Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
„Adjatok vért, hogy megmentsük szeretteinket!” Amikor a régen áhított béke körvonalai kezdtek kibontakozni Indokínában, az amerikai bombázók szörnyű terheiket leszórva, Vietnam fővárosára és más sűrűn lakott településeire, ezreket — köztük öregeket, gyermekeket, orvosokat és kórházi betegeket —1 pusztítottak el, sebesítettek meg súlyosan. Ebben a válságos helyzetben a szeretet és a béke ünnepén volt kénytelen a harcoló vietnami nép segítségért fordulni a hanoi rádión keresztül a világ megértő és segítőkész népeihez, mert a rettenetes pusztítás közepette, sok ezer sebesült részére az életet jelentő vért és vérkészítményeket nem tudták biztosítani. Azóta a sűrűn lakott területek újabb és újabb bombázásával bizonyította az amerikai kormány és hadvezetés, hogy nem a megbékélés útján szándékozik haladni. Megyénkben elsőnek a körösladányi Dózsa Termelőszövetkezet vezetőségének és tagságának szíve dobbant meg és nyújtotta segítőkész karját a szenvedő vietnami nép felé. Január 5-én a tsz központjában hatvannyolcán adták vérüket a tsz tagjai közül, hogy ezzel segítsék a rászorulókat Jelszavuk a hanoi rádió felhívása alapján „Adjatok vért, hogy megmentsük szeretteinket!”. Elsőnek Hajdú Ignác, a szövetkezet elnöke és Iván Andrásné, a helyi Vöröskereszt titkára bocsátotta palackokba a humánum vörös cseppjeit. A tsz vezetősége és véradói felhívással fordulnak Békés megye termelőszövetkezeti tagjaihoz, szocialista brigádjaihoz, párt- és KISZ-szervezeteihez, valamint megyénk minden segítőkész, egészséfelnőtt lakosához, akik tudnak és mernek tenni, ha életet kell menteni, hogy kövessék példájukat, és az együttérzésen túl, vérükkel is támogassák a hősiesen küzdő vietnami nép sebesült gyermekeit A Dózsa Tsz felhívásához elsőként osa tlakoztak a körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz és a helyi ÁFÉSZ tagjai. A Vöröskereszt megyei vezetősége támogatja a Dózsa Tsz kezdeményezését és kéri helyi szervezeteit segítsék elő, hogy a vietnami kérés * Adj átok vért, hogy megmentsük szeretteinket!” tömegmozgalommá váljon megyénkben. A megyei vérellátó alközpont felhívja a figyelmet, hogy Vietnamba technikai nehézségek miatt nem tudunk teljes vért küldeni, de sok véralkatrész koncentrátumot megfelelően elkészítve el lehet juttatni. Ez viszont a vérvétel utáni azonnali feldolgozást igényli, amihez a véradásnak az intézeten belül kell történnie. Ezért kéri, hogy a vietnami nép megsegítésére vért adni kivánó egyének és közösségek a területileg illetékes békéscsabai, gyulai és orosházi vérellátó intézetet keressék fel Egyének hétfői napokon délelőtt bármikor jöhetnek, a közösségeket pedig kérjük, hogy a véradás tervezett ideje előtt néhány nappal telefonon keressék fel az intézeteket a véradás időpontjának és módjának egyeztetése céljából. Megértésüket, segítségüket a vietnami sebesültek nevében is előre köszönjük. SaTka László megyei véradószervező Arabok között — Ramadán havában 1. Mindenekelőtt békére van szükség Arabok között Egyiptom, Szí- - ria, Irak földjén járva, életükkel, szokásaikkal, gondolkodásukkal ismerkedve sok meglepetésben lehet része az európai embernek. Különösen annak, aki ilyen messziről nézve egységes egésznek hiszi az arab világot. Egység — ez a szó hang zik el talán a legsűrűbben, ha az arab világ jövőjéről újságírókkal, politikusokkal, vagy akár egyszerű emberekkel szót váltunk. Cél és perspektíva ez, szándék és vágy, ugyanakkor megannyi nehézség, amely az útjában áll: vallási és nemzetiségi, réteg- és osztálykülönbség, a gazdasági és kulturális színvonal széles skálája, századok során összegyűlt fájdalmak, sértődöttség — és mégis, ha van valami, ami zászló lehet, ami győzelemre vezethet az amerikaiak által támogatott izraeli agresszióval szemben, a gazdasági és kulturális felemelkedés