Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

Egy irodalmi színpad vezetője Jónéhánr hete más­hogy végignéztem-hal'gattam Szabadkígyóson négy mezőgaz­dasági szakmunkásképző isko­la irodalmi színpadainak mű­sorát Különösen kitettek ma­gukért a házigazdák; szépen, értve és értetve adták elő As­turias Guatemala vagyok című lírai oratóriumát. Az emlékeze­tes élmény egyik — talán a legeslegfőbb — szereplőjével, Kovács Géza tanárral, az iro­dalmi színpad vezetőjével már akkor megbeszéltük hogy vai’a- mikor a közeljövőben, találko­zunk s akkor elmondja, miért is csinálja, amit csinál s ho­gyan teszi amit tesz tanítvá­nyai körében az irodalom meg­szerettetéséért. megismertetésé­ért Aztán valahogy mindig el­kerültük egymást: nem sikerült a személyes találkozás, mindig hiába kerestük egymást tele­fonon, végül levélváltás lett a dolgíból. Alább az á levelének! egy részlete:-Szeretem a* Irodalmi élmé­nyeket, erősen hatnak rám. Szeretném ezt a hatást tovább vinni, átadni. A nevelő erejű élményt — gyerekekkel gyere­keknek. Erre nagyon jó eszköz az irodalmi színpad. Lehetősé­get ad olyan célok elérésére, amelyekre másképpen alig ke­rülhetne sor. Hogy az előadó­ban felébredjen a vágy: akar­jam megérteni « művet; tud­jam formálni; engedjem, hogy Hasson rám; erezzem, hogy bár én csak része vagyok az egész­nek, de nélkülem semmit sem ér aa egész; csak ágy állhatok » fcMtaéii elé a siker remé­nyével, ha ' nagyon tudom, mit tudnom kell; rá kell jön­nöm. hogy eddig elérni nem könnyű, időmet, akaratomat, energiámat kell áldoznom; mennél nagyobb az áldozatom, annál nagyobb az örömöm a akar után; tapasztalom, hogy önhibáján kívül is hibázhat az ember, el kell viselnem olykor a botlás érzését is; belátom, — Vata&méfc kérőébe van? “• kérdezte a nevelő tiszti — Ha nincs, úgy végeztünk. — Nekem volna — mondta Kovács. — Hová visznek ben­nünket és milyen munkára? — kérdezte. —Maguk —11 válaszolt az őr­nagy — a dicsőségesen harco­ló 2. magyar hadsereg köteléké­ben végzik szép és nemes köte­lességüket Jelenleg a magyar hadisereg sikeresen harcod a bolsevikek ellen és uralja a Don medencét. Jól jegyezzék meg — emelte fel a hangját a bizottság vezetője — hogy ha derekasan helytállnak, a meg­szerzett dicsőségben maguknak is lesz részük és talán az Űr- isten a számlájukon jóváírja. — Zárkába! — reccsent a fegyör hangja. — Na, ez jól eligazított ben­nünket — mondta Medgyesi. — Legalább őszinte volt — ül; le Bojtos a prices sarkára; — Érthettünk belőle. A jóisten esetleg betud valamit, de más­ra nem számíthatunk. — Nézzétek, a munkásszázad se lehet rosszabb, mint ez “ mondta Túri. — Nyugtával dicsérd a na­pot — szólt rá Kovács. — Ne felejtsd el, hogy a kommunis­tákkal meg van a külön elkép­zelésük. Mit csinálnak a zsidók­kal ? Ugyan az a sons vár ránk is! — Mindenesetre — fűzte to­vább a szót Bojtos — legalább havonta egyszer egy 'lapot küld­hetünk a családnak és ők is ír­hatnak. Nekik se könnyű. Mindenki a családjára gon­dolt. Csendesen üldögéltek egy­más mellett. A csendet csak az hogy az eredményhez fegye­lem, s benne a saját önfegyel­mem is kell; ha ezt végigcsi­nálom, több lettem korábbi ön­magámnál. több másoknál akik céltalanul lötyögték el az időt; kiderül, hogy nemcsak a saját szövegemet tudom, el tudom mondani a többiekét is, meg­értem az egész művet: eddig azt hittem, hogy valaminek az elmondásához tehetség kell, s kiderült, hogy inkább munka kell hozzá, sok munka; vagy mégis lenne bennem tehetség is?,., s lehetne sorolni tovább. Hogy mi a szerepe mindebben a tanárnak? Az el­ső fa1 adat; megnyerni