Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
Egy irodalmi színpad vezetője Jónéhánr hete máshogy végignéztem-hal'gattam Szabadkígyóson négy mezőgazdasági szakmunkásképző iskola irodalmi színpadainak műsorát Különösen kitettek magukért a házigazdák; szépen, értve és értetve adták elő Asturias Guatemala vagyok című lírai oratóriumát. Az emlékezetes élmény egyik — talán a legeslegfőbb — szereplőjével, Kovács Géza tanárral, az irodalmi színpad vezetőjével már akkor megbeszéltük hogy vai’a- mikor a közeljövőben, találkozunk s akkor elmondja, miért is csinálja, amit csinál s hogyan teszi amit tesz tanítványai körében az irodalom megszerettetéséért. megismertetéséért Aztán valahogy mindig elkerültük egymást: nem sikerült a személyes találkozás, mindig hiába kerestük egymást telefonon, végül levélváltás lett a dolgíból. Alább az á levelének! egy részlete:-Szeretem a* Irodalmi élményeket, erősen hatnak rám. Szeretném ezt a hatást tovább vinni, átadni. A nevelő erejű élményt — gyerekekkel gyerekeknek. Erre nagyon jó eszköz az irodalmi színpad. Lehetőséget ad olyan célok elérésére, amelyekre másképpen alig kerülhetne sor. Hogy az előadóban felébredjen a vágy: akarjam megérteni « művet; tudjam formálni; engedjem, hogy Hasson rám; erezzem, hogy bár én csak része vagyok az egésznek, de nélkülem semmit sem ér aa egész; csak ágy állhatok » fcMtaéii elé a siker reményével, ha ' nagyon tudom, mit tudnom kell; rá kell jönnöm. hogy eddig elérni nem könnyű, időmet, akaratomat, energiámat kell áldoznom; mennél nagyobb az áldozatom, annál nagyobb az örömöm a akar után; tapasztalom, hogy önhibáján kívül is hibázhat az ember, el kell viselnem olykor a botlás érzését is; belátom, — Vata&méfc kérőébe van? “• kérdezte a nevelő tiszti — Ha nincs, úgy végeztünk. — Nekem volna — mondta Kovács. — Hová visznek bennünket és milyen munkára? — kérdezte. —Maguk —11 válaszolt az őrnagy — a dicsőségesen harcoló 2. magyar hadsereg kötelékében végzik szép és nemes kötelességüket Jelenleg a magyar hadisereg sikeresen harcod a bolsevikek ellen és uralja a Don medencét. Jól jegyezzék meg — emelte fel a hangját a bizottság vezetője — hogy ha derekasan helytállnak, a megszerzett dicsőségben maguknak is lesz részük és talán az Űr- isten a számlájukon jóváírja. — Zárkába! — reccsent a fegyör hangja. — Na, ez jól eligazított bennünket — mondta Medgyesi. — Legalább őszinte volt — ül; le Bojtos a prices sarkára; — Érthettünk belőle. A jóisten esetleg betud valamit, de másra nem számíthatunk. — Nézzétek, a munkásszázad se lehet rosszabb, mint ez “ mondta Túri. — Nyugtával dicsérd a napot — szólt rá Kovács. — Ne felejtsd el, hogy a kommunistákkal meg van a külön elképzelésük. Mit csinálnak a zsidókkal ? Ugyan az a sons vár ránk is! — Mindenesetre — fűzte tovább a szót Bojtos — legalább havonta egyszer egy 'lapot küldhetünk a családnak és ők is írhatnak. Nekik se könnyű. Mindenki a családjára gondolt. Csendesen üldögéltek egymás mellett. A csendet csak az hogy az eredményhez fegyelem, s benne a saját önfegyelmem is kell; ha ezt végigcsinálom, több lettem korábbi önmagámnál. több másoknál akik céltalanul lötyögték el az időt; kiderül, hogy nemcsak a saját szövegemet tudom, el tudom mondani a többiekét is, megértem az egész művet: eddig azt hittem, hogy valaminek az elmondásához tehetség kell, s kiderült, hogy inkább munka kell hozzá, sok munka; vagy mégis lenne bennem tehetség is?,., s lehetne sorolni tovább. Hogy mi a szerepe mindebben a tanárnak? Az első fa1 