felé mutatja az utat, ez az arab nemzeti tudat és egység gondolata. Ezt a sokszínű világot szeretné riportsorozatunk néhány ecsetvonással érzékletesebbé, áttekinthetőbbé tenni — közelebb vinni az olvasót az arab világ problémáinak megértéséhez. **• Egy pillantás a patinás kairól hotel kilencedik emeletének erkélyéről a városra: hatalmas metropolis terül el alattunk a Nílus két partján. Felhőkarcolók, a széles sugárutakon mindkét irányban hármas, négyes oszlopban gépkocsik végtelen so- | ra. Az egyik oszlop aluljáróban tűnik el, hogy néhány száz méterrel odébb bukkanjon fel egy téren, ahol —• a változatosság kedvéért — a gyalogos áradat az úttest felett hömpölyög, s árad szét a hat irányba nyíló sugárutak valamelyikén. Innen a magasból nézve csak a sárgásszürke homokfelhő figyelmeztet arra, hogy nem valamely nyugati világváros terül el alattunk. Kairó ez, ahová a A világon ma már hatvanmillió gyermek viseli a vörös nyakkendőt Szabó Ferenc előadása Orosházán A „Csapatvezetők akadémiája” keretében, a megyei úttörő- elnökség és a művelődésügyi osztály közös rendezésében Szabó Ferenc, a KISZ KB és 1B tagja, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára tartott előadást január 3-án, szerdán délelőtt Orosházán, az MSZMP székházában. Az előadásra, melyet „A nemzetközi gyermek- szervezetek és úttörőmozgalmak történeti áttekintése a berlini VIT jegyében” címmel tartott, meghívást kapott Bélirés megye valamennyi úttörőcsapatának vezetője, s a városi és a járási úttörőelnökségek képviselői. A rendezvényen részt vett Ambrus Pál, az MSZMP orosházi városi bizottságának titkára, Dankó Pál. a megyei KISZ- bizottság titkára, Mészáros József, az orosházi KISZ- bizottság titkára, dr. Zilahi Lajos, a városi tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. Előadásának bevezetőjében Szabó Ferenc szólt a világ gyermekeinek helyzetéről, hangsúlyozva, hogy még ma is milliók éheznek, betegségekkel küzdenek, analfabéták. S a pusztító háború miatt az utóbbi években 600 ezer gyermek jutott árvaságra Vietnamban! A jelenlegi helyzet tehát még nagyon sok országban nem kedvező ahhoz, hogy megfelelő körülmények között éljenek, tanuljanak a gyermekek. Pedig „olyan lesz a jövő, amilyenné a ma gyermekét neveljük, formáljuk” hangsúlyozta az előadó. Egyes kapitalista országokban a gyermekek iskolai tanulmányaiak során torz képet kapnak a valóságról. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocializmus eszméje, a szocializmust építő országok példája azonban a világ minden tájára eljutot és hat az emberekre, századunkat a szocializmus szó élteti és viszi előbbre. A továbbiakban elmondta, hogy hazánkban az úttörőszövetségnek több mint egymillió tagja van, s a világon ma már 60 millió gyermek viseli a vörös nyakkendőt, nincs földrész, ahol ne lenne valamilyen úttörőszervezet. Nincs olyan kommunista párt a világon, amely ne fogná össze, ne nevelné valamilyen szervezeti formában a gyerekeket. E gyermekszervezetek létrejötte társadalmi szükségszerűség, a szocializmusért vívott harc eszköze és eredménye. A Magyar Úttörők Szövetsége tehát társadalmi szervezet, az MSZMP gyermekszervezete, s az iskolával nem azonosítható, hiszen az a társadalmi jelleg megszüntetését, funkciójának elvesztését jelentené. Ezután a különböző országok úttörőszervezeteinek, szövetségének mozgalmi elnevezéséről, majd a szövetség, szervezet, mozgalom lényegéről, ezek különbözőségéről, programjukról, az iskolával való együttműködésről beszélt a főtitkár. Az úttörőszövetségnek a KISZ-hez való viszonyáról szólva elmondta, hogy hazánkban a KlSZ-ve- zetés elvére épül az úttörőszövetség tevékenysége, s az egységes szervezeti rendszer alapján válik a KISZ és az úttörő egységes ifjúkommunista mozgalommá. Végül a csapatvezetők önállóságának fontosságát, növekvő felelősségét hangsúlyozta Szabó