Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
Épült 1972-ben Evente kétszázezer tonna kén savat ad a Szolnoki Tiszamenti Vegyiművek áj kénsavgyára. (MTI Fotó — KS) A foglalkoztatottság helyzete megyénkben Csökken! a mezőgazdasági, nőt! az ipán dolgozók száma Megyénkből az elmúlt 10 évben meggyorsult az iparosodás üteme. Szembetűnően nőtt a városok vonzása, új üzemek létesültek, a meglévők pedig bővültek, korszerűsödtek. Ezzel párhuzamosan nőtt a munkaképes lakosság foglalkoztatási aránya is. Az aktív keresők száma 10 év alatt 69,7 százalékról 73,7 százalékra emelkedett. A helyzet ellentmondásosságára utal viszont az a tény, hogy míg 1960- ban a megye népességének 47,5 százaléka volt aktív kereső, számuk 10 év alatt 45,7 százalékra csökkent, mivel az eltartottak száma 13 663-ra emelkedett. Jelentősen emelkedett ugyanis a nyugdíjasok száma, különösen a mezőgazdaságban. A munkaképes férfiak foglalkoztatási szintje 97, a nőké pedig 62 százalékos. A férfiak többsége szakképzettséggel rendelkezik. A nőknél fordított az arány, többségüknek nincs szakmája. Ezzel magyarázható, hogy keresetük alacsonyabb a férfiakénál. Megyénkben 10 év alatt a foglalkoztatási ágazatokban is jelentős változás következett be. Megnőtt a közlekedési, a kereskedelmi és a szolgáltatási vállalatoknál dolgozók aránya. A foglalkoztatottak számának emelkedése legnagyobb az iparban. 1960-ban az aktív keresők 19,7 százaléka, napjainkban pedig mintegy 34 százaléka dolgozik különböző ipari vállalatoknál. Ugyanakkor a mezőgazdaságban a foglalkoztatottak száma 61 százalékról 43 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan egyre fokozottabban erősödött a városok vonzása. Sokan a városokban és az iparosodó községekben vállalnak munkát: jelenleg az aktív keresők mintegy 34 százaléka. A legnagyobb vonzáskörzete Békéscsabának van. Ez nemcsak az ipari foglalkozás kedvező hatásában, hanem a város közelében lévő községek lélekszámúnak emelkedésében is lemérhető. Az elmúlt 20 évben Szabad- kígyóson 57 százalékkal, Mezp- megyeren 23 százalékkal, Mu- ronyban 8 százalékkal nőtt a lakosság száma.-dí Lassú az őzállomány selejtezésének üteme Január 26*ra összehívják a MAVOSZ megyei küldöttközgyűlést Tegnap, január 6-án összeült a MAVOSZ Békés megyei Intéző Bizottsága Békéscsabán, hogy az 1972. évi vadgazdálkodás tapasztalatait a vadásztársaságok jelentései és a személyes észrevételek alapján összegezze, meghatározza a hátralévő idény legfontosabb tennivalóit. Az Intéző Bizottság elnöke, Csatári Béla megállapította, hogy 1972-ben kedvezően fejlődött a vadásztársaságok gazdálkodása, több társaság arra törekedett, hogy az őzállomány törzsét kialakítsa, s azokat az egyedeket, melyek a követelményeknek nem felelnek meg, selejtezze A szakszerű őz- apasztás most valamennyi vadásztársaság munkájának középpontiában áll, ugyanis egyes területeken az őzlétszám meghaladja az eltartóképességet Akadnak társaságok, ahol az őzt még mindig „szent állatnak” tekintik, s nem vadásznak rá. Ugyanakkor a békési, a mező- berényi, a békésszentandrási társaságokat a törzsállomány nevelésében elért eredményekért a többiek elé példának állították. Ezek a vadásztársaságok olyan őzállományt alakítottak ki, melyben már nem ritka az 500 grammon felüli trófea. A nyúlállomány kímélő vadászata és az élő befogás a tervezettnél jobb eredményeket hoz ebben a szezonban. A fácánállomány további intenzív vadászását