adat; megnyerni a tanulókat, hogy vállalkozzanak a szereplésre. Szerepelni mindenki szeret, legfeljebb nem mer. Oldani kell ezt a gátlást, kisebb, egyszerűbb cél felmutatásával. a társak segítségének biztosításával A második feladat: a „mit adjunk elő?” kérdés megválaszolása. Az életkori sajátságoknak, a műveltségi szintnek, a közönség igényének és a nevelési célnak leginkább megfelelő műveket. A harmadik feladat pedig: a mindenféle kényszer nélküli próbák sora. Ez a legnehezebb, sok türelem. megértés, emberi szó, őszinteség keli hozzá. Mert ha nem így történik, a tanulók abbahagyják, mielőtt megízlelték volna az igazi ízeket. Am ha idáig eljutottak, bottal sem lehetne elkergetni őket, követelik az újabb műveket, a nagyobb feladatokat, a próbák hosszabbítását, a gyakoribb szereplési lehetőséget Követelik a munkát és a munka örömét. A kör bezárul: s benne a cél...” Eddig a levél közérdekű részlete. Kommentár aligha szükséges hozzá. Talán csak annyi: a levélnek olyan részlete az idézett pár mondat, amely mögött egy munkával, eredményékikel kovácsolódó közösség tevékenysége álL <ű— őr léptei zavarták meg. Üre- » sen kongott végig a folyosón, j Öt lépés jobbra, öt lépés bal- • na. Talán 6 is hazagondolt. 1942. november 17-én vago- i nírozták be őket a Keleti-pé- S lyaudvaron. A terepszínűre má- ; zolt hosszú szerelvények lustán ! terpeszkedtek a füstös kupola j foghíjas üvegteteje alatt. ’ ■ A szerelvényük zöld utat ka- S pott. A mozdony kormot és 5 gőzt krákogva pöfögött Ukraj- * na felé. A vágónak, amikben • még érezh'ető volt a trágyaszag, j zsúfolásig volt megrakva a ! munkaszolgálatosokkal. Zsidók, kommunisták, köztör- I vényes bűnözők, antifasiszták. £ Munkások, értelmiségiek, pa- • rasztók egyaránt. ; A vagonban őr nem volt. A ï géppisztolyos őrök a vagon két ; oldalán és a vagonok tetején 5 foglalták el figyelő őrhelyüket. ■ A szökésre még gondolni sem £ lehetett. : Bojtoséknak sikerült az egyik £ sűrűdróttal befónott ablak mel- S lett helyet szerezni. így némi £ friss levegőhöz jutottak. Az el- £ ső nap után már többen rósz- | szül lettek, főleg az idősebbek | közül. A szív nem bírta az g oxigén-szegény fülledt levegőt. » Száznyolcvan emberre egy hu- S szonöt-literes kanna vizet tét- ; tek be Egy másik pléh-kanna 1 szolgált illemhelyül. Az embe- | rek fásultan gubbasztottak a £ vagon sötétjében. Szó ritkán • hagyta el ajkukat. ■ Három nap múlva megérkez- ! tek egy Kurszk melletti kis fa- ! lu állomására, (Folytatjuk) 3 Akik kérdeztek — és akik válaszoltak Nép front-fórum Gyopároson Amint arról már hírt adtunk, 1 január 20-án népfront-fórum-1 mai fejeződött be a községi J népfrontvezetők egyhetes to- j vábbképző tanfolyama Gyopá- I roson. A tanfolyam egyik fő témája volt a választások élőké- | szitásé. Jó szolgálatot tett az ügynek a megyei titkárság által szervezett Kérdezz — Felelek népfront-fórum is. Annak ellenére, hogy a szervezők már az előkészítés idején bíztak a fórum sikerében, meglepetés is ért bennünket. Ez a külpolitika iránti nagy érdeklődés volt. A másik, a községpolitikai kérdések sokasága. A nagy érdeklődést tanúsítja az a több, mint félszáz feltett kérdés, melyekre Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. Klau- kó Mátyás, a megyei tanács elnöke, Nagy István, az SZMT vezető titkára és MihcUik György, a KISZ megyei bizottságának első titkára adott választ, melyeket a kérdésfeltevők nagy tetszésnyilvánítás közepette fogadtak el. Ennek az írásnak nem lehet ! feladata, hogy minden egyes kérdésről