Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

Egyensúly és differenciálás A vállalatoknál alkalmazott bérpolitika régi, és a mai napig is megoldatlan problémája a differenciálás elvének gyakorlati \ alkalmazása. Talán azért is, mert amíg „elvileg” tanácskoz­nak erről a követelményről, ad- dig mindenkinek azonos a véle­ménye. arra gondolván, hogy „úgysem én . leszek az. aki ke­vesebb pénzt kap, hiszen a kol­legám. a mellettem levő mun­kapadnál. jóval gyengébb telje­sítményt nyújt...” A gondok .a munkahelyi lég^ kört mérgező viták ott és akkor szoktak kezdődni, ahol és amu kor valamelyik vezető elszánja magát, hogy a rendelkezésre álló pénzt kinek-kinek végzett mun­kája. érdeme szerint ossza szét, Ezekben a napokban a munka-, sok és mindenki más. akit illet, felfokozott várakozással tekinte. nek az esedékes béremé'és, il­letve a nyereségrészesedés szét­osztása elé. S hár elhangzottak a figyelmeztetések, hogy az iparban, építőiparban dolgozó munkások és közvetlen terme­lésirányítók részére központilag elrendelt átlagosan 8. illetve 6 százalékos béremeléseknél csak az előírás szerint differenciál! hatnak — éppen ezért, hogy mindenki közel azonos mérték­ben részesüljön a rendkívüli béremelésekre szánt összegből —. mégis érezhető a feszült vá­rakozás: valóban e szerint tör­ténnék-e a béremelések, nem desznek-e , .kivételezettek”, olya­nok. akik társaiknál több pénzt kapnak? A részletek vizsgálata előtt, hadd idézzük meg: az efféle közhangulat eredőjét sok-sok évvel korábban kellene keresni, azokban az esztendőkben, ami­kor •— különböző megfontolá­sokból — meghonosodott nálunk a máig is fellelhető egyenlősdi szemlélete, amikor a vezetők hozzászoktak a „mindenkinek egy keveset” bérezési módszer­hez. Tagadhatatlan: ez a módszer kényelmes, hiszen, ha a brigád, vagy a műhely, vagy a gyáregy­ség minden dolgozója közel azonos nagyságú béremelést kap. akkor nincs vita, nincs elégedet­lenkedés. igaz; az ilyesfajta bér- fejlesztésnek nincs különösebb ösztönző ereje. De legalább vi­szonylag nyugodt a légkör, nem kell magyarázkodni, hogy iksz, vagy ipszilon miért kapott több pénzt, s egyetlen vezető sem te­szi ki magát annak, hogy vélt vagy valós sérelmek miatt újabb és újabb munkások kérik a munkakönyvüket és állnak odébb más munkahelyet keres­ve. Hiba lenne azonban azt felté­telezni. hogy a márciusi köz­így ív alatt kétmillió farínnal növelte termelésót a Békési Vegyesipari Szövetkezel A Békési Vegyesipari Szövet­kezet tavalyi termelése értékben meghaladta a 28 millió forintot, ami 2 millióval több az 1971. évinél. Ezt a növekedést jobb munka, és üzemszervezéssel, létszámváltozás nélkül érte el. A nyeresége 5 millió forint, melynek alapján egy havi kere. setnek megfelelő összegű nyere­ségrészesedésre számíthatnak a dolgozók Az idei terv a termelés mint­egy 10 százalékos növelését. ír­ja elő, ami főként termeléke­nyebb munkával és részben lét­számemeléssel törekszik megol­dani. Exportra több kerítés és kiskapu, belföldre pedig több sportszer és különböző idomvas készül majd. ponti béremeléseknél, az imént vázolt meggondolásból érvénye­sítik az egyenlősdi módszerét. A Központi Bizottság novemberi határozata világosan, egyértel­műen megfogalmazza a már is­mert tényt: az állami iparban dolgozó munkások bérszínvonala elmaradt az átlagtól, számos nagyüzemben kevesebbet keres­hettek a munkások, mint