Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

A tudás forrás a

Ä feerthaltbditk MezcJglaadfasägS KönyvJiönap féffidlejálben keressük fed Budapesten a Mezőgazdasági Könyvkiadó Propaganda Osztályának vezetőjét, Koltai Miklóst, hogy néhány kérdésünkre vála- szeljan. Kérdéseink elsősorban a kiadáspalitikával, a gyakorlati és elméleti tapasztalatok, eredmények terjesztésének lehetőségéivel, a kiadó tevékenységének gondjaival kapcsoiatosákj

• KiadáspoDitikánk célja —■> mondotta Kottád Miklós —, hogy megfelelő szakirodalommal segítsük a szakemberképzést, a rendszeres továbbképzést; másfelől a legújabb, legkorszerűbb módszereiket a lehető legszélesebb körben tegyük közismertté. Régi mondás, hogy a tudás forrása a könyv, ez a szakirodalmak esetében félreérthetetlen. A jó könyvnek is kell azonban (propaganda, az olvasókkal — vagy, akikhez szeretnénk eljutni ég olvasóvá nevélnd —, meg kell ismertetni azokat a könyveket. amelyeket kiadunk. Jó alkalom erre a Mezőgazdasági iKönyvhónatp gumikor különösképpen előtérbe kerül a mezőgazdasági szakikönyv.

Propaganda osztályunk munkája sokirányú. Két munkatársunk állandóan járja a vidéket és felhívja a figyelmet a legfrissebb szakkönyvetore. Különféle ismertetőket jelentetünk meg és küldünk szét. Évente 300 ezer példányban adunk ki négy híradót; közismert az üzemű ké- sákönyvtáirak számára összeállított tájékoztatónk, mélyet a leg- haitásosabbnafc tartok, ha valóban élj űrt azokhoz, akiknek szánjuk. Ez a tájékoztató segítséget ad az üzemi alapkönyvtár megszervezéséhez, ajánlásokat tesz a szakosított kézikönyvtáriak állományára, küűönJkülön miniden szakterületen, ezenkívül a briigádfcönyvtáirak részére is címjegyzéket ad. Sajnos állandó jelzéseket kapunk arról, hogy propagandakiadványaink nem jutnak él azokhoz, akiket illet. Tapasztaltuk, hogy sokszor megrekednek félreeső polcokon, íróasztalok mélyén. Pedig három csatornát is felhasználunk terjesztésűikre, elküldjük az üzennek címére, szakembereknek, könyvesboltdkba és a* összes közművelődési könyvtárba. Ennek ellenére nagyon sókan hivatkoznak arra, hogy egyáltalán nem ismerik ezeket

Mit tervezünk? A hobbys könyvekkel nincs különösebb problémánk, a szakkönyvek terjesztésével annál több. Pedig a magyar szakkönyv is olcsó, nemcsak a szépirodalom. Végeredményben 3—3500 forintért meg lehet vásárolni a Mezőgazdaságii Könyvkiadó teljes évi

4

ISKi

»73. FEBRUÁR 18.

termését ez nem összeg egy nagyüzem számára, ha a kézikönyvtárt bővíteni kívánja. Érdekes összevetni, hogy hazánkban egy hektár földre mindössze 2 forint értékű szakkönyv jut! HShebeKtemii kevés. Hogy ez miért van? Kereskedelmi, propaganda, vagy más kiadói mulasztást takar? Bizonyára ilyen is előfordul ,de a megfelelő közérdeklődés kialakítása nemcsak a mi feladatunk. Azt sem kívánom felsorolni, hogy kiknék feladata még, mert élég hosszú lenne a felsorolás. Örömmel olvassuk a Békés megyei Népújság szakirodalmi tájékoztatóit, köszönet érte. Itt jegyzem meg, hogy a szaklapokban, a rádióban, a televízióban külön propaganda-anyagot jelentetünk meg, melyek különböző eszközökkél szintén a szakirodalom terjesztésiét szolgálják.

Rendszeresen kutatjuk; mi az oka a tagadhatatlanul megnyilvánuló közömbösségnek, vagy jobb esetben felületes érdeklődésnek? Azt hiszem feltétlenül hozzájárul ehhez, hogy a mező- gazdasági szakemberek nyáron

14—16 órát is dolgoznak, és egyszerűen nincs idejűk olvasni, szakirodalmat tanulmányozni. Ez azonban hosszútávon tarthatatlan! Az is igaz, hogy a leírt jót sokszor nehéz megvalósítani. Pe_ dig az agronómiában 5 évenként új ég új ismeretanyagok kerülnek előtérbe, szakembereink többsége mégis inkább a gyakorlatra támaszkodik. Szeretnénk már fiatalkorban megszerettetni a szakkönyvet, ezért szervezzük — többek között — a „Szemben a szerkesztővel” találkozó-sorozatot egyetemeinken, főiskoláinkon. Néhány hónappal ezelőtt a szarvasi főiskolán tartottunk ilyen találkozót.