javasolja az Intéző Bizottság az ivararány megfelelő kialakítására Áz Intéző Bizottság január 26- ra összehívja a megyei küldött- közgyűlést. melyen a vadgazdálkodással kancsolatis 1973. évi feladatokat beszélik meg. Munkánk forrása laav jelenffisêqfi határozatokat hozott december 20-i ülésén a párt Békés megyei bizottsága. Az 1973. évi gazdaságpolitikai feladatok összegezése a megye iparának, mezőgazdaságának termelése, fejlesztésének üteme, a kereskedelmi ellátottság, . a helyi beruházási politika formálása, s a vélemények és lehetőségek egyeztetése, mint ilyenkor év végén, új év kezdetén szokásos, most is a pártmunka középpontjába került. A december 20-i pártbizottsági ülés a X. kongresszus és az MSZMP KB nov. 14—15-i tanácskozásának szellemében tekintette át 1972 termelési eredményeit. A megyei helyzet értékelése után fontos határozatokat hozott. A megyei bizottság üléséről kiadott határozat mindenekelőtt a kommunisták cselekvési egységének szükségességét, a pártdemokrácia és a demokratikus centralizmus tovább mélyítésének jelentőségét, fontosságát emeli ki az 1973. évi üzemi, vállalati terveik, társadalmi célkitűzések megvalósításában. Jogosan, hiszen gazdaságpolitikai munkánk főbb tennivalóit országosan mindenki számára megfogalmazták a Központi Bizottság novemberi ülésén. December 20-án a központi intézkedések megyei vetületei kerültek szóba, szűkebb hazánkat érintő módon. Érthető tehát, hogy a párt megyei bizottsága, most mindjárt év elején az alsóbb pártszervekhez fordul, hogy a vállalatok, üzemek, intézmények kommunistái megismerjék és a megyében magyarázzák a párt és a kormány, továbbá a megye előtt álló társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseket. Ismeretes, hogy évek óta milyen nagy küzdelem folyik a Békés megyei lakáshelyzet javítására. Az ipar — állami, tanácsi és szövetkezeti — 1972- ben mégsem teljesítette a tőle várt lakásszámot. Az épített lakások egy részébe a lakók azért nem költözhetnek be, mert a víz- és a gázvezetékhálózatot, továbbá a kanalizá- ciós munkálatokat a kivitelezés során nem koordinálták megfelelően. Az az erőfeszítés tehát, amelyet az építkezés során egyes szocialista bigádok a határidők betartásával elértek, az új lakástulajdonosok tudatában csak félsikerré váltak. Vajon az egyes munkaterületeken dolgozó kommunisták iparon belül megvizsgálták-e évközben, hogy az új lakások az átadási határidőben megfelelően lakhatók lesznek-e vagy sem? Kopogtattak-e feljebb és egyre feljebb embertársaik boldogságáért, vagy pedig belenyugodtak abba, amit közvetlen vezetésük az év végi pártcsoport-értekez- leten mentségére felhozott? R gazdasági éuíiftmunka soha sem nélkülözhette a következetességet Helyenként egy kicsit ez is sántít. Mutatja ezt az is, hogy a megye lakásépítésében a kapacitás évközben szűkösnek bizonyult, ugyanakkor a kisipari szövetkezetekben és a tsz-ek közös vállalkozásainál már évközben is kapacitásfelesleg jelentkezett. Az építőipar — a tanácsi, vagy éppen az állami — koordinálhatta volna e szabad kapacitás igénybevételét és jó kihasználását? Igen. Ezzel a munkával lakásokat lehetett volna nyerni! A szövetkezetekben jelentkező építőipari kapacitás igény- bevétele erre az évre még nem késett. A tavalyi mulasztásból év végére törleszteni lehetne és vállalatok műszaki felkészültsé- kellene is, hiszen 1973-ban a vállalatok műszaki felkészültsége nem javul számottevően, mégis az 1972-re