forradalomról, az új élet kezdetéről, s a mai, fejlődő Mongóliáról. Namszrain Dorzsszembe felszólalását nagy csend követte. A kucsma®, fejkendős fejek lekonyultak. Az emberek tágranyitott szemmel meredtek maguk elé, mintha arra akartak volna nagy hirtelen választ adni, hogy mi a közös a két nép sorsában. Majd magasba lendült egy kéz. Gajdács Mihály, a Május 1 tsz nyugdíjasa emelkedett szóra. — Valamikor Fényesen is mezítláb jártak a gyerekek iskolába — kezdte. És szívszorítóan őszinte szavakkal ecsetelte a tanyai emberek múltját. — Ha távol is él egymástól a két nép, múltjában és jelenében sok a közös vonás. — jegyezte meg a mongol vendég. Azután egymásután záporoztak a kérdések. Milyen oktatási intézmények vannak Mongóliában? Hogyan élnek a pásztorok? Mekkora területű háztáji földet kapnak a közös gazdaságok dolgozói? A® utóbbi kérdésre Dorzsszembe mosolyogva válaszolt. — Nálunk a mező- és legelő- földekből mindenki akkora területet használhat, amennyit akar. Ugyanis Mongóliában egy négyzetkilométerre egy ember jut. A háztáji gazdaságokban el. sősorbain állattenyésztéssel foglalkoznak. Későre járt az idő, amikor a kedves vendég elbúcsúzott a fényesiektől. Kissé meghajolt, jobb karját felemelte, úgy ahogy a mongol pásztorok szoktak elköszönni kedves barátaiktól. Serédi telt és úgy zümmögött mint egy méhkas. — Megjöttek — kiáltotta el magát egy érces hang • az ajtóban. Néhányan kimentek a tágas előcsarnokba, hogy kezet fogjanak a vendéggel. Nem hivalkodó kíváncsiságból, hanem az arcukon az őszinte tisztelet' ölömével Miklósi András 76 — Nehéz munka volt, — mondja Uhrin Andrásné, a mongol vendégnek. éves nyugdíjas hatalmas tenyerében szinte elveszett Namszrain Dorzsszembe keze. — Élnek a szülei — kérdezte a vendégtől az idős ember. — Élnek. Az én édesapám is nyugdíjas. Pásztor volt ?z egyik közös gazdaságban. A fényesdek kemény .szókimondó emberek, ritkán verik — Valamikor Fényesen mezítláb jártak a gyerekek iskolába. — kezdte felszólalását Gajdács Mihály. — Az évi átlagkeresete 26 ■ ezer forint. A gyárnak 2600 dől- j gozója van. Most épül egy új j üzem. Jelentős beruházás, mint- J egy 300 millió forintba kerül, j Az egyes számú telepen meg- ! nézte a cserépgyártást. Sokáig I elidőzött az egyik szalagnál. — SOkat segít a gép? — kér- j dezte meg Uhrin Andrástól. — Valamikor a cserépkeret- I hordás a legnehezebb munkák közé tartozott. Most a kereteket csak szalagra kell rakni és viszi a gép. A békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezetben dr. HaraszBaráíi kézfogás. Miklósi András 76 éves nyugdíjas üdvözli a vendéget. A Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat terű- j leld főgépész munkakörbe gépésztechnikust vesz fel a gyulai főépítésvezetőségre. Ezenkívül 2 fő telepőrt Békéscsaba Kétegyházd úti telepére. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés Gyulán a vállalat főépítésvezetőségén (Tüzép-telep mögött) Henyed M. úti telepen. ’ 173414