a tanu­lókat, hogy vállalkozzanak a szereplésre. Szerepelni minden­ki szeret, legfeljebb nem mer. Oldani kell ezt a gátlást, ki­sebb, egyszerűbb cél felmuta­tásával. a társak segítségének biztosításával A második fela­dat: a „mit adjunk elő?” kér­dés megválaszolása. Az életko­ri sajátságoknak, a műveltségi szintnek, a közönség igényének és a nevelési célnak leginkább megfelelő műveket. A harma­dik feladat pedig: a mindenfé­le kényszer nélküli próbák so­ra. Ez a legnehezebb, sok tü­relem. megértés, emberi szó, őszinteség keli hozzá. Mert ha nem így történik, a tanulók ab­bahagyják, mielőtt megízlelték volna az igazi ízeket. Am ha idáig eljutottak, bottal sem le­hetne elkergetni őket, követelik az újabb műveket, a nagyobb feladatokat, a próbák hosszab­bítását, a gyakoribb szereplési lehetőséget Követelik a mun­kát és a munka örömét. A kör bezárul: s benne a cél...” Eddig a levél közérdekű részlete. Kommentár aligha szükséges hozzá. Talán csak annyi: a levélnek olyan részle­te az idézett pár mondat, amely mögött egy munkával, eredmé­nyékikel kovácsolódó közösség tevékenysége álL <ű— őr léptei zavarták meg. Üre- » sen kongott végig a folyosón, j Öt lépés jobbra, öt lépés bal- • na. Talán 6 is hazagondolt. 1942. november 17-én vago- i nírozták be őket a Keleti-pé- S lyaudvaron. A terepszínűre má- ; zolt hosszú szerelvények lustán ! terpeszkedtek a füstös kupola j foghíjas üvegteteje alatt. ’ ■ A szerelvényük zöld utat ka- S pott. A mozdony kormot és 5 gőzt krákogva pöfögött Ukraj- * na felé. A vágónak, amikben • még érezh'ető volt a trágyaszag, j zsúfolásig volt megrakva a ! munkaszolgálatosokkal. Zsidók, kommunisták, köztör- I vényes bűnözők, antifasiszták. £ Munkások, értelmiségiek, pa- • rasztók egyaránt. ; A vagonban őr nem volt. A ï géppisztolyos őrök a vagon két ; oldalán és a vagonok tetején 5 foglalták el figyelő őrhelyüket. ■ A szökésre még gondolni sem £ lehetett. : Bojtoséknak sikerült az egyik £ sűrűdróttal befónott ablak mel- S lett helyet szerezni. így némi £ friss levegőhöz jutottak. Az el- £ ső nap után már többen rósz- | szül lettek, főleg az idősebbek | közül. A szív nem bírta az g oxigén-szegény fülledt levegőt. » Száznyolcvan emberre egy hu- S szonöt-literes kanna vizet tét- ; tek be Egy másik pléh-kanna 1 szolgált illemhelyül. Az embe- | rek fásultan gubbasztottak a £ vagon sötétjében. Szó ritkán • hagyta el ajkukat. ■ Három nap múlva megérkez- ! tek egy Kurszk melletti kis fa- ! lu állomására, (Folytatjuk) 3 Akik kérdeztek — és akik válaszoltak Nép front-fórum Gyopároson Amint arról már hírt adtunk, 1 január 20-án népfront-fórum-1 mai fejeződött be a községi J népfrontvezetők egyhetes to- j vábbképző tanfolyama Gyopá- I roson. A tanfolyam egyik fő té­mája volt a választások élőké- | szitásé. Jó szolgálatot tett az ügynek a megyei titkárság által szervezett Kérdezz — Fe­lelek népfront-fórum is. Annak ellenére, hogy a szervezők már az előkészítés idején bíztak a fórum sikerében, meglepetés is ért bennünket. Ez a külpoliti­ka iránti nagy érdeklődés volt. A másik, a községpolitikai kér­dések sokasága. A nagy ér­deklődést tanúsítja az a több, mint félszáz feltett kérdés, me­lyekre Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. Klau- kó Mátyás, a megyei tanács el­nöke, Nagy István, az SZMT vezető titkára és MihcUik György, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára adott választ, melyeket a kérdésfel­tevők nagy tetszésnyilvánítás közepette fogadtak el. Ennek az írásnak nem lehet ! feladata, hogy minden egyes kérdésről és az adott válaszok- | ról