tervezett lakásszám felépítését lehetőnek tartja a december 20-i megyei pártbizottsági ülés. Az ipari termelés fejlesztésének ütemét az 1972. évihez képest 5,5—6 százalékkal kell növelni. (Lapunk december 30-i számában Supala Pállal készített interjúnkban technikai hiba folytán ez a növekedési ütem 8 százalékkal jelent meg. Tehát a helyes adat 5,5—6 százalék.) Ez még így sem kis feladat. Mivel új ipari üzemek 1972-ben nem növelték a termelő kapacitást. Így ezt az 5,5— 6 százalékos termelésnövekedést az 1972-ben is üzemelő gépekkel kell produkálni. A megye egyes ipari üzemei 1972-ben 15—20. sőt 40 százalékkal is fokozták termelésüket, áruikibocsátásukat. A korszerű berendezések jó kihasználásával azonban több helyen elmaradtak. Mintha megálltak volna. A termelésben és az árukibocsátás növelésében nem lehet megállni. Márton Pál, a Békéscsabai Hűtőház igazgatója mondotta az 1972. évi 600. exportvagon berakásakor: „Az a gazdasági vezető, aki a termelés fejlesztésében, az árukilbocsátás növelésében megáll, azt a piacra igyekvők kíméletlenül megtapossák.” A termelésfejlesztés ütemének megrekedése tehát olyan konzekvenciáikkal járhat, melytől valamennyi, magát jó vezetőnek tartó barátunknak, ismerősünknek tartania kellene. I párt megyei bizottságának ülése jó támpontot ad valamennyi kommunista és nem kommunista gazdasági vezetőnek a hogyan továbbra is. A termelő kapacitások jobb kihasználására a korszerű, hatékony gépesített munkahelyekben rejlő előny feltárását, a dolgozók átcsoportosítását, a műszaki felkészítés színvonalának emelését ajánlja. A gépek és termelőberendezések műszakszámának növelése is nagyon indokolt lenne egyes iparágakban. A folyamatos munkavégzés feltételeinek biztosítása, a termelési folyamatoknak megfelelő gépek, berendezések sor- baállítása, a futószalagszerű munkaszervezés sok-sok, ma még felesleges belső anyagmoz- gaitást tenne feleslegessé. És talán még a termelékenység is növekedne. Ez lehet a módja annak, hogy az eszközgazdálkodás hatékonyságával újabb erőforrások szabaduljanak fél, az üzemek előtt álló termelési célok teljesítésére. Gazdasági vezetőkkel folytatott beszélgetéseink során tavaly már mind erőteljesebben találkoztunk a nem jövedelmező cikkek termelésének megszüntetésével. Kétségtelen akadnak kevés jövedelmet vagy éppen bevételi hiányt okozó cikkek. Ezek azonban jelentősek, mivel mindennapi életünk csak velük egész. Egynémelyik termelése gazdaságtalan. A közgazdasági szabályzók nem ösztönöznek gyártásukra. Mivel a termelés- szervezésben megszűnt a központi előírás, a jövedelmezőség alapján helyileg választják meg, alakítják ki a termelés profilját, így gazdasági vezetőink egy része a termékelőállítás gazdaságosságának vizsgálata nélkül szüntette meg az élőbb említett termékek gyártását. Emiatt a népgazdaság hátrányos helyzetbe került, mert (külföldről, devizáért kellett megvásárolni a hazai ipar által is előállítható cikket. A fogyasztói igények kielégítése nemcsak gazdasági ügy, hanem mindenekelőtt politikai feladat is. Éppen ezért a gazdaságtalan termelés megszüntetésének nem a gyártmány likvidálása az egyetlen megoldása, hanem a termelés újabb és újabb áttekintése, szervezési és szervezeti intézkedések megtétele Ha szükséges kooperációs profiltisztítás is szóba jöhet a nagy szériaszám és a gépesítés fokának növelésére. Ebből levonható olyan következtetés is, hogy nem az a jó vezető, aki szó szerint felszámolja