Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

I Megyei közművelődési klub alakult Már a% első önsxeJövetel kitűnő fórum volt Molnár Peren«, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese a köz­művelődés aktuális kérdésedről tartott előadást a klubban. (Fotó: Demény) Az MSZMP Békés megyei Bi­zottsága kezdeményezésére és javaslatára csütörtökön délután 4 órakor Békéscsabán, a me­gyei tanács kistermében közmű­velődési klub alakult. A meg- ' hívottak — megyénk közéleté­nek közművelődéssel foglalkozó irányítói, vezetői, vezető mun­katársai — elsőnek Enyedi G. Sándornak, a megyei pártbi­zottság titkárának megnyitóját hallgatták meg, aki elmondot­ta, hogy a közművelődés te­vékenység színvonalának és ha­tékonyságának emelése érdeké­ben javasolták megalakítani a klubot, mely szinteret kíván adni az együttműködés ehnélyí- tésének, vitáknak, eszmecserék­nek. A továbbiakban ismertet­te a klub célját, programterve­zetét, és azt, hogy a klub a nyári hónapok kivételével ha­vonta egyszer tart összejövetelt, s azokon más-más szerv, vagy intézmény lesz a házigazda. A klubtagság a javaslatot élfo­gadta és jóváhagyta a program­tervezetet. Eszerint márciusban a Békéscsabai Városi Pártbizott­ság lesz a házigazda és aktuá­lis ideológiai és társadalmi kér­désekről Tóth Dezső, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese tart előadást. Áprilisban a Megyei Könyvtár a házigazda, és Kon­dor Istvánná, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője beszél a közművelődési könyv­tárak távlati fejlesztésének tervéről. Az alakiűó összejövetel elő­adója Molnár Ferenc, az MSZMP KB Tudományos. Köz­oktatási és Kulturális Osztályá­nak helyettes vezetője volt. Be­szélt a művészetek, a művé­szek és a közönség kapcsolatá­nak erősítéséről, a kapcsolat különböző lehetőségeiről. Nem­csak arról van szó — mondotta —, hogy a művészeteknek kell közelíteniük a közönséghez, ha­nem arról is. hogy a közönség is készüljön fel a korszerű művészeti törekvések befogadásá­ra. A művészeteknek együtt kell fejlődniük a korral, a közele­dést így is értelmezhetjük. El­mondotta, hogy a kulturális po­litikában jobban kéll érvénye­sülnie a közművelődési szel­lemnek, nézőpontnak. Beszélt a művészeti műhelyek önállóságá­nak és felelősségének jelentősé­gért#, a felelősség határozot­tabb erősítéséről. A közművelődés más kérdé­seiről szólva rámutatott, hogy • tervek meghatározásakor az életmód, az életforma és a köz- művelődés együttes vizsgálatára van szükség. A szocialista tár­sadalomtól elválaszthatatlan a közösségben való gondolkodás, s ez elválaszthatatlan közmű­velődésünktől is. Lényeges, hogy erőteljesebben érvényesüljön a közművelődés mozgalmi jelle­ge, mely az utóbbi időben kis­sé háttérbe szorult. Helytelení­tette, hogy több helyen és kü­lönböző szinteken, a hivatali, bürokratikus formák uralkod­tak el és háttérbe szorították az öntevékeny kezdeményezéseket, többek között a valaha nagy tömegbázisú öntevékeny művé­szeti mozgalmat is. Alapvető, hogy a marxizmus világnézeté­nek Ítéli centralizálnia az egész kulturális, közművelődési életet, tartós és a közösség érdekében v^ló eredményekre csak így számíthatunk. Számos hozzászólás, vélemény- nyilvánítás hangzott el a vita­indító előadás után. Dr. Krupa András, a TIT megyei titkára, Varga András, a gyulai. Lt- tauszki Tibor, a Megyei Műve­lődési Központ igazgatója, Sző- nyi Ernő, a békési járási párt- bizottság munkatársa, Miszlay István, a színház igazgatója mondták el tapasztalataikat a közművelődési élettel kapcso­latban. Felhívták a figyelmet jó