pél­dául egy szövetkezetben, vagy egy tsz-műhelyben. A központi béremelés célja: kiegyenlíteni a megbillent kereseti egyensúlyt, továbbra is kellő anyagi megbe­csülést adni az állami iparban dolgozó munkásoknak. Ezért a március 1-től esedékes rendkí­vüli béremelésnél csak korláto­zott mértékben érvényesíthető a differenciálás, csak annyira, amennyiben indokolt például a szakmunka és a nem szakmunka között különbséget tenni. A központilag elhatározott bér­emelés végrehajtása során min­den iparvállalatnál a munkások­nak. termelés-irányítóknak meg kell kapniuk a központilag elő­írt minimumot, amelyen belül nem szabad differenciálni. Hátra van azonban az esedé­kes vállalati, a szokásos évi bér- fejlesztés, amelynek nagysága ebben az évben az iparban átla­gosan 4—5 százalék, s amelyből már nem mindenki részesül egyenlő arádban. Feltéve, hogy valóban bekövetkezik a személy szerinti differenciálás, tagadha­tatlan hogy bizonyos körökben felvetődik a szubjektív elosztás veszélyétől való félelem. Hogy valóságos veszélyről van-e szó, az nagyrészt a béremeléseket végrehajtó személyektől függ: az igazgatótól, a szakvezetőktől és nem utolsósorban a párt-, és szakszervezeti vezetőktől. Ter­mészetesen nem elég csak sze­mély szerint mérlegelni, nem elég a lehető legobjektívebb mérce szerint értékelni, hanem a dön­téseket indokolni, elfogadható érvekkel magyarázni is kell. S ha ezek az érvek valóban meg­győzőek, ha a differenciált el­osztás vallóban igazságos, akkor a döntés találkozik majd a több­ség véleményével. Az egyetértést pedig nehezen mérgezheti egy- egy — a munkahelyi közvéle­mény szerint is oktalanul elége­detlenkedő — személy. Követ­kezésképpen nem kell különös­képpen tartani a munkahelyi légkör romlásától. Arról nem is beszélve hogy a reális, ésszerű, a kollektíva értékítéletével is egyező vezetői döntések — kü­lönösen, ha ezek egyenes be­széddel őszinte magyarázatta]. indoklással párosulnak — csak növelhetik a vezetői tekintélyt, a vezetők megbecsülését. Vértes Csaba A TÓVAL fiz éve Tíz évvel ezelőtt Mezőkováes- házán alakult meg az ország el- gő Termelőszövetkezeti Közös Építőipari Vállalkozása, TO- VÁL-ja. Hét termelőszövetkezet hozta létre a vállalkozást, s 105 ezer forint alaptőkével indult a munka. A jubdleumá közgyűlé­sen már arról adtak számot, hogy a vállalkozás 18 millió fo­rintos vagyonnal rendelkezik. Tíz év alatt negyedmilliárd fo­rint értőiben adtak át új épüle­tet, illetve korszerűsítették a meglévőket. A jól gépesített kö­zös vállalkozás 300 dolgozójának évi 30 ezer forint körüli átlag- keresetet nyújt. A jubiláló közös, vállalkozás az idén mintegy 34 millió fo­rint értékű munkát vállalt. A mezőkovácsházi járásban új ter­ményszárító üzemeket, tehené- szieti telepet, AFÉSZ-áruházat és egyéb középületet adnak át. Tcmácsfcig q 45, körzetből: Elsők között vállalt társadalmi munkát (Tudósítónktól). \ — Én két éve kerültem a Szeghalmi Nagyközségi Ta­nácshoz, ahol azon törtük a fejünket, hogy hogyan lehetne a nagyközség lakóit jobban bevonni a közös társadalmi munkába. A 60 tanácstag közül hamar megtaláltuk Bartha Sándor Petőfi utcai lakost, aki immár 1954. óta egyfolytában tanács­tagja ennek a körzetnek. Nem akartuk elhinni, hogy ez a 44 éves fiatalember mennyire szereti a községet. Arra is büszke, mondotta, hogy még az apja is itt született, ebben a községben. Családi háza és