Téves szemléletekkel is meg kell küzdenünk. Vannak, akik azt mondják: jó az a szakkönyv, de úgyse azok szerint dolgozunk, tehát felesleges rá sok időt pazarolni. Tudunk róla. hogy több helyen — Békésben is — szakemberklubokat alakítottak. Ezek azonban hovatovább nem töltik be feladatukat, csak a szórakozást szolgálják, a továbbképzést alig. Pedig a jó klubokat szívesen ellátnánk magasképzettségű előadókkal, ha igénylik.

Örömmel nyilatkozom a Békés megyei Népújságnak — mondotta Koltai Miklós

helyi szokása!, eszközei kerültek előtérbe, hiszen nincs is arra séma, hogy mi az egyedül üdvözítő módszer. A lényeg, hogy a szakkönyv eljusson a szakemberhez, az olvasóhoz. Szeretnénk azonban, hogy abból az 1 milliárd 300 millió forint értékű könyvből, melyet 1972-ben eladtak Magyarországon, és amely minden lakos — még a csecsemőket és az öregeket is beleszámítva — 103 forintos átlagvásárlását feltételezi, több iutott volna mezőgazdasági szakkönyvekre! Nem azért, hogy mi, a ki-" adó dolgozói elégedettek legyünk, hanem azért, mert azzal szocialista mezőgazdaságunk tudományosan megalapozott irányítása, szervezése erősödik.

Tervezzük, hogy a Művelt Néppel egyetértésben öt-hat boltra építjük ki a mezőgazdasági szakkönyveb vidéki terjesztését. Ezek a városok — Győr, Kaposvár, Szeged, Kecskemét, Debrecen stb. — egy < egész tájegységet elláthatnak, és a tájegység szakirodalmi igényeit jobban kielégíthetik. Arról is szó van, hogy szerződést kötünk az Állami Gazdaságok Főigazgatóságával, a MÉM vezető és Mérnöktovábbképző Intézetével a mezőgazdasági könyvkiadás támogatására. Ezektől a szervektől elsősorban igényfelméréseket kérünk, mely a kiadáspolitikát megfelelően orientálja. Végül kérem, írjon arról is. hogy véleményünk szerint a posta tarifa- politikája igen nagy terheket ró a vásárlóra. Az utánvétes megrendelésnél például ki kell fizetnie a könyv árát, az utánvét és a szállítás költségét is. Ez 9 forint, tehát ha megrendel egy 20 forintos könyvet, 29 forintot kénytelen fizetni érte... Mondják, ez kis dolog, nem lényeges.

A vásárló szempontjából korántsem így van.

Köszönöm, hogy lehetőséget kaptunk a Mezőgazdasági Könyvkiadó munkájának, terveinek és gondjainak ismertetésére, hiszem, hogy ez az interjú jó célt szolgál.

Sass Ervin

Bemutató rajgyűlések Kétsopronyban

Másodízben hívtak vendégeket — megyei és járási úttörővezetőket, igazgatókat csapatvezetőket — bemutató rajgyűlésükre a kétsopronyi általános iskola úttörői. Ezúttal „Népek hazája, nagyvilág” címen emlékeztek a Világifjúsági Találkozóra, a fiatalok nemzetközi szolidaritására. A nyolctagú csapatok egy-egy földrész képviseletében indultak képzeletbeli utazásra az idei berlini VIT-re, közben „ákadá- lyokat” küzdöttek le azaz feleltek az ifjúsági mozgalommal kapcsolatos kérdésekre.

Színházi próbán

Színházunkban megkezdődtek Osztrovszkij: A szép férfi című komédiájának próbái. Képünkön: Gálfy László, a címszereplő, és Lengyel János, (Fotó: Demény)

—, különösen most. a mezőgazdasági könyvhónap időszakában. Ismeretes, hogy az idén a könyvhónap megrendezésének

A fiúval nemrég megint összehozott a sors: ma egy megyei jellegű intézmény vezető főmér* nőké—

Nem mese ez hanem fogható valóság.- Hogyan is énekli a költő?

„..Ma még diák, holnap

[tanári

Kicsiny, füstös

[diákszobától

A dicsőség nincs messze

(már...*

Csakugyan nincs messze a „dicsőség” a diákszobáktól; s tapasztalhatóan törekvő, a pillanatnyi ..pozícióból” továbblépni is képes, s „apáinál” feltétlenül többre törő társaság a mai iparitanulóké: ez a következőkből is pregnánsan kiviláglik:

Kérdés: Apád foglalkozását

folytatod-e? Ha nem — miért?

