Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-16 / 39. szám
A sámsoni köd Endrődí cipők skandináv exportra A társadalmi I nem elvont fogalom. Magában foglalja a jogos egyéni érdeket is. A jogos egyéni érdek általában a munka után járó fizetésben ölt testet. Ez a közismert elv a gyakorlatban mindig érvényre jut, kivéve ha köd van. Egy kötegnjd papíros bizonyítja, hogy 1966-ban Békés- sámsonban nagy köd volt, s Kismis Mihály, a békés- sámsoni Előre Tsz tagja és felesége keresetének egy része ködbe veszett. Az emlékezetes évben Kismis Mihály és felesége kétezer-négyszáz négyzetöl vöröshagyma, kétszáz négyzeböl dughagyma, négyszáz négyzetöl cirok meg-l művelését vállalta. Nagy I gonddal igyekeztek eleget tenni vállalásuknak. Szorgalmuk meg is hozta a gyümölcsét, az 6 területük adta a legjobb termést. Igyekezetüket a termelőszövetkezet nem sokra taksálta, s csak úgy uk-mukk- fukk készítette az elszámolást. Állítólag 1966-ban olyan bőségesen termett a sámsoni föld, hogy a vezetők képtelenek voltak felmérni a termést, s nem csoda, hogy a hagyma egy része kárba veszett. Nyilván köd volt, a vezetők nem láttak tisztán. Kismis Mihályék a munkabér helytelen elszámolása miatt panaszt tettek a küldöttközgyűlésnek: a küldöttközgyűlés kivizsgálás nélkül elutasította ügyüket Ezután a járási népi ellenőrzési bizottsághoz fordultak. A népi ellenőrök megállapították, hogy a termelő- szövetkezet a tagoktól átvett termésről nem vezetett nyilvántartást ,ennek következtében a panasz jogosságát nem lehet kétséget kizáróan bizonyítaná. Csupán azt sikerült a hosszúra nyúló vizsgálatnak kideríteni ,hogy a termelőszövetkezet Kismis Mihályéknak 16 mázsa vöröshagyma után járó munkadíját még nem számolta el. Az orosházi járási tanács végrehajtó bizottsága e vizsgálat alapján semmisítette meg a küldöttközgyűlés határozatát. Felhívta a termelőszövetkezetet, hogy számolja el a panaszosnak 16 mázsa 51 kiló vöröshagyma termesztése után járó munkadíjat. Határozatának indoklásában rámutatott arra, hogy a munkavégzés hanyag nyilvántartása csökkenti a tagok munkakedvét. Mit tett erre a termelőszövetkezet? Ködbe burkolózott- Kismis Mihály 1971- ben a tsz-vezetőség bizottságához fordult Beadványában az 1966. évi részesművelés elszámolásának felülvizsgálását kérte. Hivatkozott a járási tanács vb-határzatára és a népi ellenőrzési bizottság megállapításaira. S munkadíj címén ötezer forintot követelt. Az ügy tárgyalására a termelőszövetkezet egyik irodájában került sor. A sok érdekes kérdés közül Kulima János a vezetőség bizottságának elnöke tette fel a legérdekesebbet, majd jegyzőkönyvbe diktálta a megnyugtató választ: a bizottság csak azokkal az adatokkal rendelkezik, amelyeket a küldött- közgyűlés korábban már értékelt. Kulima János nagyon jól tudta, hogy semmiféle adat nem merülhetett fel azóta, hiszen ő volt a főkönyvelő. S végeredményben neki köszönhető a munkavégzés nyilvántartásának olyan „dicséretes” megszervezése, ami évek múltán is kínos helyzetbe hozza a termelőszövetkezetet. Természetesen az akkori elnök, Varga István is kivette részét az áldásos munkából. A tárgyalás egy példás határozatot eredményezett A vezetőség bizottsága *— úgy mond — kötelezi a termelőszövetkezetet, hogy Kismis Mihálynak 1966. évi részesművelés elszámolása címén fizessen ki 76 forintot. Miért pontosan 76 