néhány ellentmondásra, me­lyek megoldása nélkül a köz- művelődési célok csak részben teljesíthetők, ugyanakkor egy­öntetűen hangoztatták a felelős­ség és az önállóság nélkülöz­hetetlen jelenlétét egész kultu­rális életünkben. A közművelődési klub alaku­ló összejövetele sikeres volt és a jelek szerint az együttműkö­dés, a közelebbi és a távolabbi feladatok megvalósításának hasznos segítője lesz minden találkozás. S. E. MÁV Villamos Felsővezeték Építési Főnökség Budapest, Kőbánya-felső pu. Panther és Skoda típusú autódarura, gépkocsivezetői képesítéssel rendelkező darukezelőt keres íelvételre Jó kereseti lehetőség. — Minden héten szabad szombat. Jelentkezés a fenti címen, levélben. Barátsági nagygyülás az Egyesült Izzóban (Folytatás a 1. oldalról) — Munkásosztályunk köve­tendőnek tartotta az orosz pél­dát, s 1919-ben megteremtette a maga hatalmát. Akkor még le­győzött bennünket az imperia­lista túlerő. De a Horthy-fasdz- mus nehéz küzdelmes éveiben is elszántságot, reményt adott an­nak a tudata, hogy létezik a Szovjetunió, erősödik a munká­sok szabad országa, hogy épül a szocializmus. — A barátsági szerződés 1948. ban történt aláírása óta eltelt negyedszázadban országunk, né­pünk gazdagodott, erősödött. — Még felsorolni is sok leg­főbb eredményeinket 'Népgaz­daságunk egésze terveinkkel összhangban fejlődik. Jól bizo­nyítják ezt hazánk elmúlt évi eredményei. Kedvező alapcW teremtődtek ez évre az életszín­vonal átfogóbb, gyorsabb emel­kedéséhez. Pártunk Központi Bizottsága múlt év novemberé­ben megjelölte ennek módját. — 1950 óta 22 százalékkal nö­vekedett hazánkban az aktív keresők száma. A szocialista fej­lődés ütemének megfelelően az iparban és az építőiparban fog­lalkoztatottak száma erőteljesen növekedett, miközben a mező­gazdaságban ma 40 százalékkal kevesebben dolgoznak. — Huszonkét-huszonhárom éve a foglalkoztatottak alig több, mint egyharmada dolgozott a szocialista szektorban. ma pe­dig több, mint 95 százaléka. Ha. zánkban a nemzeti jövedelem 1950 óta 221 százalékkal növeke_ dett. Az egy főre jutó fagyasztás 140 százalékkal, az összes társa­dalmi juttatás pedig ez idő alatt 420 százalékkal nőtt. — 1950-ben a lakosság 47 szá­zaléka részesült társadalom, biztosításban, ma pedig egész né_ pünk. Amíg 1950-ben 10 ezer la­kosra 11 — , addig 1971-ben már 23 orvos jutott, a kórházi ágyak száma ez idő alatt — 10 ezer lakosra számítva — 5&-ról 82-re j emelkedett. — Kölcsönösen kicseréljük tu- | dományos eredményeinket, ta­pasztalatainkat, alkotásainkat — Szellemi életünk, világné­zetünk meghatározója a marxiz­mus—leninizmue. — A magyar—szovjet barát­sági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés élő valóság. Hatása, ereje évről évre gyarapodik, mert mindkét népnek az eszében, szivében és lelkében él. — A szerződés két azonos tár­sadalmi rendszerű ország népét kapcsolja össze. Ezért egymás megbecsülése, tapasztalatainak kölcsönös hasznosítása a szocia­lizmus építésében, túlmutat a hivatalos kereteken, mert ez in­ternacionalista, osztálytartalmú elvi és gyakorlati kapcsolat né­peink között — A magyar—szovjet barátsá. gi együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ha­zánk, népünk, szocialista építő munkánk legszilárdabb támaszá­vá vált Közismertek gazdasági kapcsolataink is: a Szovjetunió­ból származó behozatalunk több, mint kétharmada nyers­anyag, villamosenergia és ener­giaforrás. A Szovjetunióba irá­nyuló exportunk majdnem ki­lencven százaléka ipari termék. Az elmúlt huszonöt év alatt több, mint negyvenszeresére emelkedett a kölcsönös gazdaság gi