a veszteséget termelő, a népgazdaságnak fontos ágazatot, hanem az, aki a gazdaságtalan termelést jövedelmezőre váltja. Egy fecske azonban nem csinál nyarat. A fontos közszükségleti cikket előállító üzem jövedelmezőségét a főmérnök egymagában nem képes megoldani. Üzemen belül nagyon sok kis főmérnök szükséges — és (ki-ki a maga munkaterületén legyen is az —, hogy a jó műszaki elképzelések a gyakorlatban sikeresebben, gördülékenyebben válthassák be a hozzájuk fűzött reményeket. R mezőgazdasági termelés növelésében a fejlesztés üteme 1973-ban mérsékeltebb a korábbi évekénél. A megye negyedik ötéves tervében évente háromhárom és fél százalékos termelésnövekedést irányoztak ellő. A szélsőséges időjárású 1972-ben búzából, kukoricából, sertéshúsból már az 1975-re tervezett mennyiséget termelték meg az üzemek! Az 1973. évi 2 százalékos termelésfejlesztési előirányzat tulajdonképpen az elért eredmények tartóssá tételére irányítja a párttagság és a közvélemény figyelmét. A kitűzött 2 százalékos fejlesztésen belül azonban adódnak igen jelentős feladatok. Az állatbetegségek és járványok okozta károk kedvezőtlenül hatnak az 1973. évi árutermelésre. A kocaállománynál kimaradt egy fia- lás. A szakosított telepeken megszakadt a folyamatos, a rotációs termelés. Az ágazatot sújtó veszteségek felszámolása úgy, hogy a hízottsertéstermelés az 1972. évi színvonalon maradjon, a körülmények ismeretében egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek. A tsz-ekben folyó politikai munka középpontjában azonban nemcsak egyedül a sertés- tenyésztés áll. À zöldség-, a cukorrépa- és a kukoricatermelés műszaki színvonalának emelésére 1972 igen jelentős tanulságokat (kínáL A műszaki színvonal miatt helyenként megkéstek az őszi munkákkal, a betakarítással és a mélyszántással Az erőket már most úgy kellene összpontosítani, hogy a tavaszi munkák elkezdéséig ezeket mindenhol pótolhassák. De akadnak feladatok a szarvasmarha-tenyésztési program valóra váltásában is. Nagyon is közösek ezek a tennivalók, melyek teljesítéséhez a lehetőségek. adottságok megvannak, illetve megteremthetők. Az 1972. évi zárszámadások során a jövedelemből éppen ezért mind nagyobb hányad kerüljön a fejlesztési alapba, hogy a tervezett műszaki fejlesztés: komplett gépsorok beszerzése, szárítók és tárolók építése megvalósuljon. A szántóföldi növénytermesztés 1972-ben kimagasló eredményekkel járt. A betakarítás úgy ahogyan megoldódott. A gépek kis teljesítménye miatt azonban sok a szempergés, veszteség. A termények szállítása, szárítása és tárolása további erőfeszítést, anyagi áldozatot igényel. A korszerű nagy teljesítményű berendezések kapacitása olykor meghaladja egy-egy üzem igényét. A párt megyei bizottságának december 20-i ülése ezért is ajánlja több beruházás kooperációs kivitelezését, üzemeltetését A mezőgazdaságban is az iparhoz hasonlóan az eszközhatékonyság növelése a lényeg. Az üzemi intézkedések mindenekelőtt a munkaszervezéssel, a belső tartalékok feltárásával könnyen elérhető termeléskapacitások kihasználására irányulnak. flz elmondottakból is kitűnik, hogy a párt megyei bizottsága alapos mérleges után határozott az 1973. évi gazdaság- politikai munkáról. A körültekintés és az erők számbavétele jellemezte a döntést, amelynek megértése tudatosítása, valóra váltása elkezdődött. Ezzel az 1973. évi politikai és gazdasági munka forrásává vált a december 20-i nárfb-támTat. Dupsi Károly