forintot? Miért nem többet és miért nem kevesebbet? Az indoklás elvész a ködben. Immár hét éve áii holtponton Kismis Mihály ügye. Mert ha volna valami bizonyíték, vélekedik a termelőszövetkezet vezetősége. De nincs, a hanyag munka- nyilvántartás 1966-ban elnyelte. Hiába a sámsoni köd nagyon sűrű. Meg akkor sem oszlott fel, amikor a népi ellenőrök feltárták a tényeket, s a járási tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott. Csak a nap állt meg. A hivatalos szervek döntését a tsz elutasította. Miért, hogyan? Ki emlékszik arra ! Azóta megújult a vezetőség. Sok minden megváltozott. Csak Kismis Mihály ügye a régi. Vajon meddig üli még a sámsoni köd?! Serédi János Inkább jfl|^szólimk, ^holnap érjen bennünket szemrehányás, miért nem figyelmeztettük Önt már hogykár tegnap. tnindif g Az otthon anyagi védelme a előfordulhat! Háztartási Biztosítás A belföldi igények kielégítése mellett az Endrődi Cipész Ktsz- ben jelentős export-megrendelésen is dolgoznak. 43 ezer pumpsbélésnélkiili cipőt készítenek skandináv exportra. Mint ahogy ez képünkön is látszik, a cipőket a legmodernebb eszközökkel készítik. A korszerű cipőkészítés el sem képzelhető az úgynevezett fára foglaló gép nélkül, mely géppel 10 másodperc alatt végzik el azt a műveletet, amit egy kisiparos fél óra alatt csinál meg. A gépeknél Németh János és Giricz Imre dolgozik. Fotó: Demény Diákotthon épül Szarvason • 1974—75-re hatmillió forintos I Az előkészítő munkákra és ter- költséggel diákotthon építését vezési költségekre az idén 800 tervezi Szarvas város tanácsa. | ezer forintot fordítanak. Tavaszi szünet: április 5—14-ig A tanév második fleffiénelk munkarendjéről tájékoztatták a sajtót Az érvényben lévő rendelkezések szerint az idén az általános és középiskolákban a ta>- vaszi szünet április 5-től 14-ig tart A szünet idején az iskolák egy-egy kijelölt napon irodán ügyeletet tartanak. I — Most még vígan éviekéi — gondolkodik hangosan tanárbarátom. — De mi lesz a jövője? Ha ezt a ma még kétségtelenül burjánzó konjunktúrát itt, vidé_ ken is letörik: mehet koldulni. Vagy betör, s irány a sitkó... Pedig, hogy kellene a dolgos kéz! És hely i® volna bőven a szakmunkásképző intézetekben: 5800 első évest tudnának beisko. lázni az idén a megyében. Es csak 3500-an jelentkeztek... Az új tanévben kénytelenek vagyunk forszírozni a felnőttek es. ti tagozaton történő képzését. Ide húsz éven felülieket tobor- zunk, hetente kétszeri elméleti oktatás lesz az üzemben meg a gyakorlati képzés. Sok ügyeskezű lány, meg fiatalasszony jelentkezett eddig Hidd el, barátom: a lányok, asszonyok komo. lyabban veszik az életet... No, persze, blőd dolog lenne azt állítani, hogy csak ők a rendesek. A tanulóotthonok állománya — például — igazán megnyugtató etikailag, tact,isi szempontjából) — noha ott jobbára fiúkat lelsz... • • * Jócskán megizzad az ember, mire a DÉLÉP szegedi, Kossuth Lajos sugárúti munkásszállodájában rátalál a tanulóotthenra: csaknem az épület tetején, a 8. emeleten laknak. A lift pedig itt sem működik — „lerobbant” ... Az új épületek liftjeinek gyakori defektje külön téma. Valaminő konstrukciós bajok lehetnek itt, mert jó néhány középmagas épület — többek Között a Lenin körút sarkán emelt ún. Szegedi Művészház — lakóinak gyakori bosszúságára előfordul az ilyen kényszerturisztikai feladat ... A „hegyet” — a