beszámoljon Ezért a leg­több beszédtémát képező kér­désekre: a népfront községpoli­tikai tevékenysége; és miben segíthet a népfront — sűríti tájékoztatásunkat. Hogyan összegezhetjük ezt a tevékenységet? Bár a kérdések között volt kívánság és óhaj is, különbö­ző létesítményekre vonatkozó­an, minden anyagi alap nélkül,, mégis örvendetes, hogy inkább ) előtérbe került a községpoliti­kai munkában a politizálás. Va­lóban, az élet már túlhaladta azt a szűk patriotizmust, amely csak annyit látott: ennyi, meg ennyi társadalmi munkát biz­tosítani, az utak, járdák építé­séhez. Ez ma már kevés, mint ahogy sohasem volt elegendő. Az új tennivalók ma még kö- vetelőbben igénylik, hogy a községpolitikát, mind a nép­frontbizottságok, mind a taná­csok politikai feladatként való­sítsák meg. Azt az állampolgárt, akit bevontunk egy járda tár­sadalmi építésébe, a közélet ak­tív politikusává tudjuk tenni. Persze csak akkor, ha szót vál­tunk vele az egész környék, terület fejlesztési gondjairól, lehetőségéről. Így egyre inkább résztvesznek az államhatalmi, államigazgatási tevékenység társadalmi alakításában is. Kiemelkedő törekvés, hogy a népfrontbizottságok olyan szemlélet kialakítására törek­szenek, amelyek a községfej­lesztésben nem csupán megha­tározott anyagi célt látnak, ha­nem ébren tartják a politikai felelősséget is. E tekintetben a gazdasági és politikai életben erősödő befolyásuk záloga a helyi pártszervek jó irányító tevékenysége. Hol segíthet a népfront? Nagyon sokan kérdezték ezt. Akár a tanyai fiatalokról, az idősek megbecsüléséről, árak­ról, útépítésről, vagy a társa­dalmi munkáról volt is szó. A válasz egyértelmű volt: min­denütt! Hogy mi lehet a ta­nács és a népfront együttműkö­désének alapja? Ezt a megye, a város, a község negyedik öt­éves terve adja. Azzal segíthet legjobban a népfront, ha a la­kosságnak megmagyarázza, miért lesz úgy valami, ahogy lesz. Tehát miért épülhet meg most már itt, meg ott az át- kélőszakasz, vagy miért és ho­gyan lehet tovább vezetni a gázt a lakásokba, stb. És ha nem lehet, miért nem lehet megvalósítani. Mert vannak olyan javaslatok, melyek jók, célszerűek —. hacsak a lakos­ság szempontjából vizsgáljuk azokat — például a közforga­lomhoz autóbuszt kérnek, de ha jobban megnézik, az az út leg­feljebb csak egy Trabantot bír el. Át kellene építeni az egész utat, csatornahálózatot létesíte­ni, ekkor már kiderül, hogy még nem időszerű. A társadalmi munka is szóba- került ezen a fórumon. A vá­laszadó kifejtette ezzel kapcso­latban, hogy egészségesebb ala­pokra kell helyezni a társadal­mi munka szervezését és nyil­vántartását. Nem elég afölött tépelődni, hogy mi miért kö­vetkezett be, hanem a cselek­vés folyamatát kell elindítani. Fejleszteni a bevált kezdemé­nyezést és jó irányba fordítani mindazt, ami sikertelennek bi­zonyult és kihullott az idők rostáján. A Központi Bizottság novemberi határozata a cselek­vés programját tárta az ország élé, erőteljesen támaszkodva az aktivitásra, a lehetőségek ki­bontásának szándékára. Ebből következik a népfront tisztség- viselőinek felelőssége is. Nem hozott és nem hoz cso­dákat egy ilyen eszmecsere, de csodák, nincsenek, csodavárás­ból még semmi sem született. Mégis nagyon hasznos volt ez a beszélgetés, mert az elhang­zottak tanúsága szerint nőtt azoknak a száma, akik a vála­szokat bizonyos mértékben programnak tekintették és ha- zamenve, nem rekednek meg csupán a szemlélődésnél. A több. mint félszáz kérdésre válaszoltak a párt, a tanács, a szakszervezet és a KISZ ve­zetői. Fotó: Demény

Next

/
Thumbnails
Contents