környezete, sőt az utcai része „kiemelkedett” a többi közül. Sokat beszélgettünk vele. hogy hogyan lehetne megszer­vezni azt is, hogy a Petőfi la­kóháza is ilyen szépén nézzen ki. Mosolyogva mondotta: majd segít ő ebben. Munkai ideje után sorban járta a la­kóházakat, érvelt, vitatkozott. Elmondta, hogy a tanácstól kért szép fákat, virágokat, ró­zsákat, csak el kellene ültetni és rendszeresen gondozni. El­sők között csinálta meg háza előtt és talán a példamutatás vagy az iránta való tisztelet következtében megmozdultál!' a többi házak (akói is. A Tiszta és virágos Szegha­lomért mozgalom nyertesei is ők lettek. E néhány sor is mutatja, hogy a 45. körzetet mint ta­nácstag igazán képviseli. Nátoi' János Vasutasok a javából A békéscsabai vasútállomáson I tavaly a kocsitartózkodási idő j átlag több mint egy órával csökkent. Az áruval ide érkező vagonokat gyorsabban rakták ki, az innen indulókat pedig gyorsabban rakták be. Nem akarom számokkal un­tatni az olvasókat, de annyit talán érdemes megemlíteni, hogy ennek a sok egy órának az összegezése annyit tesz ki, mintha 1972-ben 1800 vagonnal több „futott” volna az ország­ban. Az érdem pedig nem uíoilső- sorban Losonczi Zoltán rakodó­tiszt 14 tagú brigádjáé. A Ba­ross Gábor brigádé. Hogy miért éppen a közlekedés fejlesztésé­ben a múlt század végén je­lentős szerepet betöltő minisz­ter nevét vették fel, azt Lo­sonczi Zolitán tréfásan így indo­kolja: — A kocsirakományos raktár- noki „bakterházat” még ő épí­tette. Húsz 120—150 tengelyes tehervonat Nekem úgy tűnik, hogy a „kocsirakományos raktárnok” cím és rang is az ő idejéből származik, mint a szóbanforgó 3x3 méter alapterületű kaszár­nya-stílusú házikó. Ámbár a házikó mellett két éve kisegí­tésképpen épült már egy mo­dern víkendház is, ami viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy ebben hétvégi pihenőt tartanak. Mert Baross Gábor óta sokat változott a teherfor­galom. Akkoriban naponta csak néhány — legfeljebb 80—100 tengelyes — szerelvény érke­zett Békéscsabára, melyet gő­zös vontatott nagy igyekezettel és 20—30 kilométer óránkénti átlagsebességgel. Ma — a tran­zitszállítást nem számolva — át­lagosan napi húsz 120—150 tengelyes tehervonat fut be. melyet javarészt Diesel-moz­dony vontat óránkénti 40—50 kilométeres. átlagsebességgel. A brigádnak ugyan nem sok köze van ahhoz, hogy milyen gyorsan mennek és jönnek a vonatok. Ahhoz viszont igen. hogy sokkal több vagon érke­zik és indul. Mert valameny- nyinek a ki- és berakását — három műszakra elosztva — a brigádnak kell megszerveznie. A munkája pedig akkor kez­dődik. amikor a forgalmi tola- tós brigád az ipar- és az állo­mási rakodóvágányokra beállít­ja a vagonokat. Ott adja át a < C’mzettek vagy a feladók meg- j bízottainak a MÁV képrísele-j tében alapos részletességgel és mindent papírra vetve — a ví- kendházban. Naponta sok millió forint ér­tékről van szó. Nemrég éritazalfc például egy vagon paprika, amelynek az ára a 2 milliót meghaladta. A Kner Nyomda liât vagon papírjának együttes értéke 3 millió forintot tett ki. A legtöbb vagont a Volán 8. sz. Vállalat hét brigádja »akja ki és fuvarozza el. A Baross Gábor brigád ezzel a hét bri­gáddal a legjobb együttműkö­dést alakította ki. Nem hiányzik a fegyelem és a rend A Eaross Gábor brigád tag­jai közül egy műszakban 4-en, 5-en dolgoznak. Nappal többen, éjszaka kevesebben. A raktár­unk, aki