Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

Százötven éves a Himnusz Százötven éve, 1823 januárjá­ban írta a Himnuszt Kölcsey Ferenc szűkebb hazájában, a Szatmár megyei Gsekén. Hét év múlva jelent meg nyomtatás, ban az Auróra című folyóirat­ban, s újabb tizenöt esztendő telt el, amikor — már hat év­vel a költő halála után — Ma­gyarország nemzeti himnuszává vált. Azóta generációk sora szinte már a bölcsőből kinőve meg tanulja, s felemelő-meg- rendítő élményként őrzi egész életében. Ez a vers-dal, mondjuk in­kább, ragaszkodva az egykori műfaji megjelöléshez — a ma­gyar hazafias költészet egyik legnagyobb remeke. Hatásának, sugárzásának megértéséhez egy pillantást kell vetnünk a korra, amelyben keletkezett, s felidéz­ni a költő alakját A nemzeti himnusz ugyanis nem egy „ré­vült óra” terméke, mint a pol­gári irodalomtörténetírás gyak­ran állította hanem egy nagy költő politikailag mélyen át- gpndolt, művészi tekintetben fegyelmezett és tudatos alko­tása. Kölcsey Ferenc életműve tu­lajdonképpen két nagy forra­dalmi ko:szakot kapcsolt össze; híd volt Batsányi és Petőfi kö­zött. A Himnusz Petőfi Sándor születésének hónapjában kelet­kezett. A maga írói nemzedé­kében egyedül tartozott ahhoz a művésztípushoz, amely a nép szolgálatában egységbe kívánta forrasztani a politikai cselek­vést és a költészetet. Kölcsey egész élet« ezt a törekvést pél­dázza. Utódja a magyar jakobi­nusoknak, elődje 1848 népi köl­tőinek, plebejus művészeinek Hazájának elmaradott állapota mélyen megindította; a nép fel_ emelésének szolgálatába állítot­ta egész tehetségét, minden ere. jét. A szabadságharcot érlelő re. formkor eszméit ő fogalmazta meg talán a legtömörebben, a leghatásosabban, amikor köve­teléseiről ezt írta; „Röviden mondva valamennyit magába foglalja ez a három fzó: „Haza és haladás és tulaj­don a jobbágyok számára” Harminchárom éves korában, túl az első irodalmi élményeken és szerény sikereken ,ifjúi évei­ben megszerzett óriási tudás­anyag birtokában Kölcsey Fe­renc hazájának egyik legna­gyobb gondolkodója és költője volt. A nemesi mozgalmak esz­mekörén messze túllátott, le­vonta a tanulságokat a francia forradalomból; egy pillanatra sem volt kétséges számára hogy az abszolutizmus tomboláját alulról jövő népi mozgalomnak kell felváltania Az 1820-as évek eleje a törvénytelen újon­cozások, jogtalan adószedések ideje volt — elégedetlenkedett, forrongott az ország, s a költő felfogta e hangokat Ekkor írta meg a Himnuszt amely érett férfikorának egyik legnagyobb alkotása Megrázó történelmi képsor a haza szenvedéseiről. A múlt tragikus vétségeinek szám­bavétele, nemzeti önvizsgálat. Még a vallási elemek is mű­vészi eszközként szolgálnak a kezében, Végigviharzik benne a történelem; ritmusában, rímei­ben az elnyomott nép szenve­dése árad. Szinte természetes, hogy a rerorm-mozgalom kibontakozó, sának idején a hatalmas költe­mény tragikus alapérzése, fér­fias lírája óriási visszhangot keltett Újra és újra olvasták, csaknem valamennyi akkori lap közölte, némelyik többször is egymás utón. Erkel Ferenc komponálta meg a zenéjét. Be­mutatója a Nemzeti Színházban volt 1844. július 2-án. Kölcsey Ferenc 1838-ban halt meg. Életművét gyűjteményes kötetekben, eszméit, gondolatait a magyar szellem legértékesebb megnyilatkozásai között tartiuk j számon, munkássága gazdag ! örökségünk. De a nevéről még- J is elsősorban minden magyar I embernek a Himnusz jut es^é- be. amely százötven éve szüle­tett s amelyet bár méltatlan kor is ajkára vett — kivá’tkép- pen