Ferenc. r. i. •rwwoc-/ Kairó belvárosának egy részlete végtelen Szahara küldi nap mint nap homoküzenetét. Perzselő, forró szél fúj. Igaz, itt a 30—35 fokos őszi idő valóságos enyhülés, de az európai embernek, aki csak néhány nyári kánikulai napon érez ilyen meleget, jólesik a légkondicionált szoba hűvösébe húzódni. Várni az estét, amikor a meleg elviselhetően csökken. Germanus professzor, a világhírű magyar orientalista írta néhány évtizeddel ezelőtt Kairóról: „A Sephard Hotel tő- szomszédságában volt a hírhedt halpiac, amelynek szűk, lépcsőzetesen emelkedő sikátoraiban estefelé kigyúltak a vörös lámpák, és riasztó fényt vetettek az utca kövezetén ülő örömlányok rikítóan kifestett arcára. Rongyokba burkolva járkáltak a fal tövében elhúzódó nyílt kávéteraszokon, és trágár szavakkal kínálták a testüket. A teraszokon és a házak tágas benyúló- iban kairói kapusok, kocsisok és kisemberek zavartalanul üldögéltek, cigarettát szíva, avagy a tavla-dámajáték kockáit csap- dosva a kopott táblára. Körülöttük nyílt ég alatt nyüzsög az élet. Utcai árusok hangosan hirdetik áruikat: harisnyát, nyakkendőt, szipkát, olvasót és könyveket. Vontatott kiáltásukat gyakran túlharsogta a lányok kacagása vagy szitkozódása, s a hangzűrzavart néha megszakította egy dörrenés és jajkiáltás. Idegennek nem volt tanácsos ezekbe az utcákba tévedni...” A Germanus professzor által felidézett utcakép a múlté. Nyugodtan indulunk el a gyarmati időben épült és minden luxussal felszerelt hotelből. Keressük az egykori halpiacot. Egyszerűen nincs. Talán idős emberek még emlékeznek rá, hol volt — de számunkra érdekesebb a mai Kairó. Kétségtelen, hogy ma is sok szegény ember látható, ha európai szemmel nézzük. De a rendezett utcákon többnyire munkájuk után siető emberek, családjukat ellátandó, vásárolni igyekvő asszonyok láthatók. Nemhogy bűnözők csoportjai, de koldus is alig akad. A szegény5 BÉKÉS HICÏÉI^ Jrípusicl 1973. JANUÁR 7. ség mögött — úgy tűnik — bizonyos tartás, nemzeti önbecsülés, az egykori nyomor gyors feledésének vágya- húzódik meg. Az alamizsnáért valamit adni akar az is, aki arra kényszerül, hogy az utcán keresse meg a kenyerét. Ha kávéház teraszán ül le valaki, ötpercenként jönnek a cipőpucolók, cigarettaárusok, süteményt kínálnak, lepényt, vagy egyszerűen egy cérnára fűzve néhány szál illatos virágot. Ha taxit keres az idegen, szempillantás alatt ugrik valaki, szerez és tartja a tenyex-ét. Parkírozó helyeken, gondosan elosztva egymás között a terepet mindig van aki vigyáz a kocsira, ajtót nyit, letörli az ablakot — és utána tartja a tenyerét. De nem koldul. Arabokkal, újságíró kollégákkal jártam. Megfigyeltem, hogy a kinyújtott kezekbe mindig tettek is némi aprópénzt. Nem is szégyellték. A felszabadult, maga útján járó nép öntudatra ébredésének, szabadságérzetének egyik első következménye a hallatlan nagy népszaporulat. A gyarmati időkhöz képest sokkal jobb közegészségügyi viszonyok, némileg magasabb életszínvonal tapasztalható. Mindez együtt hatalmas népszaporulattal jár. Érthető, hogy a munkaalkalmak szaporodása nem ilyen gyors. Sok minden ismert a sajtóból az arab országok iparosodásának, fejlődő mezőgazdaságának tényezőiből. Néhány vonatkozásában e riportsorozat is érinti majd a témát. De ez a futólagos benyomás, azok az első impressziók is, amelyek az embert az arab világ e metropolisának utcáin érik, azt sugallják, hogy mindenekelőtt békére van szüksége ennek a népnek, az imperialisták állandó nyomásától, az izraeli fenyegetésektől való felszabadulásra, hogy minden anyagi és szellemi kapacitást a békés építőmunka szolgálatába állítsanak. Ez a gondolat talán az arab országokban tett utazás végső konklúziója is lehetne, de jöjjenek előtte mindazok a bizonyítékok, amelyek után sokkal meggyőzőbben lehet majd e tételt felállítani. Varga József Következik; 3. Merre visz az út?