egyúttal a brigádveze­tő helyettese is, Kolarovszki János. Elszámol a fuvarozta­tókkal ellenőrzi a rakodás fo­lyamatosságát, az előírások be­tartását. Egy nap rendszerint 15—2t kilométert gyalogol, de irodai munkája is annyi van, hogy nem kell unatkoznia. Azt mondják róla, hogy vér­beli vasutas. Huszonnégy éve került a vasúthoz és több vizs­ga letétele után, 1963 óta dol­gozik a jelenlegi munkaköré­ben. Nagy elfoglaltsága közepette nehéz vele szót váltani. De egy kis időt mégis szakít, hogy kifejezze a brigád tagjairól al­kotott véleményét: — Valamennyiüknek szinte szenvedélyükké vált ez a mun­ka és nemcsak szeretik, ha­nem tudják is csinálni. Nem hiányzik a fegyelem és a rend sem, ami nélkül na­gyon sok ember élete lenne ve­szélynek kitéve és milliós károk is származhatnának. Hogy mennyire igaza van Ko­larovszki 'Jánosnak brigádtársai munkájának és magatartásának megítélésében, annak bizonysá­ga, hogy Losonczi Zoltán, Ko­vács Sándor és Szabó János kétszeres Kiváló Dolgozó és kiérdemelte már a kitüntető jelvényt Virág György, Horváth Jenő, Stummer György és Hu­szár András is. A brigád négy­szer nyerte el a megtisztelő szo­cialista címet és most — a ta­valyi eredmény alapján — ötödször is várományosa annak. Könnvebheit dalol az ember Régebben jóval nagyobb lét­számú volt á brigád. Tavaly kettéválasztották, hogy köny- nyebb legyen a vezetés. így ke­rült a másik brigádba Jelenka István, aki még mindig bán­kódik emiatt. — Nagyon megértettük egy­mást, tisztességesen dolgoztunk, iparkodtunk. A Népújság is írt rólunk. Szabad időnkben vagon­kirakást vállaltunk, ami a va­sútnak és nekünk is jő volt. — És most? — Sajnos, nincs karmester. Még a szocialista cím elnyeré­sét sem tűztük célul. Jelenka Istvánnak más régi kedves emlékek is az eszébe jutnak. A brigád össze jövetelek', nótaestek. — Néha-néha megittuk a ma­gunkét. El is huzattuk a ci­gánnyal a nótánkat. Egy-egy munkasiker, elismerés, jutalom és mindjárt; könyebben dalol az ember. — Akkor elég sokat dalol­hattak — tréfálkozom. — Bizony, ha érkezett egy irányvonal 60 vagon sóderral és azt időben kirakták, meg el is szállították, utána kissé ró­zsaszínben láttuk a világot. Szívesen gondol vissza a viet­nami műszakokra, a társadalmi munkában vállalt fásításra és a MÁV leánynevelő-infézet egyik kis növendékére is, akit a bri­gád pártfogol. » Hiába, nehéz elszakadni at­tól a brigádtól, amelyhez — jó­ban, rosszban osztozva — évekig tartozott. És bár a szabálytól eltérő­en, de azért Jelenka István sze­repeltetésével is a Baross Gá­bor brigád megismeréséhez ve­zetett az út. Pásztor Béla Munkavédelmi ankét a Volánnál A Volán 8. sz. Vállalatnál ta­valy a balesetek és a kiesett munkanapok száma az előző évihez képest lényegesen csök­kent. Az új központi telep üzem. behelyezésével a munkakörül­mények javultak. A balesetek és a kiesett mun­kanapok száma további csök­kentésének elősegítésére szer­dán, február 14-én ankétot tar­tottak a vállalatnál, Megalakí­tották a 3 tagú munkavédelmi és szociálpolitikai csoportot, amely az egészséges és biztonsá. go, munkakörülmények feltéte­leinek megjavítását és ellenőr­zését kapta feladatul. Tevékeny, ségét a szolgálati helyeken biz­tonsági megbízottak segítik elő, A munkavédelmi őrség-mozgal­mat — amit a szakszervezeti bi­zottság és a műhelybizottságoh irányítanak — kiszélesítették.

Next

/
Thumbnails
Contents