hazugul a két háború kö­zött —, népünk hajdani sorsát történelmünk legjobbjainak küzdelmét zengi, fá'dalm-’s .so­raiban is diadalmasan. T, I. Beszámoló taggyűlés az Endrődi ÁFÉSZ KlSZ-alapszervezeténél (Tudósítónktól) Endrődön, a cipész szövetke­zet fiataljai után az ÁFÉSZ KISZ-alapszervezete is megtar­totta beszámoló taggyűlését Ezen Szulyó Margit, az alap­szervezet titkára ismertette a vezetőség beszámolóját az el­múlt évi munkáról. „Legfontosabb feladatunknak mindenkor a szövetkezet tevé­kenységének javítását, a vásár­lók udvarias kiszolgálását tar­tottuk és tartjuk a jövőben is” — mondotta bevezetőjében, majd részletesen ismertette az alapszervezet, a KISZ-fiatalok elmúlt évi eredményeit. Többek között elmondotta, hogy tizen­öt résztvevővöl sikeresen zár­ták a politikai oktatást, majd arról szólt, miként vették ki ré­szüket a fiatalok a részközgyű­lések előkészítéséből és lebo­nyolításából, a különféle ren­dezvények szervezéséből, vala­mint a társadalmi munkából, amelynek során kétszáznyolcvan órát dolgoztak. örvendetes, hogy hosszú évek után tavaly a pártalapszervezet és a gazda­sági vezetés segítségével az AFÉSZ-nél ismét elkezdődött a „Fiatalok Kiváló Mozgalma”. Ezenkívül még számos témá­val foglalkozott a beszámoló, amely bizonyította, hogy az ÁFÉSZ KISZ-alapszervezetének ; mind gazdasági, mind mozgalmi ; tevékenysége eredményes volt. ; A vezetőség négy fiatalt, Ja- £ kus Imrét. Iványi Máriát. Vasz- £ kő Bélát és Szabó Annát juta- £ lomban részesítette. A taggyűlés az 1973. évi ak- £ cióprogram-tervezet ismerteié- £ sével. kiegészítésével, illetve £ annak elfogadásával ért véget. ! Sztanyik Károly £ Lezárják a Mint ismeretes, a Lánchídon 1 február 15-én megszűnik a köz.1 úti közlekedés. Az elhatározást alapos, körültekintő felmérés, „útvonal-számbavétel” előzte meg, hiszen nem kisebb, mint 3 000 gépkocsi (összesen ennyi autó megy át a hídon egy óra alatt), valamint a 2-es, a 4-es, a 16-os, továbbá a 104-es jelzé­sű autóbuszok útirányának megváltoztatásáról kellett dön- teni. ­A számítások szerint a két szomszédos híd — a Margit-híd & 32 Erzsébet-híd — közül az Lánchidat ■ ■ ■ utóbbi veszi át a nagyobb „tér- £ hét” — tájékoztatták az illeté- : kesek az MTI munkatársát ; Ezért a Roosewelt tértől az Er- | zsébet-híd irányába vezető £ utak közül ki kellett választani, £ melyiken lehet a leggyorsabban £ eljutni az Erzsébet-hídra. A £ közlekedési szakembereik sze- £ rint a legalkalmasabb erre a ! célra a Duna-korzó, s az illeté- • kesek indítványozták forgar j lomba adását. A javaslatot elfő. £ gadták, így a Duna-korzón meg_ : indulhat a közúti forgalom. (MTI). S Ünnepélyes egységgyűlés a szarvasi és a mezőkovácsházi munkásőr-zászlóal iáknál 99 Szombaton, január 19-én dél­után megyénk két munkásőr- zászlóaljánál, a szarvasi és a mezőkovácsházi egységeiknél tartották meg az ünnepélyes gyűléseket. A SZARVASI munkásőrök évzáró-ünnepségén, amelyet a Művelődési Központ színházter­mében tartottak, megjelent és felszólalt, Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizott­ságának titkára, Pésó Lajos, a Munkásőrség Országos Parancs­nokságának csoportvezetője, Csaba János, az MSZMP szarvasi járási bizottságának el­ső titkára Vrbovszki György, az MSZMP Szarvasi Városi Bi­zottságának első titkára Győri Imre, a járási hivatal vezetője, Varga László, a Szarvasi Városi Tanács vb-elnöke, a munkás­őrök feleségei, hozzátartozói, valamint a fegyveres testületek, a társadalmi szervezetek veze­tői és képviselők A Himnusz akkordjainak el­hangzása