előnyökön alapuló árucsere. — A bennünket összefűző köl­csönös megbecsülés és barátság lángja különösen magasra csa­pott a Szovjetunió fennállásá­nak 50. évfordulóját méltató magyarországi ünnepségeken, megemlékezéseken. Ugyancsak világosan demonstrálta barátsá­gunk fegyvertényeit a nemrég lezajlott magyar—szovjet — leg, j magasabb szintű — pártközi j eszmecsere, Brezsnyev elvtáns magyarországi látogatása. — Nem akarom megismételni az akkor elhangzottakat, csupán hangsúlyozni szeretném, itt ezen a helyen is, hogy a mi barátsá­gunk nem ünnepi alkalmakra szól, hanem minden hétköznap­ra, együttműködésünk, testvéri ] kapcsolataink egyszerű tényeire is vonatkozik. Tisztelt Elvtársak! — Hazánk elkötelezett ország. Mire kötelezte el magát népünk? Arra, hogy hazánkban felépül­jön a szocialista társadalom, hogy a munkáshatalom szilárd legyen, hogy politikai, gazdasá­gi, kulturális életünk a marxiz­mus—leninizmue eszméje alap­ján állandóan erősödjék és fej­lődjön. —Pártunk és kormányunk po­litikája tehát egyértelműen el­kötelezett politika. De ez az el­kötelezettség állami önállósá­gunk és nemzeti függetlensé­günk biztosítéka. — Elkötelezettség ég önálló_ ság. Elkötelezettség és függetlenl ség. Ellentétes fogalmak? Nem. Szocialista országok viszonyár ban nem. Miéit nem? Azért, mert azonos eszme alapján, azo­nos célért küzdünk. Azért, mert munkás-szolidaritással együtt­működésre, összefogásra, egy­más segítésére, megvédésére, a nemzetközi munkásosztály esz­méjének országainkban történő megvalósítására szövetkeztünk. Tehát önmagunk, munkásosz­tályunk, népünk ügyének elküte. lezettei vagyunk. A mi népünk­nek nincs és nem lehet olyan „nemzeti érdeke”, amely szem- íbenáll a Szovjetunió, a többi szocialista ország, a nemzetközi munkásosztály érdekeivel. A mi viszonyaink között elkötele­zettnek lenni egyet jelent mind­ezeknek a felismerésével és gya­korlati megvalósításávaL Tisztelt Elvtársak! — Embereket őszinte barátság köthet össze, ha közös a munká_ juk, az érdeklődési körük, közöl sek az emlékeik, céljaik, elveik, ha szolidárisak egymás sorsa iránt és segítik egymást — Milyen a mi hazánk és s Szovjetunió barátsága? Barátsá­gunk az emberek közti barát­ságnál több, mélyebb, neme­sebb és felelősségteljesebb, mert hiszen népeink sorsát határozza meg. Mélyek e kapcsolatok, mert kimeríthetetlen forrásúk a kö. zös cél, a közös eszme, a közös utunkból eredő összefogás, szo­lidaritás. Ilyen a szovjet és a magyar nép közötti együttmű kö. dés, ilyen a mi barátságunk. — Mi a különbség igaz barát és az úgynevezett „baráti” szavak között? Eizt a különbsé­get példával fejezem ki. Emié. kezzünk, hogy az 1945 után] években imperialista körökben hazánkról, mint rab nemzetről, és annak valamiféle felszabadí­tásáról beszéltek Es most? Ugyanezek a körök, mintha a szocialista országok népeinek a barátai volnának, „segíteni” akarnak, „önállóságra” és „füg­getlenségre” biztatnak. Számon, kérni és óvni kezdik a szocializ­must hazánkban. — De vajon milyen önállóság­ra és függetlenségre gondolnak? Valóban féltik a szocializmust, valóban aggódnak érte? Azt hi­szem erre nem is kell válaszol­ni, mert jól tudjuk, hogy mit értünk mi, és mit értenek ók szocializmuson, nemzeti önálló, ságon, vagy függetlenségen. — A barátság soha nem cél néli küli sem a Szovjetunió, sem Ma. gyarország részéről, de az impe­rialista körök részéről sem az. Ezért a barátságról szóló szavak mögött mindig azt nézzük, kik és miért ajánlják fel. — Müyen az imperialisták barátsága? Ismerünk történelmi példákat^ amikor kulturált, civi. lizációt terjesztő barátságról beszéltek, s eközben földrészeket tettek gyarmatokká, népeket igáztak le és fosztottak ki. De frissebb, még be sem hegedt se­beket ia hordoz a föld az impe­rialisták „barátságáról”: Le­rombolt városrészek, elpusztult falvak, mérgezett vizek, termést nem hozó földek, esztelen népir­tás képe tűnik elénk, ha Viet­namról vagy Indokína más or­szágáról hallunk. — Megjelenik az ámperializi- mus a bombákat hordozó gépek­kel a népirtás megvalósítója-1 ként, majd pedig „jótékonyko­dóként”, segítökészséggel”. Részt kíván venni saját pusztítása el­tüntetésében? Megváltozott vol­na arculata? Megbánta volna tetteit? Vagy inkább arról van szó, hogy amit nem ért el há­borúval, azt így akarja most megvalósítani? — És ezzel szemben milyen a szocialista országok barátsága.’ Ezt jól mutatja Vietnam példá­ja. Kik segítették a fegyverszü­net elérését? A barátság a pro- letárintemacionalizmus, a Szov­jetunió és a szocialista országok ereje. Ez az erő a garancia ez­után is arra, hogy a szocialista országok tovább erősödjenek, fejlődjenek, megvédjék magukat, garancia arra ,hogy soha többé ne térjen vissza az az időszak, amikor az imperialista hatalmak népeket megaláztak és meggya- láztak, amikor semmibe vették akaratukat^ érdekeiket Tisztelt Elvtársak! — Öröm és lelkesedés tölt el bennünket, hogy a mi nemzedé­künk életében Bikerült hazánk; népünk sorsát, jövőjét a haladás útjára vinni örülünk annak a nagyszerű érzésnek és tudatnak, hogy a világ sodrában, nem va­gyunk egyedül. Mindannyian emlékezünk arra, hogy népünk nagy költői és gondolkodói mennyit bánkódtak hazánk ke­serű sorsán,. Ady Endre írta: „Fagyos lehellet.... Száll ott minden virág felett. Elátkozott hely. Nekem: Hazám” — Nem. Már nem, elátkozott hely a mi hazánk. Már nem fa­gyos a lehellet Történelmünk­ben először egész népünkre síit már a napfény. Egész népünké a jelenünk és a jövőnk. — Benne vagyunk abban » sodrásban, abban a hatalmas erejű sodrásban, ami népeket vitt a társadalmi fejlődésnek egy olyan útjára ,amely minden eddiginél igazságosabb, mert az egész nép érdekeit, boldogulá­sát, szebb életét fejezi ki. — Benne vagyunk egy olyan sodrásban, amely a haladásért, a békéért, a népek, nemzetek együttműködéséért harcol. — Öröm és büszkeség ez szá­munkra Van erős testvérünk, küzdőtársunk és példaképünk: a Szovjetunió. Van sok igaz bará­tunk az emberi haladásért küz­dők táborában. — Mire kötelez barátságunk a Szovjetunióval? Mire kötelez minden tisztességes, becsületes munkásembert, mindazokat, akiknek hazánk, népünk sorsa drága? Kötelez bennünket arra, hogy pártunk és kormányunk po­litikájának megvalósításáért kö­vetkezetesen dolgozzunk, hogy mindannyian a magunk munka­helyén, a magunk képességei szerint még aktívabb részesei legyünk a szocializmus építésé­nek. — Nem nagy szavakat »»—n üres ígéreteket kíván a barát?- ság ápolása és fejlesztése, hanem a mindennapos munkában ten­ni és cselekedni, erőnket növel­ni, előbbre és közelebb jutni a célhoz: a szocializmushoz, — ez a magyar—szovjet barátság iga­zi tartalma. — Annak a barátságnak aa alapja ez, amely mindkét nép­ben tovább mélyül, mely áthat­ja egész életünket, jelenünket és jövőnket, s amelyet őrizni, ápolni tettekkel, és csakis tet­tekkel lehet. Éljen g magyar és a szovjet nép örök barátsága! Éljen a testvéri Szovjetunió! Gáspár Sándor nagy tetszéssel fogadott beszéde után a Vasas Központi Művészegyüttes ének­kara munkásdalokat adott elő, majd az Intemacionálé hangjai­val ért véget a nagygyűlés. (MTI) SMS 3 1973. FEBRUÁR 17. I

Next

/
Thumbnails
Contents