végeláthatatlan lépcsősort — mindazonáltal érdemes volt megmásznom. Egyfelől azért, mivel regiek panoráma nyílik az ablakból, s belátni az egész, immár nagyvárossá nyújtózkodó „Tisza- parti metropoliszt”. Nyüzsög fortyog a körutak és sugárutak sora, nem ismerni rá a néhány Dér Endre: cSzepJÄteLm, LZjPieJjPIlL 3. esztendeje csendesen gubbasztó diákvárosra. Pár emelettel a szakmunkástanulóotthon alatt Is nagy a nyüzsgés. Lármás, rezeshangú fiatalok — segédmunkások, betanított „melósok” — ricsajoznak, sörösüvegek társaságában. Jól keresnek — havi 2000—4500 között —, keményen meg kell dol_ gezniok a pénzért, mégis köny- nyen megtalálja az utat a garaton ez a nem közönséges summa — folyékony állapotban... Nyilván az első gondolatom, hogyan lehet itt, ilyen körűimé, nyék között — nevelni? A rossz példa is ragadós, nem csupán a jó. A rossz tán még inkább az. S ezek a mi gyerekeink, Itt, a 8. emeleten — józan és tiszta tekintettel néznek rám, rendben tartott szekrényeik, példásan vetett, hótiszta ágyuk, lemosott asztalaik mellől. Pedig „villámvizit” ez az enyém; sejtelmük sem volt. arról, hogy jövök. Azt még kevésbé sejtették, hogy a szobáikba is bekfváncsiskodom. Hogyan ne kíváncsiskodnék, hiszen tudnom kell, hogyan élnek, miként gondolkoznak, minő terveket dédelgetnek magukban? Név nélkül kitöltendő kérdőíveket készítettem számukra. Persze a kérdőív csak amolyan „mankó”, hisz néhány elejtett szóból, a tanulóotthon légkörének értékeléséből többet megtudhatok róluk, örömmel állapíthatom meg: ezekre a gyerekekre — a többségre — nyűgöd, tan rábízhatják a stafétabotot az idősebb szak társak. Ha szűk1 séges volt, homokzsákokat töltögettek fáradhatalanul, zokszó nélkül a fenyegető folyó megfé. kezésére — ha úgy adódott, segítséget nyújtottak egy környékbeli tsz-nek a szüreteié® munkálatok időbeni elvégzése érdekében. A tsz-től kapott pénzösszeget — közfelkiáltás nyomán — háromnapos tanulmányi kirándulásra fordították, megnézték a fővárost és a Mátra vidékét. Láthatólag van kitől tanú lmok szorgalmat, munkaszeretetei. A legtöbben arra a kérdésre: „Mestereid közül kit kedvelsz leginkább, s miért?” — ilyenforma válaszokat írnak a kérdőívre: „Oktatómat, mert válóban oktat. Nem titkolja el a szakmai fogásokat S közvetlen, baráti szóval igazít el.” „A brigádvezetőmet! Megértő, bármiben segít!” „Az üzemvezetőt mert megérti a fiatalságot, és beosztottjaihoz barátságos.” „Az oktató szaktársat mert megköveteli a jó és becsületes munkát, a fegyelmeit. És nem igaz, hogy mink, szerelőtanulók! nem becsüljük, aki fegyelemre szoktat!” Vannak, akik név szerint említik a példaképüket: „Nagy Imre oktató elvtársat (igen sokan!), meid nem gurul dühbe, hanem türelmesen magyaráz.” „Németh Ferenc oktatót (igen sokan!), meid nem olyan nyers. De azt a munkát, amit kiadott, meg kell csinálni. És olykor elviccelődik velünk. Az i}yen oktatót szeretjük!” „Szalóki István!” „Szabó Mihály szaktársat (többen is!), mert nagyon rendes, megértő és igazságos.” Igen gyakori a kérdőíveken: „.. .meri igazságos”, „.. .mert jó humorérzéke van”, „mert megértő”, „mert jó szakember”. Különösen az feltűnő, mily sokan emlegetik erényként az oktatók jó humorérzékét... Kát igen... A „hangot” el kell találnia az oktatónak: s úgy tetszik, a tréfától elforduló, rideg modorú, besavanyodott szakoktatónak befellegzett... (Folytatjuk)