és az adott válaszok- | ról beszámoljon Ezért a legtöbb beszédtémát képező kérdésekre: a népfront községpolitikai tevékenysége; és miben segíthet a népfront — sűríti tájékoztatásunkat. Hogyan összegezhetjük ezt a tevékenységet? Bár a kérdések között volt kívánság és óhaj is, különböző létesítményekre vonatkozóan, minden anyagi alap nélkül,, mégis örvendetes, hogy inkább ) előtérbe került a községpolitikai munkában a politizálás. Valóban, az élet már túlhaladta azt a szűk patriotizmust, amely csak annyit látott: ennyi, meg ennyi társadalmi munkát biztosítani, az utak, járdák építéséhez. Ez ma már kevés, mint ahogy sohasem volt elegendő. Az új tennivalók ma még kö- vetelőbben igénylik, hogy a községpolitikát, mind a népfrontbizottságok, mind a tanácsok politikai feladatként valósítsák meg. Azt az állampolgárt, akit bevontunk egy járda társadalmi építésébe, a közélet aktív politikusává tudjuk tenni. Persze csak akkor, ha szót váltunk vele az egész környék, terület fejlesztési gondjairól, lehetőségéről. Így egyre inkább résztvesznek az államhatalmi, államigazgatási tevékenység társadalmi alakításában is. Kiemelkedő törekvés, hogy a népfrontbizottságok olyan szemlélet kialakítására törekszenek, amelyek a községfejlesztésben nem csupán meghatározott anyagi célt látnak, hanem ébren tartják a politikai felelősséget is. E tekintetben a gazdasági és politikai életben erősödő befolyásuk záloga a helyi pártszervek jó irányító tevékenysége. Hol segíthet a népfront? Nagyon sokan kérdezték ezt. Akár a tanyai fiatalokról, az idősek megbecsüléséről, árakról, útépítésről, vagy a társadalmi munkáról volt is szó. A válasz egyértelmű volt: mindenütt! Hogy mi lehet a tanács és a népfront együttműködésének alapja? Ezt a megye, a város, a község negyedik ötéves terve adja. Azzal segíthet legjobban a népfront, ha a lakosságnak megmagyarázza, miért lesz úgy valami, ahogy lesz. Tehát miért épülhet meg most már itt, meg ott az át- kélőszakasz, vagy miért és hogyan lehet tovább vezetni a gázt a lakásokba, stb. És ha nem lehet, miért nem lehet megvalósítani. Mert vannak olyan javaslatok, melyek jók, célszerűek —. hacsak a lakosság szempontjából vizsgáljuk azokat — például a közforgalomhoz autóbuszt kérnek, de ha jobban megnézik, az az út legfeljebb csak egy Trabantot bír el. Át kellene építeni az egész utat, csatornahálózatot létesíteni, ekkor már kiderül, hogy még nem időszerű. A társadalmi munka is szóba- került ezen a fórumon. A válaszadó kifejtette ezzel kapcsolatban, hogy egészségesebb alapokra kell helyezni a társadalmi munka szervezését és nyilvántartását. Nem elég afölött tépelődni, hogy mi miért következett be, hanem a cselekvés folyamatát kell elindítani. Fejleszteni a bevált kezdeményezést és jó irányba fordítani mindazt, ami sikertelennek bizonyult és kihullott az idők rostáján. A Központi Bizottság novemberi határozata a cselekvés programját tárta az ország élé, erőteljesen támaszkodva az aktivitásra, a lehetőségek kibontásának szándékára. Ebből következik a népfront tisztség- viselőinek felelőssége is. Nem hozott és nem hoz csodákat egy ilyen eszmecsere, de csodák, nincsenek, csodavárásból még semmi sem született. Mégis nagyon hasznos volt ez a beszélgetés, mert az elhangzottak tanúsága szerint nőtt azoknak a száma, akik a válaszokat bizonyos mértékben programnak tekintették és ha- zamenve, nem rekednek meg csupán a szemlélődésnél. A több. mint félszáz kérdésre válaszoltak a párt, a tanács, a szakszervezet és a KISZ vezetői. Fotó: Demény