Feleletek: (Központifűtés-szerelő). „Én az édesapám munkájában sok jövőt nem látok. Ö útőr volt. Hazánkban nagy lakáshiánnyal küszködnék és ezt szeretnék mindenáron megoldani. Ezért látom értelmét a szakmámnak, hiszen az építőiparnak nagyon kell a szakember”. (Meleg fapadlózó és műanyagburkoló): „Apámnak nem volt szakmája. mindig segédmelós volt. A segédmeló. az csak időszakos. Hol ide. hojl oda lökik az embert. mert szakma nélkül nincs becsülete”. (Kőműves) : „Jobb

három év alatt kitanulni egy szakmát, mint négy év alatt leérettségizni utána öt évig egyetemre járni és a végin feleany- nyit keresni, mint egy szakme- lás”, (Bádogos): „Apám tsz-tag. egy nem jól szuperáló szövetkezetben. Nekem több lesz a keresetem és jobb a munkaköröm”. (Víz-gázszerelő): „Apám segédmunkás volt és én ennél többre vágyom. Azzal, hogy szakmám lesz, nem elégszek meg. Elvem az, hogy mindig többet és többet tudni, a tanulási lehetőDér Endre:

rr

ml

sj^kL&h

séget kihasználni. A bátyáin is szakmabeli és a munkáját kiválóan elvégzi. De ő is több tudásra vágyik”. ((Villanyszerelő): „Nem tetszik, hogy apám sókat melózik és alig jut előbbre. Nehéz fizikai munkát végzett vita gélét ében és mindig keveset fizették. Éppen ő is mondta, válasszam ezt a szakmát mert jól lehet keresni és van jövője. Ha fusizok, a pénzt neki adom. mert nagyon sajnálom hogy öregségére ott van, ahol a béka feneke”. (Mázoló): „Apám foglalkozása katona. Én ezt nem szeretem, ez nem jó foglalkozás. Nincs benne semmi polyé (poén). Sose tudni, hogy mikor hova visznek el. És azt se tudni, mikor jön vissza. Szóval, nincs ínyemre. A szüleim segítenek. Pénzzel szoktak. És olyankor, amikor tanulok, munkát nem szoktak adni. És a szüléimét tanulással segítem. Hogy szakma legyen a kezemben. Mert biztos, apám is azért választotta a katonaságot mert nem volt szakma a kezében. Ha sikerül elvégezni az iskolát akkor leteszem a brigádvezetői tanfolyamot. Egyszóval, ha sikerül, feltétlen tovább akarom magam képezni...” (Parkettás): „Nevelő, apám ügyvéd. Nem folytatom a foglalkozását mert nem vagyok jó fej. És nem szeretek sokat könyvből tanulni, inkább a gyakorlatot. A volt főnököm az esz» ményképem, mert szakmunkás* vizsga után felkapaszkodott tudásával és szorgalmával elismerést kap”.

***

“Ügy gondolom, a fentiekhez nem szükséges kommentár. Általában boldogulási lehetőséget remélnek választott foglalkozásuktól. jövőt látnak benne.

Hanem a kulturális szintre* igényekre vonatkozó válaszok — annál elgondo'koztatóbbak. Lehangoló tényekről árulkodnak; még akkor is, ha belekalkulálják e felmérés mérlegébe, hogy a gyerekek legtöbbje — a KISZ- bizottságon kapott információ szerint 45—50 százaléka — tanyasi. falusi környezetből jött. s

kb. 15 százaléka segédmunkásgyerek, a többi / hivatalnok, rendőr, katona stb. À falusi, ta* nyasi általános iskolák megdöbbentően alacsony oktató-nevelőszintjére már a helyesírási hí* bák özöne is foghatóan utal: „Sajtó-felelős vagyok...”'. „Tetszet”. „...tanulással”. „Pénzzel

segítenek.” ....akik tanítják a

d

olgozónépet” stb.. stb.

De haladjunk tovább a kulturális helyzetképet illetően;

Kérdés: Mikor voltál utoljára színházban, moziban, mit néztél meg, tetszett, nem tetszett, miért?

Válaszok: .Színházban egy

éve Moziban egy hete, .Bye. bye Barbara’. Miért tetszett? Csak.”

.Színházban három és fél hónapja, moziban tegnap.” „A szicíliaiak klánja”. Tetszett, mert bunyó volt. izgi volt.”

„Színházban januárban (kb. fél éve), moziban, három napja: „Imposztorok”. Igaz történetet játszottak, azért tetszett.”

„Színházba nem járok. Moziba: „Veled Madridban”. Nem tetszett. Háborúval foglalkozott.’’ (Folytatjuk)