után Sonkoly Mihály, a munkásőr-zászlóalj parancs­noka mondta el beszámoló je­lentését az egység 1972. évi ki­képzési feladatainak végrehaj­tásáról, a szocialista verseny­mozgalom eredményeiről, vala­mint az egység fegyelmi helyze­téről és az 1973. évben a mun­kásőrök előtt álló feladatokról. Ezután Vrboszki György és a zászlóalj-parancsnok átadta a szocialista versenymozgalom­ban legeredményesebben helyt­állt parancsnokoknak és mun­kásőröknek, a zászlókat, okle­veleket, valamint a 15, 10 és 5 éves szolgálati idő letöltése után megérdemelten járó Szol­gálati Érdemérem kitüntetése­ket. Kitüntetést vett át a máso­dik század harmadik szakaszá­nak, az első század második szakasza első rajának, vala­mint a második század első sza­kasz első rajának parancsnoka. Hatan vették át a Kiváló Pa­rancsnok és tizenöten a Kiváló j Munkásőr jelvényt, negyvenegy munkásőr a Szolgálati Érdem­érem különböző fokozatát. A kitüntetéseik átvételét kö­vetően a csapatzászló előtt tett esküt a párt és a szocialista ha­za védelmére harmincnégy új munkásőr. Ezt követően Cesz- nak István, a leszerelő és tar­talékállományba vonulók nevé­ben átadta a fegyvert Hajdú Mihály új munkásőmek. Az ünnepélyes zászlóalj­gyűlés az Intemacionálé hang­jaival ért véget, majd a Gyo­mai Körös Táncegyüttes műsora következett. » * • A MEZŐKOVÁCSHÁZI zász­lóalj ünnepi gyűlésén jelen volt I Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei Bizottságának osztályve­zetője, Cseszkó Sándor, a járási pártbizottság első titkára Zsó- tér László, az MSZMP mezáko- vácsházi bizottságának titkára Ungi Gábor, a munkásőrség megyei parancsnokának helyet­tese, dr. Fekete Lajos, a járási hivatal vezetőjének helyettese, az alakulat századait irányító községek párttitkárai, a mun­kásőrök feleségei, üzemék, in­tézmények vezetői, a fegyveres testületek parancsnokságainak képviselői. A Himnusz elhangzása után Szabó István, az MSZMP me­zőkovácsházi járási bizottságá­nak titkára nyitotta meg az ün­nepi egységgyűlést, és felkérte Zengő Ferencet, a zászlóalj pa­rancsnokát, tartsa meg beszá­molóját az 1972. évi kiképzési, fegyelmi helyzetről és a szocia­lista versenymozgalom eredmé­nyeiről. A parancsnok: jelentését kö­vetően a battonyai munkásőr- szakasz parancsnoka, a batto­nyai szakasz első rajának és a mezőhegyesi harmadik szakasz ölső rajának parancsnoka vette át a szocialista versenymozga­lomban elért kiváló eredmények után járó szakaszt és rajt meg­illető kitüntető zászlót és okle­velet. Hárman kapták a Kiváló Parancsnok és tizenketten a Ki­váló Munkásőr kitüntetést, negyvenhaton a. 15, 10 és 5 éves szolgálatteljesítés után kiérde­melt Szolgálati Érdemérem ki­tüntetést. Ezt követően Cseszkő Sándor, az MSZMP mezőkovácsházi já­rási bizottságának első titkára köszöntötte az egység munkás­őreit és tolmácsolta a párt kö­szönetét helytállásukért, majd fogadta a csapatzászló előtt fel­sorakozott huszonegy új mun­kásőr esküjét, amelyet a párt és a haza védelmére tettek. , A tizennégy leszerelő, illetve tartalékállományba vonuló munkásőr nevében Kuzma Já­nos adta át a géppisztolyt Kmács Pál fiatal munkásőrnek. Az Internacionálé elhangzása után a Munkásőrség Énekkará­nak nagysikerű műsorát hall­gatták meg az ünnepi gyűlés résztvevői B. 3. Keres Emil a gyu'ai szakmunkásképző intézetben Az e&mült héten kedves ven­déget fogadtak Gyulán a szak­munkásképző intézetben. A vá­rosunkban is népszerű Keres Emil Kossuth-díjas színművész adott 60 perces műsort Petőfi Sándor verseiből ég leveleibőiL Az ipari tanulók őszinte öröm­mel és tetszésnyilvánítással fo­gadták a színvonalas műsort, amelyet Keres Emil hiteles tol­mácsolásával felejthetetlen él­ménnyé varázsolt saűoacBúaQct ’ a&ssataaaaaafisassBifcaaaaaa Jelinek Lafos: Szívvel, lélekkel a párthoz Bojtos Sándor nagykamarás! kommunista mártír emlékére 8. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja 1942. november 6-i helyzetjelentésének befejező harci jelszavai: ,J2gy katonát se Hitlernek! Hozzák haza honvédeinket! Azonnali különbékét! Ki a háromhatalmi Szövetségből! Szüntessék be a rekviráláso- kat! El a kezekkel a magyar ipar­tól! Le a fasiszta terrorral! En­gedjék szabadon a nemzet sza­badságharcosait! Szervezkedési és sajtósza­badságot! Békét, Kenyeret, Földet, Sza­badságot!” A fegyházban riadt suttogás kapott szárnyra. Vácott bünte­tő munkásszázadokba sorozzák az elítélteket! Valaki azt hal­lotta, hogy egy csendőrnyomo­zó úgy búcsúztatta a besoro­zott kommunistákat, hogy re­mélem Oroszországban meg- döglötök! Ha nem. úgy ha ha­zajöttök, mi verünk agyon ben­neteket! A cellák felbolydultak. A második emeleti 11-es cel­lában Bojtos Sándor, Medgye- si Sándor, Túri József és Ko­vács István összedugták a fe­jüket — Most mi lesz Sándor? —. kérdezte cellatársát Túri. — Lehet, hogy csak vaklár­ma — válaszolta Bojtos. — Nem hiszem — szólalt meg Medgyesi. — Nem zörög a ha- raszt, ha a szél nem fújja. — Ha mégis igaz — nézett maga elé Bojtos. — Akkor a századokból a legelső alkalom­mal lelépünk. Keresztül az arc­vonalon, át a szovjet elvtársak­hoz. — Gondolod, hogy ölhetett ke. zekkel nézik majd? — kérdez­te Túri., — Mindenesetre megpróbál­juk — felelt Kovács Bojtos he­lyett. .— Ne higgyétek, hogy vikkendezni visznek bennün­ket. Inkább egy golyóval a há­tamban megkockáztatva az át- jutást, mint nap-nap után szed­jem az aknákat. Valamelyik úgy is felrobban! A menyor­szágban — húzta mosolyra a száját. — Nem bocsátanám meg inagamnak, hogy meg se próbáltam lelécelni. A többiek szótlanul maguk elé meredtek. Másnap a Margit-körúti fegy­házban is megjelent a sorozó bizottság. — Tizenhétezer-huszonkettes, 17 029-es, 17 030-as és 17 031-esí szólította egyenként őket a fegyházparancsnok helyettese. A sorozóbizottság vezetője egy hátországi szolgálatra ren­delt bénakezű tűzérőmagy, pa­pírlapot vett fel az asztalról és olvasni kezdte: „A Magyar Királyi Honvéd- vezérkar Kiegészítő Bizottsága elrendeli, hogy az erre alkal­mas személyeket a jogerősen elítéltek közül munkaszolgálat­ra kell beosztani. Büntetésüket a munkaszázadban folyamato­san töltik. A büntetés letöltése után ugyan úgy szabadulnak, mint más büntetés-végrehajtási intézetből. A leszerelés tényé- ről igazolás adandó ki”. — Emberek — kérdezte az őrnagy — mindenki előtt vi­lágos? — Igenis. — Válaszolták egyszerre. — Holnap reggel megérkezik a kisérőszemélyzet és magukat átkíséri a Kiegészítő Parancs­nokság gyülekezési helyére. Felszerelést, ellátást kapnak. — mondta vékony orrhangon a tüzértiszt. — Remélem, — foly­tatta, hogy magukból a szolgá­lat alatt rendes, becsületes ma­gyar ember válik és haszná­ra lesznek a magyar hazá­nak. Ebben a nehéz és sötét fellegekkel terhes időben, ami­kor mindenkitől a haza és a szent szabadság a legnagyobb erőfeszítéseket követeli meg, maguk sem vallanak szégyent — szusszantott nagyot, amikor befejezte a mondatot — Még egyet: ezentúl ma­gukra is a katonai törvények és a szolgálati szabályzat érvé­nyes. Maguk katonák lesznek, ezt ne feledjék! I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents